A Pesti Központi Kerületi Bíróság
29.P.89.878/1992/3
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Pesti Központi Kerületi Bíróság a dr. Strasser Tibor ügyvéd /2000 Szentendre Városház tér 2./ által képviselt : –
Uri Geller I.r. és
S.S. II.r. felpereseknek , –
a Hné dr. K. M. jogtanácsos által képviselt
ESTI HÍRLAP KÖNYV -és LAPKIADÓ Rt.- /1969 Budapest, Blaha Lujza tér 3./ I.r.,- és
a dr. S. I. jogtanácsos által képviselt,-
NÉPSZABADSÁG Rt.- /1960 Budapest, Bécsi út 122-124/ II.r. alperesek ellen,-
személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő
í t é l e t e t
A bíróság megállapítja, hogy az I.r. alperesi kiadásban megjelenő Esti Hírlap című újság 1992. január 27-i számában, A „csodák” ismételhetők című cikkben szereplő „G és társai szélhámosok”, valamint II. r. alperes kiadásában megjelenő Népszabadság című újság 1992. január 25-i számában, az „Akit még nem ejtettek át” című cikkben szereplő „amikor Geller kijött a szobából mindig volt nála ceruza. A nagyteremben a közönség között ült a sógora, aki valamilyen jelbeszéddel közölte a rajz lényegét és Geller gyorsan és észrevétlenül ráfirkantotta a szükséges vonalakat”kitételek sértik az I.r. II.r. felpereseknek a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait.
A bíróság eltiltja az alpereseket a további jogsértéstől.
A bíróság kötelezi az I.r. – II.r. alpereseket, hogy adjanak az I.r. – II.r. felpereseknek elégtételt úgy hogy az ítélet rendelkező részét az általuk kiadott lapban az ítélet jogerőre emelkedését követő 8 napon belül közöljék.
A bíróság kötelezi az I.r. II.r. alpereseket, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 6 000 /Hatezer/ Ft illetékből 3 000 – 3 000 /Háromezer – Háromezer/ Ft-ot fizessenek meg a magyar államnak külön felhívásra.
A bíróság kötelezi az I.r.- II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg felperest képviselő ügyvéd részére 2 500 – 2 500 /Kettőezer-ötszáz – Kettőezer-ötszáz/ Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 4 példányban előterjeszteni.
I n d o k o l á s:
1992. januárjának végén Budapesten járt JR, aki mint az I.r. felperes „ellenfele” világszerte tart előadásokat az I.r. felperes tevékenységével kapcsolatban. Budapesten a Planetáriumban tartott szemléltető előadást 1992. január 24-én, amelynek célja egyebek mellett az I.r. felperes tevékenységének bírálata volt.
Az I.r. alperes által kiadott Esti Hírlap című lapban erről az eseményekről jelent meg tudósítás 1992 január 27-én „ A csodák” ismételhető címmel. A címben leírták, hogy JR azt nyilatkozta, hogy „U.G. és társai szélhámosok.”
A II.r. alperes által kiadott Népszabadság című lapban 1992. január 25-én interjú jelent meg J.K.-val, ahol az újságíró azon kérdésére, hogy tárja fel az I.r. felperes egy „tipikus szemfényvesztését” az interjúalany azt válaszolta, hogy azokban az esetekben, amikor az I.r. felperes a nagyteremtől elzárva 5-6 szobányira „rekonstruálja” a feladott rajzot, akkor először is több rajzot készít, másrészt pedig a nagyterembe visszatérve mindig magánál tart egy ceruzát.
J.R. elmondta, hogy egy ilyen alkalommal az I.r. felperes addig, amíg a közönség az első rajzokat vizsgálta, kinézett a nézőtéren tartózkodó sógorára a II. r; felperesre.
A II. r. felperes jelbeszéddel tudtára adta a feladott rajz lényeges tartalmát és így az I.r. felperes lényegi vonásokat közvetlenül ráfirkantotta az utolsó rajzra. A felperesek úgy ítélték meg, hogy a két újságcikkben megjelent kérdés és kitételek a jóhírnév sérelmén keresztül megsértették személyiségi jogaikat, ezért a bírósághoz fordultak.
A felperesek kereseti kérelmükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az Esti Hírlapban megjelent „G. és társai szélhámosok” kitétel, valamint a Népszabadságban megjelent, és egy konkrét cselekménysorozattal kapcsolatos valótlan tényállítások sértik a felpereseknek a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait.
Ezen túlmenően kélték az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, továbbá kérték, hogy az alperesek adjanak megfelelő elégtételt, valamint perköltség megállapítását kérték.
Az alperesek a kereset elutasítását.
Az I.r. alperes előadta, hogy a kifogásolt cikkben nem állítottak valótlan tényt, nem tűntettek fel való tényt hamis színben. Álláspontja szerint a cikk lényege a Planetáriumi előadásról szóló valósághű tudósítás volt.
Előadta azt is, hogy az előadás bebizonyította azt, hogy az I.r. felperes valóban szélhámos, mert félrevezeti a közönséget amikor „csodatevésként” adja elő azokat a trükköket, amelyeket J.R. a közönség előtt a fizikai törvényekkel megmagyarázott. A kérdéses kitétel egyébként is csak R. úr véleményét, bírálatát közvetítette valósághűen.
A II. r. alperes előadta, hogy ugyancsak nem sértette meg a felperesek személyiségi jogait, mert csupán az I.r. felperes és R. úr közötti vitát kívánták illusztrálni.
A felperesek egyoldalúan ragadtak ki egy szövegrészt az interjúból, azt azonban összefüggésében kell értékelni. Álláspontja szerint valótlanságot nem állítottak, az Egyesült Államokban több bíróság elutasította az I.r. felperesnek R. úrral szembeni kereseteit.
A II.r. alperes szerint művészeti, tudományos vita, ha az a kellő mértéket nem lépi túl, nem képezheti személyiségi jogvita tárgyát. Előadta azt is, hogy teljes mértékben valósághűen közölték R úr nyilatkozatát.
A bíróság a felperesek keresetét alaposnak találta
A Ptk. 75. § /1/ bekezdés szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A 78. § /1/ bekezdés értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.
A /2/ bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, az sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
A személyhez fűződő jogok védelme tehát a fentiekből következően alapvetően objektív jellegű. A bíróság álláspontja szerint ez egyben azt is jelenti, hogy a bíróságnak nincs arra lehetősége, hogy különbséget tegyen a jogvédelemért folyamodók között az általuk végzett tevékenység vagy foglalkozás alapján.
A bíróság elöljáróban azt kívánja leszögezni, hogy a jelen eljárásnak természetesen nem tárgya az, hogy a bíróság állást foglaljon abban a kérdésben, hogy mennyiben léteznek „természetfeletti” jelenségek, és milyen képességekkel rendelkezik az I.r. felperes. A jelen pernek a bíróság számára eldöntendő kérdése az, hogy a felperesek által konkrétan kifogásolt kitételek objektíve alkalmasak lehetnek-e a felperesek személyiségi jogainak megsértésére.
Mindkét kifogásolt kitétellel kapcsolatban rögzíti a bíróság, hogy a sértő, valótlan tény, vagy való tény hamis színben való feltüntetésének híresztelése és megvalósítja a személyiségi jogok megsértését. Ezért önmagában nincs jelentősége annak, hogy az alperesek által kiadott lapokban közöltek valósághűen megfelelnek-e a R úr által elmondottaknak, már csak azért sem, mert ezt az előadást a felperesek sem vitatták.
A Legfelsőbb Bíróság a sajtó helyreigazítás körében – amely ugyancsak a személyiségi jogok védelmének egyik eszköze – a P.K. 14. sz. állásfoglalásában úgy foglalt állást, hogy olyan sajtóközlemény valóságát is általában sajtószerv köteles bizonyítani, amelyen híven közli más személy tényállítását vagy nyilatkozatát. A személyiségi jogi perekben is az az általánosan elfogadott gyakorlat, hogy nem a sérelmet szenvedett félnek kell bizonyítania azt, hogy a sérelmezett kitétele nem felelnek meg a valóságnak, hiszen a nemleges bizonyítás egyébként igen nehéz és kétséges eredményű lehetne, erre a felperes nem kötelezhető. Az alpereseket terheli tehát a jelen esetben a bizonyítási kötelezettség a vitatott kitételekkel kapcsolatban.
A két vitatott cikkben szereplő kérdéses kitételek az egyes lapoknál alapvetően eltérő jellegűek. Az I.r. alperes által kiadott Esti Hírlap című lapban a felperesek a tevékenységükkel kapcsolatos „szélhámos” jelzőt találták sértőnek. A bíróság megítélése szerint ez a jelző az általános megítélés szerint alapvetően pejoratív tartalmú. Maga az I.r. alperes adta meg előkészítő iratában azt a definíciót mely szerint az a személy a szélhámos, aki mások félrevezetésével magának anyagi vagy egyéb előnyt szerez.
Az I.r. alperes előkészítő iratában azt állította, hogy az I.r. felperes megfelel ezeknek a „kritériumoknak” tehát hogy valóban szélhámos. A bizonyítás, illetve a bizonyíték tehát annak közlése volt, hogy az I.r. felperes szélhámos, hiszen ez „köztudomású”. Egyéb, bizonyítást az I.r. felperes nem ajánlott fel erre vonatkozó bírói tájékoztatás ellenére sem. A bíróság álláspontja szerint eljarásjogilag egyáltalán nem tekinthető „köztudomású ténynek” az az állítás, hogy az I.r. felperes és társai szélhámosok, ez ugyanis nem természettudományos evidencia, amelyet minden bizonyítás nélkül el lehetne fogadni….
Az I.r. alperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget a cikkben szereplő „G és társai szélhámosok” kitétel pedig önmagában sérti a felperesek jóhírnevéhez fűződő személyiségi jogait.
A Népszabadság a kérdéses cikkben egy más helyzet állt elő a vitatott kitételek tekintetében. Ott ugyanis egy konkrét cselekménysorozat leírása szerepel múlt időben és ebben tartalmilag meglehetősen primitív „szemfényvesztéssel” sőt inkább csalással vádolták meg a felpereseket.
Ezt a felperesek természetesen tagadták. A II.r. alperesi képviselő a tárgyaláson maga is elismerte, hogy itt konkrét tényállítás történt, e tekintetben semmilyen bizonyítást nem ajánlott fel, a II.r. alperes ily módon az interjúalany állításainak valóságát semmilyen módon nem igazolta. A fizikus – tanú meghallgatása iránti kérelmét a II.r. alperes visszavonta. A tanú meghallgatását a bíróság hivatalból azért nem rendelte el, mert mint már arról szó volt, a bíróságnak nem feladata arról állást foglalni, hogy léteznek-e valójában „természetfeletti” képességgel rendelkező személyek és jelenségek. A II.r. alperes vonatkozásában megjegyzi tehát a bíróság, hogy értékelése szerint nem egy tudományos vitáról van szó, hanem arról, hogy a nyilatkozó a felperesek egyik cselekménysorozatával kapcsolatban tettek nem bizonyított tényállítások.
Az élethivatásszerűen hasonló tevékenységet folytató felperesek számára azon állítás, hogy olcsó trükkökkel dolgoznak, megsértik a felperesek jóhírnevét, főleg akkor, ha ez az állítás nem nyer bizonyítást.
A Ptk. 84. § /1/ bek. a./ pontja alkalmazásával mindezek alapján a felperesek által kifogásolt kitételek tekintetében a bíróság a jogsértést megállapította. A b./ pont alkalmazásával mivel a jogalapot megállapította, eltiltotta az alpereseket a további jogsértéstől, a c./ pont alapján kötelezte őket a felperesek javára elégtétel adására oly módon, hogy kötelesek az ítélet rendelkező részét a kérdéses lapokban közzétenni.
A pervesztes alpereseket a bíróság a Ptk. 78. § /1/ bekezdése alapján kötelezte a perköltség megfizetésére, egymás között egyenlő arányban.
A felperesi képviselő munkadíja az általános pertárgy érték és a 12/1991/IX. 29./ IM. számú rendelet alapján került megállapításra.
A tárgyi illétékfeljegyzési jogra figyelemmel le nem rótt
Budapest, 1992. december 11.
dr. P.Á. sk.
a tanács elnöke
TFné sk. MZS sk.
Ülnök ülnök
