varró

Varró Dániel napjainkban élő és alkotó, kortárs író és műfordító. Életművében nagyon sok gyermekeknek szóló alkotást találunk. Versei a totyogóktól az óvodás és kisiskolás korú gyerekeken  keresztül szinte minden korosztálynak segít az őket körülvevő világ megismerésében, felfedezésében. “Az elköszöngetés balladája” című verse része a  “Kicsinyke  testamentum ” című műnek.  Ezt a művet Francoise Villon : “Nagy testamentum” című alkotása ihlette. Míg a középkori francia költő az élettől búcsúzik , addig Varró Dániel verse szinte kihagyhatatlan  ballagó  vers.  Tehát napjaink magyar költője nem az élettől, hanem tanulmányai színhelyétől, az iskolától búcsúzik. Maga a címben szereplő “ballada” sem az angol, skót vagy székely népballadákat idézi tartalmilag, nem is Arany János balladáit. Itt nem a hagyományos értelemben vett balladákról ( tragédia dalban elbeszélve) beszélünk, mindössze a vers formája balladai. Balladai forma alatt értjük a négy nyolc soros vers szakot, ahol a sorok nyolc szótagból állnak, az “ajánlást” és az ” ababbcbc” rím képletet.

A vers búcsúzó vers, amely tökéletesen érzékelteti milyen érzés az amikor valaki elhagyja az iskolát. Feljönnek emlékeiben az iskola mindennapi, mégis egyedi élményei. A menzai kaják: “tavaszi leves, tészta, mák”  a társakkal folytatott szabad idős tevékenységek, így  például a sakk partik. A különböző tárgyakat tanító: “Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok”  a társak az okosak az ostobák, a jó és rosszakarók és a lányok akik között volt “szép szőke, barna és csúnya is. Mindez a legfontosabb mondatot húzza alá, amely a búcsú és visszaemlékezés tétel mondata: “Hiány ül majd a lelkemen”

Végül is Varró Dániel gondolatban végig vezet a közép iskola világán, mint Villon kora társadalmán és mint a “nagy előd” végrendelkezik a “semmiről”.