A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a dr. Strasser Tibor ügyvéd /1132 Budapest, Csanády u.21. fszt.1./ által képviselt P.J. lakos felperesnek, a dr. Szalay Péter ügyvéd /1054 Budapest, Alkotmány u. 31./ által képviselt FIDESZ-Magyar Polgári Párt /1062 Budapest, Lendvay u. 28./ alperes ellen határozat megsemmisítése iránt indított perében meghozta a következő
ítéletet.
A bíróság a felperesre vonatkozó, az Országos Választmány által 1998. március 8-án hozott 42/1998.03.08.OV. határozatot megsemmisíti.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesi képviselő részére 15 napon belül 27.500.-/huszonhétezerötszáz/ Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál kell írásban, 4 példányban benyújtani. A bíróság tájékoztatja a feleket arról, hogy a Pp.256/A.§ /1/ bekezdés b-d./ pontjaiban felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.
Indokolás
A felperes tagja az alperesi pártnak, a párt nagykanizsai csoport elnöke volt. 1997. december 2-án a párt nagykanizsai csoportja gyűlést tartott, ahol országgyűlési képviselő jelöltekről döntöttek. Az egyik jelölt T.P. volt, aki felajánlott 200.000.-Ft-ot a helyi csoportnak, s ennek kifizetésére 1997. december 9-én sor is került.
A felperes állítása szerint nem kérte fel a jelöltet a támogatás felajánlására, a jelölt állítása szerint a felperes felkérésére tette meg a felajánlását.
A párt öt tagja kizárási javaslatot nyújtott be a felperes ellen 1997. december 14-én az alapszabály 10.§ a./ pontja alapján, indokolásként arra hivatkoztak, hogy felperes azzal a magatartásával, hogy T.P. bemutatkozása alkalmával vele szemben hármas elvárást fogalmazott meg : támogassa havi 15.000.-Ft-tal a nagykanizsai irodát, fogadja el a csoport által ajánlott három személyből egy személy titkárkénti alkalmazását, s fizessen meg 200.00.-Ft-ot megsértette az Országos Választmány jelöltállításra és jelöltté válás szempontjaira vonatkozó határozatát : minden bizonylat nélkül átvette a pénzt, ez a magatartás ártott az alperes jóhírnevének, és mindenféle felhatalmazás hiányában került sor a jelölttől pénz átvételre. Az alperes érdekeit sérti, hogy a kampányért felelős munkacsoport tagjainak tudomása nélkül, a velük való egyeztetés elmulasztásával került sor a jelölt jóhiszeműségének kihasználására.
A nagykanizsai csoport elnöksége megtárgyalta a kizárási javaslatot és megállapította, hogy a leírt vádpontok alaptalanok, a valóságnak nem felelnek meg,a kizárási javaslat elvetését és annak megszüntetését javasolták a Megyei Választmánynak.
Az alperes Zala Megyei Választmánya 1/1998. számú, 1998. január 10-én kelt határozatával a felperest kizárta az alperesi pártból, a párt alapszabálya alapján.
A felperes az 1998. január 20-án kelt beadványában fellebbezést nyújtott be a párt Etikai Bizottságához a kizárás ellen.
Az Etikai Bizottság 1998. március 5-i ülésén a felperes fellebbezése ügyében határozatot hozott, s javasolta az Országos Választmánynak a fellebbezés elutasítását és a Zala Megyei Választmány határozatának megerősítését. A határozat 11. pontban foglalkozott a felperes fellebbezésében felhozott indokaival.
Az Etikai Bizottság határozata nem került kézbesítésre a felperes részére.
Az alperes Országos Választmánya 1998. március 8-án hozta meg a 42/1998.03-08.OV. határozatát, amely határozat az alapszabály 12.§ /4/ bekezdése alapján 37 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett 1998. március 8-i hatállyal felperes tagságát megszüntette.
Az alperes nem bizonyította azon állítását, hogy az Országos Választmány fenti határozata kézbesítésre került a felperes részére. A felperes állította, hogy nem kapta kézhez írásban a határozatot, az Országos Választmány ülésén pedig nem volt jelen, szóban értesült az Országos Választmány határozatáról.
A felperes keresetében az Országos Választmány határozatának a megsemmisítését kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette az alapszabály 64.§-át, amikor részére nem küldte meg a határozatát. A felperes hivatkozott arra, hogy a határozatokból nem derül ki, hogy milyen indokok alapján döntöttek úgy, hogy kizárják a párt tagjainak sorából, s hivatkozott arra, hogy megsértette az alperes az alapszabály 11.§ /2/ bekezdését, amikor a kizárási indítványt a szülei címére és nem a helyi szervezethez küldték el.
A felperes az alperes alapszabályának 11.§ /4/,5, 12.§ /2/ és a 64.§ megsértését állította az alperesi eljárás során.
Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte, a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint az eljáró szervek eljárása megfelelő volt. Az alapszabály 11.§ /2/ bekezdésének a megsértésével kapcsolatban előadta, hogy önmagában a kisebb eljárási szabálysértés nem eredményezheti a határozat megsemmisítését, figyelemmel arra, hogy a felperesi szülők címéről utóbb a helyi szervezethez került a kizárási indítvány.
A határozatok vonatkozásában hivatkozott arra, hogy az indokolási kötelezettséget az alapszabály, de a törvény sem írja elő, s a titkos szavazásnál ez nem is lehetséges. Álláspontja szerint az Etikai Bizottság eljárása megfelelő volt, s a jelen esetben az alapszabály 12.§-t kell alkalmazni, azaz az Etikai Bizottságnak az indokolt határozatot az Országos Választmánynak kell megküldenie.
Az alperes állította, hogy az Országos Választmány határozata kézbesítésre került a felperes számára, az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat azonban nem terjesztette elő a peres eljárás során.
Az 1989.évi II.tv. 10.§ /1/ bekezdése értelmében a társadalmi szervezet tagja a tudomásra jutástól számított 30 napon belül a szervezet valamely szerve által hozott törvénysértő határozatát megtámadhatja. A /3/ bekezdés szerint a párt vonatkozásában a párt tagját az /1/ bekezdésben említett jogosultság csak e törvény, valamint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény megsértése esetén illeti meg.
A bírói gyakorlat – más hasonló perekben hozott határozatok alapján – egységes annak megítélésében, hogy a társadalmi szervezetek, a pártok belső vitáiba a bíróság kizárólag abban az esetben avatkozhat be, ha erre a törvény felhatalmazást ad.
A törvény idézett rendelkezéseiből az is következik, hogy az alapszabályban foglalt rendelkezések megsértése egyúttal törvénysértésnek is minősül.
A bírósági felülvizsgálat során a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a tag által sérelmezett, s a szervezet által hozott valamely határozat megfelel az Etv. és a Ptv./ 1989.évi XXXIII.tv./ rendelkezéseinek.
Az Etv. /1989.évi II.tv. / 3.§ /1/ bekezdése kimondja, hogy a társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.
Az Etv.6.§ /1/ bekezdésének rendelkezése szerint a társadalmi szervezet alapszabálya az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegiti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését.
Az alperes alapszabályának 10.§-a határozza meg, hogy mely esetekben zárható ki a tag a pártból, így az a./ pont értelmében kizárható, ha a párt alapszabályának programját, vagy a párt érdekeit, illetve a jóhírét egyébként súlyosan sértő magatartást tanúsít.
Az alapszabály 11.§ /1/ bekezdése előírja, hogy a kizárási javaslatot öt tag teheti meg, amelyet indokolni kell, s annál a helyi szervnél kell írásban benyújtani, amelynek a javaslatban érintett személy a tagja, azt a területi választmányhoz kell továbbítani, amelyhez mellékelheti a helyi szervezet az állásfoglalását. A kizárási javaslatról a területi választmány a kézhezvétel után, soron következő ülésén dönt. Az alapszabály 12.§ /1/ bekezdése értelmében a területi választmány döntésével kapcsolatos fellebbezést a kizárási javaslatot tevő tag, vagy testület, illetve a kizárásban érintett tag az Etikai Bizottságnál, a területi választmány döntésétől számított 15 napig nyújthatja be.
Az Etikai Bizottság a fellebbezéstől számított 15 napon belül a fellebbezést a kizárás kérdésére vonatkozó indokolt javaslatával együtt megküldi az Országos Választmánynak, amely szervnek a 11.§ /4/ és /5/ bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni. A 11.§ /5/ bekezdése értelmében a döntésről a jelenlévő érintetteket az ülésen szóban, más esetben az ülést követő három napon belül írásban tájékoztatni kell. A tájékoztatás szabályszerűnek tekintendő akkor is, ha az arról szóló írásbeli értesítés kézbesítése az érintett érdekkörében felmerült okból hiúsul meg.
Az alapszabály 62.§ c./pontja értelmében az Etikai Bizottság véleményezi a kizárási javaslatról meghozott döntéssel szemben benyújtott fellebbezést. A 62.§ f./ pontja értelmében a kizárási eljárásban az Etikai Bizottságban megállapított tényállás nem módosítható.
A 63.§ /1/ bekezdése értelmében az Etikai Bizottság a 12.§ /1/ bekezdésében foglaltakat kivéve vizsgálatot csak indokolással ellátott írásbeli megkeresés alapján kezdhet. A 63.§ /4/ bekezdése értelmében a bizottság az érintetteket a vizsgálat megkezdéséről, a megkeresés másolatának megküldésével haladéktalanul értesíti, s a /5/ bekezdése alapján a vizsgálat során lehetőséget kell adni, hogy mind a vizsgálatot kezdeményezők, mind pedig a vizsgálatban érintettek kifejthessék véleményüket az Etikai Bizottság előtt. A 64.§-a alapján a bizottság a vizsgálat eredményéről indokolással ellátott Írásbeli határozatot hoz,amelyet megküld a vizsgálatot kezdeményezőknek, a vizsgálatban érintetteknek, az Országos Választmánynak és az Országos Elnökségnek.
A bíróság elfogadta a felperes keresetlevelét időben érkezettnek, figyelemmel arra, hogy az alperes nem bizonyította, hogy mikor került kézbesítésre az Országos Választmány határozata, de nem is vitatta a felperes állítását, hogy szóban 1998. március 17-én ismerte meg annak tartalmát.
Az alapszabály 11.§ /1/ bekezdésének a megsértése megállapítható az alperes részéről, amikor nem a helyi szervezethez került benyújtásra a kizárási javaslat, önmagában ez az alapszabálysértés, azonban nem lett volna olymértékű, amely indokolta volna a határozat megsemmisítését, mert sem a további eljárásra, sem a felperes tagi jogai nem sérültek meg ezzel a mulasztással.
A bíróság ezt meghaladóan is alaposnak ítélte azonban a felperes kereseti kérelmét, amely alapszabálysértések már olymértékűek, amelyek szükségessé teszik a törvénysértő határozat megsemmisítését.
A bíróság elfogadta a felperes azon álláspontját, hogy törvénysértő az alperes azon eljárása, amikor a tag kizárása esetén nem hoz indokolt határozatot.
Az alperes alapszabálya pontosan meghatározza, hegy mely esetekben lehet kizárni a tagot a pártból, ebből pedig következik, hogy amikor a kizárási indítványról dönt, meg kell állapítani, hogy milyen magatartása az a tagnak, amely alapot szolgáltat a kizáráshoz, mert csak ilyen esetben lehet megállapítani, hogy az alapszabály 10.§ a./pontjában irt magatartást elkövette az érintett tag, azaz megvalósult-e a kizárás indoka.
A kizárási javaslat alapján az első és másodfokú határozatot hozó szervnek döntenie kell /11.§ /3/ bekezdése/ a döntés pedig azt jelenti, hogy meg kell állapítani azt a magatartást, okot, amely a kizárás indoka.
Az alapszabály 64.§-ának a megsértése is megvalósult a perbeli esetben, mert a felperes nem kapta meg az Etikai Bizottság írásbeli véleményét, holott az alapszabály fenti rendelkezése ezt előírja, de az alperes megsértette az alapszabály 11.§ /5/ bekezdését is, mert a távollévő felperes részére nem kézbesítette ki az Országos Választmány határozatát.
Az alperes alapszabályának 63.§ /1/ bekezdése arról rendelkezik, hogy csak írásbeli megkeresés alapján kezdhet vizsgálatot az Etikai, Bizottság, kivéve a 12.§ /1/ bekezdése, amely a kizárás esetén a fellebbezés benyújtását az Etikai Bizottsághoz írja elő, s úgy rendelkezik, hogy a fellebbezést a kizárás kérdésére vonatkozó indokolt javaslattal együtt kell megküldeni az Országos Választmánynak.
Az alapszabály fenti megfogalmazásából az következik, hogy a kivétel a vizsgálat kezdésére vonatkozik, s nem az Etikai Bizottság további eljárására arra is figyelemmel, hogy az Etikai Bizottságra vonatkozó további eljárásban sem tesz különbséget az alapszabály. A speciális eljárás az Etikai Bizottságnak a kizárás esetében az, hogy a fellebbezést kell az indokolt javaslatával együtt megküldeni az Országos Választmánynak, de a 64.§-ban meghatározott személyek részére a határozat megküldési kötelezettsége fennáll, mert az alapszabály fenti rendelkezéseiből nem következik más.
Az alapszabály 62.§ f./ pontja értelmében a kizárási eljárásban az Etikai Bizottságán megállapított tényállás nem módosítható : az alapszabály ezen rendelkezése is alátámasztja, hogy a 64.§-a szerint kell eljárni a kizárás esetén, azaz meg kell küldeni az érintettnek a Bizottság határozatát, mert ebből szerez értesülést a tag arról, hogy milyen tényállást terjeszt az Országos Választmányhoz, ekkor kerülhet abba a helyzetbe, hogy ismerve az Etikai Bizottság véleményét, védekezni tudjon a tagi jogot érintő kizárási kérdésben a másodfokú határozatot hozó szerv előtt.
A fent megállapított törvénysértések miatt az Etv.16.§ /2/ bekezdés a./ pontja alapján rendelkezett a törvénysértő határozat megsemmisítéséről a bíróság, a fent megjelölt alaki okok miatt tartotta törvénysértőnek a határozatot a bíróság, erre figyelemmel a kizárási ok megvalósulása vonatkozásában – a határozat tartalmára – szükségtelennek tartotta a további bizonyítási eljárás lefolytatását, ezért az alperes bizonyítási indítványát a tanú elfogultságának a megállapítására szükségtelennek tartotta.
A bíróság a Pp.78. § /1/ bekezdése alapján rendelkezett a perköltség megállapításáról.
Budapest, 1998. szeptember 17. napján
dr.A.M.s.k.
bíró
