Pest Megyei Bíróság 10.P.28.034/2009/6.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG nevében!
A Pest Megyei Bíróság dr. Strasser dr. Józsa Ügyvédi Iroda (dr. Strasser Tibor ügyintéző ügyvéd, 1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt T.A. felperesnek, Ügyvédi Iroda dr. T. P. ügyintéző ügyvéd, által képviselt juj. hu alperes ellen sajtó-helyreigazításra kötelezés iránt indított perében meghozta a következő
ítéletet:
A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően 15 napon belül a juj . hu internetes portálon 2009. szeptember 27. napján megjelent „Botrány az Erotika kiállításon" címen, majd a 2009. szeptember 28. napján megjelent „A pornós T. balhéja folytatódik!" címen közzétett cikkel együtt és oly módon, hogy az internetes portálra látogató olvasó számára együttesen és egyidejűleg elérhető módon tegye közzé az alábbi helyreigazító közleményt:
„A 2009. szeptember 27. napján a „Botrány az Erotika kiállításon"
című, valamint a 2009. szeptember 28. napján „A pornós T. balhéja folytatódik" című cikkekben valótlanul állítottuk és híreszteltük, hogy a Syma Csarnok biztonsági őrei kidobták a rendezvényről T. A.-t, továbbá nem tartozik személyében milliókkal a Syma Csarnok felé."
A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint + áfa perköltséget.
A bíróság kötelezi a alperest, hogy az APEH-Illetékhivatal külön felhívására fizessen meg 21.000 (huszonegyezer) forint eljárási illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi ítélőtáblának címzett, jelen bíróságnál három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.
A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.
Ha a fellebbezés az ítélet indokolása ellen, a perköltség viselésére vagy összegére, a meg nem fizetett illeték megfizetésére irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.
Ha a fellebbezés a megjelölt hivatkozást nélkülözi, a másodfokú tanács elnöke a fellebbezést hivatalból elutasítja. A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.
A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy – ítélet elleni fellebbezés
esetén – az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező (Pp. 73/A. § a) pont).
Indokolás:
A bíróság a perben az alábbi tényállást állapította meg:
A felperes az Erotika Parádé szervezője, míg ettől eltérő tartalmú az Erotika Kiállítás, aminek S. I. a főszervezője és jogtulajdonosa.
2009. szeptember 26-án és 27-én került megrendezésre az Erotika Kiállítás a budapesti Syma Csarnokban, melyen megjelent a felperes, és amellyel kapcsolatban jelentek meg az alperes szerkesztésében a felperes által támadott cikkek.
Az alperes szerkesztésében jelenik meg a juj.hu internetes weblap, amely – profilját tekintve – kiemelten foglalkozik az erotikával,
a celeb világgal és a politikával.
A weblap 2009. szeptember 27-én tette közzé a „Botrány az Erotika kiállításon" című, majd 2009. szeptember 28-án „A pornós Tomor balhéja folytatódik!" című írásokat.
Az első cikkben az alperes a következőket állította a felperesről: „T. A.-t, az Erotika Parádé szervezőjét biztonsági őrök dobták ki a Syma csarnokból tegnap este. (…) sőt, a kiállítás főszervezőjétől és jogtulajdonosától, S. I.-tól még az eltávolítás okát is megtudtuk. A Syma csarnok tulajdonosa parancsára történt a dolog, mivel T. legutóbb fizetés nélkül távozott onnan. A kérdésre, hogy többmilliós tartozásról van szó, a hölgy helybenhagyólag bólintott".
A második cikk már finomított a felperes távozását illetően a következőképpen: „Tegnapi balhénk ugyebár az, hogy bemutattuk, ahogy még tegnapelőtt biztonsági őr kísérte ki T. A.-t az
– 3 –
Erotika Parádé szervezőjét az Erotika Kiállításról. Mikor a kiállítás szervezőjét kérdeztük … a Syma csarnok felé fennálló tatozása miatt távolították el".
A felperes a 2009. szeptember 27-én és szeptember 28-án megjelent – az előbbiekben részletezett – alperesi cikkekkel szemben 2009. október 7. napján keltezett helyreigazítási kérelme az alperesi
szerkesztőség részére 2009. október 8. napján lett ajánlott küldeményként postára adva.
Az alperes a felperes helyreigazítás iránti kérelmét – elismerten – kézhez kapta, azonban az abban foglaltaknak a Ptk. 79. § (2) bekezdése szerinti nyolc napos határidőben nem tett eleget.
A felperes ezt követően keresetet terjesztett elő az alperessel szemben helyreigazításra kötelezés iránt, mely keresetlevele a bírósághoz 2009. október 30. napján, határidőben érkezett.
A felperes a keresetében a bíróságot arra kérte, hogy kötelezze az alperest az általa támadott, a 2009. szeptember 27-én megjelent a „Botrány az Erotika kiállításon" című, majd 2009. szeptember 28-án „A pornós Tomor balhéja folytatódik!" megjelent cikkek valóságnak meg nem felelő tartalmának felperes által keresetlevelében megfogalmazott tartalom szerinti szöveggel (helyreigazító közlemény) történő helyreigazítására a kifogásolt cikk megjelenésének megfelelő terjedelemben, megjelenési módban és ugyanazon a weblap-helyen (oldalon).
Előadta, hogy az alperesi lapban megjelent cikkek valótlan tényeket közöltek és híreszteltek, illetőleg a való tényeket hamis színben tüntették fel.
A felperes a keresete jogcímeként a Ptk. 79. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, egyidejűleg kérte perköltségében az alperes marasztalását.
A felperes csatolta (3/F/I.) a „Syma + SD" Kft. ügyvezetője felperesi képviselőnek küldött levelét, melyben az ügyvezető akként nyilatkozott, hogy „valótlan az a híresztelés, miként Tomor A.-t a „Syma + SD" Kft. vagy A. Sz. kidobta, vagy eltávolította volna a már említett (Erotika Kiállítás) kiállításról. (Továbbá)… Szántó úrnak nem volt tudomása, hogy Tomor úr az üzletrészét eladta, így már nincsenek ismeretei a volt Kft-je ) pénzügyeiről. Az mindenesetre tény, hogy a tartozás még T. A. Úr időszakában keletkezett, és tudott róla, hogy nem tett eleget maradéktalanul a fizetési kötelezettségének".
A felperes csatolta (5/F/I.) azt az alperesi főszerkesztő által a Syma csarnok igazgatójával készített riport szöveget is, amelyben az elismerte, hogy nem a felperes tartozik személyében, hanem a volt cége.
Ennek ellenére az alperesi cikkek úgy fogalmaztak, hogy abból az olvasó azt a következtetést vonhatta le, miszerint a felperest kidobták a kiállítás helyszínéről, valamint, hogy a felperesnek személyes tartozása van a Syma felé.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségében felperes marasztalását kérte. Az alperes nem vitatta, hogy a cikkeiben tényállításokra került sor, azonban előadta, hogy a megjelent cikkek tartalma a valóságot tükrözik, egyben vállalta, hogy ezt bizonyítja. Az alperes 3/A/III. alatt CD lemezt csatolt, amelyen szerepel azon személyek nyilatkozata, akik elmondásán alapultak a cikkeiben megfogalmazott tartalmú szövegek. A CD-n látható továbbá a helyszínről készült felvétel, és az a cselekvés-sor, amelyet az alperes akként összegzett, hogy „a felperest a kiállítás helyszínéről kidobták". Az alperes előadta, hogy a felperest a kiállítás helyszínéről kikísérték, mely egyet jelent a kidobással. A felperesi tartozás vonatkozásában az alperes arra hivatkozott, hogy a köznyelv nem céghez, hanem a kötelezettséget vállaló személyhez szokta kötni a tartozás tényét. Ebből kifolyólag az, hogy „T. fizetés nélkül távozott" nem azt jelenti, hogy személyes tartozása állt fenn, hanem, hogy a tartozást a személyéhez kötötték.
Erre tekintettel az alperes a helyreigazítási közlemény azon részét, hogy „Tomor Andrást, aki személyében nem tartozik milliókkal a Syma csarnok felé" kifejezetten elutasítani kérte.
Mindezeken túl tanúbizonyítást is felajánlott az alperes.
A kereset megalapozott.
A sajtó-helyreigazítási eljárásra speciális anyagi és eljárásjogi szabályok vonatkoznak, ezért a bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a jogsértést megvalósító adathordozó, az alperes által szerkesztett juj.hu internetes weblap sajtónak minősül-e, a Ptk. 79. § (1) bekezdése alkalmazható-e, azaz a weblapot időszaki lapnak kell-e tekinteni.
Az 1986. évi II. törvény (Stv.) 20. § b) pontja határozza meg a sajtótermék fogalmát, e szerint sajtóterméknek minősülnek – többek között – az időszaki lapok egyes lapszámai és bármely más, tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszközök is.
Időszaki lapnak kell tekinteni az Stv. 20. § f) pontja alapján az olyan napilapot, folyóiratot és egyéb lapot, valamint ezek mellékletét, amely egy naptári évben legalább egyszer megjelenik, azonos címmel, tárgykörrel kerül kiadásra, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva és újságírói, írói vagy tudományos műfaj körébe tartozó írásművet, hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt közöl.
Mindebből következően megállapítható, hogy az alperesi weblap, mint elektronikus sajtótermék időszaki lapnak minősül, szerkesztősége van – még ha az egy személyből is áll -, osztja az időszaki lap lényegi, tartalmi elemeit, a folyamatos és állandó megjelentetése (frissítése), elérhetősége folytán pedig a napilap sajátosságaival rendelkezik. Ennek megfelelően a helyreigazítási kérelem kézbesítését követően a Ptk. 79. § (2) bekezdésében írt nyolc napos közlési kötelezettség terheli, s amennyiben ennek nem tesz eleget, úgy az igényérvényesítő fél a Pp. 343. § (3) bekezdése alapján a közlési kötelezettség utolsó napjától számított 15 napon belül sajtó-helyreigazítás iránt kerestet terjeszthet elő. A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári Jogegységi Határozata alapján sajtóperben a keresetlevélnek a 15 napos határidőn belül meg kell érkeznie a bírósághoz és a perindítási határidőt, nem lehet megtartottnak tekinteni akkor, ha a felperes a keresetlevelet a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adta.
A felperes a 2009. szeptember 27-én és szeptember 28-án megjelent alperesi cikkel szemben 2009. október 7. napján keltezett helyreigazítási kérelme az alperesi szerkesztőség részére 2009. október 8. napján lett ajánlott küldeményként postára adva.
Az alperes nem vitatta, hogy a felperes helyreigazítás iránti kérelmét kézhez kapta, azonban az abban foglaltaknak a Ptk. 79. § (2) bekezdése szerinti nyolc napos határidőben nem tett eleget.
A felperes ezt követően keresetet terjesztett elő az alperessel szemben helyreigazításra kötelezés iránt, mely keresetlevele a bírósághoz 2009. október 30. napján, határidőben érkezett.
A Ptk. 79. § (1) bekezdése szerint, ha valakiről napilap, folyóirat, rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül követelheti olyan közlemény közzétételét, melyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a valós tények. A Ptk. fenti rendelkezéseivel összhangban helyreigazításra csak tényállítások esetén van helye attól függetlenül, hogy a tények állítása közléssel, híreszteléssel, vagy a való tények hamis színben való feltüntetésével valósul meg.
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (Stv.) 2. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségével összhangban, a sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.
A három feltétel – hiteles, pontos, gyors – mindegyike szükséges, hogy a sajtó eleget tegyen a feladatának. A perbeli esetben két feltételt megsértett az alperes, miszerint a hitelességet és a pontosságot. Az alperes nem mentesül a tudomására jutott, más személyektől szerzett értesülései és önmagában a helyszínen készült videó-felvétel alapján az alól, hogy a szerzett információit a hitelesség és a pontosság (valóság) ellenőrzése nélkül közzétegye.
Ezen magatartásával az alperes megalapozta a felperesi helyreigazítást, a téves információk megjelentetésével elbizonytalaníthatta a weblap olvasókat a felperes megítélése körében, egyidejűleg negatív színben tüntette fel a felperest.
Az alperes vállalta az általa közreadott információk valóságának bizonyítását, azonban a bíróság ezt a következők miatt nem látta alaposnak.
Az alperes a 2009. szeptember 27-én megjelent cikkében a „kidobás", míg a szeptember 28-án megjelent cikkében a „kikísérés" szót használta. A bíróság ebből két dologra is következtethetett. Egyrészt az alperes „finomítani" próbálta az első cikke erősebb tartalmú szóhasználatát, másrészt – újabb információk birtokában -maga sem tartotta megfelelőnek a „kidobás" szó használatát. A perben ugyanakkor már azt állította az alperes, hogy a „kidobás" és „kikísérés" szavak egymás megfelelői.
Az Akadémia Kiadó által kiadott Magyar Értelmező Kéziszótár a „kidobás" szóhoz a következőt fűzi: valakit erőszakkal eltávolít valahonnan. A „kikísér" szó esetében a Kéziszótár a következő magyarázatot fűzi: kifelé mentében elkísér valakit valahová, valameddig.
A bíróság ezeket értékelve megállapította, hogy a „kidobás" és a „kikísér" szavak más tartalmat hordoznak.
A perben megtekintett CD felvételeken látottakat, a Síma csarnok igazgatója csatolt írásos nyilatkozatát és az alperes által vele készített interjú szövegét, továbbá a felperes személyes vallomását, a felperes által támadott első cikk alapjaként Körmendi Gábor főszerkesztőnek nyilatkozó Strausz Ildikó nyilatkozatához fűzött főszerkesztői kommentárban (l/F/8) hivatkozott felperesi nyilatkozatot:
(Felperes)…"telefonon annyit közölt mindössze, hogy őt nem dobták ki, csak azért kísérték ki, hogy nehogy valami baja essék", valamint a második cikkben szereplő „kikísérés" szó használatát a bíróság akként összegezte, hogy nem felel meg a valóságnak, miszerint a felperest kidobták volna a Syma csarnokból. Az alperesnek nem sikerült bizonyítania a felperesi kidobás tényét, így e körben a felperes helyreigazítási kérelme megalapozott.
Az alperesnek különösen nagy körültekintéssel kellett volna eljárnia a szóhasználata megválasztásában. A Sajtótörvény hiteles, pontos tájékoztatásra irányadó szabályai szerint a sajtóval szemben többletelvárások érvényesülnek, erre is figyelemmel kell a tudomására jutott információkat az olvasókkal közölnie.
Az alperesi cikkekben megjelent és felperes tartozásáról számot
adó közléssel kapcsolatban a bíróság a következőket állapította meg.
Az alperes állította, hogy a köznyelv nem céghez, hanem a kötelezettséget vállaló személyhez szokta kötni a tartozás tényét. Ebből kifolyólag az, hogy „T. fizetés nélkül távozott" nem azt jelenti, hogy személyes tartozása állt fenn, hanem, hogy a tartozást a személyéhez kötötték.
A felperes az alperes vélekedésével ellentétben előadta, hogy a megjelent cikkek szövegtartalmát olvasva a laikus igenis azt úgy értelmezhette, hogy a felperesnek saját személyében állt fenn tartozása.
A bíróság ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja szerint a „tartozást a felperes személyéhez kötik" és a „felperesnek saját személyében állt fen tartozása" kifejezések ugyanazt a tartalmat hordozzák.
A bíróság a perben rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy az alperes a cikkek megjelentetésekor már tudott arról (Szántó Andrástól szerzett értesülései), hogy a Syma csarnok felé fennálló tartozás nem a felperes tartozása, hanem úgynevezett céges tartozás, ennek ellenére a megjelent cikkekben ezt akként hozta az olvasók tudomására, mintha az a felperes személyes, hozzá köthető tartozása lenne.
A bíróság megítélése szerint a laikus olvasó a cikkek mondatai alapján arra a következtetésre juthatott, hogy a felperesnek a tartozása személyes tartozás.
A per során egyértelműen kiderült, hogy a felperesnek nem volt személyes tartozása a Syma csarnok felé, hanem korábbi cégének, amelyből az üzletrésze eladásával kivált.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperesnek a felperes személyéhez kötődő tartozása valóságát sem sikerült bizonyítani, így e körben is megalapozottnak ítélte a felperes helyreigazítási kérelmét és a „személyében nem tartozik" kitétel helyreigazítási közleményben való szerepeltetését.
Mindezekre tekintettel a bíróság – a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel – megállapította, hogy a kereset megalapozott, így a rendelkező résznek megfelelően határozott.
A bíróság a perköltségről – mely a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából tevődik össze, figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra és áfa jogalanyiságára – a Pp. 78. § (1) alapján a rendelkező rész szerint határozott.
A per tárgyi illetékfeljegyzési jogos voltára és az alperes teljes pervesztességére figyelemmel a bíróság az alperest kötelezte az eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2010. február 11.
————————————————————————————————————————————————————————————
Budapest Környéki Törvényszék
10.P.22.564/2011/11.
A Budapest Környéki Törvényszék
a Dr. Strasser dr. Józsa Ügyvédi Iroda (dr. Strasser Tibor ügyintéző ügyvéd, 1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt A., felperesnek,
dr. T. P.ügyintéző ügyvéd, által képviselt P and B. Kft. alperes ellen
jóhírnév megsértésének megállapítása és nemvagyoni kártérítés megfizetése iránti indított perében meghozta a következő
í t é l e t e t
A bíróság megállapítja, hogy az alperes azon, a jujlhu weboldalon közzétett cikkeivel, amelyekben azt állította, hogy:
„T. Andrást, az Erotika Parádé szervezőjét biztonsági őrök dobták ki a Syma csarnokból tegnap este. (…) sőt, a kiállítás főszervezőjétöl és jogtulajdonosától, S. I. még az eltávolítás okát is megtudtuk. A Syma csarnok tulajdonosa parancsára történt a dolog, mivel T. legutóbb fizetés nélkül távozott onnan. A kérdésre, hogy többmilliós tartozásról van szó, a hölgy helybenhagyólag bólintott”, valamint
a ,,Tegnapi balhénk ugyebár az, hogy bemutattuk, ahogy még tegnapelőtt biztonsági őr kísérte ki T. Andrást az Erotika Parádé szervezőjét az Erotika Kiállításról. Mikor a kiállítás szervezőjét kérdeztük … a Syma csarnok felé fennálló tatozása miatt távolították el” megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogát.
Mindezekkel szemben a bíróság megállapította, hogy a felperest nem vezették ki a rendezvényről és azt is, hogy a felperesnek nem volt személyes tartozásaa Syma Csarnok felé.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forintot, ennek 2009. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű évi késedelmi kamatát, továbbá 150.000 (százötvenezer) forint + áfa, összesen 190.500 (százkilencvenezer-ötszáz) forint perköltséget.
A bíróság kötelezi a alperest, hogy a Magyar Állam javára a NAV külön felhívására fizessen meg 90.000 (kilencvenezer) forint eljárási illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblának címzett, jelen bíróságnál három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.
A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.
Ha a fellebbezés az ítélet indokolása ellen, a perköltség viselésére vagy összegére, a meg nem fizetett illeték megfizetésére irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.
Ha a fellebbezés a megjelölt hivatkozást nélkülözi, a másodfokú tanács elnöke a fellebbezést hivatalból elutasítja. A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.
A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy – ítélet elleni fellebbezés esetén – az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező (Pp. 73/A. § a) pont).
A jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet 2. § 3. pontja és a 80. § (1) bekezdése szerint polgári eljárásban – a támogatásban (jogi segítségnyújtás) részesült fél – pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti személyesen a lakóhelye szerint illetékes Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálatától.
Indokolás:
Abíróság az alábbi tényállást állapította meg:
Jelen per előzményét képezi ugyanezen bíróság előtt 10.P.28.034/2009. számon, sajtó-helyreigazítás iránt folyamatban volt per, melyben a bíróság a jelen peralperesét a 8. sorszám alatti ítéletében helyreigazításra kötelezte és amely döntést a Fővárosi Itélőtábla a 2.Pf.20.442/2010/4. számú ítéletével helyben hagyott.
2009. szeptember 26-án és 27-én került megrendezésre az Erotika Kiállítás a budapesti Syma Csarnokban, melyen megjelent a felperes és barátnője, Lévai Adrienn és amellyel kapcsolatban jelentek meg az alperes szerkesztésében a felperes által támadott, sajtó-helyreigazítással érintett cikkek.
A felperes az Erotika Parádé szervezője, míg ettől eltérő tartalmú az Erotika Kiállítás, aminek S. I. volt a főszervezője és jogtulajdonosa.
Az alperes szerkesztésében jelenik meg a juj.hu internetes weblap, amely – profilját tekintve – kiemelten foglalkozik az erotikával, a celeb világgal és a politikával.
A weblap 2009. szeptember 27-én tette közzé a ,,Botrány az Erotika kiállításon” című, majd 2009. szeptember 28-án ,,A pornós Tomor balhéja folytatódik!” című írásokat.
Az alperes szerkesztésében megjelent első cikkben az alperes a következőket állította a felperestől: „T. Andrást, az Erotika Parádé szervezőjét biztonsági őrök dobták ki a Syma csarnokból tegnap este. (…) sőt, a kiállítás főszervezőjétől és jogtulajdonosától, S. I.-től még az eltávolítás okát is megtudtuk. A Syma csarnok tulajdonosa parancsára történt a dolog, mivel T. legutóbb fizetés nélkül távozott onnan. A kérdésre, hogy többmilliós tartozásról van szó, a hölgy helybenhagyólag bólintott”.
A második cikk már finomított a felperes távozását illetően a következőképpen: ,,Tegnapi balhénk ugyebár az, hogy bemutattuk, ahogy még tegnapelőtt biztonsági őr kísérte ki Tomor Andrást az Erotika Parádé szervezőjét az Erotika Kiállításról. Mikor a kiállítás szervezőjét kérdeztük … a Syma csarnok felé fennálló tatozása miatt távolították el”.
A bíróság a Fővárosi Ítélőtábla fenti számú ítélete indokolásából – miután az abban megállapított tényállás a jelen kereset jogalapja vonatkozásában is relevanciával bír jelen perben a tényállás megállapításánál is – az alábbiakat rögzíti:
„A másodfokú bíróság az érdemi felülvizsgálat során azt vizsgálta, hogy az alperes alátámasztotta-e a sérelmezett közlések valóságtartalmát, tudta-e bizonyítani a felperes kidobását vagy kikísérését, illetve azt, hogy a felperes saját személyében tartozik-e a Syma Csarnoknak. A Fővárosi Ítélőtábla a bizonyítékokat a Pp. 208. § (1) bekezdése szerinti követelmények alapján együttesen értékelte és ennek alapján az elsőfokú bírósággal azonos álláspontra jutott.
Az ún. szóbeli interjú során megnyilatkozó S. I. – aki a felperessel konkurens rendezvény-főszervezőnek tekinthető – K. G. alperesi főszerkesztő vallomásából kitűnően is, rossz viszonyt táplált a felperessel, ezért az általa elmondottak megítélésénél ezt figyelembe kellett venni.
A Szentesi Flórián Attila operatőr által készített CD felvétel hátulról mutatta, hogy a felperes és a barátnője az ajtó felé mennek, mögöttük kis távolsággal egy biztonsági őr volt látható, aki nem nyúlt a felpereshez. Rendelkezésre állt még a Syma+SD Kft. vezetőjének az írásbeli nyilatkozata, amely szerint a felperest – az anyagi kérdések tisztázása végett – hozzá kísérték, és ő beszélt is a felperessel.
Ezt látszott alátámasztani, hogy a felvételen látható ajtó még nem a szabad térre, hanem a folyosóra nyílott, és emiatt fogadható el az a felperesi személyes előadás is, hogy nem utasították ki, nem kísérték ki a kiállításról, hanem beszélt Syma+SD Kft. vezetőjével, akivel tisztázta az adósságot érintő helyzetet.
A Fővárosi Ítélőtábla a bizonyítékok mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság okszerű mérlegeléssel hozta meg az érdemi döntését, a helyreigazítás körében nincs olyan körülmény, amely az ítélet megváltoztatását indokolná”.
A felperes a keresetében a bíróságot arra kérte, hogy állapítsa meg az alperes jogsértését – a jóhímévhez fűződő joga megsértését -, továbbá kötelezze az alperest
A felperes előadta, hogy az alperesi cikkekben az alperes olyan valótlan dolgokat állított, amelynek hatására a felperes addigi üzleti partnerei, barátai, kollégái elfordultak tőle, egészségi állapota megromlott, hónapokig kórházi kezelésre is járnia kellett. Ezek alátámasztásául indítványozta édesanyja és barátnője tanúkénti kihallgatását és hivatkozott a Nyírő Gyula kórház zárójelentéseiben írtakra is.
A kereset jogalapjával kapcsolatosan előadta, hogy álláspontja szerint az ugyanezen bíróság előtt sajtó-helyreigazítás iránt indult és jogerősen lezárult perben a bíróság kötelezte az alperest a helyreigazításra, amely megteremti jelen perben keresete jogalapját. Arra is tekintettel állította ezt a felperes, hogy a sajtó-helyreigazítási perben a Ptk. 79. §-a alapján ugyanazon tényállási elemeket kell bizonyítani, amelyeket a jóhímév sérelmével kapcsolatosan a Ptk. 78. §-a előír. Jelen per megindítása szükségszerű abban az esetben, ha a sérelmet szenvedő nem vagyoni kártérítési igénnyel is fellép, miután a sajtó-helyreigazítási perben ezen következmény levonására nincs jogszabályi lehetőség. Érvelése szerint tehát a sikeres sajtó-helyreigazítási per megteremti a jogalapját a későbbi jóhímév megsértése iránti pernek.
A felperes az összegszerüség vonatkozásában – tanúkihallgatáson túl – a bíróság többszöri, részletes tájékoztatását követően csatolta azon bizonyítékait; amelyek álláspontja szerint bizonyítják, hogy üzleti partnerei, barátai az alperesi cikkek hatására fordultak el tőle. A felperes csatolta a M. C. s.r.o. (4/F/I.), B. egyéni vállalkozó, magánfuvarozó (4/F/II.), az Nyomda Kft. (4/F/III.) és a H. (4/F/IV.) felperesnek, illetőleg korábbi cégének – S. Kft-nek írt levelét.
A felperes az általa csatolt okiratok (felperes volt üzletfeleinek nyilatkozatai) vonatkozásában elismerte, hogy azok nélkülözik a teljes bizonyító erejű magánokirati minőségét, de előadta, hogy abban a körben, amiben felvételre kerültek ez volt a szokványos forma, egyebekben pedig a bíróság fogja azok bizonyító erejét mérlegelni.
A felperes csatolt olyan weblap-kivonatokat és ehhez kötődő helyre-igazítási kérelmeket is, amely esetekben a megkeresett médiaszolgáltatók a helyreigazítási kérelemnek eleget tettek, ellentétben az alperessel (10/F/I – III.).
A felperes következetesen állította, hogy miután vagyoni kárigénye nincs az alperessel szemben, ezért a perben felajánlott bizonyítása elegendő a keresete alátámasztására.
A felperes az igazságügyi orvosszakértő kirendelésére irányuló – korábban előterjesztett bizonyítási indítványát visszavonta. Indokként előadta, hogy az alperes jogsértő magatartását megelőzőleg nem voltak egészségügyi problémái sem betegsége, melyre tekintettel nem tud egy esetleges orvos szakértői vizsgálathoz előzményi orvosi anyagot szolgáltatni. A felperes kizárólag az Őt ért alpereshez köthető magatartást követően került abba az idegállapotba, amely miatt szükségesé vált az ambuláns és kórházi orvosi kezelése.
Az alperes az ellenkérelmében a keresetet mind jogalapjában , mind összegszerűségében vitatta, erre tekintettel kérte annak elutasítását és perköltségében felperes marasztalását.
Az alperes a kereset jogalapjával kapcsolatos felperesi álláspontot helytelennek tartotta, vitatta, hogy a sajtó-helyreigazítási per megteremtené a jelen perbeli kereset jogalapjának megalapozottságát.
Az alperes kifejtette, hogy a jelen per tárgya személyhez fűződő jog megsértése és ebből fakadóan nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezés, amely alapján a felperesnek bizonyítania tudnia kell a nála bekövetkezett kár tényét és hogy az alperes jogellenes magatartásával hozható az okozati összefüggésbe. A felperes által keresete – mind jogalapja, mind összegszerűsége körében felajánlott bizonyítását – az alperes kevesellte, álláspontja szerint ezek nem alapozzák meg az igényét.
A felperes nem tárta fel konkrétan – csak utalás szintjén -, hogy milyen üzleti vállalkozásokban is volt érintett, nem konkretizálta, hogy az üzleti partnerei, barátai, kollégái milyen indokkal fordultak el tőle és azt, hogy mivel kívánja bizonyítani, miszerint állítása megfelel a valóságnak. Vitatta azt is az alperes, hogy a felperes által jelzett egészségromlása és az alperes magatartása között fennáll az oksági kapcsolat.
Az alperes előadta, hogy abban az esetben állhatna meg az üzleti életben a felperesi elnehezülés, ha őt, int magánszemélyt érték volna a behatások, nem pedig a cégét.
Az alperes a felperes által csatolt – alakiságuknál fogva teljes bizonyító erejű magánokiratnak nem minősülő – okiratokra (felperes állítólagos üzletfeireinek nyilatkozatai) előadta, hogy azok nem bizonyítják a felperes életének elnehezülését, egészségi állapota romlását és az alperesi magatartással való okozati összefüggését. Állította, hogy ezen okiratokból az sem derül ki, hogy a nyilatkozókkal a felperesnek milyen kapcsolata volt, a vonatkozásukban a felperes milyen üzleti vállalkozásban érintett.
A felperes által felmutatott orvosi iratok (ambuláns lapok, zárójelentések stb.), majd ezek tartalmának jegyzőkönyvbe vétele mellett sem alkalmasak ezek annak bizonyítására, hogy a felperes orvosi kezelései és az alperes magatartása között kétséget kizáró okozati összefüggés állna fenn.
A Ptk. 78. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése alapján a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
A Ptk. 79. § (1) bekezdése szerint, ha valakiről napilap, folyóirat, rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül követelheti olyan közlemény közzétételét, melyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a valós tények (sajtó-helyreigazítás).
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (Stv.) 2. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségével összhangban, a sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.
A Ptk. 84. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra tekintettel, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, míg az e) pont szerint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
A bíróságnak – a felek ellentétes jogi érvelése okán – elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy a jelen per keresetének jogalapját megteremtette-e a megelőző, ugyancsak a felek között és jogerősen lezárult, ugyanezen bíróság előtt 10.P.28.034/2009. számon folyamatban volt sajtó-helyreigazítási per és az abban megállapított tényállás.
A bíróság e körben a felperesi jogi állásponttal és ennek alátámasztásául hivatkozott jogi érveléssel értett egyet, A Ptk. 78. § és 79. § azonos feltételeket határoz meg a törvényi tényállás teljesülése esetére. Annak, hogy a sajtó-helyreigazítási perben nem vagyoni, vagyoni kártérítési igényt nem lehet érvényesíteni, pusztán a tényállítás valóságtartalma képezi a bizonyítási eljárás egészét, időszerűségi oka van (aktualitás, az azonnali reparáció megtehetősége).
Amennyiben az összegszerűség körében is le kellene folytatni a bizonyítási eljárást a sajtó-helyreigazítás perben, úgy az ezen pertípus létjogoszdtságát, rendeltetését kérdőjelezné meg.
Erre tekintettel – figyelemmel arra is, hogy bár két jogcím (sajtó-helyreigazítás, jóhímév sérelme) alapján terheli a felperest a jogalap megalapozottsága vonatkozásában a bizonyítási kötelezettség, ugyanakkor ugyanazon törvényi tényállási elemeket kell bizonyítania -, a bíróság megállapította, hogy a jelen kereset jogalapjaként megáll a megelőző sajtó-helyreigazítási perre hivatkozás, a jelen perben az abban feltárt tényállás, valamint az ott meghozott jogerős döntés szükségtelenné teszi a jelen eljárás keretében – az ismételt felperesi jogalapi bizonyítást.
Ennek eredményeként a bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes által támadott cikkeivel megsértette a felperes jóhímévhez fűződő jogát.
A bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy vajon a felperes perbeli előadása, illetőleg az általa felajánlott bizonyítékok alapján kötelezhető- e, és ha igen milyen mértékű nem vagyoni kártérítés megfizetésére az alperes.
A felperes csatolta a M. C. s.r.o. (4/F/I.), B. egyéni vállalkozó, magánfuvarozó (4/F/II.), az Nyomda Kft. (4/F/III.) és a H. (4/F/IV.) felperesnek, illetőleg korábbi cégének – S. Kft-nek írt levelét, amelyek valóban nélkülözik a teljes bizonyító erejű magánokirati minőséget, ugyanakkor a Pp. 199. §-ában foglaltakkal összevetve, felvehetőek a bizonyítékok sorába.
A Pp. 199. §-a szerint a bíróság a tárgyalás és a bizonyítás összes adatainak mérlegelése alapján ítéli meg, hogy az okirati bizonyítás eredménye mennyiben vehető figyelembe azokban az esetekben, amelyekben az okirat a 195 – 198. §-ok (közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat) rendelkezéseinek nem felel meg.
Az előző jogszabályi rendelkezés értelmében önmagában az a körülmény, hogy valamely okirat nem tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak, még nem jelenti azt, hogy a bizonyítékok köréből pusztán e minőség hiányában mellőzni kellene, a bíróság a további bizonyítékokkal együtt mérlegelheti azok bizonyító erejét.
A csatolt nyilatkozatok mindegyike visszautal az alperesi cikkek tartalmára, miszerint az ezekben megjelentek okán szakították meg a felperessel az üzleti kapcsolatot vagy további feltételek megszabása és teljesítése mellett (H., 4/F/IV.) kívánták azt folytatni. A nyilatkozatokból az is kitűnik, hogy a felpereshez kötik a az alperesi cikkek tartalmát, és vele azonosítják a S. Kft-t is. Ezekből pedig kétséget kizáróan rögzíthető, hogy a felperes velük üzleti kapcsolatban állt, amely megszakadt vagy elnehezült feltételek mellett tovább élt.
A sajtó-helyreigazítási perben az is egyértelműen kiderült, hogy a felperesnek nem volt személyes tartozása a Syma csarnok felé, hanem korábbi cégének, amelyből az üzletrésze eladásával kivált.
Ugyanakkor az alperesi cikkek alapján a laikus olvasó, a közvélemény arra a következtetésre juthatott, hogy a felperesnek a tartozása személyes tartozás.
A bíróság a felperes egészségi állapota romlásával kapcsolatosan egyet értett a felperessel, miszerint nyilvánvalóan nem róható a terhére, ha az alperesi jogsértő magatartást megelőzőleg nem volt beteg, nem részesült orvosi kezelésekben és ezek miatt nem keletkezett olyan orvosi dokumentáció, amely az esetleges igazságügyi orvos szakértői? vizsgálatnál felhasználható lehetne. Ennek tudatában a bíróság elfogadta, hogy nem szükség-ás az orvosszakértő bevonása, hiszen előzményi kórtörténet hiányában az összehasonlítás nem történhet meg, így orvosszakmai szempontból következtetések nem vonhatóak le.
A felperes által – adatvédelmi szempontokra hivatkozva – csak felmutatott orvosi dokumentumok, melyek orvosi tartalmát a bíróság a 7. sorszám alatti jegyzőkönyv 5. oldalán rögzítette.
A perben kihallgatott tanúk – felperes édesanyja (5. sz. jkv.) és barátnője (7. sz. jkv.) tanúvallomása – a felpereshez kötődésük ellenére – egyértelműen azt támasztották alá, hogy a felperesnek az alperes által megjelentetett cikkeket megelőzően nem voltak egészségügyi problémái, az üzleti életben is jól működött.
Ezeket a bizonyítékokat összességükben értékelve megalapozzák a felperes összegszerüségi igényét, amely a bíróság megítélése szerint nem eltúlzott. Ez utóbbi vonatkozásban a bíróság azt is értékelte, hogy az alperesi jogsértés idején a felperes 40 éves volt, amelyre az emberek jelentős része már kialakítja az egzisztenciáját, az üzleti életben otthonosan mozog, ugyanakkor egy ilyen jellegű esemény kerékbe törheti, elnehezítheti a jövője alakítását.
Mindezekre tekintettel a bíróság – a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel – megállapította, hogy a kereset mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozott, így a rendelkező résznek megfelelően határozott.
A bíróság a perköltségről – amely a per tárgyi illetékfeljegyzésí jogos voltára az előzetesen meg nem fizetett eljárási illetékből, a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából tevődik össze, figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra és Afa jogalanyiságára, valamint a perértékre, és a felperesi képviselő által kifejtett képviseleti munkára, továbbá az alperes tejes pervesztességére – a Pp. 78. § (l) alapján a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 2012. október 18.
Dr. H. Z. s. k.
törvényszéki bíró
