Egyes fontos…Bizottság

 

Fővárosi Bíróság

1055 Budapest, Markó u.27.

 

K.  /2002/8.

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

 

A Fővárosi Bíróság

 

dr. Strasser Tibor ügyvéd  által képviselt X.Y. felperesnek,

 

Dr.          bíró általképviselt

EGYES FONTOS, VALAMINT KÖZBIZALMI ÉS KÖZVÉLEMÉNY-FORMÁLÓ TISZTSÉGEKET BETÖLTŐSZEMÉLYEKET ELLENŐRZŐ II. SZ. BIZOTTSÁG

 alperes  ellen

 

átvilágítás tárgyában hozott közigazgatási határozat bíróságifelülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

 

ítéletet:

 

A bíróság az alperes 2002. március 27-én kelt 2001-30 számúhatározatát hatályon kívül helyezi.

 

A 10.000.-Ft kereseti illetéket az állam viseli.

 

A bíróság kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen megfelperesnek 20.000.-(Húszezer) Ft perköltséget.

 

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

 

Indokolás

 

A felperes a  gazdaságitársasága /a továbbiakban: Kft / tulajdonosa a Kft és a Média/a továbbiakban: Média/ Szerkesztősége 2001.-ben megbízási szerződést kötöttek határozatlanidőre. A szerződés szerint a Kft szerkesztőségen belül a szerkesztőségvezetőirányításával végzi a következő feladatokat: riport, interjú, tudósításkészítéshavonta legkevesebb 16 alkalommal.

 

A szerződés 2. pontja a Kft a meghatározott feladatok ellátásra afelperest jelölte ki.

 

Az alperes 2000. november 8-án megkereste az Média vezetését,kérte, hogy az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formálótisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szólótöbbször módosított 1994. évi XXIII. törvény /a továbbiakban: Etv./ 2.§ és 10.§ l\l bekezdése alapján közölje a Média főszerkesztőinek, főszerkesztő­helyetteseinek,szerkesztőinek és rovatvezetőinek nevét és küldje meg a feladatkörüket tartalmazómunkaköri leírást, vagy erre vonatkozó egyéb iratokat.

 

Az alperes nyilatkozata szerint az összese személy adatát közölte, köztük a felperesét is, közülükkifejezetten  megjelölve a szerkesztőket.

 

Az alperes az adatközlés alapján, az Etv. 2.§ 131 bekezdése 16.pontját figyelembe véve folytatta le a felperes ellenőrzését.

 

Az ellenőrzés eredményeként 2002.-ben 2001-30. számú határozatávalmegállapította hogy a felperes 1956-57-ben karhatalmi alakulatban teljesítettszolgálatot.

 

Az alperes felszólította a felperest, hogy a határozat közlésétőlszámított 30 napon belül a Média részére végzett szerkesztői tevékenységétszüntesse meg. Ennek elmaradása esetén e döntését a Bizottság a 30 napot követő15. nap elteltével nyilvánosságra hozza.

 

A határozat indokolása szerint az alperes az Etv 8.§.-a alapjánmegkereste a belügyminisztert, a honvédelmi minisztert, a polgárinemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli minisztert, valamint aTörténeti Hivatalt, hogy közöljék, nyilvántartásaikban vannak-e az ellenőrzöttszeméllyel összefüggésben adatok az Etv. 1.§.-ban meghatározott tevékenységrevagy tagsági viszonyára vonatkozóan. A Belügyminiszter kivételével amegkeresésekre nemleges válaszok érkeztek.

 

A Belügyminiszter   /2001.számú átirata mellékleteként megküldte a felperes személyzeti nyilvántartókartonját, melyen “karhatalom 1957” megjegyzés szerepel, valamint tájékoztattaaz alperest, hogy a felperes felesége 1961-ben készített önéletrajzábannyilatkozott arról, hogy férje 1956. november 4-től belépett a “BMKarhatalomba”.

 

Az eljárás során a Belügyminiszter /2001. számú iratamellékleteként megküldte Biszku Béla belügyminiszter előterjesztését a MagyarNépköztársaság Minisztertanácsához, melyben javasolta a felperes, mint munkásőrrészére a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem adományozását. Az előterjesztéstaz Elnöki Tanács     /1957. szám alattjóváhagyta.

 

Az alperes az eljárás során meghallgatta a felperest, aki vitatta,hogy karhatalmi alakulatban szolgálatot teljesített, előadása szerint 1956.novemberében a Szovjet Hadsereg Parancsnoksága részére pártfeladatkénttolmácsolást végzett. Tevékenységéért az I. ker. Rendőrkapitányságon 1956.decemberében csekély mértékű díjazásban részesült. Még ebben a hónapbankülföldre utazott, ahonnan 1957. májusában tért haza. Távolléte alatt édesanyjapénzt vett át, melyet részére a Rendőrkapitányság küldött. Szintén ő vette át arészére adományozott Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Előadása szerintfeltehetően főnöke vetette fel a karhatalom nyilvántartásába, onnan 1964-bentörölték.

 

Az alperes a rendelkezésre álló iratok, és a felperes előadásaalapján, valamint azt figyelembe véve, hogy a Munkás-Paraszt HatalomértEmlékérem 1042/1957. /TV.21./ Kormányhatározattal megállapított alapszabályaszerint ez a kitüntetés többek között azoknak volt megállapítható, …”C./ akika párt intéző bizottságok, a rendőrség, a honvédség, a tanácsok általszervezett karhatalomban 1956. december 31-ig beléptek.”, arra a megállapításrajutott, hogy a felperes 1956-57-ben karhatalmi alakulatban teljesítettszolgálatot.

 

A határozat jogszabályi alapjául többek között az Etv. 1.§. c./pontját, valamint a 18.§. IV bekezdését hívta fel az alperes.

 

A felperes keresetében az alperes határozata hatályon kívül helyezésétés perköltség megállapítását kérte.

 

Arra hivatkozott, hogy a Médiával kötött szerződés kizárólagriport, interjú és tudósítás készítésére bízta meg, szerkesztői tevékenységgelnem ruházta fel. Ennek figyelembevételével megkérdőjelezhető, hogy az Etv 2.§.13/ bekezdés 16. pontjában írtak az ő esetében figyelembe vehetők-e.

 

Azt is vitatta, hogy az 1956. november 4-ét követően történteseményekből bizonyító erővel lehetne megállapítani, hogy karhatalmialakulatban szolgálatot teljesített. Előadása szerint akkori munkahelyiközvetlen főnöke felkérésére tolmácsolt az I. kerületben a szovjet katonák és avelük kapcsolatba kerülő lakosok között. 1956 decemberében külföldre utazott,ahol megházasodott és 1957 májusában tért vissza Magyarországra. Ezt követőenmár csak a munkahelyén dolgozott, más megbízást nem látott el munkahelyénkívül. Feltételezése szerint esetleg főnöke vetette fel valamilyennyilvántartásba. A Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet távollétében édesanyjavette át.

 

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta, ahatározat indokolásában foglaltakat fenntartotta.

 

Az alperes arra hivatkozott, hogy az Etv. 2.§73/ bekezdése 16.pontját akként értelmezte, hogy a vizsgálatnak ki kell terjedni mindazonszemélyekre, akik ténylegesen ellátnak szerkesztői feladatokat, bármilyenjogviszony – tehát nem csupán munkajogviszony – keretében. Az Média megadta afelperes nevét is, ezért került sor a vizsgálatára.

 

Az alperes kifejtette azt is, a határozat a karhatalmi alakulatnálvégzett szolgálatot rögzítette, nem azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperesártott-e vagy sem a tevékenységével. A rendelkezésre álló adatok alapján pedigmegállapítható volt a karhatalmi szolgálatban való részvétel.

 

A bíróság a határozatot az Etv. 19.§. IV és 121 bekezdése alapjánvizsgálta felül. A bíróság beszerezte és megvizsgálta az iratokat, meghallgattaa felek képviselőit, és a felperes személyes előadását.

 

A felperes keresete az alábbiak szerint alapos.

 

Az Etv. l.§-a kimondja: Ellenőrizni kell, hogy a 2,§-banmeghatározott személyek … c./ teljesítettek-e szolgálatot 1956-1957-benkarhatalmi alakulatban.

 

Az Etv. 2.§ i\l bekezdése szerint az l.§.-ban meghatározottellenőrzés a 121 bekezdésben meghatározottak kivételével – az Országgyűlés vagya köztársasági elnök előtt eskütételre kötelezett, illetve az Országgyűlésáltal megválasztott, valamint a 131 bekezdés 14-22. pontjában felsoroltszemélyekre terjed ki.

 

Az Etv. 2.§ /3/ bekezdése 16. pontja értelmében az ellenőrzéskiterjed: … a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 2.§-ának 31. pontja szerinti műsorszolgáltatók azon főszerkesztőire,főszerkesztő-helyetteseire, szerkesztőire és rovatvezetőire, akik a politikaiközvélemény alakítására közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak.

 

A perben nem volt vitatott, hogy a Kft, melynek a felperestulajdonosa, és a Média Szerkesztősége között létrejött megbízási szerződésszerkesztői feladatok elvégzését nem tartalmazta, csupán riport, interjú,tudósításkészítést.

 

A bíróságnak elsősorban azt kellett vizsgálnia, figyelemmel akereseti kérelemre is, hogy az alperes jogszerűen vonta-e be a vizsgálatba afelperest, a felperes szerkesztőnek tekinthető-e a ténylegesen végzett munkájaalapján.

 

Az alperes az eljárása során megkereste az Médiát, nyilatkozzanak,a felperes által készített hangképes összeállítások elkészítése szerkesztőitevékenységet tartalmaz-e.

 

Az Média vezetője azt közölte az /2002 számú levelében, hogy a Média valamennyi riportkészítője egybenszerkesztői tevékenységet is ellát, hiszen kérdéseiért, a felvett anyagelkészítéséért teljeskörű felelősséggel tartozik. Példaként említette, hogy ahíranyagok olykor  pár perccel érkeznekbe az anyagok, akkor, amikor a felelős szerkesztőnek már nincs is módjakontrollálni a benne lévő tényeket. Munkatársaiknak már a riportalanyokkiválasztásánál is egyfajta szerkesztői tevékenységet kell végezniük, és nemnehéz belátni, hogy mindezen tevékenységgel minden egyes riporter alkalmas aközvélemény befolyásolására. A felperes ünnepi alkalmakkor nagyobbösszeállításokat is szokott készíteni ezek szerkesztése is az ő feladata ésfelelőssége a tájékoztatás szerint.

 

A felperes a levél tartalmára a per során akként nyilatkozott,hogy természetes, hogy a riporter felelősséggel tartozik a kérdéseiért, afelvett anyag elkészítéséért, de ez riporteri és nem szerkesztői felelősség.

 

Az alperes által beterjesztett iratanyagban megtalálható a MédiaSzervezeti és Működési Szabályzata valamint belső szabályzatai.

 

Ezen főszerkesztőség belső szabályzata 4.1. pontja sorolja fel aszerkesztőségeket.. A 4.2. pont rögzíti a szerkesztőségvezetők, aszerkesztőségvezető helyettesek és a felelős szerkesztők feladatát, a 4.3. pontpedig a munkatársak feladatát.

 

A munkatársak feladata többek között a munkahelyi vezetőirányításával a műsorkészítés. A belső szabályzat szerkesztői feladatot, ill.felelősséget nem rögzít a munkatársak feladatai között.

A szabályzat 4.2. pont c./ alpontja a szerkesztőségvezetők, ahelyettesek, illetve a felelős szerkesztők feladata között említi a munkatervezését, irányítását, a szakmai, etikai, gyártási, gazdasági követelményekbetartását és betartatását, a d./ pont pedig előírja, hogy ismerniük kell azirányításuk alatt készülő anyagokat.

 

A lusztrációs törvény az 1996. évi I. törvény 2. §-ának 31. pontjaszerinti műsorszolgáltatók azon főszerkesztőit, főszerkesztő helyetteseit,szerkesztőit és rovatvezetőit jelölte meg, akik a politikai közvéleményalakítására közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak.

 

A fentiekből a bíróság azt a következtetést vonta le, figyelemmelaz Etv idézett 2.§ 131 bekezdése 16. pontjaszövegezésére, hogy a riportot, interjút és összeállítást készítő újságíró –akia szerződése szerint csak ezen feladatokat végzi – nem tartozik az átvilágítandókközé még akkor sem, ha a saját anyagát elkészítí.

 

Az Országgyűlés a demokratikus államélet tisztaságánakelőmozdítása érdekében alkotta meg az Etv-t. Ezen jogalkotói szándékotfigyelembe véve a bíróság osztja az alperes álláspontját abban, hogy az ellenőrzésnekki kell terjedni mindazon személyekre, akik szerkesztői munkát végeznek nemcsakmunkaviszony, hanem megbízási vagy egyéb jogviszony keretében, és e munkájukkala politikai közvéleményt befolyásolhatják.

 

A különféle jogviszony keretében végzett tevékenységnek azonban aszerződés, munkaköri leírás, eseti megbízás stb. szerint is szerkesztőifeladatnak kell lenni ahhoz, hogy az érintett személy bekerüljön azátvilágítandók közé. A bíróság osztja azt az alperesi álláspontot is, hogy nema beosztás, hanem a feladat határozza meg az érintettséget.

 

A bíróság ugyanakkor nem fogadta el azt, hogy az alperesgyakorlatilag nem tett különbséget a szerkesztő és az újságíró között. A 4. sz.periratban az alperes kifejtette, a Magyar Szinonima Szótárra hivatkozva, hogya szerkesztő szinonimája az újságíró. A bíróság nem a szótári megállapítást vitatja, hanem az Etv szövegezéséből kiindulvaértelmezte a jogszabályt, amely nem minden újságíró átvilágítását írtaelő.

 

A bíróság megjegyzi, hogy a beküldött iratok között találhatóolyan munkaköri leírás /nem a felperesé/, amelyben beosztásként újságírómegjegyzés szerepel, a feladatok között pedig szerkesztés, műsorvezetés,riporteri feladat. Látható tehát, hogy az MR a vele munkaviszonyban állódolgozók esetében is megkülönbözteti a szerkesztői, ill. riporteritevékenységet.

 

A felperest érintő szerződésben szerkesztői feladatok ellátása nemszerepel.

 

A bíróság megítélése szerint az újságírók munkájában megjelenőszerkesztési tevékenység olyan szükségszerű velejárója a munkának, amelyönmagában nem alapozza meg az átvilágítást.

 

A fentiek alapján a bíróság az alperes határozatát hatályon kívülhelyezte a Pp. 339.§. I\l bekezdés alapján, mert a felperes esetébenszükségtelen volt az átvilágítás. Ebből kifolyóan a bíróság érdemben nemvizsgálta a felperes másodlagos kereseti kérelmét, ami a karhatalomban valórészvételre vonatkozott.

 

A 10.000.-Ft kereseti illetéket a személyes illetékmentességgelrendelkező alperes helyett az állam viseli a 6/1986./VI.26./ IM. sz. rendelet14.§.-a alapján.

 

A felperesi perköltségben való marasztalás alapja a Pp. 78.§./l/és 121 bekezdése.

 

Budapest, 2003. évi február hó 28. napján

 

 

dr. Sz. M. s.k.

bíró

 

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSAGA

mint felülvizsgálati bíróság

 

Kfv.  /2003/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

a Strasser, Józsa, Baksa Ügyvédi Iroda /Budapest, XIII. Csanády u.21., ügyintéző: dr. Strasser Tibor ügyvéd / által képviselt

X.Y lakos felperesnek

a  bizottsági bíró általképviselt

Az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formálótisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottság  alperes ellen

 

bizottsági határozat törvényességének bírósági felülvizsgálata iránt aFővárosi Bíróságon indított ügyében a 2003. február 28. napján meghozottK./2002/8. számú ítélet ellen az alperes által 9. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán – melyetilletően a Legfelsőbb Bíróság az eljárás lefolytatását a Kfv./2003/4. számúvégzésével rendelte el – az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta azalábbi

 

végzést:

 

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívülhelyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozathozatalára utasítja.

 

A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú perköltség összegét a felperestilletően 20.000 /húszezer/ forintban, az alperest illetően 5.000 /ötezer/forintban állapítja meg.

 

E végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

 

Indokolás

 

A Fővárosi Bíróság által megállapított tényállás szerint “Afelperes a  gazdasági társasága /atovábbiakban: Kft / tulajdonosa a  Kft ésa Média/a továbbiakban: Média/ Szerkesztősége 2001.-ben megbízási szerződést kötöttek határozatlanidőre. A szerződés szerint a Kft szerkesztőségen belül a szerkesztőségvezetőirányításával végzi a következő feladatokat: riport, interjú, tudósításkészítéshavonta legkevesebb 16 alkalommal.

A szerződés 2. pontja értelmében a Bt. a meghatározott feladatokellátására a  felperest jelölte ki.”

 

A felperes belügyminiszter által megküldött személyzeti nyilvántartókartonján “karhatalom 1957” megjegyzés szerepel. A felperes házastársa 1961-benkészített önéletrajzában úgy nyilatkozott, hogy férje 1956. november 4-tőlbelépett a “BM Karhatalomba”. Korábban a belügyminiszter a felperes – mintmunkásőr – részére javasolta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem adományázását, melyelőterjesztését az Elnöki Tanács 1957-ben jóváhagyta.

 

Az alperes  /2000-30. számonhozott határozatával megállapította, hogy a felperes 1957-ben karhatalmialakulatban teljesített szolgálatot és felszólította nevezettet, hogy ahatározat közlésétől számított 3 0 napon belül a Magyar Rádió részére végzettszerkesztői tevékenységét szüntesse meg. Határozatát a belügyminisztertájékoztatására, a házastárs nyilatkozatára alapította, figyelembe véve azMédia vezetőjének átiratát is, mely szerint a felperes szerkesztőnektekintendő.

 

A határozat törvényességének felülvizsgálata iránt a felperesnyújtott be keresetet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Keresetében arrahivatkozott, hogy szerkesztői munkát nem végez, továbbá nem teljesítettszolgálatot 1956-57. évben karhatalmi alakulatban.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a támadott határozatot hatályonkívül helyezte. Indokolása szerint a felperes olyan újságíró, aki riportot,interjút és összeállítást készít – aki szerződése szerint csak ezen feladatokatvégzi -, így nem tartozik az átvilágítandók közé, még akkor sem, ha sajátriportját, interjúját megvágja. A bíróság kifejtette, hogy az újságírókmunkájában megjelenő szerkesztési tevékenység olyan szükségszerű velejárója amunkának, amely önmagában nem alapozza meg az átvilágítást. Megállapította abíróság, továbbá, hogy – mivel a felperes esetében szükségtelen volt azátvilágítás – érdemben nem kellett vizsgálni a felperes másodlagos keresetikérelmét, amely a karhatalomban való részvétele tagadásával függött össze.

 

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálatikérelmet, melyben – a támadott határozat hatályon kívül helyezésével – afelperes keresetének elutasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmének indokakéntelőadta, hogy a Média vezetőjének nyilatkozata szerint a felperes – csakúgy,mint a Média valamennyi riportkészítője – egyben szerkesztői tevékenységet isellát, hiszen kérdéseiért, a felvett anyag megvágásáért teljes körűfelelősséggel tartozik. A felperes ünnepi alkalmakkor nagyobb összeállításokatis szokott készíteni, melyek szerkesztése az ő feladata és felelőssége.Álláspontja szerint az Média és a felperes között fennállott jogviszony –tényleges tartalmát tekintve – szerkesztői feladatok ellátására irányult, ígymegalapozta a felperessel szemben lefolytatott átvilágítási eljárást.

 

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § /1/bekezdése alapján előzetesen megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel aPp. 270. § /2/ bekezdésében foglaltaknak, mert a jogerős végzéssel kapcsolatbanelvi jelentőségű jogkérdésként merült fel – és a Legfelsőbb Bíróság ejogkérdést illetően a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módonmég nem hozott döntést -, hogy ki tekinthető szerkesztőnek az egyes fontos,valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyekellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény /atovábbiadban: Etv./ 2. §-a /3/ bekezdésének 16. pontja alkalmazásánál. Errefigyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását  elrendelte.

 

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerősítélet hatályban való fenntartását kérte. Előadta, hogy az alkalmazott törvényhatálya alá csak kinevezett szerkesztő tartozhat, hiszen nyilvánvaló, hogy csakaz tud tevékenységéről lemondani. Téves az a Média vezetői álláspont, amiszerint minden megnevezett újságíró, aki akár véletlenül szerkesztésitevékenységet végezhet, szerkesztőnek tekinthető. A társasággal kötöttmegbízási szerződés sem tartalmaz szerkesztésre vonatkozó feladatokat.

 

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

 

Az Etv. 1. §-ának c/ pontja írja elő az alperes feladatául, hogyellenőrizze, miszerint a 2. §-ban meghatározott személyek teljesítettek-eszolgálatot 1956-57-ben karhatalmi alakulatban. Az Etv. 2. §-a /1/ bekezdéseértelmében az 1. §-ban meghatározott ellenőrzés – egyebek mellett – a /3/bekezdés 14-22. pontjában felsorolt személyekre terjed ki. Az Etv. 2. §-a /3/bekezdése az ellenőrzés sorrendjét határozza meg. E bekezdés ellenőrzendő személyeketfelsoroló 16. csoportjába tartoznak a rádiózásról és televíziózásról szóló1996. évi I. törvény 2. §-ának 31. pontja szerinti műsorszolgáltatók azon főszerkesztői, főszerkesztő- helyettesei , szerkesztői és rovatvezetői, akik a politikaiközvélemény alakítására közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak.

 

A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban kiemeli a feleknek a pereseljárás során tett arra vonatkozó egyező nyilatkozatát, mely szerint nem lehetkülönbséget tenni arra alapítottan, hogy a tevékenység végzése milyenjogviszony alapján történik (3. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal/.

 

A Fővárosi Bíróság helyesen járt el, amikor vizsgálta, hogy afelperes – az alkalmazott rendelkezések szerint szerkesztőnek tekinthető-e aténylegesen végzett munkája alapján. Azonban e vizsgálat eredményeként téveskövetkeztetésre jutott a felperes tevékenységét illetően. Az eljárás során abíróság – az alperes határozatában foglalt állításával szemben – a felperesállítását fogadta el ítélkezése alapjaként. Ítéletében azonban nem adta kellőindokát annak, hogy miért hagyta figyelmen kívül a Média vezetőjének aszerkesztői tevékenységgel kapcsolatban adott közleményét, jóllehet ezzel azalperesi álláspontot alátámasztó közleménnyel szemben a felperes perbelinyilatkozatán kívül más bizonyítékot nem terjesztett  elő.

 

A szerkesztői tevékenység lényegével kapcsolatban tételesjogszabályi rendelkezés nincs.

E tevékenység meghatározására a különböző szótárakban rögzítettjelentésváltozatok nem alkalmasak. A szótári magyarázatok nem jogi normák, ígyezekre önmagában ítélet nem alapítható. A szerkesztői tevékenység mibenlététszakmai előírások sem rögzítik. Ebből következően a bíróságnak a kérdésvizsgálatánál a szavak általános jelentéséből és a hasonló tevékenységekösszevetéséből kell kiindulni. Mindezeket előrebocsátva a szerkesztőitevékenységet olyan alkotói munkának lehet tekinteni, mely az ilyentevékenységet végző személyt önálló döntési lehetőséggel ruházza fel a műsortartalmát illetően. Ez az önálló döntési lehetőség attól függetlenülérvényesül, hogy a riport alanyát előzetesen megjelölték-e, vagy nem. Aztjelenti tehát a szerkesztői munka, hogy az e tevékenységet végző személyeldöntheti, hogy milyen hangsúlyt tartalmazzonaz általa ténylegesen készített riport. A műsorszolgáltató a munkában nem veszrészt, azt dönti csak el, hogy műsora részévé teszi-e a leadott alkotást.

 

A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogytévedett az elsőfokú bíróság, amikor a ténylegesen szerkesztői feladatokatellátó felperessel kapcsolatban ítéletét arra alapította, hogy a felperes nemtartozik az Etv. személyi körébe. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította,hogy a felperes az Etv. 2. § /3/ bekezdés 16. pontjában említett szerkesztő,így személye az Etv. hatálya alá tartozik.

 

Az a tény, hogy az Médiával a gazdasági társaság. kötöttszerződést, nem teszi kérdésessé a fenti megállapítást, mert aKft-ben aszerkesztői feladatokat ténylegesen a felperes látta el. A társaság általkötött szerződés tartalmából is megállapítható, hogy a felperes feladata nemkizárólag a riportkészítésben merült ki.

 

Érdektelen a kérdés érdemi megítélésénél a felperesnek a lemondásakadályát illetően tett előadása, mert a lemondás a törvényi feltételfennálltának következménye, nem pedig előfeltétele.

 

Mindezekből következik, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott aPp. 270. § /2/ bekezdésébenmeghatározott felülvizsgálati okra, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerőshatározatot a Pp. 275. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és abíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

 

A Fővárosi Bíróság eltérő jogi álláspontja miatt az Etv. Általszükségesnek tartott további vizsgálódásoklefolytatását az alperesi határozat felülvizsgálatasorán mellőzte. Nem vizsgálta meg tehát azt, hogy a felperes szerkesztőkéntpolitikai közvélemény alakítására közvetve, vagy közvetlenül befolyástgyakorol-e; nem vizsgálta továbbá érdemben a felperes érintettségét, az Etv. 1.§-ának c/ pontjában említett feltételt illetően. Az új eljárás lefolytatásasorán ezért a Fővárosi Bíróság köteles érdemben megvizsgálni azt a kérdést,hogy a felperes teljesített-e szolgálatot 1956-57-ben karhatalmi alakulatban, illetőleg, hogy olyan szerkesztőnektekinthető-e, aki a politikai közvélemény alakítására közvetve vagy közvetlenülbefolyást gyakorolhat. Mindezeket követően lesz a Fővárosi Bíróság abban ahelyzetben, hogy megítélhesse, a felperes által támadott alperesi határozat azEtv. szabályainak megfelelt-e.

 

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 215/A. § /3/ bekezdése értelmében csaka felmerült költség összegét állapította meg, annak viseléséről az újhatározatot hozó bíróság fog dönteni.

 

Budapest, 2003. november 12.

 

Dr. B. Z. sk. tanácselnök, Dr. K.A. sk. előadó bíró, Dr.F. I. sk. bíró

 

A MAGYARKÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mintfelülvizsgálati bíróság

 

/2005/3.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

 

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság

 

a Strasser, Józsa, Baksa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. StrasserTibor ügyvéd /1132 Budapest, Csanády u. 21./ által képviselt

X. Y. felperesnek

 

a  bíró által képviselt

Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeketbetöltő személyek ellenőrzésére létrehozott Bizottság, mint az Egyes fontos, valamintközbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésérelétrehozott Bizottság jogutóda – alperes ellen

 

közigazgatási  határozatbírósági felülvizsgálatairánt indult perben a Fővárosi Bíróság által hozott K./2004/12. sorszámúítélettel szemben az alperes által 13. sorszám alatt előterjesztettfelülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon – tárgyalásonkívül – meghozta az alábbi

ítéletet:

 

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság  K./2004/12. számú ítéletét hatályábanfenntartja.

 

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

 

Indokolás

 

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében az alperes azon határozatát,amelyben a felperest a Média részére végzett szerkesztői tevékenységmegszüntetésére hívta fel, hatályon kívül helyezte.

Az ítélet indokolása szerint a felperest érintettnek nem lehettekinteni, ugyanakkor helytállónak találta az alperesi határozatot abban atekintetben, hogy a felperes a politikai közvélemény alakítására közvetve vagyközvetlenül befolyást gyakorló szerkesztőnek minősül.

 

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálatikérelmet, amelyben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló1957. évi IV. törvény /a továbbiakban: Áe./73.§ /1/ bekezdésére, valamint az Egyes fontos, valamint közbizalmi ésközvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény /atovábbiakban: Etv. / 20. § /2/ bekezdésére alapozva előadta, hogy amennyiben abíróság az alperesi bizottság határozatát hatályon kívül helyezi, köteles azellenőrzést végző bizottságot új eljárásra is utasítani; az eljárást véglegesenugyanis csak az alperesi testület döntése zárhatja le.

 

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását végzésévelelrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § /1/ bekezdése alapjántárgyaláson kívül bírálta el.

 

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

 

A Pp. 339. §-ának /1/ bekezdése alapján – amely tartalmában azonosaz Áe. 73. §-ának /1/ bekezdésében foglaltakkal -, ha törvény ettől eltérőennem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályonkívül helyezi és – szükség esetén – a közigazgatási határozatot hozó szervet újeljárása kötelezi.

 

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. idézett rendelkezése kapcsán rámutatarra, hogy a kasszációs jogkör gyakorlása esetén akkor szükséges aközigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szervetúj eljárásra kötelezni, ha a felülvizsgálatot végző bíróság nem döntött az ügyérdemében, ebben a közigazgatási szervnek kell határozatot hoznia.

 

A perbeli ügyben azonban az elsőfokú bíróság az eljárás alapjáulszolgáló jogviszony tárgyában, az alperesi határozat hatályon kívülhelyezésével érdemében, véglegesen döntött, így új eljárásra kötelezésnek nincshelye. Érdemi hatályon kívül helyezés esetén a közigazgatási szervnek mársemmilyen eljárási cselekményt nem kell végeznie, azt a bíróság döntéseszükségtelenné teszi.

 

Az Etv. 20. §-ának /2/ bekezdése arról rendelkezik, hogy abizottság nem hozhatja nyilvánosságra a bíróság által felülvizsgált és hatályonkívül helyezett döntését. Olyan előírást azonban nem tartalmaz, hogy afelülvizsgálat alapjául szolgáló közigazgatási jogviszonyt érdemben eldöntőbírósági ítélet nyomán az alperesi bizottságnak új eljárást kellenelefolytatnia. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében rámutatott arra,hogy hivatalból indított eljárásban a közigazgatási szerv saját belátásaszerint folytathatja az eljárást és hozhat új határozatot, amely azonban az Áe.5. § /4/ bekezdése értelmében nem lehet ellentétes a bíróság határozatával.

 

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.275. § /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

 

A pernyertes felperesnek a felülvizsgálati eljárásban nem merültfel költsége, ezért arról a Pp. 78. § /2/ bekezdése értelmében határozni nemkellett.

 

Budapest, 2005. október 19.

 

Dr. B. Z. sk. tanácselnök,                            Dr. K.A. sk. előadó bíró,                                                      Dr.F. I. sk. bíró