Ady 2013-szanatoriumban

„Elrejtőztem a Hűvösvölgyben” avagy egy nagyon szigorú orvosi kezelés dokumentumai
Ady Endre levelei a szanatóriumból, 1913 novemberében
Zwack Micinek
Képzelje, Nagyságos Asszonyom, elaludtam Zágrábot, mert éjszaka dolgoztam. Szegény elbolondított-elutazott barátaim után szívesen utaznék, de félek, nem találom ott meg őket. Így tehát búslakodom és unatkozom a különben már szépülni kezdő Hűvösvölgyben (milyen szép ez ősszel!) Hódolattal és kézcsókkal üdvözli Ady Endre
Boncza Bertának
Kedves kicsi húgom, még mindig a Hűvösvölgyben remetéskedem. Baj van a szívemmel, de a szónak nem szentimentális átvittségű értelmében. Komolyan „zörej”-eket hallat, s néhány napig emiatt tudtam éppen csak a legkényszerítőbb írásokat végezni. Azért nem akarom hinni, hogy nekem szívbajom, komoly s úgynevezett szervi, lehessen. (…) Nem sokat dolgozom, de sohse voltam termékeny zseni. És most sújt, sirattat, aggaszt a már holnap-holnapután bekö- vetkező 36 év: szörnyűség. Én édes kishúgomat szeretettel, nagyon nagy szeretettel üdvözlöm: bátyja
Baróti Máriának
Kedves kisleányom, legalább háromszor annyit szeretnék magának írni, mint maga írt nekem. Különös, kedves, egy kicsit exaltált, de mégis okos, finom, szerető teremtésnek érzem magát. Bús, ideges vagyok, embergyűlölő, de maga kedves, ifjú bánatosságával meg tudja vidámítani a szívemet. Három-négy nap óta evvel az agyonhajszolt szívvel sok bajom volt, beteg voltam, s megint ezért késtem. (…) Nézze, most még akad egy-egy gyönyörű, novemberi, dél körüli idő. Olyan lehetetlen volna, hogy valahogyan kiránduljon egy fél órára ide? Telefonon megbeszélhetnők egy d.u. 1 és 2 óra között. Olyan szép, olyan őszi, bánatosan édes volna egy kis séta itt együtt. (…) Egy-két barátom keres olykor föl, s kicsi diáklányok, lelkes Ady-hívek, akikkel elmondatom, s ha nem is hiszem, hogy nem vagyok még öreg. De alig van még egy valaki is, akitől ezt a kedves ámítást jobban szeretném hallani, mint magától. Isten vele, kicsi, kedves kollégám, leányom. Üdvözli Endre bátyja.
Mányoki Vilmának
Ne levele meg nem becsülésének vegye ezt a kurta választ, kedves Mányoky Vilma, de tudja be öt nap óta tartó új szenvedéseimnek: a szívem kezd nyavalyáskodni. Meg kell neki gyógyulnia, amíg akad még olyan nemes, forró, bánatos valaki, mint amilyennek magát leveléből látom. Három hét óta kimenekülve Pestből, egyedül élek szomorú, remete várúrként a hűvösvölgyi Park- pensionban. Van telefonszáma. Legbiztosabban déli egy-két órakor találhat a telefonnál. Minden szimpátiám és előre is nyugodtan érzett és előlegezett hálám a Magáé. Szeretettel Ady Endre
Szabó Jankának
Kedves Szabó Janka, én három hét óta önmagamat s az embereket kissé megutálva elrejtőztem a Hűvösvölgyben. Park Pension. Hidegkúti út 74-76, ahol egy várkastélyszerű hotel egyetlen vendége vagyok. (…) Ha egyszer egy nem nagyon csúnya napon a budai hegyeket akarja látni, telefonáljon, s én várom a Nyéki úti villamosmegállónál. Holzspach előtti állomás. Tíz percet elsétálnánk, és beszélhetnőnk egymással. Szeretettel üdvözli, s kézcsókját küldi Ady Endre
Bruckner Rizának
Köszönöm az arcképet, azaz arcképeket, s mihelyst a fényképészem szállít újból, sietek ígéretemet beváltani. Köszönöm magának, hogy érzésem s a képek tanúsága szerint is maga szép. Átkozottan rosszul vagyok a szívemmel pár hét óta. Mert egyébként csak közömbös leveleket szoktam elintéztetni a kis titkárommal. Nem jár föl Budapestre néha, kedves, kis Riza. Én ide bújtam el a Hűvösvölgybe az emberek elől, de legjobb embereim meglátogatnak. Milyen szép volna, ha egyszer ide betoppanna. Szeretettel üdvözli Ady Endre
Dénes Zsófiának
Zsukám, maga az én szeretettem, de maga egyben – sokszor mondtam – a legnagyobb magyar levélíró. Bűnös vagyok? Talán. Maga ellen nem vétkeztem. (…). És el kell hinnie azt is, hogy magának mindent elmondtam volna, mint vén, gyönge, de nem rossz gyermek. Ma este megyek be a szanatóriumba. Kötelessége megengednie, hogy levelet írjak magának, s megkérjem: beszélhessek, valahogyan, legalább telefonon. Egyszerűen, de most is rettegve a nagy szavaktól: azt üzenem, soha értéke szerint magát nem tudták szeretni. Én szeretem a leg- jobban, s én fogom megőrizni mindigre. A magáé, ha akarja, ha nem Ady P.S. Kár, hogy gyávának látszom, de amit Pista referált, nem igaz.
És hogy mit referált Pista? Ezt már Dénes Zsófia, Ady aktuális menyasszonya meséli el:
„Bizony történt valami, mégpedig nem éppen épületes dolog. Ilona (a hűvösvölgyi panzió mindenese) elém állt, a hüvelykujjával bökdösött az Ady lakta pavilon felé, és indulatosan kifakadt: – Tessék szépen hazafordulni, asszonykám. (…) És ne is tegye ide be többé a lábát. Nem érdemli meg ez az ember, hogy olyan asszony törődjön vele, mint maga. Hogy dajkálja és ápolja. Maga itt vigyáz rá, ő pedig… Még most is benn van nála az a két gyalázatos nő. – Tegnap nem tetszett kinn lenni – folytatta valóban a bizalmas közlést –, hát ő úgy hét óra felé autót rendelt, és bement az egyik budai kávéházba, ahová régebben sokat járt. Az egyik nő ott kaszírnő, a másik meg, ha igaz, az unokahúga. (…) Egyszer, mikor még magát nem ismerte, három napig dorbézoltak itt. Hangja sötét és fenyegető lett: – Három napig ettek-ittak, magyarán mondva, zabáltak rogyásig, és tessék elképzelni, nekem parancsoltak. Kijöttek a konyhába fűzőben, alsószoknyában a Pista előtt, és rendelkeztek. Hogy habos kávét meg kuglófot nekik reggelire. És ebédre süssek libát… (…) Most újra kimerészkedtek. Persze holtrészegen ő hozta őket. (…) Huszonnégy óráig semmit sem hallottam Adyról. A mámornak van emelkedése, zenitje, hanyatlása. Azután jön az alvás. Az eszméletlenség. Huszonnégy óráig aludta a mámorát. Harmadnap orgonabokrot kaptam tőle. Küldönc hozta névjeggyel. A névjegyen egy sor: „Nagyon szomorú Adyd.” A küldönc válaszra várt. Azt üzentem ki: nem vagyok itthon. Másnap levelet kaptam tőle.