Fővárosi Bíróság
19.P.28.098/2010/4.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Bíróság
a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac u. 32.) által képviselt
SZ.A. felperesnek
a dr. K. Cs. ügyvéd által képviselt
….. .HU KFT. alperes ellen
szerzői jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET
A bíróság megállapítja, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett „…. ..hu” honlapon 2010. október 5-én a felperes, mint szerző hozzájárulása nélkül közzétett egy G.N. színművészt ábrázoló művészi fotót, illetve azzal, hogy a fénykép kapcsán a felperest, mint szerzőt nem tüntette fel,
megsértette a felperes szerzői jog védelméhez fűződő jogait.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) Ft tőkét, ennek 2010. október 5. napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát, és 30.000 (harmincezer) Ft + ÁFA perköltséget.
Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A le nem rótt 27.000 (huszonhétezer) Ft illetékből a felperes 3000 (háromezer) Ft-ot, az alperes pedig 24.000 (huszonnégyezer) Ft-ot köteles a Magyar Államnak megfizetni külön felhívásra.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban előterjeszteni.
Fellebbezés esetén a Fővárosi ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.
A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.
Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a kamatfizetési kötelezettségre, a kamat mértékére, teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.
INDOKOLÁS
Sz.A. közismert fotóművész, akinek munkásságát több művészeti díjjal ismerték el. A felperes a „Hölgyeim és Uraim” című albumát 1999 végén jelentette meg. Az album impresszumában rögzítették az engedély nélküli közlés tilalmát.
Az alperes üzemelteti a ….. ..hu bulvár tematikájú hírportált. Ezen a portálon 2010. október 5-én jelent meg az a közlemény, amelynek címe „Elfeledett fotó! G.N. nem szégyenlősködött fiatalon” volt.
Ilyen felvezetéssel jelentették meg G.N.a színművésznőnek a kérdéses albumban a felperes által szerzőként készített fényképfelvételét, amely kapcsán szerzői minőségét a felperesnek nem tüntették fel. A képhez társított szöveg szerint „alig fedett keblén egy nyitott szmokinggal, nyakán csokornyakkendővel, kezében szivarral mosolyog csábosán egy pikáns fotón G.N..
Az 54 éves színésznő világéletében sportos és filigrán volt, de ma ragyogóbb formában van, mint valaha.” A cikk ezután arról ír, hogy a művésznő az ötödik X-en túl kezdte igazán élvezni az életet, valósággal kivirult. A cikk közti azt, hogy G.N. 18 évesen költözött össze G. Gy. rendezővel, akitől két gyermeke született. Azt is közli a cikk, hogy a színésznő 13 évig egyedül nevelte gyermekeit, de később rátalált a szerelem Dr. O.P. személyében, akivel G. N. 50. születésnapján mondták ki a boldogító igent. G.N. magánéletéről a cikk még azt is közli, hogy a sztár egész életében hiába próbált kitörni L szerepéből, ezért boldoggá tette, hogy a férje nem nézte a sorozatot, egy színházi előadás után találtak egymásra. A művészi felvétel közléséhez az alperes nem kérte a felperes hozzájárulását.
A felperes a fotó megjelenítéséről a megjelentetés napján úgy értesült, hogy több internetes portálra felkerült, hogy G.N. korábban nem volt szégyenlős, és a feltűnően megjelenített címekre rákattintva találta meg a fotó közlésének forrásaként az alperes által üzemeltetett honlapot. Ezt követően gyakorlatilag haladéktalanul tiltakozott a fotó megjelenítésével kapcsolatban, ez után az alperes a saját honlapjáról a felvételt eltávolította, helyébe más felvételt helyezett.
A felperes jogi képviselője ezt követően 2010. október 11-én levéllel fordult az alperes felelős vezetőjéhez, amelyben jelezte a felperes álláspontja szerint bekövetkezett többszörös szerzői jogi jogsértés tényét, ezzel kapcsolatban 250.000 Ft vagyoni és 500.000 Ft-os nem vagyoni kártérítési igényt jelölt meg. Az alperesi képviselő egy héttel később keltezett válaszlevelében a fotó közlését önmagában nem vitatta, viszont közölte, hogy a fénykép a www.lacaceleb.hu oldalról került az alperes oldalára felhelyezésre. Az alperes részéről azt is közölték, hogy a forrásként megjelölt honlapon a felvétel a válasz időpontjában is feltalálható, amiből azt a következtetést vonták le, hogy ott a felperes a fotó eltávolításáról nem intézkedett. A felperesi képviselő a pert megelőző, 2010. október 26-i válaszlevelében a felperesi igényt változatlanul fenntartotta, irrelevánsnak minősítette a tényleges beszerzési forrást. Az alperesi képviselő 2010. november 4-én kelt levelében a kárigény elutasítására vonatkozó álláspontját teljes egészében fenntartotta, hivatkozott arra is, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A peres felek képviselői között ezt követően újabb levélváltásra került sor, a felperesi képviselő jogi álláspontját 2010. november 15-én, az alperesi képviselő pedig 1 nappal később összegezte. A felperes ezt követően nyújtott be keresetet a bírósághoz.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes azzal, hogy 2010. október 5-én az általa üzemeltetett honlapon a felperes szerzői művét (általa készített művészi fotót) a felperes hozzájárulása nélkül közzé tette, illetve elmulasztotta a szerző nevének feltüntetését, megsértette a felperes szerzői jog védelméhez fűződő jogait. A felperes jogkövetkezményként kérte az alperes kötelezését 100.000 Ft vagyoni, illetve 250.000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére. Ez utóbbi indokolásául előadta, hogy a felperes személyes hitelét rombolta a fénykép megjelenítése a bulvárkörnyezetben, hiszen a felperes további munkájához elengedhetetlen az, hogy az általa lefényképezett személyek bizalommal forduljanak irányába, és a fényképek csak az alanyokkal létrejött megállapodás keretei között legyenek felhasználhatóak.
Az alperes a kereset teljes elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az alperes részéről előadták, hogy a fénykép igen rövid ideig volt feltalálható az alperesi honlapon, mert azt a felperes tiltakozására gyakorlatilag 1 órán belül eltávolították. Az alperes előadta, hogy egyébként annak ellenére teljesítették a felperes eltávolításra vonatkozó igényét, hogy szerzőségét nem bizonyította. Az alperes külön is előadta, hogy a felperes kártérítési igénye nem megalapozott.
Alperes hivatkozott arra, hogy a fotót a www.lacaceleb.hu honlapról töltötte le, ahonnan a felperes azt már korábban eltávolíttathatta volna az adott honlapon szereplő megjegyzés szerint. Az alperes előadta, hogy a felperes szelektíven jár el, mert a forrásként megjelölt helyről nem követelte sem a fénykép eltüntetését, sem pedig szerzőségének megjelenítését. Az alperes előadta, hogy ilyen körülmények között a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, és azt sem igazolta, hogy bármiféle kár érte volna.
A bíróság a felperes keresetét döntő részben alaposnak találta.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. A 8. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. A Ptk. 86. § értelmében a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A (2) bekezdés szerint a védelmet – e törvény rendelkezésein kívül – az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre, a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy, eredetmegjelölés, származásjelzés és mintaoltalom), valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (továbbiakban Szjt.) 1. § (1) bekezdése értelmében ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. A (2) bekezdés szerint szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása, ilyen alkotásnak minősül a fotóművészeti alkotás ( i) pont). A 4. § szakasz (1) bekezdése értelmében a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző). A 9. § (1) bekezdése szerint a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok (a személyhez fűződő és a vagyoni jogok) összessége. A (2) bekezdés szerint a szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át, és a szerző nem mondhat le róluk. A (3) bekezdés szerint a vagyoni jogok – a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével – nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át, és azokról lemondani sem lehet. A (6) bekezdés szerint a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző – a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában – a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet. A 16. § (1) bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének, vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. A (4) bekezdés szerint, ha e törvény másképpen nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek – eltérő megállapodás hiányában – a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazáshoz való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes. A (6) bekezdés értelmében jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény, vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. Az Szjt. 17. § értelmében a mű felhasználásának minősül különösen a többszörözés ( a) pont), a terjesztés (b) pont), illetve a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként ( d) pont) is. Az Szjt. 12. § (1) bekezdése értelmében a szerzőt megilleti a jog, hogy művén, és a művére vonatkozó közleményen – a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően – szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.
A Pp. 3. § (5) bekezdése értemében, ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.
E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni. A 4. § (1) bekezdése értelmében a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése, vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. A 163. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A (2) bekezdés szerint a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező, vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A (3) bekezdés szerint a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket a tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. A 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A (3) bekezdés szerint a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha a szakértői vélemény, vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható, a per Összes körülményének mérlegelésével belátása szerint határozza meg.
A bíróság mindezen általános szempontok alapján végezte el a konkrét vizsgálatot.
I. Jogalap
A felperes előadta, hogy a perbeli képnek ő a szerzője, és a kép felhasználásához engedélyt nem adott az alperes részére. A felperes sérelmezte azt is, hogy a szerzőségét a képen nem tüntették fel. Az alperes ezzel kapcsolatban előadta, hogy álláspontja szerint a felperes a szerzőségét nem bizonyította, az alperes a képet a www.lacaceleb.hu honlapról töltötte le, ahol a felperes szerzősége ugyancsak nem került feltüntetésre. Az alperes előadta, hogy mindvégig jóhiszeműen jártak el, hiszen a felperes tiltakozása után a képet annak ellenére eltávolították saját honlapjukról, hogy a felperes a szerzőségét ténylegesen nem igazolta.
A bíróság az album bemutatásával bizonyítottnak találta a felperes szerzőségét, az album 50. oldalán ugyanis a perbeli fotó egyértelműen beazonosítható módon szerepelt. Az albumon a fotók szerzőjeként egyértelműen a felperes került feltüntetésre. A bíróság szerint ezzel szemben immáron az alperes tartozott volna bizonyítani, hogy a fotót nem a felperes készítette, hanem rajta kívülálló harmadik személy. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy erre nézve az alperes érdemi előadást nem tett, bizonyítást nem ajánlott fel. A bíróság szerint ezért a kép tekintetében a felperes szerzősége kétséget kizáróan megállapítható volt, miként az is, hogy itt egy beállított, művészi fotóról van szó. A bíróság szerint ebből a körülményből ráadásul az alperesnek is tisztában kellett lennie azzal, hogy itt egy művészi fotóról van szó, nem pedig pl. egy „lesifotóról”. A bíróság számára az is egyértelmű volt – mivel ennek ellenkezőjét maga az alperes sem állította -, hogy a fotót illetően a felperes szerzősége nem volt feltüntetve, márpedig ez a szerző szerzői személyiségi jogát képezi. A bíróság mindezen körülmények között – tekintettel arra is, hogy az alperes sem állította, hogy a kép felhasználásához a felperes engedélyét kérte volna – a szerzői jog kettős jogsértését az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján a rendelkező rész szerint megállapította.
II. Jogkövetkezmények
A jogsértés megállapítása a korábbiak alapján megtörtént. A felperes ezen túlmenően egyetlen további jogkövetkezmény alkalmazását kérte, az Szjt. 94. § (2) bekezdése alapján kérte a polgárjogi felelősség szabályai szerinti kártérítés megállapítását. A kártérítés nagyságát vagyoni kártérítés címén 100.000, nem vagyoni kártérítés címén pedig 250.000 Ft-ban kérte meghatározni. (Szjt. 16. § (4) bek., 94. § (2) bek., Ptk. 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (1) és (4) bek.)
Az alperes szerint a felperes kárának bekövetkezését és a perbeli közléssel való okozati összefüggését nem bizonyította. Az alperes előadta azt is, hogy a perbeli fotó a felperes tiltakozásának hiányában az interneten más helyen változatlanul feltalálható. Az alperes hivatkozott arra, hogy ezzel a felperes nem tett eleget a Ptk. 340. §-ban előírt kárenyhítési kötelezettségének sem. A felperes ezzel kapcsolatban előadta, hogy a felperes nem köteles naprakészen figyelni azt, hogy az interneten milyen fotók kerülnek elhelyezése, erre apparátussal, felkészültséggel nem rendelkezik. A felperes előadta azt is, hogy a perbeli közlésre azért lehetett rátalálni, mert külön keresőfórumok kihangsúlyozták a G.N. tekintetében „pikáns” felvételek megjelenítését.
A vagyoni kártérítés tekintetében a felperes előadta, hogy személyében közismert művészről van szó, aki a hazai fotóművészet élvonalába tartozik, a fotók pedig művészi jelleggel készültek, így a beállított 100.000 Ft nem tekinthető eltúlzott összegnek. Az alperes ebben a körben utalt arra, hogy internetes keresőprogramok tanúsága szerint az egykor 8.000 Ft-os áron megjelent album ma, használtan 3.500 Ft-ért is hozzáférhető, így a felperes által érvényesített igény nyilvánvalóan eltúlzott.
A bíróság a vagyoni kárigényt megalapozottnak találta, a bíróság szerint egy művészi fotó esetében az érvényesített igény nem tekinthető eltúlzottnak. Nem lehet eltekinteni attól, hogy a könyvvel ellentétben itt jogosulatlan felhasználásról van szó, és nem fogadható el az alperes azon hivatkozása, hogy ha egy fotót akár jogosulatlanul is felhelyeznek az internetre, az attól a pillanattól fogva szabadon közölhető „préda” lehetne. Ebben az esetben ráadásul a bíróság szerint a fotó jellegéből megállapítható az, hogy beállított, művészi felvételről van szó, így nem lehetett arról beszélni, hogy egy „lesifotóról” lenne szó. A bíróságnak hasonló perekből származó tapasztalatai szerint egy-egy ilyen felvételért az 100.000 Ft-os díjazás illetve kár megállapítása nem tekinthető eltúlzottnak. A bíróság ezért ennek a kereseti kérelemnek teljes egészében helyt adott.
A felperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére is igényt tartott, ennek mértékét 250.000 Ft-ban határozta meg. Az alperes álláspontja ebben az esetben is az volt, hogy a felperes a kár bekövetkezését és az okozati összefüggés felmerülését nem bizonyította, továbbá a felperes a fényképnek más fórumokról való levétele iránt nem intézkedett, így nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének sem. A felperes részéről ezzel szemben előadták, hogy konkrét esetben a szerzői jogok nyílt és egyértelmű megsértéséről van szó, amely a felperesnek igenis hátrányokat okozott.
Az Alkotmánybíróság a 34/1992. (VI. 1.) AB számú határozatának indokolása értelmében személyiségi jogsértés megállapítása a nem vagyoni kártérítés megítélésének egyetlen alapvető feltétele, az összegszerűség mérlegelése pedig a bírói mérlegelés kizárólagos körébe tartozik. A határozat nyomán kialakult bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a nem vagyoni kártérítés intézménye nem választható el a kártérítés általános szabályaitól. Ezt azt jelenti, hogy a személyiségi jogi jogsértés megállapítása a nem vagyoni kártérítés megítélésének csak az egyik szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele, ahhoz szükség van arra is, hogy a személyiségi jogi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan kár, hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Az összegszerűség mérlegelésénél a bíróságnak figyelemmel kell lennie a jogsértés tárgyi súlyára, a tényleges következményekre, és az összegszerűség tekintetében kialakult bírói gyakorlatra. Az újabb bírói gyakorlat szerint a hátrányok köztudomású tényként is értékelhetőek a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján.
A jelen esetben a bíróság a jogsértés tárgyi súlyát nem találta jelentéktelennek. A korábbi megállapítás szerint kettős jogsértés történt, mind az engedély nélküli közlés, mind a szerző nevének feltüntetése elmulasztása jogsértésnek minősül, nem lehet érdemben azzal védekezni a bíróság szerint, hogy a felvételt csak úgy az interneten találták. Érdemben nem befolyásolja a bíróság szerint a jogsértés bekövetkezését az sem, ha a felperes a forrásként megjelölt honlap tekintetében külön intézkedést nem foganatosított.
A következmények körében a felperes személyes előadása volt irányadónak tekinthető azzal, hogy a felperes előadta, hogy szerzői művének ilyen módon történő felhasználása számára idegeskedést okozott, azzal kapcsolatban magyarázkodásra kényszerült, különös tekintettel a felvétel elhelyezésének egyáltalán nem művészi voltára, hanem arra, hogy az igénytelen bulvárszöveg környezetében helyezték el, egyszerű „vetkőzésként” feltüntetve a művészi fotó elkészítését. A bíróság a felperes személyes előadását a következmények tekintetében életszerűnek találta, és úgy ítélte meg a követelés összegszerűségére is figyelemmel, hogy ebben a körben külön bizonyítás lefolytatása nem szükséges. A bíróság ilyen körülmények között a nem vagyoni kártérítés összegét 200.000 Ft-ban határozta meg, ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította. A bíróság a mérlegelés során figyelembe vette azt a körülményt, hogy az alperes részéről a felvétel eltávolítása tekintetében együttműködő magatartást tanúsítottak, és viszonylag rövid ideig volt a felvétel az alperes honlapján feltalálható.
Összességében a felperes részlegesen lett pernyertes, ezért a bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján a pernyertesség-pervesztesség arányának figyelembe vételével rendelkezett a perköltség viseléséről. A felperesi képviselő munkadíjának meghatározásánál a bíróság figyelemmel volt a megbízási szerződés tartalmára, illetve a pertárgy értékére egyaránt. így a 32/2003. (VIII. 22.) IM számú rendelet alapján rendelkezett a felperesi képviselő perköltségének nagyságáról. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viseléséről ugyancsak a pernyertesség-pervesztesség arányának figyelembe vételével döntött a bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2011. március 8.
dr. P.Á. s. k. tanácselnök
Fővárosi Ítélőtábla
8.Pf.20.988/2011/3.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac u. 32.) által képviselt Sz.A. felperesnek, a dr. által képviselt …….hu Kft. alperes ellen szerzői jog megsértése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. március 8. napján kelt 19.P.28.098/2010/4. sorszámú ítélete ellen az alperes 5. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi
ítéletet:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (Ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Indokolás
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett „…….hu” honlapon 2010. október 5-én a felperes, mint szerző hozzájárulása nélkül közzétett egy G.N. színművészt ábrázoló művészi fotót, illetve azzal, hogy a fénykép kapcsán a felperest, mint szerzőt nem tüntette fel, megsértette a felperes szerzői jog védelméhez fűződő jogait.
Kötelezte az alperest 300 000 forint és ennek 2010. október 5-étől a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint 30 000 forint + áfa perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A le nem rótt 27 000 forint illetékből a felperest 3 000 forint, az alperest 24 000 forint megfizetésére kötelezte.
Indokolásában ismertette, hogy a felperes közismert fotóművész, akinek a munkásságát több művészeti díjjal elismerték. 1999 végén jelent meg a „Hölgyeim és Uraim” című albuma, amelynek impresszuma is rögzíti az engedély nélküli közlés tilalmát. Az alperes a „ .hu” bulvár tematikájú hírportál üzemeltetője, amelyen 2010. október 5-én közlemény jelent meg, „Elfeledett fotó! G.N. nem szégyenlőskötött fiatalon” címmel. Közölték a felperesnek az albumban is látható, a színművésznőről készített fényképfelvételét, és nem tüntették fel a felperes szerzői minőségét. A felperes a fotó megjelentetéséről még aznap értesült, és haladéktalanul tiltakozott az alperesnél, aki a honlapjáról eltávolította a felvételt.
A felperes keresetében a szerzői jogi jogsértés megállapítását kérte, mivel az alperes az általa készített szerzői művet a hozzájárulása nélkül közzétette, és a nevét nem tüntette fel.
Kérte továbbá az alperesnek 100 000 forint vagyoni, illetve 250000 forint nem vagyoni kárának megfizetésére kötelezését is. A nem vagyoni kárigényét azzal indokolta, hogy a fényképnek az adott bulvárkörnyezetben való megjelentetése a személyes hitelét rombolta, mivel további munkájához elengedhetetlen, hogy a lefotózott személyek bizalommal legyenek iránta.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozása szerint a fényképet egy órán belül eltávolították, pedig a felperes a szerzőségét nem is bizonyította. A kártérítési igényt a jogalap hiányától függetlenül sem találta alaposnak, tekintettel arra, hogy a fotót a www.lacaceleb.hu honlapról töltötte le, de a felperes a forrásként megjelölt helyről mégsem követelte a fénykép eltüntetését, sem szerzőségének feltüntetését. Álláspontja szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget, de nem is igazolta, hogy bármiféle kár érte volna
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét túlnyomó részben alaposnak találta. Az Alkotmány és a Ptk. vonatkozó rendelkezésein kívül hivatkozott a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt) l. § (1)-(2) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére, 9. § (1)-(3) bekezdésére és (6) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésére, a 16. § (1) és (4) bekezdésére, valamint 17. §-ára. Kiemelte a 16. § (6) bekezdése értelmében a perbeli felhasználást jogosulatlannak kell tekinteni.
A Pp. bizonyítási teherre és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó rendelkezéseinek ismertetése alapján úgy foglalt állást, hogy a felperes az album bemutatásával a szerzőségét bizonyította, ezzel szemben az alperesnek kellett volna igazolni, hogy a fotót nem a felperes, hanem más személy készítette. A felperes műve beállított, művészi fotó volt, az sem volt vitatott, hogy a felvételen nem szerepelt a felperes neve és a kép felhasználásához sem kért engedélyt az alperes. Mindezek miatt a szerzői jog kettős megsértése az Szjt. 94. § a) pontja alapján megállapítható volt.
A felperes az Szjt. 94. § (2) bekezdése szerinti vagyoni kártérítési-e is jogszerűen tartott igényt. Az érvényesített 100 000 forint – mivel nem úgynevezett lesifotóról hanem művészi fotóról van szó -, eltúlzottnak nem tekinthető. A bíróság nem fogadta el azt az alperesi védekezést, hogy a felvétel az interneten szerepelt, mert ettől még nem szabad ,,préda”.
A nem vágyoni kártérítés körében az elsőfokú bíróság azt emelte ki, hogy a konkrét esetben a szerzői jogok nyílt és egyértelmű megsértése történt. A 34/1992. (VI.1.) AB. határozatban foglaltakat meghaladó bírói gyakorlat szerint a felperes igazolta a személyiségi jogi jogsértéssel okozati összefüggésben keletkezett hátrányt. Kifejtette, hogy a jogsértés megítélését az sem befolyásolja, hogy a felperes a forrásként megjelölt honlap esetében külön intézkedést nem tett. Lényegében köztudomású tényként értékelte a felperesnek azt az előadását, hogy szerzői művének ilyen módon történő felhasználása számára idegeskedést okozott. Értékelve a jogsértés tárgyi súlyát, a nem vagyoni kártérítés összegét 200 000 forintban határozta meg.
A perköltség viseléséről a pernyertesség-pervesztesség arányában határozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a felperes követelésének elutasítása, másodlagosan az ítéletnek a Pp. 252. § (3) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása végett.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletet az eljárás szabályainak lényeges megsértésével és a kártérítésre vonatkozó rendelkezések téves alkalmazásával hozta meg.
Lényeges eljárási jogszabálysértésnek jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdés harmadik mondatában írt tájékoztatási kötelezettségének, emiatt bizonyítási eljárás lefolytatásának hiányában hozott ítéletet. Az alapvető bizonyítási szabályokat is megsértette, amikor a felperes albumának 50. oldalán szereplő fényképet egyértelműen beazonosíthatónak találta az alperesi honlapon megjelent képpel.
Nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem, mivel a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt törvényi tényállási elemeket képező, állítólagos kár bekövetkezésének ténye és összegszerűsége, valamint az ok-okozati kapcsolat fennállása sem nyert bizonyítást. Az ítélet azt sem indokolta meg, miért nem értékelte, hogy a mai napig ingyenesen letölthető a www.lacaceleb.hu honlapról a perbeli fénykép.
Utalt arra, hogy kétségesnek tekinthető a felperes szerzősége amiatt is, hogy a www.lacaceleb.hu honlaptól tulajdonosától nem követelte a szerzősé gének feltüntetését.
Nem értett egyet azzal sem, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítés összegét a Pp. 206. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával mérlegeléssel, a hasonló perekből származó tapasztalataira hivatkozással állapította meg. A fellebbezési érvelés szerint az Alkotmánybíróság előbbiekben megjelölt határozatával ellentétes az az indokolás, hogy a felperest azért illeti meg nem vagyoni kártérítés, mert számára a szerzői mű ilyen módon történő felhasználása idegeskedést okozott és magyarázkodásra kényszerült. A BH2001. 12. és a BDT2003. 894. számok alatt közzétett jogesetekre és az EBH1999. 100. elvi határozatra utalva hangsúlyozta, hogy a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez önmagában nem elegendő a személyhez fűződő jog megsértése, továbbá egyéb hátrányok bizonyítottságának hiányában a jogos felháborodás nem vagyoni kártérítést nem alapoz meg.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának sem, és az ítélet arra sem adott magyarázatot, hogy a keresetben, illetőleg az igény benyújtását megelőző levelezésben miért szerepeltek eltérő összegek.
Kifogásolta a le nem rótt illeték összegét is, mert az álláspontja szerint helyesen 21 000 forint.
Érveit a fellebbezési tárgyaláson azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú bíróság nem is figyelmeztette a feleket a köztudomású tényekről. A mérlegelés során azt is figyelembe kellett volna venni, hogy a fénykép összesen egy órát volt a honlapon. Álláspontja szerint a bíróság alaptalanul rótta fel a szerzőség feltüntetésének hiányát, amikor azt a felperes az alperestől nem kérte, sőt a fénykép eltávolítását követelte.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. Az elsőfokú bíróság minden tekintetben jogszerűen járt el, indokolási kötelezettségének eleget tett, mérlegelése okszerű volt.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett körben bírálta felül, és érdemi döntésével egyetértett. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőkre mutat rá.
A másodfokú bíróság nem tapasztalt olyan eljárási jogi jogszabálysértést, amely az eljárás megismétlését indokolta volna. Nem tekintette annak, hogy az elsőfokú bíróság valóban nem alkalmazta a Pp. 3. § (3) bekezdésének harmadik mondatában írt rendelkezést. Ez a szabály, a feleknek a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről való tájékoztatása, arra az esetre vonatkozik, amikor a perben bizonyítás felvétele szükséges. Ebben az esetben azonban további bizonyításra nem volt szükség.
A jelen esetben nem volt vitatott sem az, hogy a perbeli művészi fotó az alperes honlapjára felkerült, sem az, hogy a felperes a szerző, és az sem volt kétséges, hogy a felperes a mű felhasználására az alperesnek engedélyt nem adott, tehát a felhasználás jogszerűtlenül történt [Szjt. 16. § (1) bekezdés]. Nem szorult bizonyításra az sem, hogy a felperes nevének feltüntetése [Szjt. 12. § (1) bekezdés] – mint személyhez fűződő jog – elmaradt és a felperes a felhasználás fejében díjazást nem kapott [Szjt. 16. § (4) bekezdés]. Emiatt az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szerzői jogsértés – amely objektív jogsérelem – bizonyításra nem szorult. A Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a jogsértés megvalósulása szempontjából nem releváns, hogy az alperes a képhez milyen módon jutott hozzá, a döntő az, hogy az alperes a felhasználásra a szerzőtől származó engedéllyel nem rendelkezett.
A másodfokú bíróság a jogsértés megállapítását alátámasztó bizonyítékok körében csak utal arra, hogy az alperes meg sem kérdőjelezte a felperes szerzői minőségét, sem akkor, amikor a felperes a képnek az internetről történő eltávolítását követelte, sem akkor, amikor a felperes a perben az albumát felmutatta. Az alperes ráutaló magatartással el is ismerte a jogsérelmet, mivel a honlapjáról rövid időn belül el is távolította a képet.
Azzal kapcsolatban, hogy a felperes szerzői minőségének feltüntetését nem kérte, csak a képnek a honlapról való levételéhez ragaszkodott, a Fővárosi Ítélőtábla nyomatékosan utal arra, amit az elsőfokú bíróság is jogilag értékelt, hogy itt kettős jogsértés történt, amelyek megszüntetése egymást kizáró igények lettek volna.
Úgyszintén nem volt indokolt a bizonyítás a felperest ért vagyoni és nem vagyoni kár tekintetében sem.
A felperest ért vagyoni hátrány abban állt, hogy a felperes elesett a felhasználás esetén őt megillető díjazástól. Ezt a szerzői jogi bírósági gyakorlat az Szjt. 94. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti, jogsértéssel előállt gazdagodás címén tartja megítélhetőnek. A 100 000 forintos igény tekintetében már csak pergazdaságossági szempontból sem volt szükség szakértő bevonására, mert egyet kell érteni az elsőfokú bíróságnak azzal az indokolásával, hogy ebben az esetben művészi fotóról volt szó, amelynek díja a hasonló ügyekben szerzett gyakorlat alapján megállapítható.
A nem vagyoni kártérítés illetően a Fővárosi Ítélőtábla azt emeli ki, hogy az Szjt. 94. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése a kártérítés megítélhetőségét konjunktív feltételekhez köti. Ezek közül a hátrány, a kár bekövetkeztének igazolása a károsultat – jelen esetben a szerzőt – terheli. Ezt az elvet alkalmazták a fellebbezésben egyébként helyesen felhívott eseti és elvi határozatok is.
Ugyanakkor a felperes fellebbezési ellenkérelmében helytállóan fogalmazta meg, hogy bizonyos körülmények és bizonyos összeghatár alatti igények esetén alkalmazható a Pp. 163. § (3) bekezdése is, amely szerint a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Az adott esetben ilyen tény, hogy egy híres személyiségekkel kapcsolatban álló, részükre szolgáltatást nyújtó művész számára bizalom-vesztést jelent, hogyha művét bulvár környezetben jelenítik meg, és emiatt magyarázkodásra, védekezésre kényszerül. Erről nyilatkozott a felperes személyes meghallgatása során (4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2-4. oldalai), és ezt értékelte a bíróság köztudomású tényként.
Ezzel kapcsolatban – ahogy arra a felperes is rámutatott -, indokolatlan lett volna a felek figyelmét külön felhívni, mert ez prejudikálásnak hathatott volna, amit az alperes ugyancsak joggal kifogásolhatott volna.
A 200 000 forint nem vagyoni kártérítés – akárcsak a gazdagodás visszatérítéseként megítélt 100 000 forint – okszerű mérlegelés eredménye, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett.
Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett, és az ítéletnek nem fogyatékossága az sem, hogy a pert megelőző levelezés szerinti és a keresettel érvényesített összeg eltérésének indokolása elmaradt. A felperes belátása szerint érvényesíthet a perben alacsonyabb összeget, egy esetleges késedelmi kamatkövetelés során ennek az ellenkezője lenne vitatható.
Az az alperesi érvelés sem foghat helyt, hogy a „forrás” még mindig jogsértő módon jár el.
A szerzőnek ugyanis jogában áll, hogy azzal a jogsértővel szemben lépjen fel, akivel szemben akar.
Nem alapos a fellebbezés a kereseti illeték tekintetében sem. Mivel az EBH 1999. 94. számú elvi határozata értelmében a jelen esetben az illeték alapja a meg nem határozható perérték. Az Itv. 39. § (3) bekezdésének első bekezdése pedig 2010. január 1-jei hatállyal módosult 450.000 forintra, tehát a kereseti illeték 27.000 forint.
Mindezek alapján sem az elsőfokú bírósági ítélet hatályon kívül helyezésére, sem annak megváltoztatására nem volt jogszabály lehetőség.
Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó 78. § (1) bekezdése értelmében másodfokú perköltség viselésére köteles. A felperesi képviselő díját és költségét a Fővárosi Ítélőtábla – a csatolt megállapodásra tekintettel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján állapította meg, áfával növelten.
Budapest, 2011. szeptember 15.
Dr. L.T. s.k.
a tanács elnöke
Dr. F.Gy.s.k. Dr. P.Á. s.k.
