Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 24. Bf. XI. 6941/2008/10.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2008. szeptember hó 19. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
A súlyos testi sértés bűntette miatt K. Z. vádlott ellen indított büntetőügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság 2008. január hó 7. napján kihirdetett 5. B. XI. 1299/2007/15. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Az elsőfokú bíróság K. Z. vádlottat az ellene 2 rendbeli súlyos egészségromlást eredményező testi sértés büntette miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, felmentés helyett súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettében bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A Fővárosi Főügyészség a Bfel. 3947/2008/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, mert álláspontja szerint a tényállás a Be 351. § (2) bekezdésének c./ pontjában írt okból megalapozatlan, mivel az részben ellentétes az iratok tartalmával. A Főügyészség szerint az elsőfokú bíróság részletes indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
A másodfokú bíróság az ügyet a Be 361. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül, mert a Be 360. § (I) bekezdés f./ pontja alapján tanácsülésen való elbírálást lehetővé tevő indokolási hiányosságokon túl egyéb megalapozatlansági okok is felmerültek.
A sérteti jogi képviselője felszólalásában azt kifogásolta, hogy a bíróság a vádlóit bűnösségét a védence sérelmére elkövetett bűncselekményben nem állapította meg.
A védő szerint a megfelelően mérlegelt ítéletet helyben kell hagynia a másodfokú bíróságnak, a védői álláspont szerint ugyanis nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádlott szándékosan, legalábbis az eredménybe belenyugodva fertőzte meg a HIV vírussal a sértetteket.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
Az ítélet alkalmatlan a másodfokú felülbírálatra, mert megalapozatlan (a megállapított tényállás részben felderítetlen és ellentétes az iratok tartalmával) továbbá a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett mindenben eleget (Be 351. § /2/ bekezdés a./ és c./ pontja, Be 373. § /l/ bekezdés III/a pontja).
Felderítetlen a tényállás, mert a kerületi bíróság azáltal, hogy a Be 78. § (3) bekezdésében élőírt indokolási kötelezettségét nem megfelelően teljesítette, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket nem tisztázott. Ugyanezen eljárási szabálysértésből vezethető le az is, hogy a tényállás több helyen ellentétes az iratok tartalmával.
A kerületi bíróság indokolási kötelezettségének csak igen szűkszavúan és sommásan tett elegei. A feltárt bizonyítékokat megnevezte és azok néhány elemét ismertette, azonban a bizonyíték szakszerű, logikus és elemző mérlegelése elmaradt, a bizonyítékok egyes lényeges vonatkozásaira ki sem tért, ezáltal a tényállásban rögzített, a bizonyítékokból levont következtetései nem törvényes és alapos mérlegelés következményei.
A bíróság a tényállást a szavahihetőnek ítélt S. K. és B. K. tanúk vallomására alapította és elvetette K. Zné, valamint B. G. sértettek vallomását annak ellenére, hogy azok következetességét nem kérdőjelezte meg.
A sértettek terhelő vallomásának elvetésének az volt az indoka részéről, hogy azok szemben álltak S. és B. tanúk állításaival, hogy nem zárható ki a fertőzés egyéb körülmények között, a vádlottól független bekövetkezése, illetve, hogy a vádlottnak a sértettekkel való huzamosabb ideig fennálló kapcsolata miatt nem állhatott érdekében fertőzöttségének eltitkolása.
A bizonyítékok értékelésére általánosságban az mondható el, hogy a kerületi bíróság a bizonyítékok azon részleteit ragadta ki és fogadta el, amelyek a fenti koncepciójához illeszkedtek. Erre lehet következtetni az ítélet 2. oldalának 6., valamint 3. oldalának 4. bekezdésében írtakból is, mikoris a bíróság nem a bizonyítékok értékelésekor, hanem a tényállásban rögzítette azt, hogy S. K, illetve B. G. eljárásban való részvételére milyen körülmények között került sor.
Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy iratellenes az a megállapítás (3. oldal 4. bekezdés), miszerint B. G. feljelentést lett a vádlott ellen, mert ezzel szemben tanúként hallgatták ki, miután K.Z.-né a vádlott mobiltelefonján lévő adatok segítségével elérte őt.
A bíróság csak utalt rá, de nem fejtette ki, hogy a sértettek állításai mennyiben ellentétesek S. és B tanúk vallomásával, illetve az eljárás egyéb bizonyítékaival.
K. Zné. vallomása elvetésének fő indokaként a féltékenységi motívumot hozta fel az elsőfokú bíróság. Kétségtelen tény, hogy a sértett jóval a HIV fertőzöttségéről való tudomás¬szerzést és azt követően tett feljelentést, amikor a vádlott a magnókazettán rögzített ígérete ellenére nem számolta fel kapcsolatát B. K.-né B. J.-vel. Ezen emberileg érthető motívum mellett azonban vizsgálnia kellett volna a sértett következetes vallomásainak valóságtartalmát, kiemelten azért, mert az a védekezés nélküli közösülés és a fertőzöttség közlésének elmaradása tekintetében egybevág B. G. tanú állításával és azzal az orvosilag igazolt ténnyel, hogy K.-né sértett a vádlottal folytatott viszonya alatt HIV pozitív lett. A sértett szerint a vádlottal folytatott viszonya alatt terhes lett, ami megszakításra került. Ez az orvosilag bizonyítható tény is a védekezés nélküli közösülés tényei, egyúttal K. Z.-né szavahihetőségét erősítheti.
A bíróság B. G. sértett tanú vallomásának elvetésére sem az előzőhöz hasonló érzelmi, sem más okot nem hozott fel, csupán arra utalt, hogy ő K. Z.-né felkutatásának eredményeként került bele az ügybe.
Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság azt, hogy a sértettek állításait más bizonyítékok alátámasztják-e. Így arra sem tért ki, hogy a sértetteknek a vádlottal való viszonyát megelőző férfikapcsolatai a HIV vírus szempontjából negatívak. Kiemelt jelentősége van annak, hogy a sértett férj azt vallotta, miszerint szexuális kapcsolata K. Z. mindaddig tartott, amíg K. Z.-né a vádlottal élettársi kapcsolatba nem lépett. A tanú szerint volt felesége külföldön nem prostituált volt, hanem például társalkodónő (ezt sem értékelte a kerületi bíróság), így a sértett korábbi életvitelére való tartalom nélküli utalásnak nincs relevanciája abból a szempontból, hogy K-nét esetleg más fertőzte meg. Itt jegyzi meg a bíróság, hogy a sértettek életvitelének, egyéb kapcsolataik számának azért sincs jelentősége, mert a vádlottól való megfertőződöttség természettudományos bizonyosságát egyetlen további kapcsolat is kizárja. Ellenben – ahogy arra még a bíróság visszatér – e kérdés pusztán természettudományos alapon, szakértői módszerekkel nem dönthető el.
A bíróság által szűkszavúan idézett, B. Z.-féle nyomozati tanúvallomás is azt tartalmazza, hogy a vádlott több beszélgetés alkalmával kijelentette a tanú előtt, szándékosan meg fog fertőzni nőket, mintegy bosszúból, mert ő fertőzött lett. A tanú tárgyalási vallomása szerint a nyomozó ezt a kijelentését félreértette, ennek viszont ellentmondani látszik a tanúvallomás részletessége. A nyomozati terhelést ugyanakkor alátámasztja a tanú állal írt és K. Zné sértett által becsatolt hasonló tartalmú levél, amely a bíróság által nem került értékelésre.
A szándékos megfertőzésre utal K. I.-nak az a Cs. A.-tól szerzett információja, miszerint a vádlott azt közölte Cs.-val, hogy K. Z.-nét azért fertőzte meg, hogy magához kösse. Cs. A. nem zárta ki, hogy közte és K. tanú között lezajlott egy ilyen tartalmú beszélgetés. A beszélgetések ideje évekkel elírásra került, azonban elmaradt Cs. A. tanú vallomásának részletes elemzése is. A tanú szerint a vádlott úgy nyilatkozott előtte, hogy tudomása szerint K. Z-nét ő fertőzte meg.
E nem értékelt fenti vallomásrészek az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben éppen hogy erősítik a sértettek szavahihetőségét.
A vádlott védekezését csupán idézte a bíróság, de azt tartalmilag nem elemezte, így arra sem utalt: a tényállás megállapításakor e védekezést figyelembe vette-e. Csak a tényállásból vonható le az a következtetés, hogy a vádlott védekezése elfogadásra került, miután kizárólag ő hivatkozott a sértetteknek a fertőzöttségéről való előzetes értesítésére és a kondomhasználatra.
Logikai hiba a mérlegelésben az, hogy a bíróság ugyan elvetette K. Zné és B. G. vallomását, az egyes események időpontjainak rögzítése mégsem a vádlott, hanem az ő vallomásuk alapján történt. B. G. vallomása alapján tartalmazza azt a tényállás, hogy a vádlottal 2001. végén ismerkedett meg, szemben a vádlott 2001. év elejei állításával. A vádlott szerint kapcsolatuk 2001. végéig tartolt. B. G. szerint 2002. őszéig, a tényállásban is ezt rögzítette a bíróság. K. Z. vádlott úgy vallott, hogy B. G. 2001. tavaszán közölte fertőzöttségét, a sértett feltehetően e tekintetben elfogadott vallomása szerint ez az időpont 2001. decemberében volt. Mindezek alapján a tényállás a fenti időpontok tekintetében iratellenes, mert nem a vádlott elfogadott közlésén, hanem az elvetett tanúvallomásokon alapszik.
Az elsőfokú bíróság a sértettek vallomásának elvetése mellett az orvos szakértői véleményt elfogadva is kétségesnek találta a bűnösség bizonyítottságát. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal a főügyészségi okfejtéssel, hogy amennyiben az elkövetési magatartás (a vádlott fertőzöttsége ismeretében, ennek közlése nélkül, védekezés nélkül közösült a sértettekkel) bizonyítást nyer, nincs jelentősége annak a bűncselekmény megvalósulása szempontjából, hogy a sértettek elvileg más személytől is megfertőződhettek. Ebben az esetben a súlyos egészségromlás előidézésének a kísérlete valósulhat meg, a cselekmény befejezettségéhez azonban valóban szükséges annak kétséget kizáró bizonyítása, miszerint a sértettek a fertőződés létrejöttének időpontjában kizárólag a vádlottal álltak nemi kapcsolatban. A fertőződés időpontjának meghatározásakor azonban nemcsak szakértői vélemények, hanem a tárgyra vonatkozó vallomások is felhasználhatók, melyek a fertőződésre vonatkozó objektív adatok tükrében értékelendőek, fogadhatóak, illetve vethetőek el.
A 2008. január 7-i tárgyaláson K.-né sértett képviselője csatolt egy levelet, melyet a sértett állítása szerint a vádlott írt neki. Ez a levél egyebek mellett azt is tartalmazza, hogy a vádlott tudatosan jött össze a sértettel, mert tudta, hogy nem sok van hátra az életéből és elismeri, hogy beszélnie kellett volna erről a sértettnek. A levél tartalmára a kerületi bíróság a vádlottat nem nyilatkoztatta és annak tartalmát nem is értékelte.
K. Z.-né sértett és a vádlott beszélgetéséről 2006. nyarán készült magnófelvétel tartalmát a nyomozati iratok 61-103. oldalán rögzítették. Ebből megállapítható, hogy a vádlott volt az, aki a vádbeli cselekményre irányította a beszélgetést és oly módon igyekezett egyeztetni a hatóság előtt teendő vallomását a sértettel, hogy az reá nézve kedvező legyen. A kerületi bíróság részéről e bizonyíték értékelése is elmaradt.
Az elsőfokú ítélet megalapozatlansága a Be 352. §-a alapján nem küszöbölhető ki és az a bűnösség megállapítását lényegesen befolyásolta. Ugyanakkor a kerületi bíróság lényeges eljárási szabályt is sértett azáltal, hogy indokolási kötelezettségének nem tett maradéktalanul eleget. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Be 376. §-a alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
Az eljárást a tárgyalási szaktól kezdődően kell megismételni.
A megismételt eljárásban újból ki kell hallgatni az alapeljárásban már meghallgatott személyeket az ügy valamennyi releváns körülményére nézve. A vallomásokban mutatkozó esetleges ellentmondásokat a korábbi vallomás elébe tárásával kell megkísérelni tisztázni. Csak objektív adatok alapján lehet állást foglalni az adott tanú szavahihetősége tekintetében.
K. Z.-né sértett bizonyítási indítványt tartalmazó beadványt csatolt az ítélet meghozatala után. A beadványban megjelölt tanúk kihallgatására a megismételt eljárásban sor kerülhet.
Az elsőfokú bíróság csak a kellően felderített, az iratok tartalmával összhangban álló és a logika szabályainak megfelelően megindokolt tényállásból vonhat le megalapozott következtetést a vádlott bűnössége vagy ártatlansága felől.
Budapest, 2008. szeptember hó 19. napján
Bíró Bíró Bíró
a tanács elnöke
