TV ostrom

Kert Attila:
10 + 1 tény az MTV ostromáról
1. Az TV-székház megtámadásának előzménye az volt, hogy előző nap nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde. Az akkori politikai hangulatot a Gyurcsánnyal szemben már meglévő, egyre erősödő – és erősen szított – ellenszenv határozta meg. A jelenlegihez több ponton hasonlító választás utáni helyzetben a győztes pártól és politikusairól nyilvánvalóvá vált, hogy megszegték választási ígéreteiket. Méghozzá úgy, hogy maguk is mindvégig tudták, hogy a kampányban tett ígéretek betarthatatlanok: hazudtak „reggel, hazudtak délben és este” – aztán a választási győzelem után megszorítások következtek. Az MSZP-frakció zárt ülésén elmondott motivációs beszéd „kiszivárgása” ebben a helyzetben elemi erejű felháborodást váltott ki, ami országszerte egyre hevesebb tüntetésekben nyilvánult meg.
2. Az ostrom közvetlen kiváltó oka az akkori ellenzék által sugalmazott és mára szinte konszenzuálisan elfogadott magyarázat szerint az volt, hogy az MTV vezetői nem vették át a békés tűntetők petícióját. Ez azonban nem igaz. Az ostromot megelőzően nem próbáltak átadni semmiféle petíciót, sőt. A tűntetők egy kis csoportja a kora esti órákban megjelent az MTV-székház bejáratánál, és követelte, hogy élő adásban olvashassák fel követeléseiket. Ezt az ott jelenlévő vezetők – helyesen – nem engedték. Minden hatályos – akkori, sőt, mai – jogszabály tiltja, hogy a(z elvileg független) közszolgálati televízió műsorát külső beavatkozással befolyásolják. Aki ezt nem így gondolja, képzelje el, mi történne, ha ma tűntetők jelennének meg az MTVA székháza előtt és azt követelnék, hogy élő adásban ismertethessék követeléseiket. Vagy idézze fel a „rabszolgatörvény” elleni tűntetéskor történteket: az MTVA vezetői akkor sem engedték – helyesen –, hogy a tűntetők (nem gyújtogató, Molotov-koktélokat robbantó vandálok, hanem parlamenti képviselők) a követeléseiket beolvassák a műsorban. 2006-ban a kapuban azt mondták a tűntetőknek, hogy mondják el vagy tegyék le írott formában a követeléseiket – akár petíciójukat –, és azokat hírműsorok megfelelő módon ismertetni fogják. De sem petíció, sem mondanivaló nem volt.
3. A felháborodott tömeg fociultrákkal és szervezett támadókkal kiegészülve ostromolta meg a székházat. Az ott lévő rendőrök néhány óra után feladták az épület védelmét és elvonultak. Ez a létszámuktól, felszereltségük színvonalától és kiképzésük szintjétől (valamint az állítólag a közelben tartózkodó ám visszatartott titokzatos tartalékerők létezésétől) függetlenül: bűncselekmény és esküszegés volt. Fegyveres rendőrök, akik a Magyar Köztársaság (akkor még így hívták) egyenruháját viselték, és esküt tettek arra, hogy a törvényes rendet fenntartják, a köztársaságot – akár az életük árán is – megvédik: elsunnyogtak, védtelenül hagyva az épületet és az ott dolgozó embereket.
4. Az épületbe erőszakkal behatoló tűntetők – miután sem forradalmat kirobbantani, sem élő adást létrehozni nem tudtak – feltörték és kifosztották a büfét, valamint a Túró Rudi-automatát. (A behatolás pillanatában az épületben tartózkodó legmagasabb beosztású vezetőként – hírigazgató voltam akkoriban – nekem jutott a feladat, hogy leállítsam a tévéadást és elrendeljem az épület kiürítését.) Az elterjedt hírekkel ellentétben azonban nem lopták el sem Ugrifülest, sem Süsüt. A bábok ugyanis a Tv egy másik épületében voltak – az élő emberekkel ellentétben – biztonságban.
5. Az ostrom első óráiban az épületben, többnyire Rudi Zoltán Tv-elnök irodájában, különböző bútordarabok védelmében bujkált Navracsics Tibor, akkori Fidesz frakcióvezető (jelenlegi minden tmegcsinálunkcsakadjátokapénzt-ügyi miniszter), Juhász Ferenc, akkori MSZP-alelnök, valamint Török Gábor akkori és jelenlegi politológus, akik Baló György vendégei voltak Az Este aznapi műsorában.
6. Az agresszív behatolás és a Túró Rudi-automata kifosztása után rövid időn belül kicserélődött az épületben lévő tömeg: az erőszakos, gyújtogató hangadó réteg elszivárgott, és a helyüket fiatalabb, békésebb tüntetők meg bámészkodó katasztrófa-turisták vették át. Közülük néhányan a hajnali órákban kézzel megírtak egy rögtönzött „petíciót” (többnyire egymás hátán), amit aztán (ismét csak a jelenlévő legmagasabb beosztású vezetőként) volt szerencsém átvenni. Ezt a jóval békésebb tömeget ezután az idő közben visszatért rendőrök minden különösebb erőszak nélkül kiszorították az épületből. A petíció tartalmát pedig – miután a TV ismét adásképes lett – annak rendje és módja szerint ismertették a hírműsorok. (Az MTVA elött a “rabszolgatörvény” ellen tüntetök követelései nem kerültek be a hírekbe 2018-ban.)
7. Nem igaz, hogy ebben a „petícióban” szerepelt volna az a követelés, hogy az (akkor épp a másodosztályban szereplő) FTC ismét legyen NB1-es. Egy hajnali interjúban, amikor valamelyik TV műsorvezetője rákérdezett, hogy mi volt a petícióban, én válaszoltam azt, hogy a parlament feloszlatása, új választás kiírása és még egy sor másik követelés, „éppen csak az nem, hogy a Fradi legyen újra NB1-es”. Ez a rossz vicc aztán valahogy önálló életre kelt, és napokkal később már épp a fordítottja terjedt annak, amit mondtam. Hallottam politikust, aki saját szemével látta, hogy ez a követelés is szerepelt a petícióban.
8. Az ostrom ideje alatt nagyjából 360 szöveges üzenetet kaptam (akkor ez még kizárólag sms-t jelentett) aggódó rokonoktól, barátoktól és kollégáktól, együttérző ismerősöktől, érdeklődő újságíróktól és riporterektől; sőt. idegenektől is. Néhány héttel később az üzeneteket egy hosszú cikkben, változtatás nélkül megjelentette az akkor még létező Népszabadság. A cikk megrázó erővel tükrözte az ország – és a világ – különböző pontján élő ismerőseim aggodalmát, felháborodását, együttérzését; egyáltalán, a drámai események döbbent fogadtatását. A cikket a Népszabadság cikkeinek tulajdonát a lap kinyírása után birtokló KESMA eltüntette az internetről: bár a Google még megjeleníti a hivatkozást, a tartalom már nem elérhető.
9. Az erőszakos események több százmillió forintos kárt okoztak a TV épületében és környékén. Megsérültek vagy megsemmisültek műszaki berendezések, bútorok; felgyújtottak és porig égettek 13 autót. Köztük volt szegény Baló György kocsija is, amire pedig olyan büszke volt. Nem tudtam másnap megállni, hogy ne süssem el neki az ovis poént: látod, Gyuri, így lett a Subarudból Porse. (A nevetése csak félig tűnt őszintének: menj a p***ába, kisfiam, mondta, de azért kicsit mégis mosolygott. Viszont este tanítani való interjút készített Gyurcsány Ferenccel ÉS Orbán Viktorral is.)
10. Stones-szál: nem igaz, hogy nyelves Rolling Stones-pólóban vettem át a petíciót (amit át sem vettem). A valóság az, hogy az ostrom egy éves évfordulóján, amikor ismét több tízezres „emléktüntetés” volt az épület előtt, a tüntetők hozták egy (újabb) petíciót, amit tradicionális okokból nekem kellett átvenni, és történetesen akkor véletlenül pont egy ilyen póló volt rajtam. (Sokak szerint az egy évvel korábbi eseményekre akartam utalni, hátha valakinek beugrik a You Can’t Allways Get What You Want. De gondolhattak volna a Sympathy for The Devil-re épp úgy, mint a Street Fighting Man-re is.)
+1 ma 16 éve volt az ostrom, és a mai napig nem tárta fel alaposan és tárgyilagosan senki az eseményeket, azok okait és valódi felelőseit. Pedig az akkor történteknek máig ható hatása van: az volt a magja nagyon sok mindennek, ami az elmúlt években történt – a Magyar Köztársaság (nevének) megszüntetésétől a főispán (elnevezés) bevezetéséig.
Föld S. Péter
Szeptemberi Sajnálatos Események
16 évvel ezelőtt, 2006. szeptember 18-án, a Magyar Televízió Szabadság téren lévő székháza előtt elszabadult a pokol.
A forradalmárnak hazudott pesti srácok nagyobb tömegekben alkonyat táján kezdtek gyülekezni a Magyar Televízió székháza előtt, és többen közülük nem csupán hazafiasan, de egyúttal igen demokratikusan viselkedtek. Volt olyan pesti srác, aki társaival együtt behatolt a televízió büféjébe, ahol törtek és zúztak, majd, kizárólag ideológiai alapon, nemzeti és hazafias indíttatásból, egy-egy karton cigarettával, üdítőkkel, és csokoládéval távoztak.
Békeidőkben az ilyet betörésnek, rablásnak, és garázdaságnak nevezik, ám amikor a haza a sorsa a tét, akkor a tényállás más megítélés alá esik.
Voltak olyan pesti srácok, akik nem elégedtek meg azzal, hogy kreativitásukat a büfé kifosztásában éljék meg. Ők betörték az épület ablakait, a találékonyabbak pedig gépkocsikat gyújtottak fel. Sok autót gyújtottak fel, de nem eleget. A legtöbb ember ugyanis – ellentétben az esti srácokkal – ha tüntetni megy, rendszerint elfelejt benzines palackot magával vinni. Vagy ha van nála, akkor esetleg a gyufát, az öngyújtót hagyja otthon.
Az a televízió képernyőjén szabad szemmel is jól kivehető volt, amint a pesti srácok egy csoportja hősies csata után, elfoglalt és felgyújtott egy, a téren lévő rendőrautót. Hogy ez mennyire bátor tett volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az autóban egy rendőr is bennrekedt. Amikor a jármű már nagyon égett, a pesti srácok egy csoportja megpróbálta eloltani, ám más pesti srácok – ezzel párhuzamosan – újabb égő rongyokkal és egyéb rekvizitekkel tartották életben a tüzet. Idővel már nagyon úgy nézett ki, hogy a kocsiban ülő közeg elevenen bennég, ám ekkor a pesti srácok megmutatták, hogy minden látszat ellenére, nem közönséges garázdák ők. Ellenkezőleg: nemcsak karjuk van, amivel dobálni és gyújtogatni tudnak, de a szívük sincs kockakőből. Ezt onnan lehetett tudni, hogy végül kiengedték a szerencsétlen bennrekedt rendőrt, és amikor kijött, még csak agyon sem verték!
Néhány pesti srác kezében házilag barkácsolt, kis- és közepes méretű akasztófákat lehetett látni, ami azt bizonyítja, hogy jó kézügyességgel rendelkeztek. A pesti srácok ruházatát tekintve, főként a fekete bőrszerkók jöttek számításba, és a legtöbben közülük tar fejjel mutatkoztak, mert ez, amellett, hogy félelmet keltett a gyanútlan szemlélőben, minden másnál jobban kifejezte a magyarság sorsa és a nemzet függetlensége iránti elkötelezettségüket.
A pesti srácok hajnaltájt, mintegy záróakkordként, felgyújtották a Magyar Televízió székházát. Ugyancsak megrongálták a Szabadság téren lévő szovjet emlékművet, ami szintén derekas tettnek számított, különös tekintettel arra, hogy alatta katonának kinevezett fiatal fiúk holttestei feküdtek.
A pesti srácok nagyvonalúságát bizonyítja, hogy amikor az épület már javában égett, csak kezdetben akadályozták az oltásra kivezényelt tűzoltók munkáját, és később is csak elvétve dobálták őket kővel és üvegekkel.