Pesti Központi Kerületi Biróság
1.P.V. /1983/. szám
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Pesti Központi Kerületi Bíróság
a Szentendrei Járási Ügyvédi Munkaközösség /2000 Szentendre, Ignatovity u.2. üi.: dr. Strasszer Tibor ügyvád/ által képviselt P. B. /szám alatti lakos/ felperes által
a Magyar Televízió Jogi Osztálya /1810 Budapest, Szabadság tár 17./ üi.: dr. Varga Ferenc vez.jogtanácsos/ által képviselt MAGYAR TELEVÍZIÓ alperes ellen
személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja. A feljegyzett illetéket az Állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet ennél a bíróságnál lehet három példányban benyújtani,vagy jegyzőkönyvbe mondani.
INDOKOLÁS
A felperes ellen több rendbeli csalás büntette miatt indult büntető eljárás,amely jelenleg bírósági szakban van a Budai Központi Kerületi Bíróságon /B. /1983.sz./A felperes ebben az ügyben 1982. november 11-től előzetes fogvatatásban volt.
A nyomozati szakban a Budapesti II.ker. Rendőrkapitányságon 1982. december 16-án a felperes közreműködött egy riportműsorban. Ennek során a riporter kérdéseire beszélt családi körülményeiről majd felolvasta egy versét. Aláírt két példányban egy nyilatkozatot, amely szerint kijelentette, hogy a „Magyar Televízió felkérésére önként, és minden kényszerítés nélkül vállalta, hogy vele riportot készítsenek.” /4srsz. jkv. 2 oldal/
1983. január 3-án a fenti nyilatkozatot visszavonta írásban bejelentette az alperesnek, hogy a riport adásba kerüléséhez családi okok miatt nem járul hozzá./4.srsz. jegyzőkönyv 3.oldal/
Erre – előbb a Magyar Televíziótól, majd a Belügyminisztérium Sajtóosztályától – válaszlevél érkezett /F/4/1,2/. Figyelemmel azok tartalmára, a felperes ismételten kerte az anyag sugárzásának a mellőzését /F/4/3./.
Ennek ellenére a riport az 1983. március 16-i illetve a március 19-i ismételt "Kék fény" c. műsorban adásra került.
A Legfőbb Ügyészség 1983. május 24-én kelt átiratában igazolta, hogy hozzájárult a műsor bemutatásához. /felperes által csatolt 3. srsz. átirat/
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a felvétel tiltakozása ellenére történő sugárzásával megsértette személyiségi jogait.
Jogi álláspontja szerint a képmás felhasználásához adott hozzájárulás bármikor, indoklás nélkül visszavonható, az így visszavont nyilatkozat pedig a büntető ügyben eljáró hatóság által nem pótolható.
Kiemelte, hogy amennyiben a Legfőbb Ügyészség engedélye az érdekelt hozzájáruló nyilatkozatát pótolhatná, az engedély közlésének meghatározott formában kell történnie és a határozat ellen jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Véleménye szerint annak is jelentősége van, hogy a felperes valóban súlyos bűncselekményt követett-e el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Előadta, hogy a felperessel készített kép- és hangfelvétel, továbbá annak felhasználása jogszabályi rendelkezések megtartásával, és a Legfőbb Ügyészség engedélyével történt.
Hivatkozott a Ptk. 75.§./3/ bekezdésben foglaltakra: kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult. Az alperes által az „önmagával szemben senkit nem védünk meg" elvként megfogalmazott szabály alól – álláspontja szerint – van kivétel.
A hozzájárulás nem zárja ki a jogellenességet akkor, ha az társadalmi érdeket sért, vagy veszélyeztet. A jogos magánérdek a törvény szövegében nem szerepel, ebből arra következtetett, hogy ezzel szemben a társadalmi érdekek prioritása érvényesül.
A Ptk. 80.§./1/ bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával, vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A /2/ bekezdés kimondja, hogy a képmás, vagy hangfalvétel nyilvánosságra hozatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A /3/ bekezdésben foglaltak szerint az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmást /hangfelvételt/ nyomós közérdekből, vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.
Az 1978.evi 2.tvr.2.§-a a Ptk./3/ bekezdéséhez a következő rendelkezést fűzi: az eltűnt, illetve a büntető eljárás alatt álló személyről készült képmás vagy hangfelvétel felhasználását az eltűnt személy felkutatását vagy körözését elrendelő, illetve az a hatóság engedélyezheti, amely előtt a büntető eljárás folyik.
A bíróságnak jelen esetben azt kellett vizsgálnia, hogy
– a képmás /hangfelvétel/ felhasználásához adott hozzájárulás vissza vonható-e (a visszavonáshoz szükséges-e indokolás;
– a visszavonás következtében hiányzó hozzájárulás hatósági engedéllyel pótolható-e.
Az emberi kép és hang érvényesítése a személy alanyi joga, ezt a jogosultságot mindenki köteles tiszteletben tartani. A személy rendelkezésétől függ, mikor és hogyan kivan mások előtt megjelenni. Általános szabály szerint a jogszerűen készített felvételt sem lehet külön hozzájárulás nélkül nyilvánosságra hozni. Figyelemmel a felvételkészítés céljára – televízió -, filmfelvétel esetén – a felvételhez adott hozzájárulás ellenkező kikötés hiányában kiterjed a sugárzásra is. A hozzájárulásnak alaki feltétele nincs, bármely formában – akár ráutaló magatartással /pl. a felvételnél való közreműködéssel/ is kifejezhető; és ugyanígy vissza is vonható.
A felek jogi álláspontja a visszavonás lehetőségéről egyező volt, az csak az indokoltság kérdésében tárt el egymástól.
A bíróság álláspontja az, hogy a képmás /hangfelvétel/ felhasználásához adott hozzájárulás alapos okkal visszavonható.
Kétség esetén a bíróságnak kell eldöntenie, hogy a jogosult által hivatkozott körülményt "alapos ok"-nak lehet-e tekinteni. Az alapos ok fennállását, a nyilatkozatot visszavonó félnek kell bizonyítania.
Az "alapos ok" a felvétel elkészítése után, később beálló körülmény, illetve a körülmények olyan megváltozása, amely – a közfelfogás szerint – méltányolható okot jelent az érdekeltnek arra, hogy képmását ne használják fel.
Ilyen lehet pl.
– a felvételkészítés, illetve a használás céljában való tévedés, megtévesztés
– különös méltánylást érdemlő személyes ok /pl. családi kapcsolatok meglazulása, betegség, stb./
Jelen esetben a felperes előadása szerint a felvétel elkészítése előtt olyan tájékoztatást kapott, hogy egy ifjúsági műsorhoz használják fel a fele készített felvételt – és csak később jutott tudomására a felvétel valóságos célja.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során megvizsgálta a "Kék fény" című műsor készítési mechanizmusát. Meghallgatta dr. Szabó László újságírót, Borenich Páter riportert, K. J. rendőr századost – a perbeli riport elkészítésének körülményeiről.
Dr. Szabó László tanú vallomásából megállapítható, hogy a "Kék fény" című műsor elkészítése megfelelő körültekintéssel, a törvényesség betartásával, jogi garanciák biztosításával történik. A riportalanyok előzetes felkészítésekor kerül közlésre, hogy a felvételt a "Kék fény" cinű műsorban fogjak felhasználni.
A tanú által előadottakkal szemben életszerűtlen a felperes azon állítása, hogy nem tudta, milyen műsor számára ad nyilatkozatot. A felvételkészítés idején büntetőeljárás hatálya alatt állt, bűnüldöző hatóság őrizetében volt, a "Kék fény" egy ismert riporterével beszélt, a beszélgetés középpontjában bűncselekményei, ill. a bűncselekmények elkövetéséhez vezető körülményei álltak. Mindezekből következtetni lehetett arra, hogy a műsor bűntettesekkel foglalkozik.
Ezt támasztja alá a felperesi "beadványok /visszavonó nyilatkozat – 4. jkv.3. old.; keresetlevél – 1.sorsz./ szövegezése is, amely a visszavonás okaként nem a felvételkészítés céljában való tévedést, hanem családi okokat jelölt meg.
A bíróság álláspontja szerint a visszavonás alapos okának tekinthető a családi okokra való hivatkozás is. A bűncselekményeket elkövetőkkel szemben lefolytatott büntetőeljárás, a kiszabott büntetés végrehajtásának az is célja, hogy az elkövetőt átnevelje, a társadalomba való visszavezetését biztosítsa. E cél megvalósulását gátolhatja, ill. megnehezítheti a család, a közvetlen környezet elfordulása a büntetés-végrehajtási intézetből szabadulótól.
Ebben a kérdésben azonban a felperes bizonyítást nem ajánlott fel. A felperes a sugárzott riportot nem látta. Feltételezte, hogy az őt hamis színben tüntette fel.
Ilyen tartalmú kereseti kérelmet azonban nem terjesztett elő, ezért a bíróság a riport megtekintésére irányuló bizonyítási indítványt elutasította.
A lefolytatott eljárás alapján tehát megállapítható, hogy a felperes a visszavonás alapos okát kellően nem bizonyította, így a visszavonó nyilatkozat a fenti jogértelmezésnek nem felel, meg, az alperes a hozzájárulással elkészített riport sugárzásáival nem követett el jogsértést.
Ezért a bíróság a felperes keresetét elutasította.
Figyelemmel az alperes elsődleges jogi álláspontjára szükségesnek látszik azonban a továbbiak rögzítése is:
A Ptk.80.§./3/ bek., ill. a Ptk.2.§-ban foglaltak két különálló esetet rendeznek. Az első fordulat az eltűnt, körözött személy képmásának – értelemszerűen hozzájárulás nélküli – felhasználását engedi meg hatósági engedéllyel. Ez a rendelkezés bűnüldözési érdekből alkalmazható. A bűntettes fényképét és személyleírását /a bűnügyi nyilvántartás anyagát/ a nyomozás elősegítése, a bűntettesek felderítése, azonosítása érdekében köröztetni lehet. Erre igénybe verhető a televízió is.
A törvényhely második fordulata azt az esetit rendezi, amikor a kézrekerült elkövető már abban a helyzetben van, hogy képmása felhasználásához hozzájárulást adhat. Riportműsorhoz, dokumentumfilmhez, történő felhasználás – az érdekelt hozzájárulása nélkül – hatósági engedély létében is törvénysértő. A már kézrekerült elkövető – mint riportalany – ugyanolyan megítélés alá esik, mint más. Ha képmása felhasználásához nem ad hozzájárulást, ill. a már megadott hozzájárulást alapos okkal visszavonja, nyilatkozata a Ptk. 80.§./3/ bek. alapján adott hatósági engedéllyel nem pótolható.
Mindkét esetben a hatósági engedély törvényi feltétele, hogy a súlyos bűncselekmény valószínűsíthető legyen, emiatt büntetőeljárás induljon, és ezzel kapcsolatos legyen a közlés. Azt, hogy milyen bűncselekményt kell súlyosnak tekinteni, az eset összes körülményeiből /a cselekmény tárgyi súlyából, az elkövetés módjából, a súlyos büntetéssel fenyegetettségből stb./ kell megállapítani,
A fenti feltételek együttes fennállása esetén is csak akkor engedélyezhető a képmás felhasználása, ha ezt nyomós közérdek, vagy méltánylást érdemlő magánérdek indokolja.
E feltételek fennállását az engedélyező hatóságnak kell alaposan megvizsgálnia. Bíróság a más hatóságok engedélyét nem vizsgálhatja felül. Nem tekinthető azonban a törvényes feltételeknek megfelelő engedélynek a felhasználást követően – bírósági eljárás hatására – keletkezett utólagos igazolás egy szóbeli, ellenőrizhetetlen rendelkezésről.
Nem fogadható az az alperesi álláspont sem, amely a Ptk.75.§./3/ bekezdésében foglaltakat "önmagával szemben senkit nem védünk meg" elv megfogalmazásaként tekinti.
Ez a rendelkezés azt határozza meg, mikor, milyen formában lehet rendelkezni a személyiségi jogról. E szerint a személyiségi jogok általában nem korlátozhatók – ez alól kivétel, ha a korlátozáshoz az érdekelt hozzájárul.
Ehhez képest speciális szabályt állít fel a Ptk.80.§-a. Ebben az esetben a személyiségi jog érvényesítésének – és nem korlátozásának – eszköze a 80.§-ban írt hozzájárulás, ás ennek korlátja a 80. §./3/bekezdésében irt hatósági engedély.
Helytelen az a felfogás is, amely mereven elhatárolja a személyhez fűződő jogok területén a köz- ás magánérdekeket, és az itt felmerülő problémákat a közérdek és magánérdek konfliktusára szűkíti. Az alperes okfejtése szerint a Ptk.75.§-a a "jogos magánérdek" definícióját nem tartalmazza, így a magánérdek figyelmen kívül hagyása nem jelentheti a jogellenesség megállapítását.
Az érdek – fogalom, amely azt jellemzi, ami az egyén, család, közösség, osztály, nemzet /a társadalom egésze/ számára szükséges. Azokban az esetekben, amelyekben a törvény különbséget kivan tenni a különböző érdekek között, azt a "nyomós közérdek" és ”különös méltánylást érdemlő magánérdek" kifejezésekkel jelöli. /Ptk.5.§., Ptk,80.§./3/bek./
A Ptk.75.§./3/bekezdése azonban az átfogó "társadalmi érdek" fogalmat használja, amely magába foglalja a köz- és magánérdeket is.
A felperes eljárása nem vezetett eredményre. Az alperes azonban per költségeinek megállapítását nem kérte, ezért ebben a körben a bíróság a döntést mellőzte. /Pp.78.§./2/bek./ A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt illetéket az állam viseli. /16/1976./XII.3/ IM.r.21.§./
Budapest, 1983. július 7.
dr. F. A.né
a tanács elnöke
H. Zoltán s.k P. G. s.k.
ülnök ülnök
A kiadmány hiteléül:
előadó
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság
47.Pf. /1983/3.szám.
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, a Szentendrei Járási Ügyvédi Munkaközösség /2000 Szentendre Ignatovity u., ügyintéző: Dr. Strasser Tibor ügyvéd/ által képviselt
P. B. /szám alatti lakos/ felperesnek
a Magyar Televízió Jogi Osztálya /1810 Budapest Szabadság tér 17., ügyintéző: Dr. Varga Ferenc jogtanácsos/ által képviselt
Magyar Televízió alperes ellen
személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében az 1983. évi július hó 7.napján 1.P.V.50.785/1983/8. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 9./ 11./ sorszám és az alperes részéről 10./ sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő
ítéletet:
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének érdemi döntését helybenhagyja,
a fellebbezéssel támadott indokolási részét pedig mellőzi.
A felperes teljes személyes költségmentessége, valamint az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 150.- 150.- /Egyszázötven – Egyszázötven/ forint fellebbezési illeték az államot terheli,
egyebekben mindegyik fél maga viseli a másodfokú eljárásban felmerült költségét.
Az Ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás:
Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és megállapította, hogy a feljegyzett illetéket az állam viseli.
Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő.
A felperes az ítélet megváltoztatását és – a keresetének megfelelően – annak megállapítását kérte, hogy a hozzájárulásával készített riportnak a visszavonó nyilatkozata után történt sugárzásával a személyhez fűződő jogát az alperes megsértette. Perköltségben is kérte az alperes marasztalását.
Az alperes az első fokú Ítéletnek a Ptk.80.§ /3/ bekezdésében írt hozzájárulás kérdésével, valamint a Ptk.75.§ /3/ bekezdésben foglaltakkal kapcsolatos indokolási részét támadta. Ennek a perben kifejtett álláspontja szerint történő megváltoztatását, az érdemi döntésnek pedig a helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezésének érdemi elbírálását pedig a másodfokú bíróság – az alább kifejtésre kerülő indokokra tekintettel – mellőzte.
Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított elutasító döntése és lényegében az elutasítás indoka is helytálló.
Nem volt vitás, hogy a felperes a felvétel elkészítéséhez hozzájárult és a TV felvétel általánosan ismert céljára figyelemmel ez a hozzájárulás – ellenkező kikötés hiányában – kiterjedt a s sugárzás jogára is. A sugárzásra vonatkozó visszavonó nyilatkozattal kapcsolatosan az első fokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felperes a nyilatkozati kötöttségtől csak akkor szabadulhatott volna, ha a visszavonás "alapos okkal" történik. A felperes azonban alapos okot nem bizonyított.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest a nyilatkozata akkor nem köti, ha semmisségi vagy megtámadási ok áll fenn. /Ptk. 200. § /2/ bekezdés, és 210.§./.
A Ptk. 75.§ /1/ bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állanak. A /3/ bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért, vagy nem veszélyeztet.
Ez utóbbi rendelkezés lényegében – a társadalmi érdek védelme oldaláról – speciális semmisséget határoz meg. A Ptk. külön nem szabályozza, hogy a hozzájáruló nyilatkozat visszavonható-e vagy sem, illetve a visszavonás milyen feltételekkel történhet. Ezért a polgári jog általános szabályai az irányadók,
A felvétel elkészítéséhez és értelemszerűen a lejátszásához is adott hozzájárulás egyoldalú jognyilatkozat, amelyre a Ptk.199.§-a értelmében a szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez pedig annyit jelent, hogy a fél a nyilatkozati kötöttségétől való szabadulása érdekében annak érvénytelenségére hivatkozhat esetleges semmisség okából, vagy – ha a feltételek fennállanak – megtámadási jogát gyakorolhatja.
A jelen esetben a felperesnek a TV-riport elkészítéséhez és lejátszásához adott hozzájáruló nyilatkozata tekintetében a Ptk. 75.§ /3/ bekezdése szerinti, különleges semmisség nem állapítható meg, miután a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyekkel kapcsolatos tudósítás társadalmi érdeket nem sért és nem is veszélyeztet. Éppen ellenkezőleg, az ilyen tudósítás az esetleges további bűnelkövetés megakadályozására irányulhat azzal, hogy az érintettek figyelmét a bűnelkövetés veszélyére felhívja, illetve az esetleges további sértettek jelentkezését elősegítheti.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a riport elkészítése előtt olyan tájékoztatást kapott, miszerint egy ifjúsági műsorhoz kívánják azt felhasználni, és arról, hogy a Kék Fény műsorában kerülne sugárzásra, nem volt szó.
Az első fokú bíróság ebben a körben széles körű bizonyítást folytatott le, és ennek mérlegelésével helyesen állapította meg, hogy az alperes részéről megtévesztés nem történt és a felperes sem volt tévedésben. Az ebben a körben kifejtett indokolás kiegészítésre nem szorul. A másodfokú bíróság csupán azt hangsúlyozza, hogy ily módon a felperesnek nem volt kellő alapja arra sem, hogy megtámadási okra hivatkozzon.
Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.
Az első fokú bíróság döntésére tekintettel a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének indokolásából a kereset elutasításával kapcsolatban kifejtetteken túlmenő, az alperes által fellebbezéssel támadott részt, mint szükségtelent mellőzte.
A felperes teljes személyes költségmentessége, illetve az alperes személyes illetékmentessége miatt le nem rótt fellebbezési illeték a 16/1976 /XII.31./ IM. sz.r. 21.§ /1/ bekezdése szerint az államot terheli, míg a másodfokú eljárásban felmerült egyéb költségeiket a peres felek a Pp.81.§/1/ bekezdése alapján maguk viselik.
Budapest,1983.évi december hó 9-napján.
G. Bné dr.sk. Dr. K. Tné sk. T. Lné dr.sk
bíró, előadó a tanács elnöke bíró
