Fővárosi Bíróság
22.P.632.695/2004/22. 

                                                            A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
 



A Fővárosi Bíróság
 a Dr. Strasser Tibor  ügyvéd által képviselt Z.K felperesnek, 

Dr. L.Gy. ügyvéd által képviselt
Ringier Kiadó Kft.
I. r. alperes és a

 Dr. K. M. T. ügyvéd által képviselt
Sanoma Budapest Kiadói Bt. II. r. alperes ellen 


személyiségi jog iránt indított perében meghozta a következő  

ítéletet


 
 Megállapítja a bíróság, hogy az I. r. alperes a felperes jóhírnevét megsértette, a kiadásában megjelenő Blikk c. napilap1.  2003. június 13-ai számának címoldalán “két nő vár gyereket Z. K--tól " főcímmel a hetedik oldalon megjelent “E.: gyerekem lesz Z. K--tól” alcímmel, valamint a cikkben szereplő azon kitétellel, hogy “Áprilisi együttlétünkből pedig gyermek fogant”, 

2.  2003. június 14-i számban a 7. oldalon, a június 13-ai címlap főcímének közlésével, 

3.  A június 30-ai szám címlapján “Z. K. szeretője elveteti a gyereket” főcímmel, “E. S. két hónapos terhes” alcímmel, továbbá a 10. oldalon szereplő azon kitétellel, hogy a vizsgálat megállapította, hogy két hónapos terhes, 4

.  A július 1-ei szám címlapján szereplő “Z. mamája elhajtotta E.-t” címmel, a 7. oldalon szereplő azon kitétellel, hogy ,, E. S. két hónapos terhes”, továbbá, hogy a “E. S. elhatározta, hogy telefonon megkeresi a világhírű zongoraművész édesanyját, hogy elmondja neki, hogy gyermeket vár fától”, valamint, hogy “E. S. elkeseredésében eldöntötte, hogy elveteti a gyermeket, akit mint állítja Z. K-tól vár”, valamint a keretes cikkben szereplő azon kitétellel, hogy “E. S.el akarja vetetni a gyermeket, akit állítása szerint Z. K tól vár”, 

5.  A július 2-ai szám 7. oldalán azzal a kitétellel, hogy “E. S. állítása szerint állítólag a világhírű művésztől.  Z. K -tól vár gyereket”. 

6.  A július 8-ai számban “Z. szeret, megszülöm a gyerekünket” főcímmel, az “E. üzenetet kapott a művésztől” alcímmel, a 9. oldalon szereplő azon kitétellel, hogy “megtartja a gyermekét, akiről állítja, hogy a világhírű művésztől fogant”. Megállapítja továbbá, hogy az I. r. alperes megsértette a felperes jóhírnevét a kiadásában megjelenő Mai Nap c. napilap június 20-i számában a címoldalon szereplő keresetes cikk azon kitételével, hogy 

7.  “Mégsem gyilkolják meg Z. K .-t” főcímmel, és “magára marad a művész szeretője” keretes cikk azon kitételével, hogy “bajban van E.S., aki gyermeket vár, az egyébként házas Z. K.-tól, de miután kitudódott, hogy tőle terhes, szinte teljesen tönkre ment az élete.” továbbá a 6. oldalon szereplő cikk, azon kitételével, hogy “gyermeket vár Z. K művésztől”.

8.  A 2004. árpilis 1-i szám 5. oldalán a “furcsa akcióba kezdett az kedves” cikk azon kitételével, hogy “a nő annak idején azt állította, hogy gyermeket vár a művésztől”.
Megállapítja továbbá, hogy az I. r. alperes a felperes képmáshoz fűződő jogát megsértette,amikor a cikkek illusztrációjaként fényképét felhasználta. 


Megállapítja a bíróság, hogy a II. r. alperes megsértette a felperes jóhírnevét a kiadásában megjelenő Best magazin 

1.  2003. június 20-i számának címlapján és a hetedik oldalon a Blikk című napilap 2003. június 13-i címlapjának a “két nő vár gyereket Z. K.-tól” főcím megjelentetésével, 

2.  a 2003. július 4-i szám 20. oldalán a “E. S. nyugtatókon él, abortuszra készül" címmel megjelent cikk azon kitételével, hogy “az elkeseredett asszony úgy döntött, nem tartja meg közös gyermeküket”, 

3.  a 2003. október 10-i számban a 21. oldalon azzal, hogy ismét a június 20-ai lapszám címoldaléit ismét közölte, továbbá a cikk azon kitételével, hogy a “sors nem engedte, hogy megszülhessem a gyermekünket”, továbbá, hogy “mindenféleképpen meg akartam tartani a picit, de a sok idegeskedés hatására 3 hónaposán elvetéltem”, továbbá azzal, 

4.  a kiadásában megjelenő Story Sztár Magazin 2003. július 17-i számában a 40. oldalon a Blikk sérelmezett címlapjait közzé tette, 

5.  a 2003. november 20-i számában az 57. oldalon megjelentetett “túl nagy árat fizettem a szerelmünkért” c. cikk azon kitételével, hogy “az asszony szétkürtölte, hogy gyermeket vár  Z. K.-tól, most új fordulatot vett a történet. A nő elmondása szerint 51 szed vörös rozséit és egy ezüst gyűrűt küldött neki kiengesztelésül”. 


Megállapítja a bíróság, hogy II. r. alperes azzal, hogy a felperes fényképeit a cikkek illusztrációjaként felhasználta, a felperes képmáshoz fűződő jogát megsértette.A bíróság az alpereseket a további jogsértésektől eltiltja. Kötelezi a bíróság az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 2.000.000.- (azaz kétmillió) forint nem vagyoni kártérítést, valamint ennek 2003. december 1. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatait.Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.500.000.- (azaz másfélmillió) forint nem vagyoni kártérítést, valamint ennek, 2003. december 1. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatait. 


Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja. 


Kötelezi a bíróság az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyenként 80.000.-(azaz nyolcvanezer) - 80.000.- (azaz nyolcvanezer) forint + 25% ÁFA, összesen 100.000.-(azaz egyszázezer) -  100.000.- (azaz egyszázezer) - forint perköltséget. Kötelezi a bíróság az I. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 120.000.-(azaz egyszázhúszezer) forint le nem rótt illetéket. Kötelezi a bíróság a II. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 90.000.-(azaz kilencvenezer) forint le nem rótt illetéket. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 210.000.-(azaz kettőszáztízezer) forint le nem rótt illetéket. 

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet ennél a bíróságnál lehet 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, csupán az ítélet indokolása ellen irányul, vagy ha azt a felek közösen kérik. 

Indokolás

 A felperes nemzetközi szinten is ismert művész, 2003. tavaszán Németországban munka körúton vett részt, ahol vele együtt Soltész Enikő is ott tartózkodott. 2003. június 13-án az I. r. alperes kiadásában megjelenő Blikk Című napilap “Két Nő vár gyereket Z.K.-tól” főcímmel cikket jelentetett meg. Ebben E.S. nyilatkozik, miszerint tavaszi együttlétükből gyermek fogant és úgy tervezi a felperes feleségül fogja venni. Az újságcikk beszámol arról is, hogy a felperes feleség is várandó szeptemberre várják közös gyermeküket. Június 14-én, újabb cikk jelent meg az esettel kapcsolatban. Június 30-án, július 1-én, július 2-án, július 9-én további cikkek jelentek meg az ügyet boncolgatva. Ezek szerint orvosi vizsgálat állapította meg E. terhességét, ő felkereste a felperes édesanyját is, hogy beszélje rá a felperest a gyermek vállalására, majd  E. kétségbeeséséről írnak, miszerint el kívánja vetetni gyermekét, mert a felperes nem vállalja. A július 2-i számban az újság olvasói reakciókat közöl, miszerint arra biztatják E-t, hogy nem hagyja magát, tartsa meg a gyermeket, majd a július 8-i számban arról tájékoztatják az olvasókat, hogy  E. megtartja a gyermeket, mert a felperestől biztató üzenetet kapott. A július 9-i számban Bánó András kommentárja jelent meg az ügyről, aki kritikai hangnemben elemzi E. önmagával is ellentmondásos történetét és kifejti azt a véleményét, hogy a nyilatkozó viselkedése erkölcsileg nagymértékben kifogásolható, mert a bolondját járatja az olvasókkal. Közli azt is, hogy a felperes a lapnak elmondta, E. történetéből egy szó sem igaz. Július 11-én lap szó szerint közölte a felperes cáfolatát, megismételve röviden az előzményeket. 2003. június 23-án az akkor még a Som Média Kft kiadásában megjelenő Mai Nap című napilap is közölt cikket a felperesről. Ebben tájékoztatják az olvasókat arról, hogy a felperestől vár gyermeket E., aki azonban magára hagyja várandósán őt. A 2004. április 1-én – már az I.r. alperes kiadásában megjelenő – Mai Nap ismét felelevenített a történetet annak kapcsán, hogy E. egyszemélyes demonstrációt tartott a felperessel szemben. A cikk szerint a nő elvetélt azt követően, hogy a felperes kiadta az útját és ezt kívánta az akcióval megbosszulni. A II. r. alperes kiadásában megjelenő Best Magazin 2003. június 21-án, július 4-én és október 10-én jelentetett meg cikkeket ugyancsak  E.  szavai és a Blikk cikkei nyomán, melynek során a Blikk címeit, cikkeit is leközölte. Az ugyancsak a kiadásában megjelenő Story, a Sztár Magazin c. lapban 2003 július 17-én és 2004. november 11-én jelent meg cikk. A nyári számban a Blikknek az esettel kapcsolatos főcímeit tette közzé, novemberben azonban arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a felperes felelevenítette a kapcsolatos E.-vel, neki virágot és gyűrűt küldött. Mindegyik újság közölt a felperesről készült korábbi felvételeket, amelyeken családi körben, illetve koncerteken munka közben látható. A felperes a nyári cikkek megjelenésének idején külföldön dolgozott. Rendkívüli módon megviselték E. valótlan állításai, ami munkavégzésére, művészi tevékenységére is kihatott. Rossz idegállapotára visszavezethetően kritikákban negatív megítélések is megjelentek művészi munkáját illetően. Munkatársaival türelmetlen lett.  A Színes Mai Lapban 2003. november 11-én és 23-án megjelent cikkek továbbá a Mai Napszerkesztősége ellen a 2004- április 1-én megjelent cikk miatt sajtó-helyreigazítási pert kezdeményezett, melyekben a Fővárosi Bíróság a szerkesztőségeket helyreigazításra kötelezte. (19.P.632223/2003. és 19.P.24610/2004.) A bíróság a Mai Nap-ban megjelent cikkel kapcsolatban  E.-t is meghallgatta tanúként. A felperes keresetében a rendelkező részben felsorolt kitételek miatt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek a felperes személyhez fűződő jogait megsértették. Ugyanezt kérte továbbá,c Kérte továbbá a jogsértés megállapítását a II. r. alperes kiadásában megjelent cikkek idézett kitételei miatt is, valamint azt, hogy állapítsa meg, hogy az alperesek a felperes képmáshoz fűződő jogát is megsértették fényképe engedély nélkül történő felhasználásával. Kérte ezért, hogy a bíróság az I. r. alperest 4 millió, a II. r. alperest pedig 3 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezze, és a további jogsértéstől őket tiltsa el. Kamatot is igényelt. Álláspontja szerint a felperes nem közszereplő, de még ha az lenne se lenne köteles eltűrni, hogy magánéletébe vájkálva róla valótlan tényeket állítsanak, illetve valós tényeket hamis színben tüntessenek fel. Az alperesi védekezésekre tekintettel kifejtette, hogy a felperes első-' sorban nem azt sérelmezi, hogy E.-t szeretőjeként tüntették fel a lapok, hanem azt állították, hogy tőle gyereket vár, amivel azt akarták alátámasztani, hogy közöttük komoly kapcsolat alakult ki, bár mind a ketten házasságban éltek. Különösen sérelmes volt ez a felperesre akkor, amikor felesége is gyermeket várt, továbbá, hogy a cikkek olyan időpontban jelentek meg, amikor ő külföldön koncertezett hosszabb időn keresztül, így védekezésre sem volt módja azonnal. Hivatkozott e körben a sajtó-helyreigazítási eljárás során illetőleg a jelen perben kihallgatott E. tanú vallomására. Ezekből azt lehetett megállapítani, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy E. a felperestől gyereket várt volna, de még az sem, hogy állapotos lett volna. A nem vagyoni kártérítés tekintetében a kihallgatott K, B, és F. tanuk vallomására hivatkozott. Az összegszerűség megállapításán kérte figyelembe venni, hogy nem egy sértő cikkről, hanem fél éven keresztül fennálló sajtóhadjáratról volt szó a felperessel szemben. A képmással való visszaéléssel kapcsolatosan azt fejtette ki, hogy a felperesről korábban más események illetve cikkek kapcsán készült fényképeket az alperesek a perbeli cikkek illusztrációjaként csak a felperes engedélyével használhatták volna fel. Az I .r. alperesnek a Mai Nap kiadására vonatkozó védekezésével kapcsolatosan ara hivatkozott, hogy az 1 .r. alperes volt alapítóként már ebben az időben is feltüntetve a kötelezően vezetendő Névjegyzékben, ezért felelőssége e cikk vonatkozásában is fennáll. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.Védekezésük azonos volt a tekintetben, hogy a felperest közszereplőnek kell tekinteni, aki az átlagembernél többet köteles elviselni a róla megjelenő vélemények terén. Álláspontjuk szerint megállapítható volt, hogy a felperes és E. között házasságukon kívüli, szexuális kapcsolat állt fenn, tehát a köznyelv szerint egymás szeretői voltak. Ehhez képest az, hogy ebből a kapcsolatból fogant-e gyermek vagy sem olyan lényegtelen tévedés, ami a jogsértés megállapítását nem alapozza meg. Az I. r. alperes hivatkozott arra is, hogy a pártatlan tájékoztatás kötelezettségének eleget tett, hiszen E.-t elítélő kommentár is jelent meg a lapban, továbbá közzétették a felperes álláspontját is tükröző levelét változtatás nélkül. A fényképfelvételek felhasználásával kapcsolatosan az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az többletsérelmet a felperesnek nem okozott, az újságolvasók nem az alapján, hanem neve alapján tudták azonosítani. A Mai Nap című lap kiadói jogai tekintetében arra hivatkozott, hogy a perbeli cikkek megjelenésekor a Som Média Kiadó volt a teljes jogkörrel felruházott kiadó, még ha ez a Nyilvántartásból nem is derült ki. A nem vagyoni kártérítés megjelölt összegét összegszerűségében is eltúlzottnak tartotta azon túlmenően, hogy álláspontja szerint a felperes személyes nyilatkozata hiányában annak nagyságrendje nem is állapítható meg. A II. r. alperes a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában azon túlmenően, hogy jogalapját és bizonyítottságát is vitatta arra hivatkozott, hogy az összeg nagyságának megítélésekor nem lehet olyan szempontokat figyelembe venni, hogy ez lenne a visszatartó erő a sajtó részére a jövőbeni jogsértések tekintetében. Bizonyítást ajánlott fel továbbá arra vonatkozóan, hogy az E. által állított fogantatás idején a felperes és E. közös szállodai szobát béreltek. A békülésre vonatkozó SMS üzeneteket a készülékről készült fényképfelvétellel kívánta bizonyítani, csakúgy, mint a kapott rózsacsokrot. A felperes keresete nagyobb részben megalapozott. A bíróság a tényállást a csatolt, illetve beszerzett iratok  E., K., B. és F. tanuk vallomása alapján állapította meg. A Ptk 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A 78. § (1) bekezdés alapján a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A perbeli esetben a felperes az újságcikkek azon kitételei vonatkozásában kérte a jogsértés megállapítását, amelyek arra vonatkoztak, hogy E. gyermeket vár Z.-től, a gyermeket elvesztette, továbbá, hogy a későbbiek során a felperes vele békülni kívánt, neki virágot és gyűrűt küldött. Ezen tények vonatkozásában a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján az alpereseket terhelte. Ezen bizonyítási kötelezettségüknek az alperesek eleget tenni nem tudtak. A per során tanúként kihallgatott E. azt vallotta, hogy terhességét orvos nem állapította meg, csupán ő maga természetes jelekből következtetett arra, hogy állapotos. Elmondása szerint vetélését is ilyen jelekből állapította meg. A bíróság álláspontja szerint teljes életszerűtlen az, hogy egy műveit nő amennyiben terhességre gyanakszik nem keres fel szakorvost, hogy erről megbizonyosodjék akkor, amikor ezt a tényt több százezres példányszámban megjelenő újságban közhírré teszi. Különösen igaz ez a magzat elvesztése esetére is. A rózsacsokor és a gyűrű tekintetében a bíróság  E. vallomásából azt tudta megállapítani, hogy erre vonatkozó korábbi nyilatkozatait a tanú már nem tartotta fenn. A csatolt fényképfelvételek így önmagukban ezt a tényállítást nem bizonyították. Ettől függetlenül is a bíróság életszerűtlennek tartja, hogy a felperes, aki az eset után még beszélő viszonyban sem volt a tanúval, neki ajándékokat küldjön, vele békülni kívánjon akkor, amikor a tanú addig titokban tartott kapcsolatukat közhírré tette. Egyetértett a bíróság a felperessel abban, hogy jelen per tárgya nem az volt, hogy a felperes és  E.S. egymás szeretői voltak-e. Amennyiben a hír csupán ennyi lett volna aligha közöl “sorozatot” az újság erről. A cikk apropóját az adta, hogy egy közismert ember egyszerre két nőt ejtett teherbe a feleségét és a szeretőjét, a szeretőjét cserbenhagyta, aki emiatt elvetélt. Mindez a felperest olyan színben tűntette fel, aki felelőtlen magánéleti, szexuális életét illetően, emiatt őt a közvélemény erkölcsileg negatívabban ítélte meg, mintha csupán arról lett volna szó, hogy házasságon kívüli kapcsolatot tart fenn. Nagyon jól tükrözik ezt az olvasói vélemények, amelyek a Blikk-ben megjelentek. A fentiek alapján a bíróság a jogsértést a rendelkező részben írt kitételek vonatkozásában megállapította. Az egyéb kérelmek miatt a bíróság az alábbiak szerint utasította el a felperes keresetét. Az, hogy “szorult helyzetbe került most a művész" olyan kritikai megfogalmazás, amely kifejezés módját illetően nem sértő, ezért a jogsértést nem valósít meg. A mondat második fele tényállítás ugyan, de nem valótlan, mert hiszen a felperes feleségét Erikának hívják és valóban őszre várt gyermeket. “A megcsalt férj a Dunába fojtaná Z.” cím a felperesre nézve nem sértő, hiszen nem az ő tevékenységéről ír az újság. A cikkből kitűnően E. férje neheztel mindkettőjükre, amit az idézett szállóigével fejezett ki, tehát a kijelentés valódisága sem vitás, arra a felperes sem hivatkozott. A gyermek sorsával kapcsolatos kitételek nem a felperesre vonatkoznak így ezekkel kapcsolatosan jogsértést a bíróság megállapítani nem tudott. A július 9-én a Blikk-ben megjelent Kommentárral kapcsolatosan a bíróság nem értett egyet a felperesi okfejtéssel, miszerint a sértő kitételek megismétlésével önmagában megvalósult a jogsértés. A kommentár lényegében a felperes álláspontját tükrözi az üggyel kapcsolatosan, amikor kifejti, hogy E.S. lényegében hazugságokat állított az újságírónak. Ezt anélkül megtenni, hogy magát a valótlan állítást megismételnék nem lehetséges. Ugyan ez a helyzet áll elő, amikor a sajtó a helyreigazítási kérelemnek eleget tesz. Tartalmát tekintve az a cikk helyreigazításnak is beillik, ez a felperesre nézve nem sértő, ezért ebben a vonatkozásban a bíróság a felperes keresetét elutasította. Lényegében ugyan ez az indoka a felperes levelét közzétevő cikk bevezető sorai tekintetében történt elutasításnak is. Ezek a cikkek, illetve kitételek éppen az egyensúly helyreállítását célozták, nem pedig azt, hogy a valótlan tényállítások ismét előtérbe kerüljenek. A fényképek közzététele vonatkozásában a bíróság a felperes keresetének helyt adott. A Ptk. 80. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés szerint képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. A perbeli esetben a felperesről nem csak nyilvános közszereplése alkalmával készült fényképek kerültek felhasználásra és nem a nyilvános közszereplésével kapcsolatosan. A bíróság álláspontja szerint ugyanis amennyiben valamilyen magánéleti tárgyú cikkhez kerülnek fényképek felhasználásra, úgy ahhoz az érdekelt hozzájárulása akkor is szükséges, ha már készült róla ilyen kép. Az így készült fényképek ugyanis nem korlátlanul felhasználhatók bármiféle tárgyú, témájú cikkekhez, mert ez önmagában is sérelmes lehet. Nem értett egyet a bíróság azzal az alperesi védekezéssel, hogy miután a fényképek közlésével többletsérelem nem érte a felperest, ezért a jogsérelem nem is állapítható meg. Nem szükségszerű elem ugyanis a többletsérelem okozása. Éppen az teszi sérelmessé a képek felhasználását, hogy azokra tulajdonképpen - az alperesi állítás szerint is - nem is lett volna szükség ahhoz, hogy az olvasók tudják kiről szól a cikk. Amiatt, hogy az alperesek ennek ellenére felhasználták engedély nélkül a képeket a jogsértést a bíróság megállapította. A Ptk. 84. § (1) bekezdése szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:a)  követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;b)  követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;c)  követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;d)  követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;e)  kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A jogsértés megállapításán túlmenően a bíróság a b.) pont alapján tiltotta el az alpereseket a további jogsértéstől, figyelemmel arra, hogy ennek veszélye az alperesek személyéből és lehetőségeiből adódóan fennáll. Az e.) pont alapján követelt a felperes a jogsértés miatt nem vagyoni kártérítést, mely igény a bíróság álláspontja szerint megalapozott volt, összegszerűségében azonban eltúlzott. A kár bekövetkeztének, a sérelemmel való okozati összefüggésnek, továbbá a kár mértéke tekintetében a bizonyítás a felperest terhelte. A felperes személyes előadást e körben nem tett, ezért a bíróság csupán a tanuk vallomására hagyatkozhatott. Nem vitás, hogy a perbeli jellegű jogsértés önmagában megalapozottá teszi a nem vagyoni kártérítési igényt. Nyilvánvaló ugyanis, ha egy országos napilap valakiről valótlan tényt állít, amellyel a magánéletét negatívan minősíti, szorosan a családi életébe beavatkozik ebből őt nem vagyoni károsodás éri. Ennek mértékével kapcsolatosan a bíróság figyelembe vette azon vallomásokat, melyek arra vonatkoztak, hogy a cikkek megjelenése kapcsán a felperes társas kapcsolatai sérültek, emberi, munkatársi szinten őt hátrányosan érintették, befolyásolták művészi teljesítményét. Különös súlyossággal értékelte a bíróság azt, hogy nem egyetlen cikk jelent meg az üggyel kapcsolatban hanem fél éven keresztül jelentek meg a valótlan és sértő állítások személyét illetően, majd több hónap elteltével azok megismétlődtek. Mindez akkor, amikor a nyilatkozó személy több megnyilvánulásából az alpereseknek látniuk kellett a, hogy az általa elmondottak valóságtartalma legalábbis megkérdőjelezhető. Tekintetbe vette a bíróság azt is, hogy az alperesek nem csak a felperes jóhírnevét, hanem képmáshoz fűződő jogát is megsértették. A fentiek alapján is azonban a bíróság csupán 2 millió illetve 1,5 millió forintban tartotta megalapozottnak a felperes igényét figyelemmel a kialakult bírói gyakorlatra, valamint arra is, hogy a felperes egyetlen alkalommal sem tudott időt szakítani arra, hogy a tárgyaláson megjelenjen és személyes tapasztalatairól illetve érzéseiről nyilatkozzon. Figyelemmel volt ennek meghatározásánál arra is, hogy a jogsértő állítások többségét az I. r. alperes kiadásában megjelenő lapok tartalmazták. A mai Nap című lapban megjelent cikkek vonatkozásában a bíróság egyetértett a felperesi érveléssel. A lap alapítója ugyanis amennyiben az 1988. évi II. törvény 12. §-ban írt nyilvántartásból nem derül ki, hogy a kiadói jogokat teljes egészében a bejelentett kiadóra ruházta vita esetén vele együtt felel. A kamat megfizetésére a bíróság a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alpereseket a cikkek túlnyomó többségének megjelenését követő 2003. december 1. napjától. A II. r. alperes által felajánlott bizonyítás lefolytatását a bíróság nem tartotta szükségesnek, mert nem az volt a per tárgya, hogy a felperes E.-vel együtt aludt-e a tavaszi külföldi koncertkörút során, másról pedig a tanuk nyilatkozni nem tudtak volna. A felperes részleges pernyertessége folytán az ügyvédi munkadíjakból álló perköltség viselése felöl a bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott. A le nem rótt illeték viseléséről, ugyancsak a pernyertesség-pervesztesség arányától függően a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott. Budapest, 2005. november 25. 

Dr. K Á.bíró 



Fővárosi ítélőtábla
2.Pf.20.173/2006/3. 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
 


A Fővárosi Ítélőtábla
 dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt Z.K. felperesnek, 

dr. L.Gy. ügyvéd által képviseltRingier Kiadó Kft. (1144 Budapest, Szugló u. 83-85.) I. rendű, 

dr. K, M. T.ügyvéd által képviseltSanoma Budapest Kiadói Rt. (1037 Budapest, Bokor u. 1-9.) II. rendű alperes ellen,  

személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2005. november 25. napján meghozott, 22.P.632.695/2004/22. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 23., a II. rendű alperes részéről 24. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő 

                                                                                                              
ítéletet:
 

A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. 

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 60.000 (hatvanezer) forint, a II. rendű alperest, hogy 45.000 (negyvenötezer) forint másodfokú perköltséget fizessenek meg a felperes részére 15 napon belül. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 120.000 (százhúszezer) forint, a II. rendű alperest, hogy 90.000 (kilencvenezer) forint fellebbezési illetéket fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. 

                                               Indokolás:
 

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes jóhímevét megsértette a kiadásában megjelenő Blikk című napilap
 -   1. 2003. június 13-ai számának címoldalán “két nő vár gyereket  Z.-ól” főcímmel a hetedik oldalon megjelent “Enikő: gyerekem lesz K. Z.-tól” alcímmel, valamint a cikkben szereplő azon kitétellel, hogy “Áprilisi együttlétünkből pedig gyermek fogant”,-   2. 2003. június 14-i számban a 7. oldalon, a június 13-ai címlap főcímének közlésével,-   3. A június 30-ai szám címlapján “Z. szeretője elveteti a gyereket” főcímmel, “E.S két hónapos terhes” alcímmel, továbbá a 10. oldalon szereplő azon kitétellel, hogy a vizsgálat megállapította, hogy két hónapos terhes “Z.  mamája elhajtotta E.-t” címmel a 7. oldalon szereplő azon kitétellel, hogy “E. S. két hónapos terhes”, továbbá, hogy a “E.S. elhatározta, hogy telefonon megkeresi a világhírű zongoraművész édesanyját, hogy elmondja neki, gyermeket vár fiától”, valamint, hogy “E.S, elkeseredésében eldöntötte, hogy elveteti a gyermeket, akit mint állítja Z.-tól vár”, valamint a keretes cikkben szereplő azon kitétellel, hogy “E.S. el akarja vetetni a gyermeket, akit állítása szerint Z.-tól vár”.-   5. A július 2-ai szám 7. oldalán azzal a kitétellel, hogy “E.S. állítása szerint állítólag a világhírű zongoraművésztől,  Z.-tól vár gyereket”,-   6. A július 8-ai számban “Z. szeret, megszülöm a gyerekünket" főcímmel, az “E. üzenetet kapott a művésztől" alcímmel, a 9. oldalon szereplő azon kitétellel, hogy “megtartja a gyermekét, akiről állítja, hogy a világhírű művésztől fogant”. Megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes jóhírnevét, a kiadásában megjelenő Mai Nap című napilap június 20-i számában a címoldalon szereplő keretes cikk azon kitételével, hogy-   7. “Mégsem gyilkolják meg Z.” főcímmel, és “magára marad a művész szeretője" keretes cikk azon kitételével, hogy “bajban van E., aki gyermeket vár, az egyébként házas  Z.-tól, de miután kitudódott, hogy tőle terhes, szinte teljesen tönkre ment az élete", továbbá a 6. oldalon szereplő cikk azon kitételével, hogy “gyermeket vár Z. művésztől”.-   8. A 2004. április 1-i szám 5. oldalán a “furcsa akcióba kezdeti a kedves” cikk azon kitételével, hogy “a nő annak idején azt állította, hogy gyermeket vár a művésztől”. Megállapította továbbá, hogy az I. rendű alperes a felperes képmáshoz fűződő jogát megsértette, amikor a cikkek illusztrációjaként fényképét felhasználta. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes jóhírnevét a kiadásában megjelenő Best magazin-   1. 2003. június 20-i számának címlapján és a hetedik oldalon a Blikk című napilap 2003. június 13-i cím címlapjának a “két nő vár gyereket Z- K-tól” főcím megjelentetésével,-   2. a 2003. július 4-i szám 20. oldalán a “E.S. nyugtatókon él, abortuszra készül” címmel megjelent cikk azon kitételével, hogy “az elkeseredett asszony úgy döntött, nem tartja meg közös gyermeküket”,-   3. a 2003. október 10-i számban a 21. oldalon azzal, hogy ismét a június 20-ai lapszám címoldalát közölte, továbbá a cikk azon kitételével, hogy a “sors nem engedte, hogy megszülhessem a gyermekünket,”, továbbá, hogy “mindenféleképpen meg akartam tartani a picit, de a sok idegeskedés hatására 3 hónaposán elvetéltem”, továbbá azzal,-   4. a kiadásában megjelenő Story Sztár Magazin 2003. július 17-i számában a 40. oldalon a Blikk sérelmezett címlapjait közzé tette,-   5. a 2003. november 20-i számában az 57. oldalon megjelentetett “túl nagy árat fizettem a szerelmünkért" című cikk azon kitételével, hogy “az asszony szétkürtölte, hogy gyermeket vár Z.-tól, most új fordulatot vett a történet. A nő elmondása szerint 51 szál vörös rózsát és egy ezüst gyűrűt küldött neki kiengesztelésül.” Megállapította, hogy a n. rendű alperes azzal, hogy a felperes fényképeit a cikkek illusztrációjaként felhasználta, a felperes képmáshoz fűződő jogát megsértette. Az alpereseket eltiltotta a további jogsértésektől. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 2.000.000 Ft, a II. rendű alperest, hogy 1.500.000 Ft nem vagyoni kártérítést, valamint ennek 2003. december 1. napjától a kifizetési járó törvényes kamatait.Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyenként 80.000-80.000 Ft + 25% ÁFA, összesen 100.000-100.000 Ft perköltséget.Az I. rendű alperest 120.000 Ft, a II. rendű alperest 90.000 Ft, a felperest 210.000 Ft le nem rótt illetéket megfizetésére kötelezte, az állam külön felhívására. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a tényállást a csatolt iratok, valamint E., K, B és F tanúvallomása alapján állapította meg. Hivatkozott a Ptk. 75. § (1), a 78. § (1) és (2) bekezdésére.Az érvényesített igények tekintetében kifejtette, hogy az újságcikkek azon kitételei vonatkozásában, amelyek azt tartalmazták, hogy  E.S. gyermeket vár Kocsis Zoltántól, a gyermekét elvesztette, továbbá, hogy a későbbiek során a felperes békülni kívánt vele, virágot és gyűrűt küldött neki, a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítás az alpereseket terhelte, amely kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni.Soltész Enikő azt vallotta, hogy terhességét orvos nem állapította meg, csupán természetes jelekből következtetett arra, hogy állapotos, és vetélését is ilyen jelekből állapította meg. Az elsőfokú bíróság életszerűtlennek ítélte azt, hogy egy művelt nő, amennyiben terhességre gyanakszik, nem keres fel szakorvost, hogy arról megbizonyosodjon, ugyanakkor, ezt a tényt több százezres példányszámban megjelenő újságban közhírré teszi. Különösen igaz ez a magzat elvesztésének esetére is. A rózsacsokor és a gyűrű tekintetében S. E. korábbi nyilatkozatait nem tartotta fenn, de ettől függetlenül is az elsőfokú bíróság szerint valószínűtlen, hogy a felperes, aki az eset után még beszélő viszonyban sem volt a tanúval ajándékot küldött neki, illetve békülni kívánt volna vele. Kifejtette, hogy jelen per tárgya nem az volt, hogy a felperes és E.S.  egymás szeretői voltak-e, mert a cikk apropója az volt, és azt hozta nyilvánosságra, hogy egy közismert ember egyszerre két nőt ejtett teherbe, a feleségét és a szeretőjét, azonban a szeretőjét cserbenhagyta, aki emiatt elvetélt.Mindez a felperest olyan színben tüntette fel, mint aki felelőtlen a magánéleti és szexuális életét illetően, emiatt a közvélemény erkölcsileg negatívan ítélte őt meg.Az elsőfokú bíróság ezért a jogsértést a rendelkező részben írt kitételek vonatkozásában megállapította. A “szorult helyzetbe került most a művész" kitételt viszont olyan kritikai megfogalmazásnak értékelte, amely kifejezésmódját illetően nem sértő, ezért jogsértést sem valósított meg.A “megcsalt férj a Dunába fojtaná  Z.-t” cím pedig álláspontja szerint azért nem volt sértő a felperesre nézve, mert nem az ő tevékenységére utalt.A gyermek sorsával kapcsolatos kitételek sem a felperesre vonatkoztak, így ezekkel kapcsolatosan sem állapította meg az elsőfokú bíróság a jogsértést. A július 9-én a Blikkben megjelent kommentár tekintetében kifejtette, hogy az lényegében a felperes álláspontját tükrözi, ezt azonban nem lehetett volna az újságban közölni anélkül, hogy magát a valótlan állítást megismételjék, így ez a cikk tulajdonképpen helyreigazításnak is tekinthető, ezért ebben a vonatkozásban a bíróság a felperes keresetét elutasította. A fényképek közzététele vonatkozásában a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, mert a felperesről nemcsak nyilvános közszereplése alkalmával készült fényképek kerültek felhasználásra és nem a nyilvános közszereplésével kapcsolatosan. A képek felhasználására nem is lett volna szükség ahhoz, hogy az olvasók tudomást szerezzenek arról, hogy a perbeli sajtóközlemény kiről szól, de az alperesek ennek ellenére engedély nélkül felhasználták a felperes fényképfelvételeit. Ezt követően az elsőfokú bíróság ismertette a jogsértéskor érvényesíthető igényekre vonatkozó, a Ptk. 84. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, és ennek alapján a jogsértés megállapításán túlmenően az alpereseket eltiltotta a további jogsértéstől. A Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontja alapján követelt nem vagyoni kártérítés körében azt fejtette ki, hogy a felperes igénye megalapozott volt, összegszerűségében azonban eltúlzott.Arra utalt, hogy önmagában megalapozottá teszi a nem vagyoni kártérítési igényt a perbeli jellegű jogsértés, mert nyilvánvaló, hogy, ha egy országos napilap valakiről valótlan tényt állít, amellyel a magánéletét negatívan minősíti, szorosan a családi életébe beavatkozik, ebből őt nem vagyoni károsodás éri. Figyelembe vette, hogy a cikkek megjelenése miatt a felperes társas kapcsolatai is sérültek, emberi, munkatársi szinten hátrányosan érintették és befolyásolták művészi teljesítményét.Különös súllyal értékelte az elsőfokú bíróság azt, hogy nem egyetlen cikk jelent meg, hanem fél éven keresztül változatlanul közölték az alperesek a felperes személyét illető valótlan és sértő állításokat.Mindezek alapján az elsőfokú bíróság 2.000.000 illetve 1.500.000 Ft-ban tartotta megalapozottnak a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét figyelemmel a kialakult bírói gyakorlatra is.A kamat megfizetésére a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alpereseket, míg a perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. Az I. rendű alperes az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően mérlegelt.Nem vitatta, hogy a per során nem bizonyosodott be az, hogy a szerető állapotos volt e, de a cikkekben részben vagy egészben a felperesi érvelések is megjelentek, így a cikksorozat álláspontja szerint kiegyensúlyozottnak tekinthető, ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy az I. rendű alperes egy közszereplőnek minősülő személy életének rövid szakaszáról írt.A felperes képmásának közlésére vonatkozó kereseti kérelem körében előadta, hogy ezt a felperes, mint közszereplő nem kifogásolhatja.Hangsúlyozta, hogy a felperes nem volt cáfolta a viszonyát E.-vel és nem az volt a lényeg a közmegítélés szempontjából, hogy egy vitatható erkölcsi alapokon álló kapcsolatból születik-e gyerek vagy sem, hanem hogy egyáltalán ilyen viszonyt tart fenn valaki házassága alatt, különösen akkor, amikor a felesége állapotos. Kifogásolta a nem vagyoni kártérítés összegéi, és arra utalt, hogy a felperes személyes meghallgatása ilyen jogkövetkezmény alkalmazása esetén nem mellőzhető. Kifejtette, hogy a Mai Nap cikke a felperesre nézve összességében nem volt hírnévrontó, továbbá hivatkozott arra, hogy a lap nem az I. rendű alperes megbízásából jelent meg, hanem egy védjegy-licence szerződés alapján azt más jogi személy adta ki, így a tartalomra nézve semmilyen ráhatása nem volt az I. rendű alperesnek ugyanakkor a szerződés megkötésekor úgy járt el, ahogy az ilyenkor elvárható. A II. rendű alperes is az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte.Fellebbezésében ismertette az előzményeket, az elsőfokú bíróság ítéletét és annak indokolását és kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor a Ptk. 75. és 78. §-ára hivatkozással azt állapította meg, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát.Nem vette figyelembe, hogy a II. rendű alperes érvelése arra vonatkozott, hogy a felperes, mint előadóművész közszereplőnek minősül. Valójában az elsőfokú ítélet is elismerte azt, hogy a felperes által sérelmezett kitételek értékítéletnek és véleménynyilvánításnak tekinthetők, amit akkor is el kell viselniük a közszereplőknek, ha túlzó vagy felfokozott érzelmeket tükröznek, illetve ha negatív véleményt és kritikát fogalmaznak meg.Nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a felperes  E.-vel folytatott viszonyát nem vitatta.Indokolatlanul utasította el az elsőfokú bíróság arra irányuló bizonyítási indítványát, hogy keresse meg a berlini és varsói szállodákat annak közlése végett, hogy 2003. áprilisában, közös szobában tartózkodott-e a felperes E-vel.Az előterjesztett bizonyítási indítványok alkalmasak lettek volna annak igazolására, hogy az említett személyek házasságon kívüli szexuális kapcsolatot tartottak fenn, ily módon közvetve azt is igazolta volna, hogy a felperestől várt gyermeket E. Kifejtette, hogy a II. rendű alperes a felperest ábrázoló képek megjelentetése, nyilvánosságra hozatala kapcsán jogszerűen járt el, azokat az MTI-től vásárolta jogdíjfizetés ellenében és azok a felperesről, mint közszereplőről, nyilvános közszereplés alkalmával készültek.Hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely tiltaná a közszereplés alkalmával készített, szabadon hozzáférhető fényképfelvételek felhasználását illusztrációként.Jogsérelmet tehát a felperes irányában a II. rendű alperes a fényképek felhasználása tekintetében nem valósított meg, mert a képmás a felperes engedélyével került közzétételre, azokon pedig semmilyen torzítást, csonkítást nem valósított meg, a képek a felperest tényleges emberi valójában ábrázolta. A II. rendű alperes álláspontja szerint a további jogsértéstől történő eltiltásra is csak akkor kerülhetett volna sor, ha a magatartás ismétlődésétől lehet tartani. Ez azonban nem áll fenn, így indokolatlan és megalapozatlan az erre vonatkozó rendelkezés különös figyelemmel arra, hogy a felperes az egyes cikkek és képek megjelenésekor sosem tiltakozott azok ellen, keresetlevelét is csak az események után egy évvel nyújtotta be. A II. rendű alperes szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor 1.500.000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, egyrészt azért, mert a II. rendű alperes a felperes személyiségi jogait nem sértette meg, másrészt azért, mert a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem igazolta azt, hogy olyan nem vagyoni hátrány érte, amely csak  kártérítés megfizetésével lenne kompenzálható.E körben hivatkozott a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatban foglaltakra.Nem értékelte kellő súllyal azt az elsőfokú bíróság, hogy a felperes többszöri bírói felhívás ellenére egyetlen alkalommal sem jelent meg személyesen a tárgyaláson és nem adta elő azt, hogy őt milyen erkölcsi károk érték. A meghallgatott és a felperestől egzisztenciálisan is függő tanúk vallomásaiból pedig tévesen vonta le azt a következtetést az elsőfokú bíróság, hogy a felperest erkölcsi jellegű hátrányok érték. Vitatta továbbá a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját is, hivatkozva a Ptk. 360. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel arra, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrányok bekövetkezésének időpontjára nézve az elsőfokú bíróság bizonyítást nem vett fel. Mindezek alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a II. rendű alperessel szemben a felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását. Az alperesek fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetése, döntése is helytálló, azzal a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett. A Fővárosi Ítélőtábla általánosságban a következőket emeli ki:Az Alkotmány 59. § (I) bekezdése szerint mindenkit megillet a jóhírnév védelméhez való jog is, amelynek sérelmét a Ptk. 78. §-a alapján különösen az jelenti, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel. A hírnévrontás megállapítására az olyan közlés tartalma ad alapot, amely valótlan és a személy hátrányos megítélésére alkalmas.Az értékítélet, vélemény, bírálat pedig akkor eredményezheti a jóhírnév sérelmét, ha közvetlenül vagy közvetve tényállítást fejez ki, amikor valótlan tényállításokon alapszik, illetve ha megtévesztő jellegű.Ezen túlmenően figyelemmel kell lenni a sajtóról szóló 1986. évi II. törvényre is, amely alapján – az Alkotmányban biztosított sajtószabadságnak megfelelően – mindenkinek joga van arra, hogy nézeteit a sajtó útján közölje, kifejthesse, de a törvény 3. § (1) bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.Az alpereseket ennek megfelelően terheli a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás kötelezettsége, amely érdekében minden esetben – mástól szerzett információk esetén is – szükséges az információik, a nyilatkozó által előadottak valóságtartalmának megfelelő módon történő ellenőrzése. A személyiségi jogi perekben is alkalmazandó PK 12. számú állásfoglalás szerint a közléseket a maguk egészében kell vizsgálni, az egymással összetartozó részeket összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél figyelemmel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Mindezek alapján a Fővárosi ítélőtábla egyetértett a jogsértés megállapítása körében hozott elsőfokú döntéssel, mert az alperesek az őket terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem tudták igazolni a felperes hátrányos megítélését ténylegesen kiváltó azon állításokat, hogy Soltész Enikő gyermeket várt volna a felperestől, és ezt a gyermeket felperes miatt el akarta vetetni, illetve, hogy 3 hónaposán elvetélt.A felperes békülési szándékáról, rózsacsokor és ezüst gyűrű ajándékozásáról közölteket sem támasztották alá. A másodfokú bíróság kiemeli azt is, hogy maga a nyilatkozó, az érintett E. S. sem erősítette meg a bizonyítási eljárás során cikkbeli állításait, ráadásul azt adta elő, hogy orvoshoz sem a terhesség, sem a vetélés miatt nem fordult, ami a Fővárosi ítélőtábla szerint is teljesen életszerűtlen a mai viszonyok között, különösen egy ilyen nagy port felverő cikksorozat esetén. Utal arra is a másodfokú bíróság, hogy a II. rendű alperesi bizonyítási indítványtól a sérelmezett cikkbeli állítások igazolására vonatkozóan érdemi eredmény nem volt várható, ugyanis a kérelemhez kötöttség elve alapján azt kellett volna alátámasztaniuk, hogy a nyilatkozó hölgy a felperestől gyermeket várt, ezt pedig egy szállodai szobában töltött közös éjszaka tényével hitelt érdemlően bizonyítani nem lehet. E körben a másodfokú bíróság kiemelten értékelte azt, hogy az érintett személy még tanúként sem tudott teljes bizonyossággal terhességéről, vetéléséről nyilatkozni, így különösen jogsértő a felperest ezzel összefüggésben érintő több hónapos cikksorozat. Azzal is egyetértett a Fővárosi ítélőtábla, hogy a felperes képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát is megsértették az alperesek, mert a Ptk. 80. § (1) bekezdése alapján a jogszerű megjelentetéshez szükséges felperesi hozzájáruló nyilatkozattal az alperesek nem rendelkeztek. A felperesről a közszereplése alkalmával készített felvételek pedig csak a közszereplése körében lettek volna felhasználhatók, külön, ettől eltérő felperesi engedély hiányában. Mindezekre is tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen ítélte meg az alperesek magatartását, amely mind a jóhirnévsértés, mid képmáshoz fűződő személyiségi jog megsértését megállapította, és a Ptk. 84. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében indokolt volt az alperesek további jogsértéstől való eltiltása. A Fővárosi ítélőtábla a nem vagyoni kártérítés körében – a fellebbezésre tekintettel – azt emeli ki, hogy a Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében az, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, vagy a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát, a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést valamint az elmaradt vagyoni előnyt megtéríteni.A nem vagyoni kártérítés körében az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatát és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján kialakult bírói gyakorlatot kell még irányadónak tekinteni. A nem vagyoni kár lényegében az adott személyiség értékminőségében bekövetkezett csökkenés ellensúlyozására hivatott, mértékének pedig ahhoz kell igazodnia, hogy a jogsértés milyen mértékű kedvezőtlen irányú változást idézett elő a sérelmet szenvedett a félnél. A nem vagyoni kártérítési igény megítélésekor elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a sérelmezett magatartás milyen következményekkel járt, az adott személyről milyen mértékű kedvezőtlen értékítélet alakult ki, és ez megítélését mennyiben befolyásolta.A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a nem vagyoni kártérítés esetén is igazolni kell a jogellenes, felróható magatartást, olyan hátrány bekövetkezését, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható, és a kettő között fennálló okozati összefüggést.A Legfelsőbb Bíróság több döntésében kimondta azt, hogy a nem vagyoni kártérítés megítélésére akkor is lehetőség van, ha a sérelmet szenvedett személy tételesen nem igazolja vagyoni hátrányait,mert a bíróság a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján külön bizonyítás nélkül elfogadhatja az olyan hátrány bekövetkeztét, amely köztudomású ténynek tekinthető. Jelen perben a felperes tanúk vallomásával igazolta, hogy társas, baráti kapcsolatait hátrányosan befolyásolták a megjelentek, várandós feleségét is érintették a közöltek, édesanyját – akiről fényképet is közöltek – megviselték az alperesi cikkek, és mind ismerősei, mind pedig munkatársai, továbbá külföldi partnerei előtt is “kínos magyarázkodásra” kényszerült.Maga a felperes írásban, míg a tanúk szóban nyilatkoztak arról, hogy a felperest megviselték a sajtóban megjelentek, szóbeszéd tárgyává vált és – figyelemmel életvitelére, ismeretségére is - ezen valótlan állítások személyének megítélésére is kihatottak, művészi teljesítményére is kedvezőtlen hatással voltak. Így a másodfokú bíróság az alperesi jogsértés, a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége vonatkozásában kialakult bírói gyakorlat valamint az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatában, illetve annak indokolásában kifejtettek alapján nem találta eltúlzottnak a megállapított nem vagyoni kártérítés összegét, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban felmerült költségekről a Pp. 239. §-án keresztül is érvényesülő Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott, figyelembe véve a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VEI. 22.) EVÍ rendeletet is. Az ügyvédi munkadíj tartalmazza az áfát is. 

Budapest, 2006. május 16.   

                                                                 dr. O, M, s. k.

                                                                      a tanács elnöke   

                                               dr. M. A. s.k.                              dr. K. K. s.k.                                        
                                                előadó bíró                                    bíró
 



Fővárosi Bíróság19. P. 24. 610/2004/3. szám


A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !


A Fővárosi Bírósága dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132 Budapest, Csanády u. 21/a. szám) által képviseltZ.K. lakos felperesnek

az eljárás során nem képviselt MAI NAP SZERKESZTŐSÉGE (1591 Budapest, Pf. 330.) alperes ellen

sajtó-helyreigazítás iránt indított perében meghozta a következő


ÍTÉLETET:


A bíróság kötelezi az alperest, hogy az általa szerkesztett „Mai Nap” című lapban, az ugyanott 2004. április l-jén megjelent „Tüntetés K ellen" című cikkel azonos helyen és betűszedéssel, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt:


„Helyreigazítás:Lapunk 2004. április 1-jei számában, a „Tüntetés K ellen” című cikkben megalapozatlanul híreszteltük, hogy .SE gyermeket várt volna Z.K.-től.”


A bíróság kötelezi az alperes által szerkesztett lapot kiadó SOM MEDIA Rt-t (1117 Budapest, Hauszmann Alajos u. 3. szám), hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 17.500.- Ft (Tizenhétezer-ötszáz) forint perköltséget, valamint a le nem rótt 21.000.- Ft (Huszonegyezer) forint illetéket a Magyar Államnak fizesse meg, külön felhívásra.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban előterjesztem.A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.


INDOKOLÁS


A felperes közismert személyiség, zongoraművész, zenekarvezető. 2003. nyarán több bulvárlap közölt vezető helyen írást arról, hogy SE gyermeket vár a felperestől. A közlések SE előadásán alapultak, miként azok a híradások is, hogy ő később az átélt izgalmak hatására magzatát elvesztette (elvetélt).Az alperes által szerkesztett Mai Nap című napilap 2004. áprilisában visszatért a témára és a 2004. április 1-jei szám Hírvilág rovatában „Tüntetés K ellen” címmel, „Furcsa akcióba kezdett azt egykori kedves felcímmel cikket jelentetett meg, mely arról számolt be, hogy .SE –ZK volt kedvese – szórólapokkal és transzparensekkel demonstrált a Zeneakadémia előtt, valamint megjegyezte, hogy „a nő annak idején azt állította, gyermeket várt a művésztől”. A cikk leírta, hogy a „bosszúra éhes nő" szórólapjaiban azt tudatta a koncertre érkezőkkel, hogy K tönkretett egy pszichiátriailag kezelt asszonyt. Az írás azzal zárult, hogy a felperes az asszisztensén keresztül kommunikál a sajtóval és az ügyben nincs mondanivalója.A felperes úgy ítélte meg, hogy a cikk SE állítólagos terhességére vonatkozó állítása valótlan az ő személyét illetően, ezért jogi képviselője útján 2004. április 2. napján helyreigazítási kérelemmel fordult az alpereshez. Mivel az alperes a kérelmet nem teljesítette, a felperes 2004. április 14-i érkezéssel keresetet nyújtott be a bírósághoz. Olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, amelyből kitűnik, hogy a cikkben megalapozatlanul híresztelték, hogy E.S gyermeket várt volna Z.K.-től. Az alperes a perben érdemi ellenkérelemmel nem élt, a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg.A bíróság a felperes keresetét alaposnak találta.A felperes mind a helyreigazítási kérelmét, mind a keresetét a törvényes határidőben terjesztette elő, ezért azzal a bíróság érdemben foglalkozott. A Ptk. 79. § (1) bekezdése értelmében, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió, vagy filmhíradó valótlan tényt közöl, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül – követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a valós tények.A helyreigazítási igény vizsgálatának legfőbb tartalmi szempontjait a Legfelsőbb Bíróság PK. 12. számú állásfoglalása tartalmazza, mely szerint a kifogásolt sajtóközlemény tartalmát a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni, a közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is.A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A sajtó-helyreigazítási eljárásra nézve ezt az alapelvet a Legfelsőbb Bíróság PK. 14. számú állásfoglalása úgy konkretizálja, hogy a sajtóközlemény vitatott tényállításainak valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét. Mindez gyakorlatilag a sajtószerv objektív felelősségét fogalmazza meg a mástól származó értesülés továbbadásáért (híreszteléséért), vagyis a híresztelés valóságtartalmáért is a sajtószerv felel, valóságát is ő köteles bizonyítani.A felperes kifogásolta, hogy a cikk ismételten úgy tüntette fel ES-t, mint azt a nőt, aki annak idején azt állította, gyermeket várt a művésztől, különös tekintettel arra, hogy a bíróság korábban már ítéletben kötelezte más sajtótermék szerkesztőségét olyan helyreigazítás közzétételére, mely szerint „megalapozatlanul híreszteltük, hogy ES gyermeket várt volna", így a bíróság – tekintettel arra is, hogy az alperes a perben nem vett részt, nyilatkozatot nem tett – a kereseti kérelemnek megfelelően elrendelte a helyreigazítást a Pp. 345. § (3) bekezdése alapján.A bíróság a pervesztes alperest Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség viselésére, míg az alperesi képviselő munkadíját az 32/2003 (VIII. 22.) IM. sz. rendelet alapján állapította meg. A bíróság a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viseléséről a 6/1986 (VI. 26.) IM. sz. rendelet alapján rendelkezett.


Budapest, 2004. május 4.                                               


                                                                                      dr. PÁ s.k.tanácselnök