A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság
47.Pf. 26416/1993/10. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, Strasser Tibor ügyvéd /1074 Budapest Dohány u. 48./ által képviseltKeleti György felperesnek,
a másodfokú eljárásban eljárt dr. E. A. által képviselt Kubinyi Ferenc I.r. és
Földes József főszerkesztő által képviselt Média Ring Kft. II. r. valamint
a dr. K. M. jogtanácsos által Magyar Fórum Kiadó Kft. III. r. alperesek ellen,
személyhez fűződő jog megsértése miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében az 1993-év október hó 07. napján 12.P.88993/1992/17 számalatt hozott ítélet ellen az alperesek részéről 18./ 19./ Pf/7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő
í t é l e t e t
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a II. r. alperes tekintetében a pert a felperes keresettől való elállása folytán megszünteti és ennek folytán az ítéletnek a II. r. alperest érintő rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, egyéb részében az ítéletet részben és akként megváltoztatja, hogy ;a Magyar Fórum 1992. június 11. napján megjelent Fekete Lexikon – Keleti Ferenc /Keleti György apja/ címmel közölt írás vonatkozásában a felperes jó hírneve megsértésének kimondását mellőzi, és a halott emlékének megsértése iránti igényt is elutasítja az elsőként idézett – Keleti Ferenc felderítői tevékenysége -, valamint ” a legkártékonyabb leggátlástalanabb…. bolseviknek jellemezhetjük ” kitétel tekintetében; a Magyar Fórumban 1992. június 9. napján közölt Az ezredes arcai – Adatok Keleti Ferencről – címmel megjelent írás vonatkozásában a felperes becsületének a megsértését állapítja meg ” A perfid kádergyerek muzsikált és az erdélyi fejedelmi sarj kontrázott..” kitétel kapcsán, és ennél a felperes jó hírnevének a megsértésére utalást; ugyancsak mellőzi ezt a fogházak falára kiíratott szövegről közölteknél, és ezzel összefüggésben a felperes becsületének a megsértését állapítja meg; mellőzi a jogsértés kimondását a felperes „hűségére” vonatkozó szövegrészt illetően, a keresetet a mellőzött részek kapcsán is elutasítja, a jogsértést megállapító ítéleti döntést a III. r. alperes köteles az ítélet jogerőre emelkedését követő lapszámban közzétenni, egyebekben az ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyja,
a perköltségről pedig akként rendelkezik, hogy mindegyik fél viseli az első és másodfokú eljárásban felmerült költségét, míg a le nem rótt 6000.- azaz Hatezer forint kereseti és 7500.- azaz Hétezer-ötszáz forint fellebbezési illetékből 6750.- azaz Hatezer-hétszázötven forintot az alperesek egyetemlegesen, 6750.- azaz Hatezer-hétszázötven forintot a felperes tartozik külön felhívásra az államnak megtéríteni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy á Magyar Fórum 1992. június 11. napján megjelent Fekete Lexikon-Keleti Ferenc /Keleti György apja címmel, illetve 1992. június 17-én a Ring című hetilapban Ki volt Keleti György apukája? címmel megjelent cikk Keleti Ferenc emlékét és a felperes jó hírnevét sérti; „Először felderítő tevékenységet végzett a magyar honvédség alakulatai közelében….ő a ….véres kezű emineciás….Belépett a magyar nemzet megvetendő árulói és gyilkosai közé…A legújabb kor magyar történetének hátterében rejtőzködő gyilkos hóhérok között Keleti Ferenc joggal foglalja el a harmadikhelyet….…Keleti Ferencet az egyik legkártékonyabb, leggátlástalanabb…bolseviknek jellemezhetjük….….Keleti Ferenc nagykövet Együtt buzgólkodtak azon, hogy a Romániában fogvatartott Nagy Imrének és társainak nyakába vessék a kötelet…A jól végzett hóhérmunka örömével térhetett haza..” Megállapította továbbá, hogy a Magyar Fórum 1992. július 9. napján megjelent Az ezredes arcai – Adatok Keleti Ferencről címmel megjelent cikk következő állításai a felperes jó hírnevét sértik; ” A perfid kádergyerek muzsikált és az „erdélyi fejedelmi sarj” kontrázott…Mesterkélt mozdulatai mögött felrémlett előttem a 191 meggyilkolt és a több száz megalázott római katolikus pap névsora. A guzsbakötött szerzetes vérhabos ajkából előtörő töredezett mondat:”Uram bocsásd meg vétkeiket”… Megállapította továbbá, hogy ugyanezen cikknek következő tényállításai a felperes becsületét és jó hírnevét sértik;„Grósz Károly…. akinek kormányát Keleti György éppen olyan „hűséggel” szolgálta mint ahogy az Antall József kormányánál tette.”Megállapította azt is, hogy a felperes jó hírnevét a Keleti Ferenc emlékét sérti a cikk alábbi kitétele;„Keleti György apja és elvtársai Íratták ki a fogházak őrszobáinak falaira ; „Ne csak őrizd gyűlöld is!” Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte a II. és III. r. alpereseket, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezést az ítélet jogerőre emelkedését követően megjelenő lapszámban közöljék. Az alpereseket kötelezte, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek az őt képviselő ügyvéd kezéhez, 5000.- forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a le nem rótt 6 000,- forint kereseti illetékből az alperesek egyetemlegesen 5 400.- forintot a felperes 600.- forintot köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.
Az ítéletet az alperesek támadták fellebbezéssel. A kereset teljes elutasítását kérték. A felperes a másodfokú eljárásban a II. r. alperessel szembeni kereset été tol elállt, ezért vele szemben a pert a másodfokú bíróság megszüntette és az Ítéletnek reá vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte /Pp.251.§, 157.§ e./ pont/.
Ily módon az I. és III. r. alperesek fellebbezése volt elbírálandó. Az I. r. alperes azt hangsúlyozta, hogy a perben minden tényállítását dokumentálta, egy-egy tényből való történészi következtetés levonása a tudományos szabadság része, a véleménynyilvánítás szabadságán alapuló alkotmányos joga. A fellebbezésben azt az álláspontját fejtette ki, hogy a közszereplő történelmi megítélése nem a személyt, hanem az általa hordozott politikumot támadja vagy védelmezi, így fogalmilag kizárt a becsület „megsértése” . A fellebbezés szerint bizonyos korok politikai közszereplőinek köztudottan nincs „jóhírnevük” bizonyos szinten felül, ha az általuk képviselt politikum, például a magyar történelem legkegyetlenebb, legvéresebb időszakát jelenti…A Rákosi-kor pedig Ilyen kor volt és ennek „vezető figurája” volt a felperes édesapja. Ezen túlmenően érvelt azzal is, hogy a Magyar Fórumban 1992. június 11-én megjelent cikk nem a felperes személyiségével kapcsolatos, a felperes jóhírnevét érintő tényállítást, véleménynyilvánítást nem tartalmaz, csupán az volt benne a felperesre vonatkozó állítás, hogy Keleti Ferenc az ő édesapja, ami pedig megfelelt a valóságnak. A felperesre hátrányos lehet apja múltja, de személyiségi jogának sérelmét a Ptk. 75.§ 76.§,és 78.§-a szerint nem jelenti a cikk. Kizárólag a Ptk. 85.§ /3/ bek. alapján indíthat keresetet. Az ezredes arcai című cikkel kapcsolatban pedig azt adta elő, hogy az Össztűz című televíziós műsorban róla elhangzott sértő állításokra válasznak szánta az írást, és egyébként a valóságnak megfelelnek a felperesre vonatkozó állításai. Úgy látta, hogy az első fokú bíróság súlyosan tévedett, amikor nem vette figyelembe a felperesnek az elnyomó rendszer szolgálatában végzett hosszú tevékenységét, azaz ennek figyelembevétele nélkül bírálta el a rajta esett „állítólagos sérelmeket”. Az első fokú ítélettel jogsértőnek minősített kitételeket illetően a következőkre hivatkozott: az tényállítás, hogy Keleti Ferenc a magyar honvédség alakulatai közelében felderítő tevékenységet végzett, és nem sértő nevezett partizán tevékenységének ismeretében; az, hogy belépett a magyar nemzet megvetendő árulói és gyilkosai közé, megfelel a történelmei tényeknek, és bizonyítást is nyert; a véres kezű eminenciás kitétel jogos véleménynyilvánítás; Nagy Imre kivégzésével kapcsolatos megjegyzései jogos véleménynyilvánítások voltak, amit jól dokumentálható történelmi tények alapoztak meg; perfid kádergyerek muzsikált és az erdélyi fejedelmi sarj kontrázott kitétel szintén véleménynek minősül és válasz volt az őt ért sértegetésre; a felperesről állítottak, miszerint a Grosz és az Antall kormányt „hűséggel” szolgálta, a felperes életpályája ismeretében nem sértő; és a fogház falára kiírtakra vonatkozó megjegyzés nem szó szerint értendő. A másodfokú bíróság csak részben találta alaposnak a fellebbezést. Az abban kifejtettek kapcsán a következőkre kíván rámutatni. Igaza van az I. r. alperesnek abban, hogy a perbeli jogvitánál a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a Magyar Fórum című lapban Fekete Lexikon címmel közölt írás tulajdonképpen az azóta már ugyanezen címmel könyvként megjelent, 1945-1956 közötti időszak politikusainak, közéleti személyiségeinek politikai pályáját bemutató mű része, amelyben az I. r. alperes történelmi dokumentumokat is felhasználva kívánta feltárni és értékelni az adott kor résztvevőinek életútját és tevékenységét. Az írás előbb jelent meg az újságban, mint könyv alakban.
Az I. r. alperes valóban jogosult saját szemléletmódja szerint megítélni a történelmi eseményeket, jelenségeket, adatokat, viszonyokat, történelmi személyiségeket. A dokumentumok és történészi ismeretei alapján természetesen önálló következtetéseket tehet, álláspontját szabadon kifejtheti. Ez következik részben az alkotói szabadságból, részben a gondolatközléshez, véleménynyilvánításhoz való jogosultságból. Azonban ezekkel a jogokkal senki nem élhet úgy, hogy mások jogait és jogos érdekeit sértse, a személyiségvédelmi rendelkezések határt szabnak a fent említett szabadságnak. A személyiségi jogokat az ilyen jellegű munkákban is tiszteletben kell tartani.Abban téved az I. r. alperes, hogy bizonyos személyeket jogvédelem nem illeti meg. A személyiségvédelmet, egyes személyiségvédelmi eszközök alkalmazását nem lehet függővé tenni a jogaiban sértett félnek a társadalomban elfoglalt helyzetétől, ott betöltött szerepétől például a politikai életben játszott szerepétől. Az tény, hogy a közvélemény ugyanazt a jogsértő cselekményt különböző személyeknél nem azonos módon értékeli, azaz a jogsértés társadalmi hatása függ a személyiség társadalmi megítélésé tői, de az oltalom, a jogvédelem mindenkit azonos mértékben illet meg. Nem lehet vizsgálni, hogy a személyiségvédelmi eszközök alkalmazására, „méltó”-e az, aki ilyen igénnyel fellép. A polgári jogi személyiségvédelem tehát minden embert megillet, s bár a halállal a személyiség megszűnik, az élők /környezet, hozzátartozók stb./ tudatában tükröződő, továbbélő személyiségi érték is védelemre méltó. Ezért védi a jog a halott emlékét is, aminek megsértése miatt a kegyeleti jog gyakorlására jogosultak léphetnek fel. A másodfokú bíróság abban egyetértett az I. r. alperessel, hogy a felperes nem léphetett fel a Magyar Fórum június 11. cikke kapcsán a Ptk. 76.§-a és 78.§-a alapján, csak a Ptk. 85.§ /3/ bekezdése szerint érvényesíthetett igényt, hiszen az írás az elhunyt Keleti Ferenc politikai pályáját, életútját mutatja be, és nem a felperesről szól. Annak közlése, hogy Keleti Ferenc a felperes édesapja volt, mégha feleslegesen is történt, akkor sem jogsértés, mert valós.
A fent említett cikknek, elsősorban a közlési módját látta a másodfokú bíróság is jogsértőnek. Az elhalttal szemben – életbenléte esetén – az emberi méltóság támadását jelentené olyan módon való jellemzés, olyan kifejezésekkel illetés, amit a szóbanforgó írás tartalmaz. A társadalmi elvárás, a közfelfogás még az adott témakörben is súlyosan sértő, durva megfogalmazásként értékeli a „gyilkos” a „hóhér” a „véreskezű” kifejezések használatát. A kor politikai közszereplőinek politikai felelőségénél többre utalnak a fenti kifejezések. Egy vérengző ember képét festik fel./A hóhér szónak az értelmező szótár szerint is, ítélet-végrehajtó, kínvallatásokat végző, illetve halálos ítéletet végrehajtó az egyik jelentése, míg a másik az, hogy vérengző ember/.Szinte megkérdőjelezi az írás az elhalt emberi mivoltát, ami életben léte esetén az emberi méltóság sérelmére lenne alkalmas, az elhalttal szemben pedig emlékének megsértéseként értékelendő.
Lényegében az első fokú bíróság is ilyen indokok mellett ítélte jogsértőnek a nemzet megvetendő árulói és gyilkosai, a gyilkosok között harmadik helyet elfoglaló, és a véres kezű eminenciás kitételeket tartalmazó, az első fokú ítéletben idézett mondatokat. Azonban „nem bizonyítottként” találta jogsértőnek az első fokú bíróság a felderítői tevékenységgel kapcsolatos közlést, és a Nagy Imrével összefüggésben írtakat. Az utóbbi kapcsán a másodfokú bíróságnak eltérő a véleménye. Szintén a közlési mód által látja megvalósulni a jogsérelmet. A két mondatot együtt értelmezve, vagyis azt a közlést, hogy Keleti Ferenc azon buzgólkodott, hogy Nagy Imre és társai nyakába tegye a kötelet, valamint azt, hogy a jól végzett hóhérmunka örömével térhetett haza, együtt vizsgálva, úgy látja a másodfokú bíróság, hogy sértően ironikus kifejezetten az érzelmekre ható megfogalmazású, megvetés kiváltására alkalmas részről van szó. A halott emlékét sértő közlési mód tehát ez esetben is fennáll. A cikknek azon kitételét illetően, hogy Keleti Ferenc felderítő tevékenységet végzett a magyar honvédség alakulatai közelében, az első fokú bíróság álláspontját a másodfokú bíróság nem osztotta. A felperes előkészítő irata, és az I. r. alperesnek erre adott válasza egyértelműen bizonyítja, hogy történészi megítélésre tartozó kérdésről van szó, amiben a bíróságnak nincs kompetenciája. A felperesi előkészítő irat szerint a cikkben jelzett, „kitűntetett figyelmű felderítésre nem is volt szükség, mert a magyar honvédség a Szlovák Nemzeti felkelés ellen Szálasi hatalomra jutásáig nem folytatott harcot, sőt segítette a felkelést”. Ezt Kéri Kálmán nyugállományú vezérezredes visszaemlékezésével látta alátámasztottnak. Emellett kiemelte, hogy szakmai szempontból is elképzelhetetlen, hogy egy felderítéshez nem értő ember eredményesen folytasson ilyen tevékenységet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Krcsanov partizáncsapata jelentős szerepet töltött be a magyar és szovjet kormány közötti, Magyarországnak a háborúból történő kilépését célzó tárgyalások előkészítésében. Erre nézve történészi véleményt idézett, illetve édesapja visszaemlékezését, miszerint szeptember végén kapott meghívást Nagyszalontára a szovjet partizánparancsnokság egyik tábornokához, aki közölte, hogy kinevezték Krcsanov kapitány helyettesévé, egyben a felderítés és ellenfelderítés vezetőjévé. Szerinte tehát az I. r. alperes elferdítette a tényeket. Az I. r. alperes szerint hitelt érdemlő forrással nem igazolta a felperes az adott kérdéskörbe tett állításait, a felperes által hivatkozott történészi vélemény helyességét megkérdőjelezte, ugyanakkor a Magyar Antifasiszta Ellenállás és Partizánmozgalom Kislexikon Kossuth Kiadó Bp.1987. kiadványára utalt. /Ennek 15 oldala Keleti Ferenc vonatkozásában azt tartalmazza, hogy partizánosztag-komisszár….1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásakor Besztercebányára megy. A Szlovákok szabadságáért 2. csehszlovák partizándandár Krcsanov-osztagának komisszárja és felderitője…/. Mindezt tekintetbe véve jutott a másodfokú bíróság arra következtetésre, hogy alapvetően történészi kérdésről van szó.
Személyiségi jogi per nem hivatott eldönteni, hogy Keleti Ferenc mint partizán egyáltalán végezhetett-e felderítő tevékenységet magyar alakulatok közelében.Ilyen okból elutasította a másodfokú bíróság a szóban forgó kitétellel kapcsolatos felperesi igényt. A másodfokú bíróság nem osztotta az első fokú bíróság véleményét abban sem, hogy a legkártékonyabb, leggátlástalanabb bolseviknek jellemzés jogsértőnek minősül. A kártékony, gátlástalan kifejezések kétségtelenül pejoratív tartalmúak. Mégis az adott esetben, a témakört nézve, még a fokozásos alakzat sem minősül kirívóan nyers, durva véleménynyilvánításnak. Az 1950-es évek kapcsán megfogalmazott ilyen fajta túlzásokat az olvasó nem feltétlen szó szerint, hanem publicisztikai túlzásként értelmezi. Természetesen az értékítélet igazságtartalmát nem vizsgálta a bíróság. Tehát a másodfokú bíróság ebben a vonatkozásban szintén nem találta alaposnak a felperesi keresetet.
A Magyar Fórum 1992. július 9. számában megjelent „Az ezredes arcai – Adatok Keleti Ferencről” című írás kapcsán a másodfokú bíróság a következőket állapította meg. Gúnyos és sértő a felperesre nézve az a mondat, miszerint „a perfid kádergyerek muzsikált”, az „erdélyi fejedelmi sarja kontrázott…” Mivel a közlési mód a sértő, és nem valótlan tényállítást tartalmaz a mondat, ezért a becsület, mint személyiségi jog, és nem a jóhírnév sérelme forog fenn. Ennyiben kellett megváltoztatni az első fokú bíróság döntését.
A jogsértés kimondását nem teszi mellőzhetővé az sem, ha az I. r. alperes az őt ért sérelemre kívánt válaszolni, miként a fellebbezésében állítja. Jogsértésre sem lehet jogsértéssel jogszerűé válaszolni.A cikknek azon kitétele, hogy a felperes apja kiíratta a börtön falára „Ne csak őrizd, gyűlöld is”, valótlan állításként – hiszen bizonyítást nem nyert – a meghalt emlékét sérti, és azáltal, hogy kifejezetten a felperes személyét érintő írásban tudatosan lett beszerkesztve, mintegy a felperes „lejáratását” célozva, indokolt ezzel összefüggésben a felperes becsületének a sérelmét szintén megállapítani. Azért nem a jó hírneve megsértését, mert maga a tényállítás nem reá vonatkozott. A fellebbezésben felhozott érv, hogy „nem szó szerint értendő” nem volt elfogadható a jogsértés kimondásának mellőzéséhez. A felperes hűségére vonatkozó, az idézőjelben tett hűség szóhasználattal szereplő mondatot a másodfokú bíróság másképpen értelmezte, mint az első fokú bíróság. A hűség szónak az idézőjelbe tétele azt jelzi, hogy nem az eredeti jelentéstartalommal, vagyis nem pozitív, hanem pejoratív értelemben használja a szerző jelezve, hogy az a véleménye, hogy a mondatbeli két kormányt egyaránt hűséggel szolgálni kétes értékű hűség. Ez egy vélemény, ami még, ha az érintett számára hátrányos, kedvezőtlen, akkor sem jogsértő, mert a véleménynyilvánítási jog határát sem tartalmában, sem kifejezésmódjában nem lépte túl. Ezért nem minősítette a másodfokú bíróság jogsértőnek a cikkrészletet. A 191 meggyilkolt papnak a felperes személyével összefüggésbe hozása valóban olyasmit sejtet, mintha valamiféle köze lenne a gyilkosságokhoz. A sértő képzettársításra okot adó kitétel, mintegy burkolt állításnak fogható fel, és mint ilyen jó hírnevet sértett. Ebben tehát helytálló következtetésre jutott az első fokú bíróság. A jogsértés fentiek szerint megállapító rendelkezést – az első fokú és másodfokú ítéletbelieket – a III. r. alperes tartozik az ítélet jogerőre emelkedését követő lapszámban közölni. A kifejtettek értelmében volt részben sikeres az I. és III. r. alperesek fellebbezése. További bizonyítást a másodfokú bíróság sem látott szükségesnek tekintve, hogy jogkérdést kellett eldönteni a fent írtak szerint.
A másodfokú bíróság az elmondottak szerint változtatta meg az első fokú bíróság döntését a Pp.253.§ /2/ bekezdése szerint. Az ítélet nem fellebbezett részét nem érintette.
A Pp.81.§-ának megfelelően módosította a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést is úgy, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét, természetszerűen csak a felperes és az I. r., valamint a III. r. alperes vonatkozásában áll fenn ez a rendelkezés, mert a II. r. alperessel szembeni keresettől úgy állt el a felperes, hogy azzal összefüggésben költségigény nem volt. A le nem rótt 6000.- forint kereseti illetéket is fele-fele arányban osztotta meg a bíróság. Vagyis az I. és a III. r. alperesek egyetemlegesen 3000.- forintot, a felperes ugyancsak 3000.- forintot tartozik az államnak külön felhívásra megtéríteni. A másodfokú eljárásban felmerült költségét is mindegyik fél maga viseli. /Pp.81.§/. A le nem rótt 7500. forint illetékből az alperesek egyetemlegesen 3750.- forintot a felperes a fennmaradó 3750.- forint köteles az államnak megfizetni. Összesen tehát a felperest és az alpereseket 6750.- 6750. forint illetékköltség terheli.
Budapest, 1994. évi május hó 24. napján
T. L. dr. sk dr. K. T. sk G. B. dr.sk
Bíró, előadó a tanács elnöke bíró
