P.I. / Magyar Hirlap

Pesti Központi Kerületi Bíróság

18.P.88.773/1993/48.

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

 

dr. K E ügyvéd (1. sz. Ügyvédi Iroda 1052 Budapest, Veres Pálné u. 37.)

által képviselt

DR. P.I.G. lakos

felperesnek

 

a dr. Strasszer Tibor ügyvéd (1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt

MAGYAR HÍRLAP KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ RT. (1087 Budapest, Kerepesi u. 29/b.)

alperes ellen

 

személyhez fűződő jog megsértése és járulékai iránt indított perében meghozta az alábbi

 

 

ítéletet:

 

 

A bíróság megállapítja, hogy az alperes a Magyar Hírlap 1993. június 7-i számában: „Ki a gazda a kincstári szatócsboltban?” című cikken belül az "Egy egzotikus étterem titkai" című írás azon közlésével, amely szerint:

 

"A tervrajzokkal borított asztalok mellett gyakran a KVSZ igazgató helyettese, P.I.G. is megjelenik"

 

a felperes jó hírnevét sértve azt sejttette, hogy a PK Bt. KVSZ-szel kötött bérleti szerződésének kedvezményes feltételei a Bt. és a felperes közötti nem hivatalos kapcsolaton alapulnak.

 

A bíróság megállapítja, hogy a Magyar Hírlap 1993. június 9-i számában "Bűncselekmény gyanúja miatt nyomoz a rendőrség, felfüggesztették a KVSZ két vezetőjét" című cikk közlésével a felperes jó hírnevét sértve, hamis színben tüntette fel a felperes ellen indult fegyelmi eljárás és az elrendelt nyomozás közötti kapcsolatot, mintha a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményekért elsősorban a felperes felelőssége lenne megállapítható.

 

A bíróság megállapítja, hogy a Magyar Hírlap 1993. október 18-i számában "Újabb fejezetek a kincstári vagyon hasznosításának titkairól. A költségvetési hozzájárulásnak nyoma veszett?" című cikk azon részének közlésével sértette a felperes jó hírnévhez való jogát, amelyben azt sejttette: a felperest felelősség terheli abban, hogy a debreceni katonai repülőtéren található üzemanyag tárolók bérbeadásával kapcsolatban a KVSZ és a HPP Kft. között létrejött szerződés a kincstár nyilvántartásába, illetve a kincstári pénzügyi nyilvántartásba nem került be, és ezért elmaradt a bérleti díjak számlázása is

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után 15 napon belül a Magyar Hírlapban tegye közzé az ítéletnek a jogsértés tényének megállapításával kapcsolatos részét.

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000,- (Négyszázezer) Ft-ot, és ezen összeg után 1993. június 7. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamatát.

 

A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

 

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül – az őt képviselő ügyvéd irodájának pénztárába – 110.000,- (Egyszáztízezer) Ft perköltséget.

 

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 213.000,-(Kettőszáz-tizenháromezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket.

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra –27.000,-(Huszonhétezer) Ft eljárási illetéket.

 

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül ugyanennél a bíróságnál benyújtandó és a Fővárosi Bírósághoz címzett fellebbezésnek van helye, amelyet három példányban kell benyújtani.

 

A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

 

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, illetve ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

 

Indokolás

 

A bíróság a becsatolt iratok, M.Á., N.T., F.Gy., J.Gy., P.G., A.J.Ené tanuk vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

 

A felperes 1990. november 1-től a Zárolt Állami Vagyont Kezelő Intézetnél dolgozott. 1991. január 1-től létrejött a Zárolt Állami Vagyont Kezelő Intézet jogutódja, azaz a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ). A felperes a KVSZ-nél különböző vezető tisztségeket töltött be, 1993-ban műszaki igazgatóhelyettes volt.

 

1993. április 21-én a Pénzügyminisztérium felkérésére a Központi Számvevőségi Hivatal vizsgálatot kezdett a KVSZ-nél. A vizsgálat megállapítása alapján az akkori pénzügyminiszter, dr.Sz.I. 1993. június 8-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperes és a gazdasági igazgatóhelyettes, R.E. ellen. Ezzel egyidejűleg a felperest állásából felfüggesztette. Utóbb a felfüggesztés kezdő idejét 1993. július 19-re módosította.

 

A Központi Számvevőségi Hivatal 1993. június 8-án feljelentést tett a rendőrségen, amelynek alapján a rendőrség számviteli fegyelem megsértésének alapos gyanúja miatt ismeretlen személy ellen nyomozást rendelt el. Az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Vizsgálati Osztálya az 1994. március 31-én kelt és 34-15/1993 bü. határozattal a nyomozást megszüntette.

 

A Fővárosi Főügyészség 1996. április 11-én kelt vádirata alapján, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt lefolytatott peres eljárásban a bíróság 1997. november 17-én ítéletet hozott. A 21.B.1811/1996/39. számú és jelenleg még nem jogerős ítélet szerint a felperes bűnös egy rendbeli, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd.

 

Az alperes által kiadott Magyar Hírlap 1993. június 7-i számában cikk jelent meg: "Ki a gazda a kincstári szatócsboltban? Egy egzotikus étterem titkai" (a továbbiakban "A" jelű cikk) címmel, majd az 1993. június 8-i számban "Bűncselekmény gyanúja miatt nyomoz a rendőrség, felfüggesztették a KVSZ két vezetőjét" címmel (továbbiakban "B" jelű cikk).

 

A Magyar Hírlap 1993. június 9-i számában ismét cikk jelent meg: "Egy zavaros sorsú ingatlan a tőzsdén " (a továbbiakban "C" jelű cikk).

 

Ugyancsak a Magyar Hírlap jelentette meg az 1993. július 15-i számban a "Döntés előtt a KVSZ-vezetők ügye" (a továbbiakban "D" jelű cikk) című cikket, valamint az "Újabb fejezet a kincstári vagyon hasznosítása titkairól" (a továbbiakban "E" jelű cikk) című cikket.

 

A pénzügyminiszter 1993. július 20-i határozattal a felperest közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségeinek vétkes megszegése miatt a vezetői megbízás visszavonása fegyelmi büntetésben részesítette.

 

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 20.M.2218/1993/11. sz. részítélettel a PM 1993. július 18-án kelt intézkedését, amelyben a felperest állásából felfüggesztette, megváltoztatta, és a felfüggesztést megszüntette. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 20.M.2218/1993/25. sz ítélettel a vezetői megbízás visszavonása fegyelmi büntetést visszavonta, és azt megrovás fegyelmi büntetésre módosította. Ezt az ítéletet a Fővárosi Bíróság 49.Mf.23.435/1995/3. sz. ítélettel helybenhagyta.

 

Az A, B, D, E jelű cikkeket Márványi Ágnes újságíró írta A C jelű cikk a Márványi Ágnes által írt cikkekből szerkesztés útján keletkezett

 

Márványi Ágnes 1993. tavaszától kezdett, foglalkozni a KVSZ ügyeivel. Ennek érdekében megbeszélést kezdeményezett a felperessel, aki azt kérte, hogy az újságíró kérdéseit írásban tegye fel, és arra írásban fog válaszolni. A válaszokat az újságíró nem tartotta kielégítőnek, és ezért beszélt meg újabb találkozót a felperessel, majd ezt követően fogott hozzá a különböző információk, iratok beszerzéséhez, és ez alapján készítette el az újságcikkeket. Az újságcikkek részben a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet konkrét ügyeivel, részben a KVSZ-vezetők fegyelmi ügyeivel foglalkoztak.

 

A felperes ellen induló eljárásokban azonban szóba kerültek a Márványi Ágnes által készített újságcikkek is

 

A felperes 1993. július 7-én keresetet terjesztett elő, személyhez fűződő jogainak megsértése vonatkozásában. A felperes többszörösen kiegészített kereseti kérelme részben a cikkekben megjelent kijelentések jogsértő jellegének megállapítására irányult. A felperes kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértő tények közlése miatt megfelelő elégtétel adására, valamint kötelezze az alperest 4.000.000,- Ft nem vagyoni kár megfizetésére. A felperes perköltséget igényelt.

 

A felperes a személyhez fűződő jog megsértésének tényét az alábbi kijelentések közlése miatt kérte

 

A/1:" "…sok-sok gyanús ügy van. Ezek közül hívjuk fel néhányra a figyelmet."

 

A/2: "A vezetők közül jelenleg P.I.G. igazgatóhelyettes az, aki a legrégebben, 1990. óta dolgozik a kincstárnál."

 

A/3: ”Talán megtudjuk, vajon jogszerű-e, hogy a KVSZ 30 XVIII. kerületi volt szovjet lakás vevőkijelölési jogát megtartotta, … miközben a volt szovjet lakások vevőkijelölési jogáért ma is ádáz csatát vívnak a kerületi önkormányzatok."

 

A/4: "Továbbmegyünk: Vajon a vagyon felelős használata-e, ha annak nagyvonalú kezelője a kötelező felújítási alap fizetésétől is eltekint? A felújítási alap a szabályok szerint az épület újraelőállítást költségének 1,8 %-a évente, amelyei a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint az ingyenes használóknak is fizetniük kell. A Zoltán utcai KVSZ-székházban elhelyezett szervezetek közül 4 … mindenféle szerződés nélkül birtokolta a rendelkezésére bocsátott helyiségeket …az épület közüzemi díjait is sokáig a KVSZ fizette… Ez pedig vagy további burkolt költségvetési támogatásnak tekinthető,… vagy egyszerűen a kincstári vagyon hanyag kezelésének? "

 

A/5: "A kincstári vagyonkezelő Szervezet számos alkalommal kötött szerződést biztosítékok nélkül, és éppen ez okozta, hogy az adásvétel legtöbb esetben füstbe is ment: a vevő végül nem fizetett".

 

A/6: "Valószínűleg takarékossági szempontok vezérlik a KVSZ-t akkor is, amikor nem bajlódik a kezelésében lévő ingatlanok tulajdoni lapjának rendbetételével. "

 

A/7: "…a kezelői jog pult alatti csereberéje… nem tűnik túlságosan takarékos megoldásnak,… az Ingatlantőzsde Egyesülés közvetítésével akar egyes épületeket értékesíteni a KVSZ. A tőzsdén ugyanis 3 %-os jutalékrendszerrel dolgoznak a brókercégek. "

 

A/8: "A Szabadság tér 3. szerepel az Ingatlantőzsde Egyesülés kínálatában, annak ellenére, hogy annak a 62 volt munkásőr ingatlannak egyike, amelynek sorsáról máig nem született kormányhatározat. "

 

A/9: " Ma is hatályos az a 16 1969-es EVM-MéM-PM közös rendelet, amely szerint .. a közvetítőt legfeljebb a helyi forgalmi érték 1 %-ának megfelelő közvetítői díj illeti meg. "

 

A/10: "…csak tulajdonjogilag teljesen tisztázott ingatlant vihetnek tőzsdére a brókercégek. A Szabadság tér 3-ról pedig ez nem mondható el."

 

A/11:    "A KVSZ ennek jegyében 1 milliárd 357 milliárdon költött vagyonkezelésre a tavalyi évben. Az ilyen folyamatos állami megbízások egyes szerencsés vállalkozóknak biztos bevételt jelentenek. A világ más tájain a vállalkozók sok mindenre képesek, hogy e fajta állami megrendeléseket szerezzenek. "

 

A/12:    "A lakások értékesítéséből eddig befolyt összeggel még nem számolt el a KVSZ, nem kapott eddig az önkormányzat egy fillért sem. "

 

A/13:    "A KVSZ épületében bérel (603,16 m2 terület négyzetméteréért a P Bt. alig több mint 2.700 Ft-ot fizet évente, miközben a belváros hasonló övezeteiben 7-10.000 Ft között van 1 m2 bérleti díja évente. "

 

A/14:    "A bérleti szerződés e pontját "ez nem történt meg" megjegyzéssel látta el valaki a legutóbbi ellenőrzésnél."

 

A/16:    "Az ingatlanvagyon átvett nyilvántartás szerinti értéken történő értékesítésének nincs reális alapja – válaszolta írásban feltett kérdésre P.I.G., a KVSZ igazgató helyettese, ugyancsak írásban, A piaci értékítéletet tükröző reális forgalmi érték az eddigi tapasztalatok szerint a nyilvántartott érték 15-20 %~a között mozog."

 

A/I:      Így ugyanis előfordulhat, hogy P.I.G. a D részéről úgy köt szerződést P.I.G-val, a KVSZ vezetőjével, hogy mindenki más legfeljebb utólag szerez tudomást róla, miben állapodott meg saját magával a két szerződő fél.

 

A/II:     P.I.G., a KVSZ igazgatóhelyettese, .mondja , hogy lehetne ugyan a vevő valódi anyagi helyzete után kutatni, bankgaranciát kérni, de az ilyesmi pénzbe kerül. Ő pedig nem szeret Csekonics lenni az állam pénzéből.

 

A/III:    P.I.G. … azzal érvelt, hogy amikor közvetlen, azonnali tulajdonátadásról van szó, "értelmetlen firkáltatni" a földhivatalokat

 

A/IV:    A tervrajzokkal borított asztalok mellett gyakran a KVSZ igazgatóhelyettese, P.I.G. is megjelenik.

 

A felperes szerint az "A" jelű cikkben írt és fent megjelölt kitételek a felperes személyhez fűződő jogát azért sértik, mert részben valótlan állításokat tartalmaznak, részben pedig közvetve összefüggésbe hozhatók a KVSZ-nél történő hiányosságok a felperes személyével oly módon, mintha azok a hiányosságok kizárólag a felperes tevékenységére lennének visszavezethetők. A felperes szerint az újságcikk sorozatos visszaélésekkel, az állami vagyon hanyag kezelésével, jogtalan összejátszásokkal gyanúsítja a felperest

 

A felperes sérelmezte továbbá a "B" jelű cikkben az alábbiakat:

 

B/l:       "Bűncselekmény gyanúja miatt nyomoz a rendőrség."

 

E kitétel a felperes szerint azért sérti személyhez fűződő jogát, mert a felperesre utal A felperes szerint büntetőeljárás nem volt folyamatban.

 

B/2:      ”Tegnap reggel felfüggesztették állásából a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet két igazgatóhelyettesét. R.S. … hétfőn lett javaslatot a vezetőkkel kapcsolatos eljárás megindítására."

 

B/3:      "Azokat az eseteket, ahol már bűncselekmény gyanúja merül fel, egyúttal átadták a rendőrségnek."

 

B/4:      "…tegnap reggel a PM Személyzeti Főosztályának munkatársai fogadták P.I.G-t, aki már be sem léphetett irodájába."

 

B/5:      "‘R. felfüggesztésével egyébként sokan nem értenek egyet a KVSZ-nél, mondván, ő az, aki az elmúlt évben mindent megtett azért, hogy a gazdálkodás végre szabályos mederbe kerüljön."

 

A felperes a B/2-5 jelű kitételnél arra hivatkozott, hogy itt a valós tények hamis színben való feltüntetéséről van szó. A felperes szerint az újságíró azt sejteti, hogy a „Ki a gazda a kincstári szatócsboltban” című cikk a valóságnak megfelelő, és ezen alapul R.S. megállapítása is, amely a vezetőkkel kapcsolatos eljárás megindítására vonatkozik. A cikk úgy tünteti fel, mintha a felperest azért függesztették volna fel állásából, mert a KVSZ-nél visszaélést követett el, olyan súlyú bűncselekményt, amely miatt már a felfüggesztés napján reggel a felperes az irodájába be sem léphetett

 

A "C" jelű cikk lényegében a korábbi cikkek szerkesztett változata volt, így az ott megjelentek vonatkozásában a felperes ugyanolyan indokok alapján tette meg kifogásait, mind az alapcikkben.

 

A felperes által sérelmezett kitételek az alábbiak:

 

C/l:       "Egy zavaros sorsú ingatlan a tőzsdén.’"

A felperes szerint ez valótlan állítás, mert nem volt egyetlen zavaros sorsú ingatlan sem.

 

C/2:      "P.I.G. nemrég meg a FIDESZ és az MDF székházügyletei kapcsán… azzal érvelt, hogy amikor közvetlen, azonnali tulajdonátadási-ól van szó, értelmetlen firkáltatni a földhivatalokat.”

 

C/3:      "A Szabadság tér 3. szerepel az Ingatlantőzsde Egyesülés kínálatában annak ellenére, hogy annak a 62 volt munkásőr ingatlannak egyike, amely sorsáról máig nem született kormányhatározat.”

 

C/4:      "Ma is hatályos az a 16 1969-es EVM-MéM-PM. közös rendelet, amely szerint állami tulajdonú házingatlan elidegenítése esetén a közvetítőt legfeljebb a helyi forgalmi érték 1 %-ának megfelelő közvetítői díj illeti meg."

C/5:      "Csak tulajdonjogilag teljesen tisztázott ingatlant vihetnek tőzsdére a brókercégek. A Szabadság tér 3-ról pedig.. ez nem mondható el."

 

A "D" jelű cikkben kifogásolt alábbi állítások a felperes szerint azért sértik a személyhez fűződő jogait, mert egyrészt valótlan tényállításokat tartalmaznak, másrészt azt sejtetik, hogy a felperesre munkajogi, polgárjogi, büntetőjogi felelősségre vonás vár, azaz mintegy azt támasztja alá, hogy a terhére rótt cselekményekben a felperes valóban elmarasztalható.

 

A kifogásolt kitételek az alábbiak:

 

D/l:       "P.I.G-t állásából is felfüggesztette. A Központi Számvevőségi Hivatal azokat az ügyeket, amelyekben bűncselekmény gyanúja merüli fel, átadta a rendőrségnek… A pénzügyminiszter …hírzárlatot rendelt el. Mindennek elmúlt egy hónapja."

 

D/2:      "Az előírások értelmében P.I.G. műszaki igazgatóhelyettes állásából való felfüggesztése a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig tart."

 

D/3:      "A munkajogi felelősségre vonást tehát a további eredményektől függően követheti polgárjogi, sőt büntetőjogi felelősségre vonás is, így a KVSZ-ügy a fegyelmi határozattal nem lesz lezárva."

 

D/4:      "Hogy mindennek ellenére miből meríti P.I.G. azt a töretlen optimizmusát, amely lapunkhoz nemrégiben eljuttatott idő előtti állítások címmel közöli véleményét áthatja?"

 

D/5:      "A műszaki igazgatóhelyettes magabiztosságát talán a fegyelmi vizsgálatot folytató Pénzügyminisztérium hozzáállása táplálja. "

 

D/6:      "P.I.G. titkárnője főnöke távollétének ideje alatt az üzemi kosztot naponta házhoz szállította számára a vállalati gépkocsival."

 

A felperes az E/1-5. jelű kitételek vonatkozásában ismételten azt állította, hogy a cikk állításai részben valótlanok, részben a valós tényekei, hamis színben tüntetik fel. Hivatkozott a felperes arra, hogy az I Rt-vel az ingatlanértékesítési megbízási szerződést nem is ő kötötte, hanem dr.N.T., az akkori miniszteri biztos. Utalt továbbá arra, hogy az állásából való felfüggesztés nem kisebb eljárási hiba volt, és a büntetőeljárással kapcsolatos feljelentéseket ismeretlen tettesek ellen tették, valamint a büntetőeljárást az ORFK bűncselekmény hiányában meg is szüntette

 

Valótlan állítás, hogy 93 millió Ft-nak nyoma veszett. A cikk megalapozatlanul hozta összefüggésbe a felperes személyét az olajhamisítás ügyével is

 

Az "E" jelű cikk sérelmezett kitételei az alábbiak:

 

E/l.       "A kormány 3392 1992. sz. határozata szerint… 93 milliónak egyszerűen nyoma veszett. Arra is van példa a kincstárnál, hogy nemcsak a szerződésben szereplő összeg tűnik el, hanem maga a szerződés is… egyesek igyekeznek sajátjukként kezelni a jelek szerint. "

 

E/3:      "Kiderült az is, hogy a KVSZ-nél időnként szerződéseknek is nyoma vész. Nemrégiben került elő egy, amely P.I.G., a KVSZ korábbi műszaki igazgatóhelyettese, és a HPP Kft. ügyvezető igazgatója között köttetett… Sem a kincstár számítógépes nyilvántartáséiba, sem a pénzügyi nyilvántartásba nem került be. Így aztán nem számláztak bérleti díjat a bérlőnek, s nem is folyt be a kincstári kasszába az üzlet nyomán egy fillér sem, bár a kft. hat hónapon keresztül használta a területet…s titokzatos módon a kincstár nem számlázott bérletei díjat neki sem, pedig futotta volna bérleti díjra, hiszen a repülőtéren folyó olajhamisítás jól jövedelmezett. Egyes számítások szerint az üzlet haszna meghaladhadta az 1 milliárd kétszázmillió Ft-os is… Nem működik olyan ellenőrző rendszer, amely kiszűrhetné a szabálytalan vagy éppen törvénytelen szerződéseket…nem szerepeltek a nyilvántartási rendszerben, ha az állami vagyon sorsáról döntő szerződések a nyilvánosság számára üzleti titoknak minősülnek, az ellenőrző szervek elől pedig könnyedén elrejthetők, akkor mi az akadálya, hogy a közvagyon gátlástalan magánakciók prédája legyen"

 

E/4:      "Az I Rt. – a cég P.I.G. kapott megbízást az értékesítésre – …a kincstári vagyon kezeléséből, hasznosításából tehát sokaknak származik bevétele, legfeljebb csak a költségvetésnek nem. Nincs kizárva, hogy ez az az üzleti titok, amelyre a KVSZ-nél annyira ügyelnek.

 

E/5:      "A Pénzügyminisztérium csupán eljárási szempontból nem volt jogszerű, ez valóban kisebb eljárási hiba. A Fegyelmi Tanács ülésén viszont már szabályosan, maga a vizsgálóbiztos tett javaslatot arra, hogy a felfüggesztés maradjon hatályban továbbra is, így ez a döntés teljesen jogszerű eljárási szempontból is. A Központi Számvevőségi Hivatal és a rendőrség a KVSZ-nél tapasztalható visszaélések ügyében a vizsgálatot még nem zárta le.

 

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a cikkek kritikai észrevételei nem a felperes személyére, hanem a KVSZ-re, illetve a felügyeletet ellátó Pénzügyminisztériumra vonatkoznak. Másrészt utalt arra, hogy állításai a beszerzett iratokra is figyelemmel, a valóságnak megfelelnek. Az alperes perköltséget igényelt.

 

A felperes keresete részben alapos

 

A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat, mindenki köteles tiszteletben tartani.

 

A Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a becsület megsértése.

 

A Ptk. 78. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév sérelmére is.

 

A jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

 

Jelen esetben nem vitás, hogy a Magyar Hírlapban cikksorozat jelent meg, amelyben az újság a KVSZ tevékenységével részletesen foglalkozott

 

Az sem volt vitatott, hogy a felperes a vizsgált időszakban a KVSZ egyik vezetője volt

 

A bírói gyakorlat szerint valakinek a munkájára, vagy munkájával kapcsolatos emberi magatartására, képességeire vonatkozó valótlan, illetve megtévesztő közlés is jelentheti a hírnév sérelmét

 

A Legfelsőbb Bíróság 12. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása szerint a vélemény, a bírálat, az értékítélet akkor jogsértő, ha valótlan tényállítást tartalmaz, a valóságot hamis színben tünteti fel, vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lealázó.

 

A bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a per tárgyát képező cikkrészletek a felperes személyével közvetlenül összefüggésbe hozhatók-e, illetve a tényállítások, kijelentések alkalmasak-e a jogsérelem megállapítására.

 

Önmagában a KVSZ tevékenységét értékelő cikkrészletek nem feltétlenül sértik a felperes személyhez fűződő jogát. A KVSZ döntéseit, tevékenységét több vezetői és kormányzati döntés is befolyásolta. A felperes vonatkozásában nyilvánvalóan csak azok a részletek lehetnek sérelmesek, amelyek közvetlenül utalnak arra, hogy a kifogásolható tevékenység a felperes munkájának, hibáinak következménye.

 

A vizsgált cikkrészletek közül az A/1, A/3, A/4, A/5, A/6, A/7, A/8, A/9, A/10, A/l 1, A/12, A/13, A/14, C/1, C/3, C/4, C/5, E/l jelű kitételek név szerint nem említik a felperest, a KVSZ-re vonatkozó általános véleményt, illetve a KVSZ-szel – és nem kifejezetten a felperes személyével összefüggésbe hozható – tényeket tartalmaznak, ezért e nyilatkozatok a felperes személyhez fűzőző jogait nem sérthetik.

 

A felperes személyét konkrétan megnevező A/2 jelű cikkrészletben azt a valós tényt közlik, hogy a felperes legrégebben dolgozott a KVSZ-nél a vezetők közül. A cikk e része a vezetők cseréjének gyakoriságával foglalkozik, azonban szövegösszefüggésben vizsgálva sem sérti a cikk a felperes személyhez fűződő jogát. Ebből ugyanis még nem vonható le az a következtetés, hogy amiért a felperes a legrégebbi vezető, a KVSZ hibáiért kizárólagosan felelős

 

Az A/16 jelű kitétel nem sértette a felperes személyhez fűződő jogát. A cikk szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy nincs reális alapja az ingatlanvagyon átvett nyilvántartás szerinti értéken történő értékesítésének. Még a szövegkörnyezetből sem állapítható meg, hogy a felperes ezen nyilatkozata, illetve a nyilatkozat idézése a felperes jó hírnevét sértette volna.

 

A A/I jelű cikkrészletben a felperest a cikk írója megnevezte ugyan, de egyrészt valós tényre és egy lehetőségre utalt, nevezetesen arra, hogy a felperes egy kft ügyvezető igazgatójaként szerződést köthetne a KVSZ-szel, amelynek ugyancsak egyik vezetője. Ezzel a kijelentéssel a cikk a felperes személyhez fűződő jogait nem sértette.

 

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletében e vonatkozásban azt állapította meg, hogy a felperes tevékenységét a munkáltatója engedélyével végezte és az összeférhetetlenségi helyzet kialakulásáért és megszüntetéséért nem tehető felelőssé.

 

Az A/II jelű cikkrészlet szerint a felperes olyan nyilatkozatot tett, hogy ő nem szeret Csekonics lenni az állam pénzéből. A bíróság álláspontja szerint a felperes ilyen kifejezésére való utalás ugyancsak nem sért személyhez fűződő jogot. A nyilatkozat úgy is érthető, hogy a felperes nem kívánja az állam pénzét, általa indokolatlannak tartó módon elkölteni.

 

Az A /IV. jelű cikkrészlet vonatkozásában a bíróság a keresetet megalapozottnak tartotta.

 

Az „Egy egzotikus étterem titkai” című cikk a KVSZ épületének földszintjét bérlő P Bt. bérleti szerződésének ügyével foglalkozott. A cikk írója azt kifogásolta, hogy a bérleti díj indokolatlanul alacsony volt és a bérleti szerződés egyéb, a bérlő vonatkozásában indokolatlanul kedvezményes feltételt tartalmazott.

 

A cikk zárómondata – vagyis, hogy a tervrajzokkal borított asztal mellett gyakran a felperes is megjelenik – szövegösszefüggésében vizsgálva azt sejteti, hogy a felperes és az étterem tulajdonosa között az ingatlanügyekkel kapcsolatban összefonódások alakulhattak ki. A teljes cikk elolvasása után az olvasó úgy vélheti, hogy az indokolatlanul kedvezményes feltételekkel kötött bérleti szerződés mögött is a felperes és a bérlő közötti kapcsolat áll.

 

Ugyanakkor a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 20.M.2218/1993/25. sz. ítélete szerint a bérleti szerződést a KVSZ részéről az akkori jogtanácsos /dr.I.S./ ellenjegyezte és az akkori igazgató /M.G./ jóváhagyta. Emiatt a szerződés hiányosságai, a bérbeszámítás tényének és mértékének elmaradása nem volt a felperes terhére róható.

 

A kirendelt igazságügyi építőipari és ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján az sem volt megállapítható, hogy feltűnő aránytalanság lenne a bérleti díj és a helyben szokásos bérleti díj között.

 

A "B" jelű cikk címe valós tényt állított.

 

Tény volt ugyanis, hogy a rendőrség nyomozást rendelt el 1993. június 8-án

 

A nyomozást azonban nem személy szerint a felperes ellen rendelték el.

 

Az is tény, hogy a pénzügyminiszter 1993. június 8-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperes ellen. E valós állítások önmagukban azonban nem sértik a felperes személyhez fűződő jogait

 

A B jelű cikk összességében azt sejteti, mintha a két felfüggesztett vezető közül Rozgonyi lenne az, aki a szabályos gazdálkodásért mindent megtett, következésképp a felperes a mulasztásokért kizárólagosan felelős személy. Ez utóbbi, vagyis a felperes kizárólagos felelősségére utaló kijelentés sérti a felperes személyhez fűződő jogát, a bíróság ezért a keresetet e vonatkozásban megalapozottnak tartotta.

 

A C/2 jelű cikkrészlet lényegében azonos a A/III jelű közléssel.

 

A felperes azt sérelmezte, hogy a cikkrészlet közvetve az ő hanyag és felelőtlen vagyonkezelését támasztja alá. Valójában azonban egy olyan nyilatkozatról van szó, amely megjelent egy másik újságcikkben, /Magyar Hírlap 1993. május 26./. A felperes a cikk megjelenését követően nem hivatkozott arra, hogy ilyen kijelentést nem tett. Lényegében tehát egy felperesi nyilatkozat idézéséről van szó, így ezzel a felperes személyhez fűződő jogát a cikk nem sértette.

 

A D-jelű cikk lényegében a B-jelű cikk utalásait ismétli meg. A D/l, D/2, D/3 jelű kitételek a felperessel szemben elrendelt fegyelmi eljárással és a KVSZ vizsgálatával kapcsolatosak. A cikk 1993. július 15-én jelent meg, amikor is valós tény volt, hogy a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendeltek el.

 

A Fővárosi Munkaügyi Bíróságnak a fegyelmi döntést megváltoztató határozatát 1994. májusában hirdették ki, azaz a cikk megjelenése időpontjában a felfüggesztő döntés még érvényben volt. A cikk tehát nem állított valótlant.

 

A D/4, D/5 jelű cikkrészletek ugyan, csak újságírói feltételezéseket és nem tényeket tartalmaznak, kifejezésmódjukban ugyanakkor nem minősíthetők indokolatlanul bántónak, lealázónak

 

A D/6 jelű cikkrészlet kétségtelenül azt kívánja értékeltetni, hogy a felperes a történtek ellenére indokolatlanul kedvezményezett helyzetben van, azonban ezzel a bíróság szerint a felperes személyhez fűződő jogának sérelme nem következett be.

 

Az E/3 és E/4 jelű cikkrészlet vonatkozásában a bíróság a keresetet megalapozottnak találta.

 

A cikk írója miközben azt állította, hogy a felperes és a HPP Kft. ügyvezető igazgatója közötti szerződés nem került be a számítógépes és pénzügyi nyilvántartásba, a felperes megnevezésével a gátlástalan magánakcióra való utalással azt sejttette, hogy ebben a felperest, mint szerződéskötő felet terheli a felelősség. A cikk nem vizsgálta, hogy a szerződés nyilvántartásba kerülése elmaradása konkrétan kinek a hibájából következett be és nem is bizonyította az alperes, hogy ez a felperes tevékenységének közvetlen következménye volt.

 

Az E/5 jelű cikkrészletnek a tényállításai valósak, megfogalmazása sem sérti a felperes személyhez fűződő jogát.

 

A bíróság a fentiekre tekintettel, a Ptk. 84. § (1) bekezdés a./ pontja alapján állapította meg az egyes kitételek vonatkozásában a jogsértés tényét, egyebekben pedig a keresetet e vonatkozásban elutasította.

 

A Ptk. 84. § (1) bek. c./ pontja alapján a felperes jogosan követelheti, hogy az alperes megfelelő módon adjon számára elégtételt. A bíróság ennek megfelelően rendelkezett úgy, hogy a jogsértés tényének megállapítását az alperes a következő lapszámban közölje.

 

A Ptk. 84 § (1) bek. e./ pontja alapján a felperes a polgári jogi felelősség szabálya szerint kártérítést is követelhet.

 

A Ptk. 355. § (1) bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles a károsult nem vagyoni kárát megtéríteni.

 

A Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján kártérítés címén – többek között – azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

 

A bíróság a felperes 4 millió Ft-os kártérítési igényét eltúlzottnak ítélte. Tény, hogy a cikkek széles körben váltak ismertté és megjelenésük egybeesett a felperessel kapcsolatos fegyelmi eljárás, illetve a Központi Számvevőségi Hivatal által kezdeményezett nyomozás megindulásával. A jogsértő cikkrészletek ezáltal nyilván befolyásolhatták a felperessel szemben kialakuló közhangulatot és aránytalanul nehezebbé tette a tények tisztázásához szükséges, hosszadalmas eljárások elviselését. Noha a büntetőeljárás a cikkek megjelenésekor még ismeretlen személyek ellen folyt, a felperes joggal érezhette, hogy a felelősséget kizárólag személyére hárítják és ez megítélését, emberi kapcsolatait, későbbi munkalehetőségeit túlzóan negatív irányban befolyásolták.

 

A bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján a kártérítés összegét 400.000 Ft-ban határozta meg, és ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

 

A kamatra vonatkozó rendelkezés a Ptk. 301. § (1) bekezdésén alapul.

 

A perköltség viseléséről a bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett, figyelembe véve, hogy a felperes a nyilvánvalóan eltúlzott kártérítés vonatkozásában pervesztes lett

 

A bíróság a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt eljárási illeték viseléséről a 6/1986. (VI 26.) IM sz. rendelet 13 § (2) bekezdése alapján határozott.

 

Budapest, 1999. február 9. napján

 

Dr.U.K. sk.

a tanács elnöke

 

az aláírásban akadályozott G.Fné és V.Z. ülnökök helyett is.