A New York-i Plaza Hotel hetedik emeletén élő 67 éves Molnár Ferenc minden éjjel 2 óra körül kopogásra ébredt. Tudta, hogy titkárnője, a 39 éves Bartha Vanda érkezett meg az apartmanjába. Felkelt az ágyból, és belépett a bejárat melletti gardróbszekrény ajtaján. Itt tartotta Vanda a Pestről hozott kávéfőzőt, amellyel korábban minden nap méregerős feketét főzött az írónak. Molnár Ferenc magára csukta az ajtót, és ettől automatikusan kialudt a szekrény belső világítása. Általában egy órát töltött a sötétben a titkárnőjével beszélgetve. Bartha Vanda, aki a gépírónője, menedzsere, szerkesztője, ápolónője és szeretője volt egy személyben, akkor már hetek óta halott volt.
1933-ban ismerkedtek össze Budapesten. Bartha Vanda jómódú jászberényi orvoscsaládban született, de korán árvaságra jutott, rokonok nevelték fel. Nevelőapja gazdag bankár volt, aki a legjobb nevelést biztosította számára, három nyelven beszélt tökéletesen, kiválóan teniszezett és síelt. Amikor nevelőapja is meghalt, elég pénzt hagyott rá ahhoz, hogy gondtalan polgári életet élhessen, csakhogy a fiatal lányt kisemmizték örökségéből a hatóságok. A rászakadó szegénységben 19 évesen hozzáment az első férfihez, aki megkérte a kezét. Házassága rosszul sikerült, 25 éves korában már válófélben voltak a férjével. Ekkor mutatták be egy étteremben a nála harminc évvel idősebb Molnár Ferencnek.
Molnár ekkor a gyönyörű és népszerű színésznő, Darvas Lili férje volt. Házasságuk különös szabályok szerint zajlott: évente csak néhány hetet töltöttek együtt, ilyenkor valamilyen európai luxusnyaralóhelyre vonultak el kettesben. Az év többi részében még akkor sem éltek egy fedél alatt, ha a munkájuk éppen nem szólította őket a világ más-más pontjára. Ha Pesten voltak, kettesben megvacsoráztak kedvenc éttermükben, majd külön-külön hazatértek saját lakásukba. Darvas Lili éppen külföldön játszott, amikor Molnár megismerkedett a fiatal Bartha Vandával, aki munkát keresett, hogy válása után eltarthassa magát. Azonnal szimpatikus lett neki a fanyar humorú, temperamentumos, fiatal nő, és gépírónőnek alkalmazta. Hamar kiderült, hogy Vanda ennél sokkal több mindenhez ért. Előbb személyi titkára, majd egyfajta menedzsere és szerkesztője lett az írónak.
Molnár Ferenc addigra már túl volt itthoni népszerűsége csúcsán, darabjait többet játszották külföldön, mint Budapesten. Rossz hangulatban, csalódottan készült egy hosszabb nyugat-európai körútra. Vanda felajánlotta neki, hogy elkíséri. Molnár később így emlékezett: „Elhatározta, hogy elkísér a cél nélküli, kénytelen és állandó külföldi hontalanságba. Úgy éreztem, minden erejét megfeszíti, hogy elszakadjon a budapesti társaságtól, és hozzálásson új életéhez. Jól tudta, kivel vág neki a nagyvilágnak. Tudta, hogy olyan embernek lesz útitársa, akit a közép-európai gyűlöletáradat halálra sebzett, és aki ezért retteg az emberi kapcsolatoktól.” Nem tudjuk, hogyan és mikor lett kapcsolatukból jóval bensőségesebb viszony. Annyi biztos, hogy amikor Molnár Ferenc 1939-ben eldöntötte, hogy emigrálni fog a zsidótörvények elől, titkárnője még nem tartott vele. Fél évvel később azonban, amikor az író rövid svájci tartózkodás után Amerikában telepedett le, Vanda utána utazott.
Innentől kezdve egy fedél alatt éltek a New York-i Plaza Hotelben. Molnár Ferenc egy hetedik emeleti apartmanban, Bartha Vanda pedig egy szerényebb szobában a tizenötödiken. Tőlük néhány utcányira lakott Darvas Lili, aki ekkoriban szép sikereket ért el a Broadway-n. Az amerikai magyar emigránsok pletykái egy idő után a különös hármasról szóltak: férj, feleség és titkárnő együtt jártak ebédelni és szórakozni. Bár Vanda fizetést kapott a munkájáért – kiadókkal levelezett, kéziratokat gondozott, vagy éppen az író gyógykezelését szervezte – ebben az időben már Molnár szeretőjeként tartották számon. Emellett Darvas Lili legjobb barátnője is volt, viszonyukat Molnár egyenesen testvérinek jellemezte. „Lilivel, a feleségemmel sokat beszélgettünk arról, hogy halálom után miképpen mentesítsük Vandát (…) a gondoktól, mivel ő maga egyáltalán nem gondolt a jövőjére. Először örökbe akartuk fogadni, de erről az ötletről lemondtunk.” Végül végrendeletet készítettek, amelyben a titkárnőt is megnevezték egyik örökösüknek. Amikor Bartha Vanda erről értesült, mosolyogva ennyit mondott Molnárnak: „Mi szükség van erre? Hiszen maga fog eltemetni engem.”
Hét évig éltek így. Vanda csak jóval a háború után tudta meg, hogy otthon maradt családtagjai Auschwitzban végezték. Ez nagyon megviselte, de úgy tűnt, hamar összeszedte magát. Molnár Ferencet 1947. augusztus 28-án reggel arról értesítette a szállodai detektív, hogy Bartha Vandát a szobájában holtan találták. Később a vizsgálat megállapította, hogy jelentős mennyiségű gyógyszert vett be, és whiskyt ivott rá.
„Vanda meghalt – életem fénye kialudt.” Így kezdődik az a különös emlékirat, amelyet az író Bartha Vanda halála után kezdett írni, és amely csak angol fordításban maradt ránk, mivel eredetije elveszett. Molnár Ferenc legfontosabb időskori műveként tartotta számon Útitárs a száműzetésben című könyvét. Egyfajta önterápia ez: Molnár néha felmenti önmagát, amiért nem bánt jól Vandával, néha kegyetlenül őszintén szembenéz önzőségével. Az író a temetés után teljesen összeomlott, a legváratlanabb helyzetekben sírva fakadt. A nagy mennyiségben szedett nyugtatók mellé újra sok alkoholt ivott, akárcsak fiatal korában. Talán ennek köszönhetőek azok a víziók, amelyeket részletesen leír az emlékiratban: hosszú hónapokon át minden éjjel felkelt, és a halott Vandával beszélgetett a gardróbszekrény sötétjében. Nappal az asszony naplójegyzeteit olvasgatta, és megírta élete utolsó, töredékben maradt színdarabját. Az Éjféli ápolónő egy haldokló férfiról és egy ápolónőről szól, akit őrangyalként küldtek a mennyből a beteg mellé, és inkább meghal, csak ne kelljen végignéznie a szeretett férfi halálát.
Molnár úgy érezte, nem tud titkárnője nélkül írni sem, ezért tudatosan lezárta életművét. Minden kéziratát, jegyzeteit, hátrahagyott művét bevitte a New York-i városi könyvtárba,
Molnár úgy érezte, nem tud titkárnője nélkül írni sem, ezért tudatosan lezárta életművét. Minden kéziratát, jegyzeteit, hátrahagyott művét bevitte a New York-i városi könyvtárba, a paksaméta tetejére pedig odatette Bartha Vanda fényképét. A hagyaték is ezen a néven került be a katalógusba. Az álom-Vanda ezután még két évig jelentkezett éjjelente, de egyre ritkultak a látogatások. Molnár Ferenc élete végén alig hagyta el szállodai lakosztályát, látogatókat csak ritkán fogadott feleségén kívül, legfeljebb a közeli étteremig ment el, ahol Vandával ebédelt minden nap. Bezárkózva, magányosan halt meg, öt évvel utolsó szerelme után. Darvas Lili a Linden Hill-i temetőben Bartha Vanda sírja mellé temette férjét.
a paksaméta tetejére pedig odatette Bartha Vanda fényképét. A hagyaték is ezen a néven került be a katalógusba. Az álom-Vanda ezután még két évig jelentkezett éjjelente, de egyre ritkultak a látogatások. Molnár Ferenc élete végén alig hagyta el szállodai lakosztályát, látogatókat csak ritkán fogadott feleségén kívül, legfeljebb a közeli étteremig ment el, ahol Vandával ebédelt minden nap. Bezárkózva, magányosan halt meg, öt évvel utolsó szerelme után. Darvas Lili a Linden Hill-i temetőben Bartha Vanda sírja mellé temette férjét.
