AMIKOR AZ ELSŐ PUCÉR POPSIÉRT RAJONGOTT A VILÁG.
Bármilyen furcsa, a filmtörténet első pucér popsija egy tudós meztelen hátsója volt.
Mégpedig nem is akármilyen tudós, egy szexszimbólum, aki nélkül ma nem lenne wifi…
aztán ugyanebben a filmben láthatták a nézők az első orgazmust…
aztán nem. Nem egy amerikai filmben tűnt fel ez az izgalmas testrész, még csak nem is az olasz vagy francia mozikban, hanem egy csehszlovák alkotásban…
végül: Naná, hogy egy magyar zsidóról van szó.
Mégis ki másról?
A neve? HEDY LAMARR.
Nem volt akárki, büszkék lehetünk rá.
Hedwig Eva Maria Kiesler néven született 1914 november 19-én Bécsben. Édesapja Emil Kiesler jómódú bécsi bankár, édesanyja Gertrud Lichtwitz zsidó származású budapesti koncertzongorista.
Szülei nem járatták iskolába, négyéves korától házi tanítók oktatták, nem is akármilyen eredménnyel.
Tízévesen már négy nyelven beszélt, édesanyja zenei tehetségét is örökölte, kiválóan zongorázott és táncolt, de a színészet is vonzotta, ezért 16 évesen beiratkozott Max Reinhardt híres bécsi színiiskolájába. Egy év múlva már komoly szerepet kapott a Geld auf der Strasse (Pénz az utcán) című filmben.
Alig tizenkilenc éves korában, 1933-ban, ötödik filmjében, a Gustav Machatý rendezésében Prágában forgatott Extázisban egy elhanyagolt fiatal feleséget alakít. Ő lesz az első nő, akit a filmvásznon anyaszült meztelenül lehet premier plánban látni, sőt az egyik jelenetben orgazmustól eltorzult arcát is megmutatja a kamerának, óriási botrányt váltva ki. (érdemes megnézni, mert még ma is hatással van a nézőre, s többet mutat, mint nem egy mai film, amiben ”mindent” látni): https://youtu.be/3R_sVeezhpY
Ez volt az első olyan hangosfilm, amelyben nyíltan próbálták érzékeltetni a női gyönyört.
Akkor kezdték a filmművészetet először temetni, mondván, hogy megmételyezi az ifjúságot. (Hát, volt benne valami…)
XII. Piusz pápa elítéli a Velencei Biennálén bemutatott filmet, az Egyesült Államokban pedig betiltják a vetítését.
Ezzel aztán Hedy be is írta nevét a filmtörténetbe.
Ugyanebben az évben megy hozzá Friedrich Mandl osztrák fegyverkereskedőhöz, aki félig zsidó származása ellenére a náci Németországgal és a fasiszta Olaszországgal is kereskedik. A féltékeny Mandl feleségét üzleti útjaira, tárgyalásaira is magával viszi, így ismerkedett meg a kiemelkedő műszaki érzékről tanúbizonyságot tevő Hedwig a torpedók felépítésével.
Hedvig nem sokáig bírja a házasságot. 1937-t írunk, Hitler már készülődik az Anschlussra, amikor elszökik hazulról. Előbb Londonba, majd az Egyesült Államok felé veszi az irányt. A hajón vele utazik a Metro-Goldwyn-Mayer egyik nagyhatalmú főnöke, Louis B. Mayer is, aki egy igen nagyvonalú ajánlatot tesz Hedwignek, viszont azt kéri, hogy vegye fel a Hedy Lamarr művésznevet, a híres némafilm vamp Barbara La Marr tiszteletére.
Nem habozott. Már a Normandie fedélzetén aláírta a szerződést a Metro-val, és Amerikában már Hedy Lamarrként lépett partra.
Hollywoodban Mayer már mint a világ legszebb nőjét reklámozza Hedyt, aki aztán Charles Boyer, Clark Gable, Spencer Tracy, Judy Garland és más hírességek oldalán tizennyolc filmet forgat az MGM stúdióiban. Karrierje során összesen közel harminc filmszerepe ugyanennyi millió dollárnyi jövedelmet hozott a számára, így a korszak egyik legjobban kereső filmsztárjává vált.
Első amerikai filmjében, az 1938-ban készült Algír-ban az akkori idők egyik legnagyobb sztárjával Charles Boyer-val játszott együtt, akinek a film Oszkárt hozott.
A film óriási szenzációt keltett: szinte egyik napról a másikra egy csapásra divatot teremtett. A számtalan szőke szépség után Hollywoodban elérkezik a sötét hajú nők ideje, és milliók utánozzák jellegzetes, középen elválasztott frizuráját éppúgy, mint sokféle fantáziadús fejfedőjét: kalapjait, kendőit, sáljait, hajpántjait és turbánjait.
De Hollywoodban nem láttak benne mást, Legismertebb filmszerepe az 1949-es, Cecil B. DeMille rendezte Sámson és Delila volt, amelyben teljesen hihető volt, hogy Sámson (Victor Mature) nem tudott neki ellenállni.
Hiszen mások sem tudtak.
A csehszlovák-osztrák filmdráma, az Extázis, története a bemutató idején botrányos volt, ma már csak egy filmtörténeti érdekesség. A boldogtalan feleség Éva (Hedy Lamarr) beleszeret egy fiatal fiúba, és kiéli vele szexuális vágyait.
Hedy Lamarr varázsa azonban máig is változatlanul hat…
Volt persze a botrányos filmbeli jelenetnek előzménye is:
A filmtörténet első csókja 1896-ban csattant el, mégpedig ”A csók” (The Kiss) című némafilmben. A 47 másodperces felvételen May Irwin és John Rice csókolóznak. A film megjelenése után nagy port kavart, erkölcstelennek tartották, ennek ellenére kora egyik legnépszerűbb filmjévé vált. Ha valakit érdekel, meg is tudja nézni itt: (Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek!)
https://www.youtube.com/watch?v=Q690-IexNB4
Az első meztelen nő George Foster Platt Inspiráció cimü 1915-ben készült néma filmjének szenzációt keltő szereplője volt, aki egy szobrász modelljét alakította és valóban úgy tűnt, hogy teljesen meztelen. Jegyezzük meg a nevét: AUDREY MUNSON-nak hívták. Az ő sorsa is rendkívüli, szinte filmre kívánkozik.
Munsont, akit több epitheton ornans között Amerika Vénuszának is neveztek, szinte mindenütt meg lehetett abban az időben találni. Teste és arca díszítették John D. Rockefeller és George Vanderbilt házait‚ J.P. Morgan yachtját, de nem utolsó sorban a pénzt! A pénzt, amit naponta vettek kézbe az emberek, -azaz a potenciális nézők. Konkrétan a tíz és ötven centeseken szerepelt az arca.
Karrierje egy orkán sebességével ívelt felfelé, de rövid időn belül talán még gyorsabban hanyatlott le. Sikerei csúcsán ugyanis, egy nős ember, dr. Walter Wilkins, beleszeretett, és megölte a feleségét, hogy vele élhessen. Wilkinst halálra ítélték, de a kivégzést megelőzve a cellában felakasztotta magát.
Ettől kezdve Audrey Munson élete pokollá vált. 1922-ben megpróbált öngyilkosságot elkövetni, higany-kloridot ivott. Megmentették, de paranoiás lett és azon a napon, amikor 40 éves lett, egy bírói végzés az ogdensburgi pszichiátriai intézetbe küldte. Csaknem 65 évig élt ott. 1996-ban halt meg 104 éves korában.
Amerikában a Hays-féle filmkódex megtiltotta a meztelenség ábrázolását. Ezzel az őt híressé tevő filmet is kivégezték.
Az Inspirációnak, nem maradt fenn egyetlen kópiája sem.
A leghíresebb csók vitán felül Clark Gable és Vivien Leigh csókja az 1939-ben készült Elfújta a szél-ben.
Rögtön utána, de nem sokkal lemaradva, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman a Kertész Mihály rendezte Casablancában 1942-ben. Ennél a jelenetnél hangzik el a nő szájából az a bizonyos mondat: „Úgy csókolj, mintha utoljára tennéd!”
A harmadik helyezet egy világrekord. Steve McQueen és Faye Dunaway az 1968-as A Thomas Crown ügy (The Thomas Crown Affair) című Norman Jewison filmben, ahol a csók hetven másodpercig tartott, a színészek szinte megszakítás nélkül tapadtak egymáshoz, gondolom csak azért, hogy a jelenet életszerű legyen.
-de térjünk vissza az eredeti témánkhoz. Ha Munson volt Amerika Vénusza, az első nő, aki filmen valóban megmutatta a testét, a legbotrányosabbnak tartott meztelenség championja vitathatatlanul sokáig Hedy Lamarr volt. A filmet Extázis címmel Gustav Machaty cseh rendező készítette 1933-ban. Hedy egy szép fiatal nőt játszik, aki gazdag és öreg férje mellett szeretőt tart. Lamarr akkor 18 éves volt és teljesen meztelenül jelent meg egy tíz perces jelenetben. Egy tóban látjuk úszni és perceken keresztül csodálhatjuk a hátsóját. Ugyanebben a filmben egy orgazmust mímelt, premier plánban hozott arccal.
Mondani sem kell, hogy a felháborodás minden képzeletet felülmúlt, de azt sem, hogy a filmet mindenki megnézte, aki csak tehette.
Már addig, amíg nem cenzúrázták.
Lamarrnak tulajdonítják a mondást: ”Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután.”– Így adott tanácsot a hollywoodi karrierépítéshez.
és ki volt a cikk elején említett tudós?
Hát ő. Hedy Lamarr.
Amellett, hogy ragyogó szépségű nő és (közepes képességű) színésznő volt, Lamarr a tudomány mellett is elkötelezte magát és ezen a pályán is maradandót alkotott.
Miközben az Álomgyárban eljátszotta a neki szánt szépség-kellék szerepet, a magyar gyökerű szexbomba szabadidejében komoly találmányokon törte a fejét.
Nem is nagyon volt más feladata. Szinte unalmában kezdett találmányokkal foglalkozni. Kezdeti próbálkozásai nem hoztak átütő eredményt, de amikor jobban megismerkedett a német tengeralattjárók jelentette fenyegetéssel, elkezdett a haditengerészeti adatátvitel problémáin gondolkozni.
Lamarr a hírekből tudta, hogy a szövetséges erők rengeteg torpedót veszítenek, s mivel első házassága idejéből komoly ismeretekkel rendelkezett a torpedókról is, elkezdett egy olyan adóberendezésen dolgozni, amellyel megoldható a titkos haditengerészeti adatátvitel, a torpedók rádió-távvezérlése.
Felidézte az első házassága alatt a torpedókról megtanultakat, és szomszédjával, egy George Antheil nevű zongoraművésszel közösen kezdett el intenzívebben foglalkozni a problémával.
Akkoriban a rádióirányításos torpedók működését még egyszerűen meg lehetett zavarni a frekvenciájukon sugárzott interferencia-jelekkel, amelyek hatására a víz alatti lövedék könnyen célt tévesztett.
Ez ellen kellett kitalálni valamit.
A történelemben egyedülálló, hogy egy fontos találmányt egy zongoradarab ihlessen. Örök veszteség, hogy sem Liszt Ferenc, sem Chopin nem próbálkozott ebben az irányban.
Márpedig itt ez történt.
Antheil főműve a Ballet Mécanique adta az ötletet, amelyben több gépzongora is szerepel. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány leírásában is 88 frekvenciát használtak, és azt találták ki, hogy a frekvenciát gyorsan váltogassák az adónál és a vevőnél egyidejűleg, lyukszalag segítségével. A rádiófrekvenciás spektrum 88 különböző frekvenciáján „ugrálva” küldték a jeleket úgy, hogy csak a két beavatott szereplő rendelkezhetett a megfelelő kóddal, így az ellenség számára ez teljességgel megfejthetetlennek bizonyult.
Az 1962-es kubai válság idején is felhasználták a találmányt, az igazi áttörést azonban az 1994-ben, a svéd Ericsson által szabadalmaztatott, majd nyílt szabványként működő, Bluetooth adatátviteli rendszer hozta meg.
Kevesen tudják, de érdekes a BLUETOOTH szó eredete. Az eljárást a Dániát és Norvégiát egyesítő Kékfogú Harald királyról nevezték el. Innen a bluetooth, azaz kékfog.
Az alkalmazkodó frekvenciaugráson alapuló titkosított adatátvitel lett az alapja az összes modern, vezeték nélküli hálózati rendszernek, így a WiFi-nek is.
Lamarr 1953. április 10-én megkapta az amerikai állampolgárságot. 38 éves volt ekkor. Filmjei, ahol „elég, ha tud mozdulatlanul állni és bután nézni”, már kevés sikert hoztak, saját produkcióban készült filmje megbukott, találmányaiért egy fillért sem kapott, magánélete is kudarcok sorozatából állt.
Egy kislánya és egy kisfia született, egy kisfiút pedig örökbefogadott, ám egy idő után gyermekei is alig álltak szóba vele. Élete leszállópályára került.
1966-ban Los Angelesben, majd 1991-ben Floridában bolti lopással vádolták meg, előbbi esetben kozmetikumokat, utóbbiban mindössze huszonegy és fél dollárnyi hashajtót és szemcseppet próbált elcsenni.
Összesen öt amerikai férjet fogyasztott el, többek között saját válóperes ügyvédjét is.
Mindig is mondtam én, hogy a mi szakmánk veszélyes.
1966-ban kegyetlen őszinteségű önéletrajzot adott ki Ecstasy and Me címmel, amelyben részletesen beszámolt nagyszámú, házasságon kívüli kalandjairól is.
A halálát közvetlenül megelőző években Lamarr végre megkapta a régóta kijáró elismeréseket. 1997-ben két kitüntetésben is részesült, az Electronic Frontier Foundation díjában és a feltalálók Oscar-díjának is tekintett Bulbie-díjban. Utóbbit a nők közül elsőként vehette át.
1998-ban a vezeték nélküli kommunikáció egyik kiemelkedő szereplője, a kanadai Wi-LAN Inc. jelentős támogatásban részesítette a már igen idős asszonyt, aki utolsó éveiben visszavonultan élt, Floridában.
Egy bő évvel később, 2000. január 19-én, 86 éves korában örökre lehunyta egykor gyönyörű szemeit.
Végakaratának megfelelően hamvai felét a bécsi erdőben szórta szét fogadott fia, másik felét a bécsi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Hedy Lamarr emlékét a Hollywood Boulevard-on a 6247-es számú csillag őrzi, és jelentős feltalálóként helyet kapott az ohiói Acronban lévő National Inventors Hall of Fame-ben is. Az Európai Feltalálók Napjának pedig az ő születésnapját választották.
Akiben kora emberei csak egy szép nőt láttak, voltaképpen a huszadik század egyik legnagyobb koponyája volt. A nagyok sorsát persze ő sem kerülhette el, filmet forgattak az életéről, Bombshell: The Hedy Lamarr Story címmel. A film nem szépségét, hanem páratlan feltalálói képességeit helyezi a középpontba.
Lamarr egy olyan titkos kommunikációs rendszert talált fel, amely lerakta az alapjait annak a technológiának, amelyet olyan drótnélküli kommunikációkhoz használnak, mint a mobil telefonok, a GPS vagy a wifi.
A filmvásznon Hedy Lamarr, kora szexbálványa csak csábos tekintetével és gyönyörű alakjával nyűgözte le a nézőket. De a hányatott sorsú sztár a lehető legtávolabb állt a butácska szexbomba sztereotípiájától, feltalálóként forradalmasította a hadiiparban használatos titkos adatátvitel technológiáját, s ha őt már nem is, de a később Bluetooth-ként újjászületett megoldást ma mindenki jól ismeri.
Lamarr és Antheil szellemi öröksége mindennapi életünk része ma is.
