8.P.20.362/1998/30.
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság dr. Strasser Tibor ügyvéd /1132 Budapest, Csanády u. 21. szám/ által képviselt
GJ lakos I. rendű,
ÁP lakos II. rendű,
VM lakos III. rendű,
KA lakos VIII. rendű,
KL lakos IX. rendű,
MB lakos X. rendű,
MI lakos XI. rendű,
NFJ lakos XII. rendű,
OS lakos XIV. rendű,
PJ lakos XVII. rendű,
PI lakos XVIII. rendű,
PI lakos XIX. rendű,
RZ lakos XX. rendű,
dr.ZsG lakosXXV. rendű,
és HIné lakos XVIII. rendű felpereseknek
dr. Sípos Árpád ügyvéd /1065 Budapest, Hajós u. 17. szám/ által képviselt FKF és PP alperes ellen
határozat megsemmisítése iránt indított perében meghozta és kihirdette a köretkezű
ÍTÉLETET
A Fővárosi Bíróság az alperesi párt 1992. január 11-i Nagyválasztmányi ülésén hozott valamennyi határozatot megsemmisíti,
továbbá a felperesek tekintetében meghozott, szám nélküli, kizárásokról szóló valamennyi határozatot.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek fejenként 15.000-
Az eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a Legfelsőbb Bírósághoz címzett, a Fővárosi Bíróságnál 4 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.
INDOKLÁS
Az alperesi párt 1992. január 11-én Országos Nagyválasztmányi ülést tartott, amely ülésen egyrészt kormánykoalícióban maradás kérdésében az ABC variációk közül az A és B variáció között kellett a Nagyválasztmányon dönteni. A Nagyválasztmány 87 %-os szavazati aránnyal az A variációt fogadta el. Az Országos Nagyválasztmány ezen túl döntést hozott a már korábban meghozott határozatokkal az Országos Vezetőség által kizárt dr.ÓM, OS, PI, dr.ZsG és RZs kizárása felől, vagyis helybenhagyta 72 %-os szavazati aránnyal e személyek pártból történő kizárását.
A Nagyválasztmány a két ülése között az Országos Elnökség és az Országos Vezetőség által hozott határozatokat 65 %-os szavazati aránnyal jóváhagyta. GJ I. rendű, ÁP II. rendű és VM III. rendű felperesek az 1992. január 11-i Nagyválasztmányi ülésnek azt a határozatát, amely a kormánykoalícióban való bennmaradás kérdésében megszületett, a törvényes határidőben a bíróság előtt keresettel megtámadták.
A keresetlevélben előadták, hogy a Nagyválasztmányi ülés napirendjének elfogadása után a küldöttek abban szavaztak, hogy minden kérdésben az ülés egy nyílt szavazással fog majd dönteni.
Miután az 1991. július 1-én hatályba lépett, módosított Pártalkotmány rendelkezése szerint a párt megszűnése és más párttal való egyesülése, alkalmi szövetsége, kormánykoalíciója létesítésének és megszüntetésének kérdésében, valamint személyi kérdésekben titkos szavazással kell dönteni, álláspontunk szerint a nyílt szavazással hozott határozat a párt alkotmányába ütközik.
A felperesek hivatkoztak továbbá arra is, hogy az Országos Nagyválasztmányra egy küldöttet érvényes és szabályos okmányokkal nem engedtek be, a szavazás tekintetében pedig felhozták azt is, hogy a szavazatok összeszámlálásának módja és ellenőrizhetetlensége kérdése is felmerült.
A felperesek kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy jogszabálysértően történt meg a kormánykoalícióban való bennmaradás kérdésében történő szavazás és határozat meghozatala, ezért annak hatályon kívül helyezését kérték.
Az 1992. január 11-i Nagyválasztmányi ülés pártból történő kizárásokat is megerősített az ott hozott határozattal, ezért az érintett OS XIV. rendű, dr. ÓM XV. rendű, PI XIX. rendű, RZs XX. rendű és dr.ZsG XXV. rendű felperesek kereseti kérelmet nyújtottak be a bírósághoz a velük szemben meghozott kizáró határozattal szemben, és arra hivatkoztak, hogy a kizárás fegyelmi büntetés, mint legsúlyosabb fegyelmi büntetés csak akkor alkalmazható a párttagokkal szemben, hogyha súlyos fegyelmi vétséget követtek el.
A felperesek hivatkoztak arra is, hogy mint országgyűlési képviselőkre, miniszterekre és államtitkárokra a Pártalkotmány különös fegyelmi eljárási szabályok alkalmazását rendelte el, úgy szabályoz, hogy a képviselőcsoport a saját kebeléből Fegyelmi Bizottságot választ, a Fegyelmi Bizottság elé tartozik a párt tagjai sorába tartozó kormánytagok, államtitkárok és országgyűlési képviselők fegyelmi ügyeinek elbírálása.
A felperesek előadták, hogy a képviselőcsoport Fegyelmi- és Etikai Bizottsága semmilyen eljárást nem folytatott le velük szemben, ezért a kizárásokat megerősítő Országos Nagyválasztmányi határozat is jogszabálysértő volt, kérték annak megsemmisítését és annak megállapítását, hogy a felperesek továbbra is az alperesi párt tagjai.
A felperesek kereseti kérelmük szerint továbbá még azt is kérték a bíróságtól, hogy Ítéletében mutasson rá arra, hogy a pártok nem hozhatnak olyan döntéseket, amelyek a párt alkotmányába, vagy törvénybe, illetőleg a saját alapszabályaiba ütköznek.
Az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmányi ülés határozataival szemben továbbá kereseti kérelmet terjesztett elő BB IV. rendű, HL V. rendű, KA VII. rendű, KA VIII. rendű, KL IX. rendű, MB X. rendű, MI XI. rendű, NFJ XII. rendű, NVD XIII. rendű, OS XIV. rendű, dr.ÓM XV. rendű, dr.PGy XVI. rendű, PJ XVII. rendű, PI XVIII. rendű, PI XIX. rendű, RZs XX. rendű, dr.SzL XXI. rendű, SzL XXII. rendű, TI XXIII. rendű, VK XXIV. rendű és dr.ZsG XXV. rendű felperes is. Sérelmezték azt, hogy a Pártalkotmány rendelkezéseivel ellentétesen nyílt szavazással döntöttek a kormánykoalícióban való bennmaradás kérdésében, és az egyes tagok kizárása tekintetében.
A felperesek sérelmezték azt is, hogy MI XI. rendű – akkor államtitkár – kivételével mindannyian országgyűlési képviselők, akik a Pártalkotmány 16.§./2/ bekezdés b. és c. pontja szerint az Országos Nagyválasztmánynak a tagjai is.
A felperesek nem kaptak meghívót a Nagyválasztmányi ülésre, ennél fogva az alapszabályban írt kötelezettségeiket sem tudták teljesíteni, tehát nem vehettek részt a társadalmi szervezet tevékenységében és rendelvényein, nem választhattak és nem voltak megválaszthatóak.
A felperesek kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az alperesi párt vezetői az Országos Nagyválasztmányi ülés összehívásakor megsértették az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. /továbbiakban Etv./ rendelkezéseit, kérték annak kiemelését, hogy a mulasztás a választmányi tagok e kis csoportjának a törvényben biztosított törvényes jogai gyakorlását is akadályozta és kérték a meghozott határozatok megsemmisítését.
Tekintettel arra, hogy az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmányi ülésen a Pártalkotmány módosítására is sor került, ezeknek a határozatoknak a megsemmisítését is kérték.
dr.BI XXVI. rendű, dr.GE XXVII. rendű, HI XXVIII. rendű, KB XXIX. rendű, dr.KB XXX. rendű, NB XXXI. rendű, PI XXXII. rendű, dr.SI XXXIII. rendű, dr.SzJ XXXIV. rendű és dr.TLné XXXV. rendű felperes pedig az 1992. február 19-i, Országos Elnökség által meghozott, az Országos Vezetőség által megerősített kizárásaikról szóló határozat megsemmisítését kérte, E felperesek előadták azt, hogy a pártból történő kizárások tekintetében a velük szemben felhozott indokokat nem ismerték, fegyelmi meghallgatásukra nem került sor, velük szemben szabályos fegyelmi eljárást nem folytattak le. A fegyelmi határozat kézbesítése is elmaradt, ezért jogorvoslattal sem élhettek, mégis az Országos Elnökség határozatait az Országos Vezetőség megerősítette a későbbiekben.
A felperesek pontosan nem tudták megjelölni, hogy mikor kézbesítették számukra a határozatokat, illetőleg mikor szereztek a velük szemben meghozott határozatokról tudomást.
Az alperes valamennyi felperes keresetének az elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy az Országos Nagyválasztmányi ülésre a megyei szintű szervezetek delegálják a küldötteket.
A küldöttek mandátumát közjegyző jelenlétében ellenőrizték, ezért a felperesi hivatkozás alaptalan.
Az alperes álláspontja szerint a fegyelmi eljárások minden tekintetben jogszerűen folytak le, a meghozott fegyelmi döntéseket a párt legmagasabb szintű testületei, tehát az Országos Elnökség, az Országos Vezetőség és az Országos Választmány hozta meg, illetőleg erősítette meg.
Az alperesi álláspont szerint amennyiben a párt legmagasabb testülete nemkívánatosnak tartja a felpereseknek a pártban való jelenlétét, azt sikerrel nem lehet vitatni.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy utóbb, 1992. novemberében az Országos Nagygyűlés, illetőleg az Országos Nagyválasztmány a felperesek kizárása kérdésében ismételten helybenhagyta a korábban meghozott határozatokat is. Egyébként a felperesek közül többen más pártba léptek időközben, illetőleg új pártot alapítottak, amely önmagában is azzal jár a Pártalkotmány értelmében, hogy kizárták magukat az alperesi pártból, hiszen aki más pártnak a tagja, az nem lehet az alperesi párt tagja.
Az 1991. január 11-i Nagyválasztmányi ülésre egyébként NB főtitkár meghívót küldött minden Nagyválasztmányi tag részére is, a felperesek azonban politikai okokból döntöttek úgy, hogy nem jelennek meg a Nagyválasztmányi ülésen. A párttagság soraiból való kizárás zömmel politikai okokból történt, a párt belső életébe való beavatkozást jelent, és ezért az kizárt, hogy ezeket a határozatokat meg lehessen semmisíteni, arra egyébként is csak az ügyész keresetindítása alapján kerülhet sor.
Az alperes hivatkozott végül arra is, hogy a Pártalkotmány elfogadása a párt legfelsőbb szervének hatáskörébe tartozik és annak a rendelkezései a bíróság előtt nem támadhatóak.
A felperesek kereseti kérelmére eljárt első fokú bíróság a 8.P.20.464/1992/104. sz. ítéletével az 1992. január 11-i Nagyválasztmányi ülés határozatait megsemmisítette, továbbá megsemmisítette a felperesekkel szemben meghozott, kizárásokat kimondó, szám nélküli határozatokat is. Ezt meghaladóan a megállapítási kereseteket elutasította.
Az alperes eljárásjogi kifogást is előterjesztett a megelőző eljárásban és arra hivatkozott, hogy a felperesek közül a pártból kizárt tagok a bíróság előtt a párt bármely szerve által meghozott határozatot nem támadhatják meg. A bíróság azonban azt állapította meg, hogy az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmányi ülés megtartásakor a felperesek a párt tagjai voltak, hiszen velük szemben kizáró jogerős döntés nem született.
Arra az alperesi hivatkozásra, hogy a párt főtitkára időben elküldte a meghívót, többek között a felperesek részére is, akik politikai okokból nem kívántak résztvenni az Országos Nagyválasztmányi ülésen, a bíróság azt állapította meg, hogy a Pártalkotmány rendelkezései szerint /1991. június 29-i hatályos szöveg VII. fejezet 16. pont második bekezdése/ az Országos Nagyválasztmánynak hivatalból tagjai az Országos Elnökség tagjai, a párt országgyűlési képviselői, a párt tagjai sorába tartozó miniszterek, államtitkárok, valamint a megyei- és fővárosi önkormányzatok elnökei, a megyei- és fővárosi szervezetek elnökei és első alelnökei, a tanácsadó testület elnöke és az Országos Ellenőrző Bizottság elnöke. Tehát mindezek a személyek az Országos Nagyválasztmánynak, mint a párt legfőbb szervének tagjaiként jogosultak és kötelesek is az ülésen résztvenni. Ez következik az eddigi 9. §-ban írt rendelkezésekből is.
Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a meghívókat a felperesek kézhez vették, az alperes azonban bizonyítékot nem mutatott fel e vonatkozásban, ezért a bíróság azt állapította meg, hogy az Országos Nagyválasztmányi ülésen hozott valamennyi határozat törvénysértő, mert az Országos Nagyválasztmánynak a Párt-alkotmány szerint hivatalból tagjai az egyesülési törvényben rögzített jogaikat nem gyakorolhatták a Nagyválasztmányi ülésre való meghívás hiányában. A bíróság a felperes kereseti kérelmére tehát az Etv. 16.§./1/ és /2/ bekezdés a./ pontja szerint az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmányi ülés határozatait megsemmisítette.
Felperesi kereseti kérelem volt az 1992. február 19-i Országos Elnökségi határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelem, amely határozatokat az Országos Vezetőség 1992. február 22-én megerősített.
Az eljárás során becsatolt határozatokról megállapítható volt, hogy azok szám nélküli határozatok, 1992. február 19-i keltezéssel az FKGP Országos Elnökségének határozataként jelezték azokat, azok a felperesek, mint országgyűlési képviselők kizárására vonatkoztak, indoklásul pedig azt tartalmazták, hogy az érintett személy az Országos Vezetőség 1991. évi 9., 12. és 21. sz. határozataiban foglaltakat megszegte, a Pártalkotmányt sorozatosan megsértette.
A határozatokra rávezették azt, hogy az ügy elbírálását a Pártalkotmány 19.§ /4/ bekezdése értelmében saját hatáskörébe vonta az Országos Vezetőség, amikor megerősítette az Országos Elnökség határozatait 1992. február 21-én.
A bíróság e tekintetben az 1991. június 29-i, a Pártalkotmányi rendelkezésekből indult ki, miután egyéb rendelkezéseket a bíróság az ítéletében megsemmisített, amelyek 1992. január 11-i módosításai voltak a Pártalkotmánynak. Tehát a figyelembe vett Pártalkotmány 26.§-ában foglaltak szerint a Képviselő Csoport tagjai a párt tagjai sorába tartozó országgyűlési képviselők összessége. A Képviselő Csoport saját kebeléből Fegyelmi Bizottságot választ, ennek hatáskörébe tartozik a párt tagjai sorába tartozó kormánytagok, államtitkárok, országgyűlési képviselők fegyelmi ügyei.
A Fegyelmi Bizottság első fokon jár el, határozata ellen az Országos Elnökséghez lehet fellebbezni.
Azt az alperesi párt sem állította, hogy a Képviselő Csoport tagjai közül választott Fegyelmi Bizottság vonta volna felelősségre a felpereseket. Miután az Etv. 6.§./l/ bekezdésének rendelkezése szerint a társadalmi szervezet alapszabályának megfelelően kell működnie az alperesi pártnak is, ezért a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes az Etv. 6.§./1/ bekezdésének rendelkezéseit megsértette, ezért megsemmisítette a párttagok sorából kizáró határozatokat is.
A bíróság a felpereseknek azt a kereseti kérelmét utasította el, amely megállapításra irányuló kereseti kérelem volt, mert az Etv.10.§./1/ bekezdése azt a jogot biztosítja csak a párt tagjának is, hogy a párt valamely szerve által meghozott és törvénysértőnek talált határozatot támadja meg a bíróság előtt. Ezen túl megállapítási kereset előterjesztésének helye nincsen.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a Kf.I.28.053/1996/4. számú végzésével az első fokú bíróság Ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A végzésben az új eljárás kereteit megjelölve a másodfokú bírság azt írta elő, hogy az első fokú bíróságnak elsődlegesen azt kell tisztáznia, hogy a felperesek ténylegesen hány, pontosan mikor hozott, milyen számú határozatot támadnak keresettel.
A felperesek egy csoportja az 1992. január 11-i Nagyválasztmányi ülés szabálytalan összehívása okából, ezen az ülésen hozott határozatokat támadta, mások a saját személyükre szóló határozatot támadják.
A másodfokú bíróság iránymutatásul adta azt is, hogy az első fokú bíróságnak el kell döntenie azt, hogy ezeket a kereseti kérelmeket egy perben tárgyalja-e, vagy sem.
A bíróság itt jegyzi meg, hogy a felperesek eredeti kereseti kérelmeit egy eljárásban tárgyalta – egyesítés folytán – az új eljárásban a felperesek egy részének kereseti kérelme felől döntött csak – mert ilyen tartamú indítvány került előterjesztésre -, és egyes felperesek tekintetében az eljárás szünetelését állapította meg, a felperesek egy része kereseti kérelmétől elállt, de sor került az eljárás félbeszakadásának megállapítására is.
Az új eljárás során tehát személyre szólóan kell megállapítani az első és másodfokú határozat meghozatalának idejét, körülményeit, pontos ügyszámát, határozat közlésének Idejét, módját, illetőleg a keresetindítási határidő meglétét. A felperesek a Partalkotmány megsértésére alapították kereseti kérelmüket, amelyek határozatok megsemmisítésére irányultak.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy több eseti döntésében kifejtette már, hogy a társadalmi szervezet olyan önkormányzattal rendelkező autonóm közösség, amely maga határozhatja meg működésének szabályait és e szabályok megsértésének következményeit, a következmények alkalmazásának rendjét.
A bírósági úton történő beavatkozásra csak akkor van lehetőség, hogyha a társadalmi szervezet tevékenysége, vagy mulasztása kifejezett törvényi rendelkezésbe ütközik.
A szervezet alapszabálya az egyesülési jogról szóló törvény rendelkezéseit realizálja, be nem tartása tehát végső soron törvénysértésnek tekintendő. Az alapszabályban /Pártalkotmányban/ valósul meg az Etv. 6.§./1/ bekezdésében foglalt az az alapvető rendelkezés, amely szerint a társadalmi szervezet demokratikus önkormányzati elven működik. Nem vitás, hogy a társadalmi szervezet tagját párt esetében is megilleti a határozat megtámadása, amennyiben a határozat az alapszabályba, illetőleg ezen keresztül az egyesülési jogról szóló törvénybe, a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló tőrvénybe ütközik.
A megtámadási jog a tagot azonban a határozat tudomására jutástól számított 30 nap alatt illeti meg, a határidő anyagi-jogi határidő, mulasztás kimentésére lehetőség nincsen.
A perbeli esetben az első fokú bíróságnak hiánypótlás keretében kell a felpereseket elsősorban felhívni arra, hogy pontosan jelöljék meg kereseti kérelmük eljárásjogi feltételeit, tehát mely ülésen hozott, milyen számú, konkrétan milyen tartalmú határozatot támadnak, erről mikor és milyen módon szereztek tudomást.
Arra nincs lehetőség, hogy a jogi képviselő sommásan jelölje meg a keresettel támadott határozatokat, a tudomásszerzést, stb.
A bíróságnak ezt követően kell vizsgálnia azt, hogy a felperesek kimerítették-e a Pártalkotmányban rögzített jogorvoslati lehetőséget, emeltek-e kifogást az ellen, hogy álláspontjuk szerint az első fokú fegyelmi határozatot arra nem jogosított pártszervezet hozta.
Ezt követően kerülhet sor arra, hogy a bíróság a határozatokat a határozathozatal eljárásjogi szabályainak betartása, majd tartalma szerint vizsgálja. A megismételt eljárás során a bizonyítási tehernek megfelelően lehetőséget kell adni a tényállítások igazolására a felek részéről.
A megismételt eljárásban tehát a bíróság elsősorban arra hívta fel a felpereseket – kézbesítve a képviselőknek a másodfokú végzést -, hogy személy szerint mindenki, külön-külön jelölje meg a saját személyére vonatkozó adatokat, azaz, hogy az alperesi párt melyik ülésén hozott, milyen számozással jelölt és milyen tartalmú határozatot támadnak, erről pontosan mikor és milyen úton szereztek tudomást, ellene éltek-e kifogással, panasszal, fellebbezéssel, a Pártalkotmány szerinti jogorvoslati fórumhoz, vagy a párt valamely egyéb szervéhez. A bíróság felhívására a felperesek a következőkben nyilatkoztak:
MI XI. rendű felperes írásban bejelentette, hogy az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmány szám nélküli határozatát támadta meg, arról a sajtóból értesült, azt kézhez nem kapta. A fegyelmi határozat ellen, amelyet vele szemben meghoztak, Jogorvoslati lehetősége nem volt, fegyelmi eljárást nem folytattak le, és oly módon zárták ki a párt tagjai sorából. Az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmányi ülésre meghívót nem kapott.
Dr.MB X. rendű felperes az 1992. február 19-i, illetőleg február 21-i párttagságából kizáró fegyelmi határozat ellen élt keresettel, amelynek száma nem volt, és fellebbezésnek sem volt ellene helye. Hogy a határozatot mikor vette kézhez arra már az évek elteltével nem emlékezett, csak arra, hogy 30 napon belül a keresetet beadta ő is és társai is. Hogy a határozatot milyen úton vette kézhez arra már nem emlékezett, de a határozatot azért sérelmezte, mert kizárása – másokkal együtt – azért történt meg, mert amellett szavaztak, hogy a kisgazdák kapják vissza földjeiket kárpótlás keretében.
Dr.MB X. rendű felperes a részére küldött határozatot is becsatolta, annak kelte 1992. február 19-e volt, száma nem volt a határozatnak, és azon nyomban az Országos Vezetőség megerősítő döntése is rávezetésre került. Megjegyzendő, hogy ezt a határozatot csatolta be másolatban az első eljárásban az alperes is.
Dr.HIné XXVIII. rendű felperes a bíróság felhívására azt nyilatkozta írásban, hogy évekkel azelőtt, tehát 1998. októberét megelőzően évekkel, levélben értesítette őt az alperesi párt, hogy kizárta a soraiból, a határozatot úgy hozták meg, hogy meg sem hallgatták.
Ténykérdés, hogy úgy zárták ki a pártból, hogy meg sem hallgatták, eljárást ellene nem folytattak, hanem diktatórikus módon ellehetetlenítették tevékenységét.
PI XIX. rendű felperes az első fokú korábbi eljárásban tett nyilatkozatait fenntartva további előadást nem tett, azon túl, hogy megerősítette korábbi kérelmét.
KL IX. rendű felperes írásban azt nyilatkozta, hogy 1992. év elején kapta kézhez a kizáró határozatot, valamennyi vele együtt történt kizárás esetében egy Iktatószáma volt a kizáró határozatnak, fellebbezésre utaló lehetőséget nem tartalmazott. A maga részéről megfellebbezte a határozatot, ezt követően, 1992. április 6-án kapott kézhez egy értesítést, amely szerint fellebbezését elbírálták és kizárását helybenhagyták.
1992. augusztus 5-én az Országos Vezetőség a tagsági viszonyát visszaállította. A felperes nem nyilatkozott, hogy eredeti kereseti kérelmét fenntartja-e a továbbiakban is, vagy sem.
PI XXXII. rendű felperes a bíróság felhívására írásban úgy nyilatkozott, hogy 1991. november 27-én távirati úton értesítette a Párt Országos Fegyelmi Bizottságának elnöke, hogy ellene fegyelmi eljárást indítottak. November 28-án kérte, hogy a fegyelmi eljárás indokait vele írásban közöljék. Arról nincs tudomása, hogy a fegyelmi eljárást lefolytatták-e, vagy sem, annak eredményéről később értesítést nem kapott. Vele szemben azonban 1992. február 19-én és február 21-én hoztak kizáró határozatokat, emlékezete szerint egy-két nappal a határozat kelte után vette ezeket a határozatokat kézhez. A határozatokon jogorvoslati záradék nem volt, ellene azonban fellebbezéssel élt
1992. február 25-én.
Emlékezete szerint a kizáró határozatot a Jászai Mari téren lévő irodaházban osztotta szét egy kézbesítő.
A felperes a nyilatkozatában említettekkel kapcsolatosan iratokat is csatolt,így .becsatolta azt az 1991. november 27-i express táviratot, amely szerint az Országos Fegyelmi Bizottság fegyelmi ügyében 1991. november 29-ére tűzött tárgyalást.
Becsatolta saját észrevételeit, s végül pedig azt az Országos Központ pecsétjével ellátott iratot, amely szerint az Országos Vezetőség név szerinti szavazással kizárta többek között a felperest – és pertársait is – a párt tagjainak sorából. A határozat száma 68-as számú volt, megjegyzendő, hogy a fellelt és kiküldött értesítéseken ez a szára nem szerepelt, így PI felperesnek küldött külön iratban sem.
Dr.ZsG XXV. rendű felperes felhívásra úgy nyilatkozott, hogy 1992. januárjában zárták ki állítólag az Országos Nagyválasztmányon, erről azonban a sajtó útján értesült csak, írásbeli határozatot nem kapott. Több ízben felmerült, hogy kizárták a pártból, illetőleg ki akarták zárni, de egyetlen egy esetben sem kapott értesítést sem fegyelmi eljárásról, tárgyalásról, vagy olyan döntésről, amely ellen fellebbezhetett volna, ezért jogorvoslattal sem élt.
NFJXII. rendű felperes nyilatkozata szerint kereseti kérelmet fenntartva előadta, hogy az általa becsatolt határozatokat postán kapta kézhez, jogorvoslati lehetőséget azonban nem tüntettek fel, sőt párttagságából való kizárását előbb postázták, mint ahogy a határozat megszületett volna.
A becsatolt iratok szerint 1991. október 31-én párttagsági jogait a párt elnöke felfüggesztette a felperesnek, ugyanezen a napon egy olyan levelet is kézhez vett az elnöktől, amely szerint 1991. október 31-től nem tekintik a párt delegáltjának a kormányban, szám nélküli, 1992. február 19-én kelt és záradékolt, jogorvoslati rendelkezést nem tartalmazó határozatot is kézhez kapott a párt tagjai sorából történő kizárás eredményeként.
A felperes ugyancsak csatolta azt a 68. sorszámú határozatot, ahol az Országos Vezetőség név szerint szavazott a felperes és pertársai tekintetében.
KA VIII. rendű felperes hasonlóképpen egy szám nélküli, 1992. február 19-én kelt, február 21-én záradékolt határozatot kapott kézhez előadása szerint 1992. március 15-e után. Ekkor már folyamatban volt a Fővárosi Bíróság előtt 1992. február 5-én megindított peres eljárás.
PI XVIII. rendű felperes, aki nyilatkozott, hogy postai úton soha nem kapta meg a vele szemben meghozott kizáró határozatot, azt valaki személyesen 1992. március elején a parlamenti ülés idején adta át részére, az egyben első- és másodfokú döntést is tartalmazott.
A felperesek közül a fenti személyeken kívül más a kereseti kérelemre nem nyilatkozott kereseti kérelmét fenntartva, egyesek a felperesek közül kereseti kérelmüktől elálltak, a bíróság permegszüntető végzést hozott ügyükben.
A felperesek közül tehát egyesek tekintetében jogi képviselőjük a kereseti kérelmet változatlanul fenntartotta.
Ezek a felperesek pedig GJ, ÁP, VM, KA, KL, MB, MI, NFJ, OS, PJ, PI, PI, RZs, dr.ZsG és HIné felperesek voltak.
A felperesek képviselője szerint, de a több év elteltével megszületett nyilatkozatok is azt igazolják, hogy új tényt és körülményt nem tudnak a bíróság rendelkezésére bocsátani, kizárásuk idején előterjesztett kérelmük minden konkrétumot tartalmazott.
Az alperes egyesek részére küldött határozatot, de azon nem volt szám, illetőleg jogorvoslati rendelkezés, mások számára még ilyent sem küldött. A kizárás tényleges indoka nem volt feltüntetve, lehetősége nem volt a felpereseknek, hogy jogorvoslattal forduljanak a párton belül az általuk sérelmezett határozatokkal szemben.
A felpereseknek egyéb bizonyítéka nincsen, egyébként is az alperes kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a felpereseket mikor zárta ki a pártból, a határozatokat mikor hozta meg, azt kézbesítette-e részükre, hogyan és milyen módon. A felperesi képviselő megjegyezte, hogy az alperes egy esetben sem vitatta azt, hogy a felpereseket a pártból kizártnak tekinti.
A felperesek terhére nem eshet az, hogy az alperes korábban sem és most sem tudta bizonyítani, hogy a felpereseket a pártból mikor zárta ki, milyen határozattal, ezeket a határozatokat mikor adta postára, illetőleg a felperesek mikor vették azt kézhez.
A felperesek említett nyilatkozatait az alperes is kézhez vette, azon túl az alperes, hogy a keresettől elálló nyilatkozatok tekintetében a per megszüntetéséhez hozzájárult, egyéb nyilatkozatot nem terjesztett elő az eljárás során.
A bíróság a felperesek fenntartott kereseti kérelmét megalapozottnak találta a következők szerint:
Az új eljárásban a bíróságnak a felperesek kizárása tekintetében kellett a további eljárást folytatnia, a felperesek egy részét az 1992. január 11-i Nagyválasztmányi ülésén zárták ki, más részüket az Országos Elnökség 1992. február 19-én meghozott és az Országos Vezetőség által 1992. február 21-én megerősített határozatokkal.
Az alperes az új eljárásban nem tette vitássá a felperesek keresetindítási jogosultságát, ezért a bíróság ezzel nem foglalkozott.
A felperesek a kereseti kérelmüket az Etv. 10.§./1/ bekezdésének rendelkezése alapján terjesztették elő, amely szerint a társadalmi szervezet /esetünkben az alperesi párt/ valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag – a tudomására jutástól számított 30 napon belül – á bíróság előtt megtámadhatja. A felperesek – akiknek tekintetében a bíróság az eljárást folytatta és érdemi döntést hozott – egy része ismételten és határozottan nyilatkozott abban a kérdésben, hogy a vele szemben meghozott, a párt tagjai sorából kizáró döntést sérelmezi.
Az nem vitás tény, hogy az alperes a felpereseket a pártból kizárt tagoknak tekinti.
A felperesekkel szembeni kizárás tekintetében további irat a bíróságnak nem áll rendelkezésére.
Megjegyzendő, hogy az első eljárásban az alperesi párt éveken keresztül nem tudott arra vonatkozó okiratokat produkálni, hogy a felpereseket, akik a sajtóból szereztek értesülést kizárásukról, mely határozattal, milyen eljárás keretében, és milyen alperesi szervezet zárta ki a párt tagjai sorából. Az új eljárásban az alperes újabb okiratokat nem csatolt.
A bíróság megítélése szerint mindezek azonban nem eshetnek a felperesek terhére. A bíróság a kereseti kérelmek elbírálásánál azt a tényt tartotta elsődlegesen szem előtt, hogy a felperesek mindegyikét az alperes a pártból kizárt tagnak tekinti.
Az egyesülési jogról szóló tőrvény 6.§./1/ bekezdésének rendelkezése szerint a társadalmi szervezet alapszabálya biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését.
Miként azt a másodfokú bíróság is kiemelte, a társadalmi szervezet alapszabálya az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. rendelkezéseit realizálja. Ehhez képest a társadalmi szervezet, a párt egyes szervezeteinek az alapszabályi rendelkezéseket szem előtt tartva kell azokat a lehetőségeket biztosítania a párt tagjai számára, amelyek az Etv. 9-§.a., b. és c. pontjaiban is megfogalmazódtak. A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy a felperesek egyikének sem kézbesítettek olyan határozatot, amely sorszámmal ellátott lett volna, amely fellebbezési, vagy bármilyen jogorvoslati lehetőséget biztosított volna számukra.
Az alperes nem tudta igazolni, hogy ezeket a határozatokat mikor adta át a felpereseknek személyenként külön-külön, a felperesek egyike, másika nyilatkozott a tekintetben – több év távlatából -, hogy személyesen vette kézhez a határozatot, vagy az országgyűlési képviselők házában, vagy a parlamentben.
Azt a felperesek terhére róni nem lehet, hogy ma már határozottan nem emlékeznek, hogy mikor és milyen módon, az aláírásukkal ellátva vagy sem, vették át párttagságukat megszüntető határozatokat.
Figyelemmel arra, hogy az alperes egy eljárásban zárta ki, vagyis az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmány ülésén OS XIV. rendű, PI XIX. rendű, RZs XX. rendű és dr.ZsG XXV. rendű – jelen per felpereseit – és mert a meghozott határozatok tekintetében változatlanul megállapítható az, hogy a Pártalkotmány 16.5./2/ bekezdés b. és c. pontjában írtak szerint az Országos Nagyválasztmánynak hivatalból tagjait az alperes nem hívta meg az Országos Nagyválasztmány ülésére, ebből az okból, mert az alapszabály /Pártalkotmány/ rendelkezéseivel ellentétes volt az Országos Nagyválasztmány ülésének a megtartása és a hozott határozatok is, a bíróság ezeket a határozatokat megsemmisítette.
KA VIII. rendű, KL IX. rendű, MB X. rendű, MI XI. rendű, NFJ XII. rendű, PJ XVII. rendű, PI XVIII. rendű és HIné XXVIII. rendű felperesek tekintetében pedig az állapítható meg – és egyéb peradat nincsen – a felperesek nyilatkozata és az általuk csatolt iratok szerint, hogy a velük szemben meghozott, az Országos Elnökség által, mint döntést hozó szervezet által jelzett, és az Országos Vezetőség által nyomban megerősített határozatok, szám nélküli határozatok, azokon sincsen jogorvoslati lehetőség feltüntetve, és az sem igazolt az alperes által, hogy ezeket a felperesek mikor vették kézhez.
A bíróság ismételten hangsúlyozza, hogy a határozatot hozó alperesi szervezetnek kell nyilvántartania azt, hogy a párt tagjai közül kivel szemben mikor és milyen tartalmú határozatot hozott, azt a szervezetnek kell igazolnia, hogy ezeket a határozatokat írásban, vagy szóban közölték-e az érintettel és a határozatokról mikor szereztek tudomást az érintettek, illetőleg azt is, hogy volt-e irat részükre kézbesítve, amelyben jogorvoslati lehetőséget biztosítottak, ezek a határozatok a párton belül mikor emelkedtek jogerőre.
Az alperes a felperesi nyilatkozatok után sem tett érdemi észrevételt ezekre a felperesi nyilatkozatokra, amelyek az indokolás megelőző részeiben ismertetésre kerültek.
Az a körülmény, hogy a felperesek képviselője sommásan jelölte meg a keresettel támadt határozatokat és az azokról szóló tudomásszerzést, azon a tényen alapult, hogy az alperes részéről a peres eljárás folyamán egy esetben sem került határozottan megjelölésre az, hogy mikor kézbesítették a határozatokat a felperesek részére, ezt követően lehetett volna vizsgálni azt, hogy milyen tartalmú határozatot kézbesítettek, az is igazolható lett volna, hogy ellene a felperesek a pártszervezeten belül éltek-e fellebbezéssel, vagy sem.
Úgy az 1992. január 11-i, mint az 1992. február 19-i és február 21-i határozatok tekintetében is csak összegezésként állapítható meg az a körülmény, hogy a hatályos Pártalkotmány rendelkezéseitől eltérően kerültek ezek a határozatok meghozatalra. Amint a bíróság arra már utalt, az 1992. február 19-én meghozott, február 21-én megerősített határozatok tekintetében, mert országgyűlési képviselőkkel szemben meghozott határozatókról volt szó, egy külön, a Képviselő Csoport kebelén belül megalakult Fegyelmi Bizottságnak kellett volna eljárnia. Ez az eljárás elmaradt, ezért minden további nélkül megállapítható, hogy az eljárások az alapszabály rendelkezéseivel ellentétesen kerültek lefolytatásra, amennyiben azok valóban lefolytatott eljárások voltak, hiszen semmiféle peradat nem utal arra, hogy ezek az eljárások milyen rendben folytak, előzetesen értesítették-e a felpereseket vagy sem, meghallgatásukra sor került-e vagy sem, és főként, hogy milyen okból vonta magához az Országos Vezetőség, illetőleg az Országos Elnökség a döntéshozatal jogát, és az mely alapszabályi rendelkezésen alapult.
A bíróság tehát azt állapította meg, hogy a bizonyítási teher természetszerűen és okszerűen az alperesen nyugodott, a felperesek azért védekeztek a sajtóban közölt tényekkel szemben és azért nyújtottak be kereseti kérelmet, mert a velük szemben addig folytatott szabálytalan eljárásnak azt a következményét kívánták elhárítani, hogy őket a párt tagjai sorából töröljék.
Jellemzően a felperesek közül még ma is egyesek kifejezetten kinyilvánították azt a szándékukat, hogy a párt tagjai közé tartozónak tartják magukat.
Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság által előírt, az új eljárásban lefolytatandó bizonyítás eredményeként további adatok nem várhatók, a bíróság az I-II-III-VIII-IX-X-XI-XII-XIV-XVII-XVIII-XIX-XX-XXV. és XXVIII. rendű felperesek tekintetében az érdemi döntést meghozta és a felperesek kereseti kérelmének helytadva a velük szemben meghozott kizáró határozatokat megsemmisítette, azokat tehát, amelyeket az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmányon hoztak meg, illetőleg azokat, amelyeket 1992. február 19-i, illetőleg február 21-i keltezéssel hozott meg az alperes.
Az alperes pervesztes, ezért a bíróság a Pp.78.§./1/ bekezdésének rendelkezése szerint kötelezte a perköltség megfizetésére, az eljárási illetéket pedig az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.
Budapest, 1999. február 5. napján
Csné dr.Sz.J
tanácselnök
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság
Kf.I.28.821/1999/9. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt GJ I. r., ÁP II. r.,VM III. r., KA VIII. r., KL IX. r., MB X. r., MI XI. r., NFJ XII. r., PJ XVII. r., PI XVIII. r., PI XIX. r., RZs XX. r., Dr.ZsG XXV. r., HI-né XXVIII. r. felpereseknek, Dr. Sípos árpád ügyvéd (1065 Budapest, Hajós u. 17.) által képviselt FKF és PP alperes ellen határozat megsemmisítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 1999. február 5. napján kelt 8.P.20.362/1998/30. számú ítélete ellen az alperes által 31. sorszám alatt benyújtott és 35. sorszám alatt indokolt fellebbezése folytán – tárgyaláson – meghozta az alábbi
ítéletet:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. felperesek keresetét elutasítja. A VIII. r., a IX. r.r a X. r., a XI. r., a XII. r.r a XVII. r. , a XVIII. r. és a XXVIII. r. felpereseket kizáró alperesi határozatok megsemmisítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyja.
Az alperes Országos Nagyválasztmányának 1992. január 11 -i ülése határozatai közül a 4., az 5., a 6., a 7. és a 8. számú határozatok megsemmisítésére irányuló keresetet elutasítja; az 1. számú a nyílt szavazásról szóló határozatnak azt a rendelkezését, amely a koalíció kérdésében nyílt szavazást rendelt el, a 2. számú (a koalícióban maradás kérdésében döntő), a 3. számú (a XIX. r., a XX. r., és a XXV. r. felpereseket kizáró) határozatok megsemmisítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyj a.
Az 1. számú határozat egyéb rendelkezéseire irányuló keresetet elutasítja.
A Legfelsőbb Bíróság mellőzi a megállapításra irányuló kereset elutasítását.
Kötelezi 15 nap alatt az I., a II., és a III. felpereseket, hogy az alperesnek egyenként 10.000-10.000 (tízezer-tízezer) forint, míg az alperest, hogy a XXVIII. r. felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint perköltséget fizessenek meg; ezt meghaladóan a peres felek a perköltségeiket maguk viselik.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A Legfelsőbb Bíróság’ az alperes által az eljárás során rendelkezésre bocsátott dokumentumai, a peres felek egymásnak és az okiratokkal ellentmondásban nem álló nyilatkozatai valamint a per egyéb adatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következők szerint pontosította és egészítette ki:
Az alperes 1991. július 1-től hatályos alkotmánya 15. § /2/ bekezdése szerint a párt országos központi testületi szervei: az Országos Nagyválasztmány, az Országos Vezetőség, az Országos Elnökség, a Képviselői Csoport, az Országos Fegyelmi Bizottság, amelyek egyben – a képviselői csoport kivételével, amely kebelén belül alakít fegyelmi bizottságot – a párt fegyelmi testületei is. Az Országos Vezetőség és az Országos Elnökség a hatáskörükbe utalt fegyelmi ügyeket intézi. A képviselőcsoport fegyelmi bizottsága hatáskörébe a kormánytagok, az államtitkárok, az országgyűlési képviselők fegyelmi ügyei tartoznak. Az 1990. július 7. napjától működési szabályzattal rendelkező Országos Fegyelmi Bizottság bármely fegyelmi ügyet a hatáskörébe vonhat. Az általa első fokon hozott határozat ellen az Országos Elnökséghez lehet fellebbezni. Az Országos Nagyválasztmány dönt az Országos Elnökség vagy az Országos Vezetőség politikai okból hozott kizáró határozata ellen benyújtott fellebbezésről.
Az alkotmány 4. § /2/ bekezdése szerint a párttagok pártfegyelem alatt állnak. A párt szerveinek döntései ellen – a pártok működéséről szóló törvények rendelkezéseinek betartásán túlmenően – csak pártfórumokon léphetnek fel. Ha ezt a párttag megszegi, a helyi szervezet, a megyei Fegyelmi Bizottság, az Országos Fegyelmi Bizottság az Országos Elnökség, az Országos Vezetőség, vagy az Országos Nagyválasztmány kizárhatja a pártból. Az alkotmány a fegyelmi büntetések között a 16. §-ban szabályozta a pártfunkció viselésétől és vállalásától egy vagy két évre történő felfüggesztést.
Az Országos Nagyválasztmány – amelynek hivatalbóli tagjai az országgyűlési képviselők, és az államtitkárok – a párt legfőbb szerve. Feladatai – többek között –
– a párt alkotmányának és programjának megállapítása;
– döntés a párt megszűnése, más párttal való egyesülése, alkalmi szövetsége, kormánykoalíció létesítése vagy megszüntetése kérdésében;
– megválasztja az Országos Fegyelmi Bizottság elnökét, tagjait és póttagjait;
– dönt az Országos Elnökség vagy az Országos Vezetőség politikai okból hozott kizáró határozata ellen benyújtott fellebbezés tárgyában.
Az Országos Nagyválasztmányt az Országos Vezetőség hívja össze. Az ülést az Országos Elnök vagy az Országos Elnökség általa megbízott tagja készíti elő és vezeti. A meghívás rendjét és módját az alkotmány nem rögzíti.
Az Országos Nagyválasztmány határozatképességéhez a választott tagok több mint 50%-ának jelenléte szükséges. A pártalkotmány és programjának megállapítása, a párt megszűnése vagy más párttal való egyesülése, alkalmi szövetsége, kormánykoalíciója létesítésének és megszüntetésének kérdésében a döntéshez mindenkor a jelenlevő tagok 2/3-ának szavazata szükséges. A párt megszűnéséről, más párttal való egyesüléséről, alkalmi szövetségről, kormánykoalíció létesítéséről és megszüntetéséről valamint személyi kérdésekben titkos szavazással kell dönteni. A személyi kérdésekben a Nagyválasztmány a nyílt szavazást rendelhet el.
1992. január 12-e előtt csak az Országos Fegyelmi Bizottság működési szabályzatát alkották meg. Ez – többek között – tartalmazta, hogy a fegyelmi eljárás során lehetőség szerint meg kell hallgatni a feleket, illetve az eljárásban érintett személynek a nyilatkozat tételéhez való jogot biztosítani kell. A fegyelmi eljárás befejezését követő 15 napon belül az érdekelteket írásban kell értesíteni.
Az Országos Vezetőség az 1991. október 30-i ülésén a XIX. r. felperest, az 1991. november 29-i ülésén a XX. r. és a XXV. r. – egyebekben a képviselő csoport fegyelmi bizottsága illetékességébe tartozó – felpereseket a tagjai sorából kizárta. Az ülésen az érintettek nem vettek részt. Nincs arról dokumentum, hogy a felperesek ezeket a határozatokat kézhez vették.
Az Országos Nagyválasztmány ülését 1992. január 11. napjára tűzték ki. Erre nem hívták meg a kizártakat, továbbá azokat, akiknek a tagságát fegyelmi eljárás során felfüggesztették.
Az alperesi parlamenti képviselőcsoport 33 tagja a nagyválasztmányi tagokhoz szóló 1992. január 7-i keltezésű levelükben felhívást intéztek a Nagyválasztmányhoz, egyben bejelentették, hogy egyesek meghívásának az elmaradása miatt a frakció testületileg nem jelenik meg a Nagyválasztmányon.
Az Országos Nagyválasztmány 1992. január 11. napján tartott ülésén a mandátumvizsgáló bizottság megállapította, hogy a küldöttek teljes létszáma 535 fő, amelyből jelen van annak 86%-a, azaz 495 fő; a Nagyválasztmány határozatképes.
Az ülésen sorrendben – a megjelölt eredménnyel – a következő határozatokat hozták:
1. számú határozat:
„Elsöprő többséggel" szavaztak arról, hogy a határozatokról nyílt szavazással döntenek.
2. számú határozat:
331 igen, 85 nem és 13 tartózkodással szavaztak arról, hogy az A variáció szerint maradnak a koalícióban.
3. számú határozat:
331 igen, 85 nem és 13 tartózkodás mellett határoztak arról, hogy az Országos Vezetőség által kizárt ÓM, OS, valamint a XIX. r., a XX. r. és a XXV. r. felperesek kizárását helybenhagyják.
4. számú határozat:
319 igen, 35 nem és 16 tartózkodás mellett a két ülés közötti, az Országos Elnökség és Országos Vezetőség által hozott határozatokat jóváhagyták.
5. számú határozat:
355 igen, 34 nem és 7 tartózkodással új alkotmányt fogadtak el.
6. számú határozat:
3 nem, 20 tartózkodás mellett döntő többséggel megválasztották az Országos Fegyelmi Bizottság elnökét.
7. számú határozat:
Döntő többséggel megválasztották az Országos Fegyelmi Bizottság tagjait.
8. számú határozat:
Döntő többséggel 2 nem és 18 tartózkodás mellett az Országos Elnökség alelnökét megválasztották.
Az új alkotmány szerint az Országos Vezetőségből, a megyék elnökségéből, az országgyűlési képviselőkből, a helyi szervezetek elnökeiből álló Országos Nagygyűlés az országos szervezet és központ legfelsőbb szerve. Hatásköre részben azonos a korábbi Országos Nagyválasztmányéval azzal a különbséggel, hogy fegyelmi hatóságként nem működik.
Feladata a pártpolitika kialakítása, a pártprogram és az alkotmány elfogadása módosítása. Dönt a párt megszűnéséről, egyesüléséről, a tagdíj megállapításáról. Személyi kérdésekben a bizalmatlansági indítvány kivételével nem dönt.
Az Országos Vezetőség bármely fegyelmi ügyet saját hatáskörébe vonhat, elbírálj a az Országos Fegyelmi Bizottság, a képviselőcsoport Fegyelmi Bizottsága első fokon hozott döntései ellen benyújtott fellebbezést. Az Országos Elnökség rendkívül súlyos fegyelmi ügyben maga is eljár és dönt. Határozatai ellen az Országos Nagygyűléshez lehet fellebbezni. Az új alkotmány szerint a fegyelmi ügyekben – a mellékletet képező – fegyelmi szabályzat az irányadó. E szerint a legfelsőbb fegyelmi fórum az Országos Fegyelmi Bizottság, amely bármely fegyelmi ügyet saját hatáskörébe vonhat. Első fokon jár el a párt országos központja tevékenységi körében felmerült fegyelmi ügyekben, az országos választott tisztségviselők, megyei tisztségviselők, az országgyűlési képviselők ellen indított a pártszempontból kiemelkedően fontos, az országos tisztségviselők és országgyűlési képviselők által kezdeményezett ügyekben. Másodfokon jár el a megyei, a központi és budapesti fegyelmi bizottság határozatai ellen benyújtott fellebbezésekben. Az Országos Fegyelmi Bizottság határozata ellen az Országos Vezetőséghez lehet fellebbezni. A fegyelmi eljárás megindulását tértivevényes ajánlott levélben kell közölni. Ebben meg kell jelölni a fegyelmi vétséget, a tényállást és a bizonyítékokat. Az érintettet fel kell hívni a 8 napon belüli védekezés írásbeli előterjesztésére. A fegyelmi tárgyalást további 30 napon belül kell megtartani,, amelyre a tagot meg kell idézni. A fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvet kell vezetni, a tagot részletesen meg kell hallgatni. A tag a tanuk, a szakértők nyilatkozatára észrevételt tehet. Az írásba foglalt határozatot a kihirdetéstől számított 8 napon belül kézbesítés útján kell közölni. A határozat ellen 15 napon belül fellebbezésnek van helye. A fellebbezési tárgyalásra határnapot kell tűzni, amelyről az érintett személyt írásban kell értesíteni. Az országos képviselőcsoport kebeléből fegyelmi bizottságot választ, amelynek hatáskörébe tartozik a kormánytag, az államtitkár, a helyettes államtitkár és a képviselők fegyelmi vétségségének elbírálása. Ezekben az ügyekben másodfokon az Országos Vezetőség jár el.
Az Országos Elnökség az 1992. február 19-én kelt 112. számú határozatával saját hatáskörébe vonta a felfüggesztett országgyűlési képviselők – akiknek erről a körülményről ténylegesen és igazolhatóan tudomásuk nem volt jogállásának felülvizsgálatát és a felfüggesztést kizárásra változtatta meg a VIII. r., a IX. r., a X. r., a XII. r., a XVII. r., a XVIII. r. és a XXVIII. r. felperesek tekintetében.
Az Országos Vezetőség az 1992. február 21-én tartott ülésén a határozatképességének megállapítása után a 66. számú határozatával az országgyűlési képviselőkkel kapcsolatos fegyelmi ügyeket saját hatáskörébe vonta és a 68. számú határozatával a VIII. r., a IX. r., a X. r., a XII. r., a XVII. r., a XVIII. r. és a XXVIII. r. felpereseket kizárta. A 75. számú határozattal a XI. r. felperest fegyelmi büntetésként a párt tagjai sorából való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A 66. számú határozattal érintetteknek 1991. február 3-i kelettel február 19. napjára, majd február 5-i kelettel február 21. napjára állítottak ki meghívót. A IX. r. felperesnek 1992. márc. 22-én keltezetten kiállított meghívó az Országos Vezetőség 1992. április 3-án tartandó ülésére szólt, amelynek napirendjeként az Országos Vezetőség 1992. február 21-i határozat elleni fellebbezése szerepelt.
A VIII. r., a IX. r., a X. r., a XII. r., a XVII. r. felperesek 1992. március 16-án, a XVIII. r. felperes március 17-én vette át vétívvel a főtitkár és az elnök aláírásával, továbbá „1992. február 19-i” jelzéssel ellátott értesítést, amelyben közlik az érintettekkel az Országos Elnökség kizáró határozatát és azt, hogy e döntést az Országos Vezetőség a február 21-i határozatával megerősítette.
A XI. r. felperes a párt elnökének aláírásával arról kapott értesítést, hogy az Országos Vezetőség az 1992. február 21-i ülésén pártellenes tevékenysége miatt kizárta, amely határozat jogerős. Ezen értesítést a XI. r. felperes 1992. március 13-án vette át.
Az I. r. felperest az Országos Fegyelmi Bizottság az 1992. május 9-i VII/34/1992. számú 1992. május 13-án tértivevénnyel átvett határozatával a pártból való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A I. r. felperes a tájékoztatás ellenére 15 napon belül az Országos Vezetőségéhez fellebbezést nem nyújtott be.
A II. r. felperest az Országos Fegyelmi Bizottság az 1992. május 9. napján kelt VII/35/1992. számú határozatával a pártból való kizárás büntetéssel sújtotta. A határozatot, amely tartalmazta a fellebbezés lehetőségéről való tájékoztatást a II. r. felperes meghatalmazottja 1992. május 13-án átvette. A II. r. felperes fellebbezést nem terjesztett elő.
A III. r. felperest az Országos Fegyelmi Bizottság az 1992. május 9. napján kelt VII/36/1992. számú határozatával a pártból való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozatot, amely tartalmazta a fellebbezés lehetőségéről való tájékoztatást a III. r. felperes 1992. május 13-án átvette. Fellebbezést nem jelentett be.
Az I. r., a II. r., és a III. r. felperesek az 1992. január 22-én előterjesztett keresetükben az Országos Nagyválasztmány 1992. január 11-i koalícióval kapcsolatos döntése megsemmisítését azért kérték, mert az a nyílt szavazásra tekintettel törvénysértő volt. A kizárásukkal kapcsolatosan az eljárás folyamán kereseti kérelmet nem terjesztettek elő.
A XXVIII. r. felperes kivételével a többi felperes az 1992. február 11-én iktatott keresetlevélben, az 1992. április 10. napján tartott tárgyaláson, majd az április 16-i beadványban felemelt keresetükben a velük szemben hozott fegyelmi határozatok megsemmisítését, továbbá az 1992. január 11-i Országos Nagyválasztmány határozatainak megsemmisítését kérték. A XIX. r., a XX. r. és a XXV. r. felperesek a kizárásukkal kapcsolatos határozat megsemmisítését azért kérték, mert velük szemben nem a képviselőcsoport fegyelmi bizottsága határozott, az eljárásról értesítést nem kaptak, a határozatokat nem közölték. A többi felperes arra hivatkozott, hogy a fegyelmi eljárások szabálytalanok voltak, arról értesítést nem kaptak. Az 1992. január 11-én hozott határozatok közül a nyílt szavazásról, a koalícióban maradásról, a kizárás megerősítéséről, és az új alkotmányról szóló határozatok megsemmisítését azért kérték, mert jelentős csoportot az ülésre nem hívtak meg, a pártalkotmány ellentétes az önkormányzati működéssel. A pártelnök egyszemélyi hatalma korlátlan, a párt tagjai csak párton belül kereshetnek jogorvoslatot, a leváltási és kooptálási jog valamint az alperes működése ellentétes a demokratikus önkormányzati elven alapuló működéssel.
A XXVIII. r. felperes 1992. április 15-én postázott keresetében a vele szemben hozott törvénytelen fegyelmi határozat megsemmisítését kérte arra hivatkozva, hogy az eljárásról értesítést nem kapott.
A Fővárosi Bíróság a 8.P.20.464/1992/104. számú 1996. február 28. napján, kelt ítéletével az alperes 1992. január 11-i nagyválasztmányi ülésén hozott határozatokat, továbbá a szám nélküli, felperesekkel szemben hozott alperesi pártból történő kizárásokról szóló határozatokat megsemmisítette, ezt meghaladóan a kereseteket elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen csak az alperes a határozatok megsemmisítésével kapcsolatosan terjesztett elő fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság az 1991. október 20. napján kelt Kf.I.28.053/1996/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette fellebbezett részét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felperesek fellebbezési eljárási költségét fejenként 5.000 forintban, az alperes fellebbezési eljárási költségét 50.000 forintban állapította meg.
A Fővárosi Bíróság a megismételt eljárás lezárását követően 1999. február 5. napján kelt 8.P.20.362/1998/30. sz. ítéletével az alperesi párt 1992. január 11-i nagyválasztmányi ülésén hozott valamennyi, továbbá a felperesek tekintetében meghozott szám nélküli kizárásokról szóló valamennyi határozatot megsemmisítette, ezt meghaladóan a kereseteteket ismételten elutasította. Kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek 15 nap alatt fejenként 15.000 forint perköltséget fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Országos Nagyválasztmány hivatalbóli tagjait az alperes nem hívta meg, ezért az ülés megtartása, a hozott határozatok törvénysértők. A döntése során ezért az 1991. június 29-i pártalkotmányi rendelkezésekből indult ki, mivel az ítélete az 1992. január 11-i módosításra vonatkozó rendelkezéseket is megsemmisítette. Megállapította a továbbiakban, hogy a képviselőcsoport tagjai közül választott Fegyelmi Bizottság nem vonta felelősségre a hatáskörébe tartozó felpereseket, ezért a kizárások ez okból törvénysértők. A többi felperes kizárására vonatkozó határozatokat azért semmisítette meg, mert a fegyelmi hatóságok az eljárásukat – ezek között azt, hogy milyen okból vonták magukhoz a fegyelmi eljárásokat – dokumentálni nem tudták, sorszámmal ellátott határozatot nem kézbesítettek, nem biztosították a jogorvoslatot.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalásukat, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltak ellenére megismételte azt az álláspontját, hogy csak ügyészi indítványra van helye a határozat megsemmisítésének. Ezen túl előadta, hogy az 1992. január 11-i nagyválasztmányi ülésre a jogosultakat meghívta. Nem hívta meg azokat, akik nem voltak tagjai a pártnak, illetve fel voltak függesztve. Érvei szerint nincs arra rendelkezés, hogy kinek a távollétében szabálytalan az ülés. Nem szabálytalan az ülés akár önkéntes távolmaradás, vagy be nem engedés miatt. Az ülés szabályos volt, a határozatok nem törvénysértők. Hivatkozott arra is, hogy a 33-ak előzetesen a távolmaradásukat bejelentették. A kizárások a vonatkozó pártalkotmányi előírásoknak megfeleltek. Előadta, hogy az I., a II., és III. r. felperesek a fegyelmi határozatokat nem fellebbezték meg, a határozatok megsemmisítésére keresetet nem terjesztettek elő. A VIII. r. és a X. r. felperes nem merítette ki a kereseti kérelem előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőséget, a IX. r. felperes pedig nem terjesztett elő kereseti kérelmet. A XI. r. felperes a kizáró határozatát megfellebbezte, a határozatot kereseti kérelemmel nem támadta. A XII. r., a XVII. r., a XVIII. r. a XXV. r. és a XXVIII. r. felperesek jogorvoslati lehetőségüket nem merítették ki, a XIX. r. felperest pedig már korábban kizárták, így újabb kizárása felesleges volt.
Másodlagosan hivatkozott arra, hogy az ítélet megalapozatlan; az elsőfokú bíróság nem teljesítette a Legfelsőbb Bíróságnak az újabb eljárásra vonatkozó előírásait.
A felperesek az ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a pontosított és kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróságtól nagyobb részt eltérő, az alábbiakban kifejtett jogi következtetésre jutott.
Mindenek előtt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – bár korábban fellebbezés illetve hatályon kívül helyezés nem érintette és újabb megállapítás iránti kereseti kérelmet a felperesek nem terjesztettek elő – ismételten döntött a felperesek által előterjesztett megállapításokra vonatkozó azon kereseti kérelmekről, amelyeket korábban már jogerősen elbírált. A Legfelsőbb Bíróság ezért- az ítélet rendelkező részéből és indokolásából a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tőrvény (Pp.) 215. §-a alapján az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket mellőzte.
Az Alkotmány 3. §-ának /1/ bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulnak és szabadon tevékenykednek. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Et.) 6. § /1/ bekezdése értelmében a társadalmi szervezet alapszabálya az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek az érvényesülését. A társadalmi szervezet autonómiája magában foglalja,, hogy az alapszabály kialakításáról, a szervezet rendjéről, a működéséről, a tagok jogairól és kötelezettségeikről, a tagi jogosítványok érvényesítésének rendjéről a társadalmi szervezetek illetve a pártok az Alkotmány, az alkotmányos jogszabályok és az Et. rendelkezéseinek keretei között szabadon rendelkezhetnek. Az alapszabály megalkotása után azonban az abban foglaltakat – a törvényes működés érdekében – meg kell tartaniuk. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a társadalmi szervezet szervei által megalkotott alapszabály rendelkezéseinek megsértése az egyesülési jogról szóló Et. 6. § /1/ bekezdésének megsértését is jelenti.
Az Et. 10. § /1/ bekezdése értelmében a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag a tudomásra jutástól számított 30 napon belül a bíróság előtt megtámadhatja, a /3/ bekezdés szerint azonban a párt vonatkozásában a párt tagját az /1/ bekezdésben említett jogosultság csak az Et., valamint a párttörvény megsértése esetén illeti meg. A bíróság ennek megfelelően csak az arra jogosult tagnak – és nem csak az ügyésznek – a keresetében megjelölt határozat törvénysértő voltának megállapítása esetén, a határozatnak az Et. 16. § /2/ bekezdése szerinti megsemmisítésével akkor avatkozhat a társadalmi szervezet működésébe, ha egyben azt is megállapítja, hogy a törvénysértő döntés a társadalmi szervezet demokratikus és egyben jogszerű működését akadályozza. E szabályokból kitűnően a bíróságnak a határozatok törvényességének vizsgálatán keresztül történő beavatkozása a társadalmi szervezet életébe nem korlátlan és általános. A bíróságnak a törvény és az alapszabály betartásával kapcsolatos vizsgálódása körét és irányát az igényérvényesítési határidőn belül benyújtott kereseti kérelemben megjelölt irány szabja meg.
A fentiekben megjelölt szempontok szerint a Legfelsőbb Bíróság külön-külön vizsgálta 1992. január 11-e előtti a XIX. r., a XX. r. és a XXV. r. felpereseket érintő kizárásokat, az 1992. január 11-i nagyválasztmányi ülés határozatait, majd az ezt követő – a többi felperest érintő – kizárásokat.
A XIX. r., a XX. r. és a XXV. r. felperesek kizárásával kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy e határozatok tekintetében fegyelmi szabályzat, a konkrét fegyelmi határozatot hozó szervezetek fegyelmi eljárására vonatkozó szabályzata hiányában az alperes 1991. július 1-től hatályos alkotmánya rendelkezései az irányadók. Az alkotmány a fegyelmi ügyekben eljárni jogosult szervezetek fórumrendszerére, eljárására átfogó rendelkezéseket nem tartalmaz. Az egyes szabályok egybevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a képviselői csoport kebelén belül megalakított fegyelmi bizottság illetékessége nem kizárólagos, mert az Országos Elnökség vagy az Országos Vezetőség egyaránt hozhat politikai okból kizáró határozatot, amely ellen benyújtott fellebbezésről az Országos Nagyválasztmány dönthet. Ennek megfelelően a XIX. r., a XX. r. és a XXV. r. felperesek tekintetében az önmagában nem ütközött a pártalkotmányba, hogy velük szemben az Országos Vezetőség fegyelmi hatóságként eljárt és kizáró határozatokat hozott. A fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok hiányában sem lehet a fegyelmi hatóság eljárása önkényes. A tagsági viszonyból származó jogok gyakorlását az említett fegyelmi hatóság megsértette azzal, hogy a felperesek tagsági jogviszonyát alapvetően érintő határozat hozatalát megelőzően nem biztosította a nyilatkozattétel lehetőségét. Nem biztosította a döntés elleni szabályos jogorvoslat jogát és fellebbezés hiányában is az Országos Nagyválasztmánnyal erősítette meg a határozatokat. Ezzel a magatartásával – az Országos Vezetőség határozatainak igazolható kézbesítésének hiányában – ma már arra nem hivatkozhat, hogy a felperesek egyike-másika e határozatok átvételéről ellentmondásos nyilatkozatot tett, mert e fegyelmi ügyekben az Országos Nagyválasztmány 1992. január 11-i 3. számú a kizárást véglegesítő határozata megsemmisítésére a felperesek határidőben keresetet terjesztettek elő. A Legfelsőbb Bíróság – az indokolás kiegészítésével – ezért a XIX. r., a XX. r. és a XXV. r. r. felpereseket kizáró alperesi határozatok megsemmisítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta.
A fentiekben felhívott szabályok alapján a bíróság a működés törvényességét, a pártalkotmánynak való megfelelését csak a működés kapcsán hozott határozat törvényességén keresztül vizsgálhatja. Az, hogy az 1991. július 1-től hatályos pártalkotmány szerint az Országos Nagyválasztmány összehívására jogosult e feladatát hogyan teljesítette ugyancsak a hozott határozat törvényességén keresztül vizsgálható. Az Országos Nagyválasztmány megválasztott vagy hivatalbóli tagjának alanyi jogosítványa, hogy a nagyválasztmányi ülésen részt vehessen és a döntések kialakításának cselekvő részese legyen. E jogosítvány gyakorlásának bármiféle korlátozása a határozat ez okbóli megsemmisítéséhez azonban csak akkor vezethet, ha ezt a személyében érintett a határozat törvényességével kapcsolatosan kifejezetten sérelmezi és megállapítható, hogy e személyt a részvételben kifejezetten akadályozták. A pártalkotmány szerint a párt tagja mindaddig, amíg a tagsági jogviszonya meg nem szűnik vagy tagsági jogainak gyakorlását – a vele szemben szabályosan lefolytatott eljárás keretében – fel nem függesztik a tagsági jogviszonyából eredő jogosítványokat gyakorolhatja. A pártalkotmány a meghívás módját nem szabályozta, ennek megfelelően az hivatkozhat a személyre szóló meghívó hiányára, aki igazolhatóan nem szerzett vagy nem szerezhetett tudomást az Országos Választmány üléséről. A Legfelsőbb Bíróság a 33-ak nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperesek érintett köre nem kívánt az 1992. január 11-i ülés részese lenni, a XI. r. felperes pedig kizárólag arra hivatkozott, hogy meghívó hiányában nem ment el az ülésre. Ezekből következően a határozatok törvényessége kapcsán a felperesek névre szóló meghívójának hiánya a hozott határozatok jogszabályba vagy alkotmányba ütközésének megállapítását kizárja. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az ülés szabálytalan összehívására alapított az összes 1992. január 11-i határozat megsemmisítésére irányuló kereset alaptalan volt.
Az üléskor hatályos alkotmány szerint a kormánykoalíció létesítésének és megszüntetésének kérdésében minősített többséggel titkos szavazással kell dönteni. Arra tekintettel, hogy az ülés napirendjén a koalícióban való döntés is szerepelt és e körben – számszerű adat hiányában – az alkotmány erre vonatkozó részének előzetes módosítása sem állapítható meg, a pártalkotmány 19. § /4/ bekezdésébe ütközött a nyilvános szavazást elrendelő 1. számú a koalíció kérdésében való döntésre is kiható része és a koalícióban maradásról döntő 2. számú – nyilvános szavazás eredményeként született határozat is. A Legfelsőbb Bíróság ezért az 1. számú határozatnak erre vonatkozó része és 2. számú határozat megsemmisítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta.
A Nagyválasztmány 5. számú határozatával, minősített többséggel fogadta el az új alkotmányt. A felperesek a kereseti kérelmükben csak általánosságban fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy az új alkotmány szerinti működés és kooptálás ellentétben áll a demokratikus önkormányzatiság elvével és a pártelnök korlátlan egyszemélyi hatalmát teremti meg. Egy pártalkotmány törvényességével kapcsolatosan nem elegendő általánosságban hivatkozni annak törvénysértő voltára. Az igényérvényesítésre nyitva álló határidőben beterjesztett keresetben pontosan meg kell jelölni azokat a rendelkezéseket, amelyekben ezek megtestesülnek. A bíróság csak ezen rendelkezéseknek az Alkotmánnyal az Et. rendelkezéseivel történő összevetése után tud állást foglalni a rendelkezések törvényességéről. A korábban is kifejtettek szerint ezeket a rendelkezéseket nem a bíróságnak kell felderíteni, mert a vizsgálata nem általános, hanem csak és kifejezetten az igényérvényesítéshez kötődik. Ebből következően a bíróság az alperes új alkotmányát tételesen nem vizsgálta, összességében ezért annak Et. 6. § /1/ bekezdésébe ütköző voltát sem állapította meg. Az ülésen hozott további egyes határozatoknál a törvénysértés okát pedig a felperesek meg sem jelölték. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel megállapította, hogy a 4., az 5., a 6., a 7. és a 8. számú határozatok megsemmisítésére vonatkozó kereset alaptalan, ezért az ezek megsemmisítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Az alperes az új alkotmány mellékleteként 1992. január 11-én fegyelmi szabályzatot is alkotott. A Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy az 1992. január 12-e után hozott kizárási határozatok megfelelnek-e ezeknek a szabályoknak. Az új szabályok szerint az Országos Vezetőség, amely bármely fegyelmi ügyet magához vonhat, másodfokon bírálja el az Országos Fegyelmi Bizottság és a képviselőcsoport fegyelmi bizottsága határozatait. Az Országos Elnökség rendkívül súlyos fegyelmi ügyben maga is eljár és dönt. Határozata ellen az Országos Nagygyűléshez lehet fordulni. E szabályokból az következik, hogy az Országos Elnökség csak első fokon jár el, míg az Országos Vezetőség másodfokú hatóságként működik. Így az Országos Elnökség első fokon hozott határozatait nem az Országos Vezetőség, hanem az Országos Nagygyűlés bírálja felül. A rendelkezésre álló iratok szerint az Országos Elnökség 1992. február 19-én, míg az Országos Vezetőség 1992. február 21-én döntött a kizárásokról, amely utóbbi döntéseket a párt elnöke illetve titkára értesítésében az érintett felperesekkel – közöttük a XI. r. felperessel – mint jogerős, – pártbeli jogorvoslattal már nem orvosolható döntésként közöltek. Ezer. eljárások során az alperes fegyelmi hatóságai megsértették az alperes által alkotott fegyelmi szabályzatot. Tértivevényes küldeményben nem értesítették a felpereseket az eljárás megindulásáról. Nem hívták fel őket a védekezés előterjesztésére, igazolhatóan őket nem idézték. A fegyelmi eljárásokról jegyzőkönyvek nem készültek. Az írásba foglalt határozatokat külön-külön nem kézbesítették. A XI. r. felperes kivételével az e körben érintettek az elsőfokú határozatok kézbesítésének elmaradása miatt fellebbezési jogukkal sem élhettek, hiszen a fellebbezést be sem várva ügyükben az erre hatáskörrel nem rendelkező Országos Vezetőség másodfokú fórumként határozott. Az alperesi tisztségviselők csak e határozattal jogerősnek jelzett határozatokat kézbesítették a felpereseknek, akik e fegyelmi határozatok megsemmisítését az igényérvényesítésre nyitva álló határidőben keresetlevéllel, illetve jogi képviselőjük útján a tárgyaláson, később az 1992. április 16-i beadványukban – kérték. A Legfelsőbb bíróság ezért a VIII. r., a IX., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XVII. r., a XVIII. r. és a XXVIII. r. felpereseket kizáró határozatokat megsemmisítő elsőfokú ítéleti rendelkezéseket – a fentiekben kifejtett eltérő indokolással – helybenhagyta.
Az I. r., a II., a III. r. felperesek a velük szemben első fokon hozott, velük szabályosan közölt fegyelmi határozatok ellen jogorvoslattal nem éltek. A kizárásuk kapcsán kereseti kérelmet nem terjesztettek elő. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor kereseti kérelem hiányában az I., II., III. r. felperesek kizárásáról szóló határozatokat megsemmisítette. Az I., II., és III. r. felpereseket az alperes a tagjai sorából a peres eljárás alatt zárta ki. Ennek következtében e felpereseknek a tagsági jogviszonyon alapuló azon Et. 10. § /1/ bekezdésében meghatározott alanyi joguk, hogy a párt határozatának megsemmisítését kérhessék elenyészett. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, az I., a II. r. és a III. r. felperesek keresetét elutasította.
Az előzőek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben foglaltak szerint részben megváltoztatta, illetve helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a perköltségek viseléséről az I., a II., a III. r. valamint a XXVIII. r. felperesek tekintetében a teljes pervesztességre illetve a teljes pernyertességre figyelemmel a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján, míg a további felperesek esetében – figyelemmel arra, hogy a pervesztességük és pernyertességük között számottevő eltérés nincs – a Pp. 81. § /1/ bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2000. április 11.
Dr.R.J sk. a tanács elnöke, Dr.M.I sk. előadó bíró, Dr. D.É sk. bíró
