Népszabadság                                                  2000.  május  9.
                                                                                                          
a2000.jpg


NÉPSZABADSÁG                                   MAGYAR TŰKOR                                       2000. MÁJUS 9., KEDD

 

Richtervajon hányszor ütött mellé?

 

Strasser Tibor ügyvéd nem a sajtóperttartja bajnak, hanem a makacsságot

 

Foroghat-e Ybl Miklós a sírjában, lehet-e lelketlen egytöltött káposzta, hódszerű egy politikus, mennyire sértő az, ha valakitnépszerűtlen közéleti figurákhoz hasonlítanak? Sokszor ezeknél jóval cifrábbkitételek miatt indulnak sajtóperek — állítja Strasser Tibor ügyvéd, aki már majdnemkét évtizede foglalkozik ilyen ügyekkel. Helyreigazítást kérelemmel éventeezernél többen fordulnak a bíróságokhoz, és hiába kap olykor nevetőgörcsöt atárgyalás gépírója, a bírák még a legkomolytalanabb jelzőt is teljeskomolysággal kezelik.

 - Azt mondják mindenki emlékszik azelsőre.

- Nőre gondol?

- Általában igen. De most beszéljünksajtóperekről.

- Egy csalót képviseltem, vagy tizenöt évvel ezelőtt. A Kék Fénytpereltük, még Szabó Lászlót is beidéztük tanúnak.

- Nyert?

- Vesztettem. Ügyfelemmel egy interjútkészítettek, ám elfelejtették közölni vele, hogy melyik műsor részére. Amikorkiderült, hogy a rendőrségi magazinnak, a férfi, akit csak a „rokkantakvámszedőjeként" aposztrofáltak, azonnal visszavonta a nyilatkozatát. Ezpersze a tévéseket zavarta a legkevésbé, a beszélgetés adásba került.Megjegyzem, ugyanezt a pert ma megnyerném.

- Annyit javult ügyvédként?

- Annyit változott a bíróság felfogása. Mostanában erősebb aszemélyhez fűződő jogok védelme, és ezt csak üdvözölni lehet.

- Ki kérhet helyreigazítást?

- Gyakorlatilag bárki. A polgári törvénykönyv 79. paragrafusa úgyfogalmaz, hogy ha valakiről valótlan tényeket közölnek vagy híresztelnek,illetve való tényeket hamis színben tüntetnek fel, helyreigazítást követelhet.A Legfelsőbb Bíróság legutolsó iránymutatása értelmében azonban kizárólagtények vonatkozásában kérhető helyreigazítás.

- Azaz?

- Azaz vélemény nem lehet a helyreigazítástárgya. Mondok egy példát. Amikor a nyolcvanas években a Lánchídnál megépült azakkori Munkaügyi Minisztérium „spenótháznak" becézett épülete, aRádiókabaréban elhangzott egy Karády-dal átirata. Ebben valami olyat énekeltek, hogy állok a hídon és nézemezt az ocsmány kőszörnyet, Ybl Miklós pedig forog a sírjában. AKözépülettervező Vállalat vezetője azonnal beperelte Marton Frigyeséket, aFővárosi Bíróság viszont úgy találta, hogy az elhangzottakon nincs mithelyreigazítani, mert véleményt közölt. A bíró később csendben hozzátette, nemis nevettetné ki magát egy ilyen ítélettel.

 

- Akkor szabad a gazda? Írhatok bárkirőlbármit?

- Nem egészen. A 79. paragrafusnak ugyanisvan egy testvére, a 78., amely a jó hírnév védelméről rendelkezik. Ez perszeingoványos terület. Nemrég valaki egy zongoraművészről azt írta kritikájában,hogy számtalanszor melléütött. A zongoraművész ezen felháborodott, mert mitjelent egy ilyen kitétel: vagy azt, hogy nem ismeri a partitúrát, vagy azt,hogy nem tud zongorázni. Az ügy bíróságra került, a koncertről készült felvételtkét zenekritikus elemezte, akik megállapították, hogy a művész pontosannyolcszor ütött mellé. Mármost nyolc az sok vagy kevés?

- Pofonból sok

- És leütésben? És Szvjatoszlav Richter vajon hányszor ütött mellé?Az újságot végül nem marasztalták el, de azt hiszem, érti a problémát. Máskérdés persze, hogy ha valaki elfogadhatatlan hangnemben nyilvánítja kivéleményét. Szerintem léteznie kell egy mezsgyének, amit nem lehet átlépnibüntetlenül.

 - De hol ez a mezsgye? Jó, nem hívoksenkit ökörnek vagy féregnek, viszont mi van, ha egy horpadt teáskannáhozhasonlítom? Vagy azt írom róla, hogy hód? A hód— sértés?

- Biztos van, aki annak tartaná.

- És a bíróság ilyenkor bizonyítástrendelne el?

- Nem hallgatna meg egy biológust, viszontbiztosan vizsgálná, hogy a szóvá tett kitétel sértő lehet-e adott esetben.Egyébként tudtommal emiatt még pert nem indítottak. Az már előfordult, hogyvalaki nehezményezte, amikor egy nem túl pozitív közéleti figuráhozhasonlították. Akkor a bíróság úgy döntött: aki a nyilvánosság elé lép, necsodálkozzon az ilyen hasonlatokon.

- Hány sajtópert indítanak azországban?

- Hajdan a Bányász Rezső vezette Tájékoztatási Hivatalban voltakerről nyilvántartások, ám a jelentéstételi kötelezettség 1990-ben megszűnt.Akkortájt pár száz perről, ha beszélhettünk, ma pár ezer lehet a számuk. Ennélmegbízhatóbb adataink nincsenek, mert az érintettek sokszor üzleti titokkéntkezelik a bírósági ügyeket.

- És: mit érdemel az a bűnös... ?

- Ugyanott, ahol a jogsértést elkövette,helyreigazítást kell közzétennie. Ha tehát én az első oldalon írok magárólvalamit, azt csak az első oldalon igazíthatom helyre, nem pedig mondjuk azolvasói levelek között. Azért ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy asajtópereket nemcsak a sértett személy önértékelése, hanem a nem vagyoni kárralkapcsolatos követelések is jelentősen motiválják.

- Lefordítom: a pénz.

- Pontosan.

- Pontosan mennyi?

- A rendszerváltás előtt képviseltemvalakit, akiről a Rákóczi téri piac felgyújtásának kapcsán tényleg mindenrosszat leírtak. Akkor háromszázezer forintot ítélt meg nekünk a bíróság. Maáltalában az a gyakorlat, hogy egymilliónál többet nem kap senki. Száz éve,mondjuk, sokkal rosszabbul járt volna a vétkes.

- Meséljen.

- Sajtóvétség ügyében sokáigbüntetőbíróság ítélkezett, amely letöltendő szabadságvesztést is kiszabhatott.A korabeli sajtótörvény például pontosan tizenkilenc szakaszban részletezte, kimiért kerülhet rács mögé. Elég volt ehhez a lap hasábjain megsértenie a megyeihajdút, vagy megkérdőjeleznie a Habsburgok leányági öröklését. Nem véletlenüljártak ki a szocdemek egy képviselőséget a Népszava főszerkesztőjének, akit ígymentelmi joga védett. Léteztek aztán más trükkök is. Néhány szerkesztőségúgynevezett spitzredaktort alkalmazott, aki nem csinált semmit, csupán egydolga volt: leülte a kiszabott büntetéseket.

- Kik ellen indul manapság leggyakrabbansajtóper?

- Mondhatnék neveket, de nem ez a fontos. Tudja, ahol fát vágnak,ott hull a forgács, azaz becsúszhat egy-két hiba mindenhol. A bűn az, ha valakimakacsul kitart a hibája mellett.

- Egyszer azt nyilatkozta, nem ártanafelülvizsgálni a hatályos rendelkezéseket. Mi a baj velük?

- Eljárt felettük az idő. Az a bizonyos hetvenkilences paragrafusmegemlíti például a már nem létező filmhíradót, nem szól viszont ahírügynökségekről. Az MTI-re még vannak másutt bizonyos utalások, de a többirőlegy betű se, így elméletileg nincs, aki ellen fordulni lehetne. Sajtóperek szempontjábólgondot okozhat a szerkesztőségek megszűnése, összevonása is.

- A Magyar Nemzetre gondol?

- Pontosabban a Napi Magyarországra. Akiadó részéről kijelentették, hogy az újság jogutód nélkül szűnt meg, ami aztjelenti, hogy helyreigazításokat sem tud közölni. Am eközben nyíltan vállalták,hogy két újságból csináltak egyet, és azt sem titkolták, hogy a MagyarNemzetnél jórészt az egykori Napi Magyarország újságírói dolgoznak. Szerintem aNemzetnek erkölcsi kötelessége lenne közölni a megszűnt újság helyreigazításait.

- És ha nem teszi?

- Konkrétan létezik ilyen ügy, de ma mégnem tudni, a bíróság végül hogyan fog dönteni benne. Egyébként a munkaügybenismert, hogy ha valaki ugyanott, ugyanabban a beosztásban, talán még ugyanannálaz íróasztalnál dolgozik tovább, csak munkáltatója változott meg, akkor ez ahelyzet folyamatos munkaviszonynak minősül.

- Meg szoktak önnek mutatni megjelenéselőtt kéziratokat?

- Egyszer egy cikkben érintve volt valaki.En az összes rá vonatkozó utalást kihúztam a kéziratból, úgyhogy nem lehetettfelismerni a személyét. Találkoztam később egy ismerősömmel, aki mondta, hogyna, olvastam az X.-ről szóló cikket.

- Mi történt?

- A cikket a javításoknak megfelelően rendben leközölték, de azújság egy dokumentumot is mellékelt az íráshoz. Találja ki, hogy kinek a neveszerepelt azon gyönyörűen olvasható betűkkel.

- Bingó, mondanák a filmekben.

- Nem így hívták, de látom, érti. 

                                                                                                                                             Falusy Zsigmond