Fővárosi Bíróság
31.P.22.213/2009/7.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Bíróság
a dr. M. Cs. ügyvéd által képviselt
F-KKF felperesnek, -
a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132
Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt
E-TKE alperes ellen
személyiségi jog megsértése iránt indított perében meghozta a
következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A felperes illetékfeljegyzési joga folytán
le nem rótt 300.000,- (Háromszázezer) Forint illetéket a felperes köteles külön
felhívásra megfizetni a magyar államnak.
A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15
napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000,-(Kilencvenezer) Forint
perköltséget.
INDOKOLÁS
A felperes néhai FGy költő fiatal özvegye, az alperes erdélyi magyar
író.
A könyv hátoldalán idézet olvasható a könyvből: „Első lecke...Román vagy, idegen. Bevándorló...A kínaiak előbb megkapják az engedélyeket, mert büféjük van. Te meg?...Egy és ugyanazon nyelv. És mégsem egy. Üvegfal. Más-más kultúra. Életérzés. Lelkület. Itt mások a férfiak, és mások a nők. Ott az emberek azt mondják egymásnak, amit gondolnak. Mert egymáson kívül másuk sincs. Az ölelés, a hála, a nyitottság, a bizalom, az egymásrautaltság jele. Nálad. A te fejedben. A te kultúrádban. A te szaros Erdélyedben. Itt meg? Bizalmatlanság, féltékenység, gyanú, és feszültség forrása. Egy életre megtanultad. Nincs több ölelés. Első lecke vége. Na és mi vagy te? Magyar vagy magyar!!"
A könyv 216. oldalán az alábbiak
olvashatók:.Elfogadom, nem akarom látni többé...Mindketten elszúrtuk...Ez a
kérdés - a határon túli magyarságé, a zsidóságé, a megmaradt arisztokráciáé - hosszú
idő óta megoldhatatlan, mert éretlen még ez az ország. De az enyém. És
vállalnom kell. Igen. Így vagyok magyar. így vagyunk magyarok. Határon túl is.
Határtalanul....
Nevelned kell magad a boldogságra. Az
önkéntes száműzetés ellenében...Te ezt nem fogadod el. Hiszen erre születtünk.
Hogy minél többet megismerhessünk a világból és átadhassuk egymásnak."
A könyv 217.,218.,219.,220.,221. oldalán az alábbiak olvashatók: „A Költő
születésnapja. A kilencvenötödik.
A művészeti magazin főszerkesztője egy zártkörű vacsorát ad a tiszteletére. A
kiváltságos meghívottak: a főszerkesztőn kívül a
neves táncművész 60 éves, a főszerkesztő régi cimborája,
állítólag már egy évtizede nem érdeklik a nők. A Költő és fiatal felesége Babi.
Ötödikként Klára, mint a magazin illusztrátora. Nem
is érti, hogy hívták meg, de rettenetesen örül a lehetőségnek, hogy láthatja a Költőt. Ünnep a Nosztalgia
Étteremben...."
„..Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a
bejáratnál. A pincérek karöltve az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan
megrázza a fejét. Valamit magyaráz, hogy ott nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely, meg levegő, végül az asztal sarkára
ülteti. Ezt követően Aurél nyakába borul, majd
arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintete és hideg-merev
kezet ad.
Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az
éttermen és levezényelte az ültetést, helyet foglal férje és Aurél között. Szemben velük
a főszerkesztő és Klára. A lány furcsállja az ültetést, a Költő a legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára nem lehet vele
szót ejteni, különösen, hogy köztudott tény,
hogy a Költő már nem hall jól és szemét is hályog fedi.
Babi harsányan nevet és hátra veti fejét.
Töményét rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat fordít a költőnek, és
Aurélhoz húzódik. Aurél már akkor sem volt józan, amikor jött. Klára a főszerkesztő kivételével mindannyiukkal először találkozik.
Aurél valamikor kifejezetten szép férfi lehetett
és sármja, bár alkohol fátyolozza, még mindig érezhető. Trágár és szókimondó,
bohém férfi, vállig érő hajjal, laza
öltönnyel, lógó, bő fehér lenvászon ingben. Fogai különösen fehérek. Babi
hízásnak indult, puha húsú, szőke nő, de inkább
asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás,
fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott és úgy
forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok,
pupillái rettentően összeszűkültek. Nagy, széles gesztusok közepette beszél.
A Költő azonban csodálatos, a helység
összes fényét maga köré vonzza. Szó nélkül elfoglalja helyét a sarokban a pincérek
segítségével, botjára támasztja állát, rálóg bozontos, ősz haja és szomorú
szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő születésnapja.
Aurél, miután futólag megveregette a vállát, a feleségére
koncentrál. A főszerkesztő és Klára pedig oly távol ülnek tőle, hogy érintkezni
nem tudnak vele. Mindenki rendel. A Költő
rendelését a magáéval együtt Babi adja le.
- Hozzanak homárt. Az a kedvence - mutat a
férjére.
Amíg az étel megérkezik, Aurél hangos és
hosszas szónoklatba kezd, arról az időről mesél, amikor Párizsban táncolt. Egy
különösen jól sikerült este után nyolc csokor virággal a szállására tartott. A
háza előtt a sarkon egy kurva állt...."
„Babit nagyon érdekli a történet, Aurél
szinte csak neki mesél, miközben egyik keze a poháron, másik pedig az asztal
alatt Babi combját matatja és hangosan nevetnek. A történetet csak a Költő nem
hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó, mire Babi odaszól:
- Aurél a párizsi kurvákról mesél.
A Költő elmosolyodik és halkan mesélni
kezdi, mintegy magának, hogy egyszer ő is volt kurvával...."
„Akkor meghozzák a homárt. Babi rászól a
pincérre, vigyék vissza és hámozzák meg a férjének, nem lát jól.
Kissé feszélyezi Klárát, hogy már mindenki
eszik, csak a Költő vár, hogy meghámozzák a homárját.
Babi és Aurél egymás szájába adogatják a
falatot, Aurél időnként felkiált
- Te vagy a legnagyobb Költő, imádlak
barátom.
A Költő csak bólogat, majd elé teszik a
tálat és elkezd enni a vakvilágba. Klára segítene, de nem mer. Babira néz, az
meg akkor a Költőre:
- Töröld meg a szádat! Klára feláll,
elindul a mosdó felé, a költő mellett halad el, szeretne valahogy a közelébe
kerülni, beszélni hozzá, de ez hirtelen kinyújtja a kezét, magához húzza és a
fülébe mondja:
Láttam a Brazil őserdőt, vulkánkitörést,
napfogyatkozást a Csendes-óceán fölött, s az északi fényt.... A világ
csodálatos, csak az emberek tönkre teszik. Mit mondjak még, ha már nem írnék
verset, nem élnék. Fejben megcsinálom, s aztán lediktálom az asszonynak. Mint a
börtönben '53-ban. ... Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni, nem
vagyok bárgyú. Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól, aztán eltelik egy
fél óra és akkor már látok, meg hallok is. Nemsokára megműtenek, mert nem tudok
olvasni és ez a legnehezebb. Diákok olvasnak fel. Az asszony ritkán ér rá. Azt
hiszem, hogy elvárnak tőlem valami okosat, ezért megijedek. Már nem tudok
okosakat mondani és régen is csak azt hittem, hogy tudok. Jó, hogy lehet
verseket írni.... Ma a lányok szebbek, a fiúk sportosabbak és egyre
műveletlenebbek. A mosoly boldogság, öröm. Nem is érdemlem. Azt sem, ami a te
szemedben van.... Régen a nagyapám, ha fürdeni akart, előbb fát vágott, majd
tüzet rakott, ma már egy gombnyomás és mégis marhaságokon vitatkozunk. Azon,
hogy ki mennyire nemzeti. Mindenki nemzeti, aki magyar, különben mi lenne?
Nincs megoldás az atombombára, a túlnépesedésre. Kitaláljuk az atombombát a
fegyverek ellen....
- Valami baj van? kiáltja Babi ingerülten.
- Segítsek enni? - majd Klárára néz tűzhányó tekintettel.
- Köszönjük boldogulunk magunk is.
Gondoskodj inkább a főszerkesztő úrról...
Mivel látja, hogy nincs tovább, a Költő
még odasúgja búcsúzásként és megsimogatja Klára karját:
- A XX. század megbukott, kíváncsi vagyok
milyen lesz a mostani...."
A Ptk. 84. § (1) bekezdése e) pontja, a
Ptk. 339. § és a 355. § (1) és (4) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest
5.000.000,-(Ötmillió) Forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére, valamint
2008. január 01. napjától a kifizetésig számított törvényes késedelmi kamatok
megfizetésére.
Előadta, hogy 2007. áprilisában jelent meg
az Alexandra Kiadó gondozásában alperes MP című önéletrajzi ihletésű
kisregénye.
Alperes e regényében Klára névvel szerepel
és az, hogy valóban ő az, a könyv néhány oldalának elolvasása után bizonyossá
válik.
FGy kapcsán az alábbi mondatok - mint tényállítások - valótlanságának megállapítását kérte:
218. oldal: „Szó nélkül elfoglalja helyét
a sarokban a pincérek segítségével, botjára támasztja állát, rálóg bozontos ősz
haja és szomorú szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő születésnapja."
219. oldal: „A történetet csak a Költő nem
hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó,..."
220. oldal: „A Költő csak bólogat, majd
elé teszik a tálat és elkezd enni a vakvilágba. Klára segítene, de nem mer.
Babira néz, az meg akkor a Költőre: - Töröld meg a szádat!"
„Mondja el az embereknek, hogy tudok
beszélgetni. Nem vagyok bárgyú. Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól,
aztán eltelik egy félóra és akkor már látok meg hallok is."
221. oldal: „-Valami baj van?! - kiáltja
Babi ingerülten - Segítsek enni? - majd Klárára néz tűzhányó tekintettel. -
Köszönjük, boldogulunk magunk is."
217. oldal: „Ezt követően Aurél nyakába
borul, majd arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintete és hideg-merev
kezet ad. Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az éttermen és levezényelte az
ültetést, helyet foglal férje és Aurél között."
218. oldal: „Babi harsányan nevet, és
hátraveti a fejét. Töményét rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat
fordít a Költőnek, és Aurélhoz húzódik. ... Babi hízásnak indult, puha húsú
szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás,
fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott és úgy
forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően
összeszűkültek."
219. oldal: „Babit nagyon érdekli a
történet, Aurél szinte csak neki mesél, miközben egyik keze a poháron, másik
pedig az asztal alatt Babi combját matatja, és hangosan nevetnek."
220. oldal: „Babi és Aurél egymás szájába
adogatják a falatot, ..."
Azt a hamis látszatot keltette, hogy FGy
már nem ura önmagának, enni sem tud, csak egy magatehetetlen báb.
A felperes vonatkozásában annak
megállapítását kérte, hogy az állításokkal az alperes azt a hamis látszatot keltette, hogy a
felperes kizárta a férjét a baráti társasából, korlátozta őt a szabad vélemény
nyilvánításban, hogy felperes FGyt elzárta régi és
valódi barátaitól és senkit nem engedett
közülük a közelébe.
Azt a hamis látszatot keltette, hogy
felperes harsány, ledér nő, aki férje szeme láttára kezd viszonyt más férfival.
Azt a hamis látszatot keltette, hogy a
felperes káros szenvedélytől függő, alkoholista, aki egymás után rendeli a tömény
italokat és akinek szembe vérben úszik az alkoholtól.
Fentiek szerint kérte a jogsértés
megállapítását a Ptk. 84.§ a) pontja alapján, továbbá annak megállapítását kérte, hogy
nem csak a jóhírnevét, hanem a becsületét és az emberi méltóságát is megsértette felperesnek az alperes a fenti mondatokkal.
Hivatkozott arra, hogy alperes MP című
könyvének megjelenése rendkívüli hátrányokat okozott felperes számára. Mind
felperes személyét, mind pedig férjéhez való viszonyulását illetően, mind
felperes tágabb környezete, mind pedig szűkebb környezete, ismerősei és
barátai, akik olvasták a könyvet, éreztették fenntartásukat. A barátok és
ismerősök közül többen kétségüknek adtak hangot a felperesről kialakult képet
illetően és sajnos előfordult, hogy még a fennálló jó viszony is megromlott.
Felperes társadalmi megítélése érezhetően romlott, egyértelműen és kétséget
kizáróan megállapítható tehát, hogy alperes felperesről és FGyről szóló rövid
történetének elmesélésével rendkívül súlyos hátrányokat okozott felperes
számára. Alperes azt sugallja könyvében, hogy felperes semmi volt F életében,
csak kiszolgáltatottságában, öreg korára volt és maradt felperessel,
meggyalázza felperes férjével töltött életét, boldogságát.
Alperes felperes személyiségi jogainak és
FGy emlékének ilyen súlyos megsértése felperes álláspontja szerint csakis ezen
magas összegű nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható.
Hivatkozott arra, hogy nem volt főhely az
asztalnál, nem volt kis asztal. Egy kerek asztal volt, nem hagyott mély nyomot
ez a vacsora sem benne, sem a férjében.
Elismerte, hogy volt olyan, hogy egymás
szájába adták az ételt, azonban hivatkozott arra, hogy ez nem olyan volt, mint
egy szerelmi gesztus.
Hivatkozott arra, hogy az alperes
táptalajt adott a könyvével annak, hogy aztán őt kóstolgassa a MD, aki odáig is elment,
hogy azt is leírta, hogy nem kapott megfelelő orvosi ellátást a férje, ami nem igaz.
Bíró kérdésére akként nyilatkozott, hogy
nem utaltak konkrétan erre a könyvre vagy másik könyvre, amikor őt gyalázták. Ő azt
gondolja, hogy a TK könyvéből vehette az információit, közvéleményt.
Hivatkozott arra, hogy a barátait
kérdezgették mások és a barátai mondták azoknak, akik őket kérdezgették, hogy azoktól
egy olyan bizonytalanság visszajött, hogy valóban ilyen-e a felperes. Őt
a barátai megvédték. Hivatkozott arra, hogy FGy
belebetegedne, hogy ha ezt olvasta volna, amit
leírtak róla. Ő egy magabiztos, karakán képet akart sugározni magáról és ilyen
is volt, ha valaki irányított, akkor az ő volt
és nem a felperes. Kérte a 2. sz. beadványban megjelölt tanúkat meghallgatni a
felperest ért hátrányok tekintetében. Utóbb arra is hivatkozott, hogy a jogalap
körében is tudnak nyilatkozni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és
felperes perköltségeiben marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a regény fikció,
az utolsó pár oldalán felismerni véli magát azon a felperes, aki közszemlére
tett megnyilvánulásaira tekintettel közszereplőnek tekintendő. Sehol nem
jelenik meg konkrét név, erre vonatkozó megnyilatkozás az ő részéről nem
hangzik el. Hivatkozott arra, hogy FGy személye által inspirált, azonban nem
nevesített karakterrel szemben nem történt semmilyen kegyeletsértés. Az más
kérdés, hogy regénybeli neje jelleme nem teljesen makulátlanként jelenik meg. A
sajtóban megjelent konkrét információkra alapozva, kívülálló számára a
valóságban sem az, nem beszélve a műfaj adta ábrázolási szabadságról, különös
tekintettel arra, hogy hiányos öltözékben pózoló, bulvársajtónak nyilatkozó
közszereplőről van szó. Hivatkozott arra, hogy konkrétumok nélküli, fiktív
műről van szó, azonban az az alperes tényleges tapasztalatain alapul, ezért a
kifogásolt elemek a valóságnak megfelelnek és bizonyíthatóak. Álláspontja
szerint az alperes nem sértette felperes becsületet, hiszen fiktív művében és
nyilatkozataiban sem nevezi meg konkrétan a szereplőket, továbbá valós tényeket
ír le oly módon, amely közszereplő esetében nem lépi át a jogsértés határait,
hanem a szabad véleménynyilvánítást szolgálja. Továbbá semmilyen formában és a
legcsekélyebb mértékben sem sérti FGy emlékét, hanem a legnagyobb tisztelettel
és hitelességgel adózott a költő által ihletett regényhősnek, amire bizonyíték
maga a regényrészlet. A vád a szöveg önkényes átértelmezésének szándékos
torzításán alapul, továbbá álláspontja szerint nem lehet eltiltani egy szerzőt
attól, hogy közszereplőről írjon, fiktív formában, ráadásul saját véleményét,
ami valós benyomásokon alapul.
Hivatkozott arra, hogy az alperesre mély benyomást
tett a Fval való egyetlen élő találkozás. Értékesnek találta monológját és
tisztelete jeléül ezzel a befejezéssel koronázta meg legfontosabbnak tartott
előítéletek elleni küzdelemről szóló regényét. Ráadásul a felperesnek is
adózott annyi tisztelettel, hogy nem nevesítette a karaktert. Ezen kívül sehol
nem nyilatkozott ellene, még csak el sem árulta soha, hogy kiből merítette a
karaktert.
Az alperes számára bántónak tűnt, hogy a
felperes nem a férjét, hanem egy másik vendéget tüntetett ki figyelmével. író és
művésztársaságban szokott dolog a nyitottság, a társasában ellazulás,
egymástesti érintése ennek önmagában való ismertetése részéről a szövegben nem
bántó. MI nyitott, nagyvilági ember, aki
társaságban felengedett és volt érintés közte meg felperes közt. Az alperes utal a könyvben arra, hogy a művészt nem érdeklik a
nők, ekként ez nem szerelmi kapcsolatra utal.
Úgy emlékezett az eseményre, hogy többször, hosszan megveregette a combját a
felperesnek a művész. Hivatkozott arra, az hogy
libamájat adott MI szájába, a felperes is elismerte
vallomásában.
A kinézett zsáner képszerű leírása nem
sérthet becsületet és jóhírnevet.
Az alperes szerint a felperesről nem azt
írta, hogy viszonyt kezdett más férfivel, csak azt, amit látott és azt, hogy harsányan
viselkedett. Nem tüntette fel alkoholistának, csak leírta, hogy alkoholt
fogyasztott, ami nem ugyanaz és megfelelt a
valóságnak.
Alperes nagyon kis mennyiséget iszik,
számára csak két konyak, két portói, amit felperes elismert, nem kevés, ez nézőpont
kérdése.
Hivatkozott arra, hogy a táncos egy szabad
elvű világfi, az ábrázolás hiteles, baráti üdvözlésként az ő karakterébe bele fér, hogy
combon veregeti vagy simogatja asztaltársát, különösen iszogatás alkalmával.
Hivatkozott hasonló művekre a magyar
irodalomból, illetve a világirodalomból. Hivatkozott arra, hogy hiteltelen az,
hogy bizonyos közeli jó barátokkal eme könyv hatására megromlott a jó viszony.
Vajon miért adtak hitelt egy fiktív mű rövid részének, ha annyira jól ismerték a
helyzetet. MD könyvében írtakért nem felel.
Hivatkozott arra, hogy nem volt
dokumentarista a mű. Ha az lett volna a célja, hogy ezt az anyagot
felhasználja, már előbb megírja, de ennek a könyvnek nem ez volt a központi
témája. A részletet hátborzongató lezárásnak tartotta a XX. század bukásáról,
azért került be, mert nem is kötődik a regény többi részéhez. A látomásnak
szerves előzménye a miliő, amelyben a költő élt a nyilatkozat pillanatában és
amelybe betekintést engedett számára az este. Szívszorító látvány volt és azt
akarta, hogy legalább ennyi szimbolikus elégtételt vegyen egy fiktív műben a
saját regényében, ez emberi és szakmai joga. Ars poeticája az írás bátorsága.
Hivatkozott arra is, hogy nem önéletrajzi
könyvet írt. Tény, hogy mint minden szerző, ő is felhasznált fordulatokat a
saját életéből, de más forrásból is felhasznált szálakat és fikciós elemeket
is, hiszen műfajilag regényről volt szó. Klára alakját köztudottan egy
képzőművész ismerőséről mintázta, ami annak idején többször is elhangzott a
sajtóban és előadásokon is. A fenti álláspontjánál fogva bizonyítást nem kívánt
felajánlani a vacsorán történtekre.
A kereset nem alapos.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető
jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog
lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
59. § (1) A Magyar Köztársaságban
mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok
és a személyes adatok védelméhez való jog.
61. § (1) A Magyar Köztársaságban
mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) Tudományos igazságok kérdésében
dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány
művelői jogosultak.
A Ptk. 2. § (1) A törvény védi a személyek
vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit.
(2) A törvény biztosítja a személyeknek az
őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően.
75. § (1) A személyhez fűződő jogokat
mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
78. § (1) A személyhez fűződő jogok
védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.
(2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen,
ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel,
vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
84. § (1) Akit személyhez fűződő jogában
megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket
támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés megtörténtének
bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés abbahagyását és
a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő
nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség
esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a sérelmes helyzet
megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő
részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog
megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
e) kártérítést követelhet a polgári jogi
felelősség szabályai szerint.
Ezt alátámasztja az is, hogy sem - az
alperessel való személyes konfliktus és indiszkréció érzés miatt a felperes
irányában a kérdésekre adott válaszok alapján érezhetően elfogult - K tanú, sem
a felperes nem azt nyilatkozta, hogy azt kérdezték volna tőlük, hogy tényleg ilyen
volt-e a vacsora, tényleg ez történt a vacsorán. K tanú erre nem emlékezett, a
felperes pedig azt nyilatkozta, hogy olyan kérdést kaptak a barátai, hogy
tényleg ilyen-e a felperes.
A bíróság maga is a keresetlevélből
értesült arról, hogy a könyv ezen fejezete tényleg megtörtént esemény.
Kétségtelen, hogy az alperes a felperes és
FGy karakterét használta fel a regényében, és ez a bíróság számára is
felismerhető volt a 95 éves költő, és a fiatal feleség kapcsolatból is, az
egyéb életrajzi utalásokon túl, valótlan vagy valós tényállítások által keltett
hamis látszat hiányában azonban a felperes keresete nem lehetett alapos.
A karakter lehetett valós alapú, a
névváltoztatás és a regénybeli szerepeltetés folytán azonban az írónak
lehetősége volt a színezésre, így abban az átlagolvasóban, aki felperest,
illetve FGyt ismeri, illetve felismeri a regényben, a regényrészletet olvasva felvetődik
a kérdés éppen a regény írói szabadsága folytán: vajon mennyire hasonlít a
karakter FGyre, illetve a felperesre, és mennyi abból az írói színezés. A
karakter felhasználás ekként a felperes által megállapítani kért hamis
látszatot keltőnek, jóhírnévsértőnek nem tekinthető. A bíróság álláspontja
szerint helyesen hivatkozott arra is az alperes, hogy a karakter élethűsége nem
jelent hamis látszat miatti jóhírnév, vagy becsületsértést Ptk. 76§, 78.§
alapján.
A vélemény akkor lehetne sértő, ha
nyilvánvalóan alaptalan, a logika szabályaival ellentétben áll.
A felperes is, az alperes is, és K tanú is
olyan részleteket adott elő azonban, amelyek alapján - függetlenül attól, hogy
a vélemény, az alperes írói látásmódja helyes, vagy helytelen - az események
ábrázolhatóak az alperes által leírt módon, az események eltérő látásmódja
éppen a regény hátoldalán is olvasható kulturális, társadalmi eltérésekből
adódik. A felperes elismerte az étel szájba adását, azt, hogy MI hangos volt,
vele beszélgetett, a férjének segíteni kellett. KT azt is nyilatkozta, hogy a
felperes nem babusgatta a férjét, úgy viselkedett vele ahogy az a kívülállók
számára különös lehetett, de éppen ennek köszönhette az idős korban mutatott
tartását, az életben maradáshoz szükséges erőfeszítéseket. Amellett, hogy
lehet, hogy ennek köszönhette az életét a költő, és a felperes jó feleség volt,
az a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozik, hogy ha valaki ezt a
bánásmódot sérelmezi. Az, hogy F nem látott, nem hallott jól az alperes által
idézett más forrás is alátámasztotta, így nem nyilvánvalóan alaptalan vélemény,
az idős korra tekintettel természetesek, és emberiek az ezzel kapcsolatos
problémák is, amik a regényrészletben megjelentek.
A bíróság utal arra, hogy nem elvitatható
az alperestől az sem, hogy az legyen a véleménye, hogy a költőt elhanyagolták,
a felperes harsány, durván bánt a férjével, ahogy a felperestől sem az, hogy
akként értékelje az eseményeket, ahogy azt a személyes előadásában tette, mint
pl. hogy az alperes a költőt kisajátította.
Azt, hogy az alperes véleménye nem minden
alap nélkülien egyedülálló, alátámasztotta a felperes által csatolt ellenkérelem
is, miszerint voltak mások is akik - alaposan vagy alaptalanul – hasonlóan vélekedtek a felperesről.
A jogalap körében a bíróság a felperes által indítványozott tanúbizonyítást mellőzte, a tanúk nem voltak jelen a vacsoránál, illetve a tanúk vallomása indifferens abból a szempontból, hogy a regényt olvasva az átlagolvasóban milyen benyomás keletkezik, keletkezhet a vacsora megtörténte, illetve FGyről, illetve a felperesről kialakult kép tekintetében.
Budapest, 2009. november 18. dr. I. A. sk. bíró
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fővárosi Ítélőtábla
7.Pf.20.165/2010/14.
A Fővárosi Ítélőtábla dr. M. Cs. ügyvéd által
képviselt F-KKF felperesnek - a Dr. Strasser Dr. Józsa Ügyvédi Iroda tagjaként
eljáró dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac utca 32.) által
képviselt E-TKE alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt
indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. november 18. napján kelt
31.P.22.213/2009/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt
előterjesztett és Pf/4. sorszám alatt kiegészített fellebbezés, valamint az
alperes részéről Pf/2. sorszám alatt előterjesztett és Pf/3. sorszám alatt
kiegészített csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság
ítéletét helybenhagyja.
I n d o k o l á s
A felperes néhai FGy költő özvegye, az
alperes erdélyi magyar író. KT főszerkesztő 2005. augusztus 18-án 95.
születésnapja alkalmából vacsorát szervezett FGynek. A meghívottak között ott
volt a felperes, az alperes és MI balettművész is. Az alperes 2007-ben „Mp”
címmel könyvet jelentetett meg, amelynek zárófejezetében a könyv Klára nevű
főszereplője a „Költő” 95. születésnapja tiszteletére egy művészeti magazin
főszerkesztője által adott zártkörű vacsoráról számolt be, melyen a „Költő”
Babinak nevezett felesége és az Aurélnak nevezett táncművész is részt vett.
A felperes keresetében annak megállapítását
kérte, hogy az alperes a „Mp” című könyvében írottakkal megsértette a felperes
emberi méltósághoz, becsülethez és jóhírnévhez való jogát, valamint FGy
emlékét, és így a felperes kegyeleti jogát. Kérte az alperes eltiltását a
további jogsértéstől, továbbá kérte az alperest arra kötelezni, adjon elégtételt
a felperesnek oly módon, hogy magánlevélben ismerje el a jogsértés tényét és
fejezze ki sajnálkozását. Az alperest 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés
megfizetésére is kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes a „Mp" című,
önéletrajzi ihletésű kisregényében bemutatott vacsora ténylegesen megtörtént
esemény volt, a felperes személye, illetve néhai FGy személye is
beazonosítható. FGyvel kapcsolatosan a következő tényállítások valótlanságának
megállapítását kérte:
-
218.
oldal: „Szó nélkül elfoglalja helyét a sarokban a pincérek segítségével,
botjára támasztja állát, rálóg bozontos ősz haja, és szomorú szemmel, némán
néz. És vár. Ez az ő születésnapja.";
-
219.
oldal: „A történetet csak a Költő nem hallotta, halkan megkérdezi többször is,
hogy miről van szó";
-
220.
oldal: „A Költő csak bólogat, majd elé teszik a tálat, és elkezd enni a
vakvilágba. Klára segítene, de nem mer. Babira néz, az meg akkor a Költőre:
-Töröld meg a szádat!";
„Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni. Nem vagyok bárgyú. Az elején
mindig megijedek a nagy társaságtól, aztán eltelik egy fél óra, és akkor már
látok meg hallok is.";
-
221.
oldal: „Valami baj van?! - kiáltja Babi ingerülten. - Segítsek enni? - majd
Klárára néz tűzhányó tekintettel. - Köszönjük, boldogulunk magunk is.".
A felperessel kapcsolatosan a következő
mondatok valótlanságának megállapítását kérte:
-
217.
oldal: „Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a bejáratnál. A pincérek karöltve
az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan megrázza a fejét. Valamit
magyaráz, hogy ott nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely meg levegő.
Végül az asztal sarkára ülteti." „A lány furcsálja az ültetést, a Költő a
legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára nem lehet vele szót ejteni.";
-
217.
oldal: „Ezt követően Aurél nyakába borul, majd arcon csókolja a főszerkesztőt.
Klárán átsiklik a tekintete, és hideg-merev kezet ad. Miután Babi
nagyasszonyosan átlibbent az éttermen, és levezényelte az ültetést, helyet
foglal férje és Aurél között.";
-
218.
oldal: „Babi harsányan nevet, és hátraveti fejét. Töményét rendel, egyiket a
másik után. Egyenesen hátat fordít a Költőnek, és Aurélhoz húzódik." „Babi
hízásnak indult, puha húsú szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan
nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses
színre váltott, és úgy forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái
rettentően összeszűkültek.";
-
219.
oldal: „Babit nagyon érdekli a történet, Aurél szinte csak neki mesél, miközben
egyik keze a poháron, a másik pedig az asztal alatt Babi combját matatja, és
hangosan nevetnek.";
-
220.
oldal: „Babi és Aurél egymás szájába adogatják a falatot".
Az alperes a kereset elutasítását kérte
arra hivatkozva, hogy a regényben sehol nem jelenik meg konkrét név, a FGy
személye által inspirált, azonban nem nevesített karakterrel szemben nem
történt kegyeletsértés. Álláspontja szerint valós tényeken alapuló, szabad
véleménynyilvánítás történt, fiktív formában közszereplőkről. Előadta, hogy a
mű nem dokumentumregény, az alperes nem pontosan idézte a regénybeli költő
szájába adott szavakat, mert emlékezetből dolgozott, diktafont nem használt.
Azzal érvelt, hogy mély benyomást tett rá a Fval való egyetlen élő találkozás,
értékesnek találta monológját, és tisztelete jeléül ezzel a befejezéssel
koronázta meg legfontosabbnak tartott, előítéletek elleni küzdelemről szóló
regényét; az is alperes FGy iránti csodálatáról tanúskodik, hogy regénye záró
motívumát és üzenetét is az ő szavaival mondja ki.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet
elutasította. Rendelkezése szerint a felperes köteles 300.000 forint
feljegyzett illetéket - felhívásra - megfizetni az államnak; kötelezte továbbá
a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000 forint
perköltséget. Az elsőfokú bíróság a regény műfaji sajátosságait elemezve arra
mutatott rá, hogy a regény nem tényállítások halmaza, még akkor sem, ha a
történet megírásánál az író megtörtént eseményt használ fel. Kiemelte, hogy az
alperes könyvében nem azt állította, hogy együtt vacsorázott a felperessel és
FGyvel, illetve a vacsora az általa leírtak szerint történt, hanem a
vacsoraélményt használta fel a mondanivalója kiemeléséhez, illetve a regény
lezárásához. Az elsőfokú bíróság megállapította: kétségtelen, hogy az alperes a
felperes és FGy karakterét használta fel regényében, valótlan vagy valós
tényállítások által keltett hamis látszat hiányában azonban a felperes keresete
nem lehetett megalapozott. Álláspontja szerint az alperesnek, az írónak
lehetősége volt színezésre, így az átlagolvasóban éppen a regény írói
szabadsága folytán felvetődik a kérdés, vajon mennyire hasonlít a karakter
FGyre, illetve a felperesre, és mennyi abból az írói színezés. Az elsőfokú
bíróság álláspontja szerint a regény mint fikciós elemekkel is dolgozó művészi
alkotás, adott esetben esetlegesen vitatható művészi értékétől, stílusától,
igényességtől függetlenül,
az Alkotmány 70/K. § alapján védelem alatt áll. Ezen túlmenően kifejtette: a
vacsoraleírás akkor sem lett volna sértő, ha az alperes nem regényt írt volna,
hanem azt írta volna le, hogy a vacsora a leírása szerint megtörtént. A közölt
részlet ugyanis szubjektív látásmódot, leírást tükröz, amely a
véleménynyilvánítás határait nem lépi túl. Utalt arra, hogy a vélemény
helyességéről az elsőfokú bíróság nem hivatott állást foglalni. Álláspontja
szerint a vélemény akkor lehetne sértő, ha az nyilvánvalóan alaptalan, a logika
szabályaival ellentétben áll. Kifejtette: a személyesen meghallgatott felperes,
az alperes és KT tanú is olyan részleteket adtak elő, amelyek alapján az
esemény ábrázolható az alperes által leírt módon. Az események eltérő
látásmódja - ahogy az a regény hátoldalán is olvasható - kulturális, társadalmi
eltérésekből adódik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem vitatható el
az alperestől, hogy az legyen a véleménye: a költőt elhanyagolták, a felperes
harsányan, durván bánt a férjével, ahogy a felperestől sem az, hogy akként
értékelje az eseményeket, ahogy azt személyes előadásában tette (az alperes a
költőt kisajátította). Az elsőfokú bíróság megítélése szerint FGy
vonatkozásában a kereset azért is alaptalan, mivel az idős kor velejáró
nehézségeinek bemutatása nem sértő, az idős kor megnyilvánulásai a
társadalomban nem kelthetnek visszatetszést, az idős ember társadalmi
megítélését nem rombolja, az időskori küzdelmek tiszteletet, legfeljebb
együttérzést válthatnak ki az emberekből.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a
felperes nyújtott be fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését, és az
elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára
kötelezését kérve. Nem vagyoni kártérítés iránti keresetét 100.000 forintra
szállította le. Álláspontja szerint, ha egy közleményből - műfajától
függetlenül - valakinek a személye bármilyen módon beazonosítható, akkor a
közlemény valótlan állítása, avagy hamis látszat keltése az adott,
beazonosítható személy személyiségi jogait sérti, ezért téves az elsőfokú
bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja. Mivel a könyv valós eseményekről
számolt be, az ott közölt és a keresetben kifogásolt állítások
tényállításoknak, mégpedig valótlan tényállításoknak minősülnek. Álláspontja
szerint az átlagolvasó egy konkrétan beazonosítható személyhez kapcsolódó
esemény kapcsán egy önéletrajzi ihletettségű könyvet olvasva nem arra gondol,
hogy itt kitalált eseményről van szó, amely a művészi szabadság tárgykörébe
esik, hanem arra, hogy az való személy életéből vett valós esemény. Hivatkozása
szerint az általa indítványozott, de az elsőfokú bíróság által mellőzött tanúk
egyértelműen alá tudnák támasztani: tűrhetetlennek tartották, hogy a felperes
és néhai férje személyét ilyen sértő, bántó, megalázó, valóságnak meg nem
felelő módon ábrázolta könyvében az alperes. A felperes kifejtette: teljeséggel
megalapozatlan az elsőfokú bíróságnak az alperes véleménynyilvánítási
szabadsága körében kifejtett álláspontja, az ugyanis, hogy valaki, valakit
elhanyagol, illetve vele durván bánik, nem véleménynyilvánítás, hanem szilárd,
sértő jellegű tényállítás, amelyek nem maradhatnak jogkövetkezmények nélkül
úgynevezett kulturális, társadalmi eltérésekből adódó írói látásmód okán.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az
elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, míg csatlakozó fellebbezésében a
részére megítélt perköltség 200.000 forint plusz áfa összegre felemelését
kérte. Előadta, mivel regényről van szó, az olvasó számára nem egyértelmű, hogy
kiről lehet szó a könyvben. Utalt arra is, hogy nem a közismert költőfejedelem
megnevezést használta, és az idősödő költő, fiatal feleség felállás sem teljes
mértékben egyedülálló. Előadta, hogy FGy személyét semmilyen kegyeletsértés nem
érte, hiszen az alperes a regénybeli költő alakját a legnagyobb szeretettel és
tisztelettel ábrázolta.
A költő felesége nem makulátlanként jelent meg a miiben, ezt azonban a
felperesnek a médiában tett kijelentései is megerősítették. Érvelése szerint
nem becsületsértő tényeket közölt, hanem saját személyes benyomásait, fiktív
keretbe foglalva, más névvel illetve. Hivatkozott arra is, hogy az egyetlen
szemtanúként meghallgatott KT vallomásából is az tűnt ki, hogy a felperes
meglehetősen sajátos módon bánt néhai férjével, amely cselekedetnek sokféle
értelmezése lehet. Tekintettel arra, hogy a felperes szereplései által
közszereplővé vált, szavai és tettei visszhangot keltenek a külvilágban, még
akkor is, ha a visszhang nem minden esetben kedve szerint való. Érvelt azzal
is, hogy az alperest az éttermi események tekintetében nem a torzítás és
szándékos lejáratás célja vezérelte, hanem élményei visszaadása, és így
igaztalan a vád, miszerint alperes valótlant közölt és hamis látszatot keltett.
Az alperes nem önéletrajzi könyvet, nem dokumentarista művet írt; tény, hogy
felhasznált elemeket abból az életközösségből, amelyet ismer, azonban azt nem
tiltja törvény. A könyve műfaját tekintve regény, tehát nem való eseményekről
számol be, hanem fiktív világot teremt, fiktív hősökkel, amelyek között létezik
olyan, amelyeknek a karakterét élő személy inspirálta, de az nem szerepel
nevesítve. Álláspontja szerint a felperes által indítványozott tanúk
meghallgatása a jogalap tekintetében szükségtelen, hiszen a per tárgyát a
regénybeli leírás egyetlen eseménye képezheti, amelynek a tanúk közül egyedül a
meghallgatott KT volt szemtanúja. Érvelése szerint „szilárd" tényállításról
sem lehet beszélni, hiszen nem név szerint és nem tudósításban jelentek meg,
hanem írói ábrázolásban, név nélkül, fiktív műfajban. Előadta, bár valóban
tényekből építkezik az alperes, nem hamis tényekből. Érvelése szerint az
alkotói és véleménynyilvánítási szabadságba tartozik az egyéni nézetek
megfogalmazása, különösen, ha ez diszkrét, nem nevesített és nem reklámozott
formában egy kulturális különbözőségeket ábrázoló fiktív műben történik, és
különösen, ha „eme nézetekre igencsak rászolgáló, a sajtónak a szexről, a
biszexualitásról nyíltan nyilatkozó közszereplőről van szó".
A felperes az alperes fellebbezési
ellenkérelmére adott válaszában kifejtette: az alperes fellebbezési
ellenkérelme arra a valótlan hipotézisre épül, hogy a szóban forgó este úgy
zajlott le, ahogy ő a könyvében állítja. Mivel tanúvallomás igazolta, hogy az
események nem úgy folytak, ezért nyilvánvalóan minden ebből fakadó
következtetés hamis az alperes iratában. Az alperes „irományával"
ellehetetleníti a felperes FGy emlékének ápolását, alkotói hagyatékának
megőrzését szolgáló munkáját.
Az alperes érvelése szerint a felperes
közszereplő, botrányos, de legjobb esetben is erősen megosztó személyiség,
amivé saját magatartása és nyilatkozatai tették, alperes regényétől térben és
időben is függetlenül. Előadta: semmi olyat nem írt, „ami már eleve ne cirkált
volna a köztudatban, semmi olyat, amit egy vállaltan nagyvilági nő
nyilatkozatainak ellentmondana, semmi olyat, ami nem állna összhangban a
valósággal és semmi olyat, ami a költő emlékét ne tisztelné".
A felperes fellebbezése és az alperes
csatlakozó fellebbezése megalapozatlan.
Dr.S.M s.k. a tanács elnöke
Dr.K.A s.k. előadó bíró Dr.V.E s.k. bíró
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA, mint felülvizsgálati bíróság
Pfv.IV.21.011/2011/9. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a
dr. M. Cs. ügyvéd által képviselt F-KKF felperesnek
a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac u. 32.) által képviselt E-TKE
alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai
iránt a Fővárosi Bíróság előtt 31.P.22.213/2009. számon megindított és a
Fővárosi ítélőtábla 7.Pf.20.165/2010/14. számú jogerős ítéletével befejezett
perében a felperes által 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem
és az alperes által Pfv.3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó felülvizsgálati
kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet
részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben
megváltoztatja, és a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 250.000
(Kétszázötvenezer), a másodfokú perköltség összegét 50.000 (ötvenezer) forintra felemeli.
Az alperes csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére kötelezését mellőzi.
I n d o k o l á s
A felperes keresetében annak
megállapítását kérte, hogy az alperes a „Mp" című könyvében közöltekkel
megsértette emberi méltósághoz, becsülethez és jóhírnévhez való jogát, valamint
FGy emlékét és ezáltal a felperes kegyeleti jogát. A jogsértés miatt az alperes
további jogsértéstől való eltiltását, magánlevélben történő elégtételadásra,
valamint 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú
ítéletet helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az
alperesnek 15 napon belül 5.000 forint + áfa fellebbezési eljárási költséget. A
felperest 24.000 forint fellebbezési eljárási illeték, az alperest 5.000 forint
csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte az állam javára.
A jogerős ítélet által megállapított
tényállás szerint az alperes a könyvben beszámolt a néhai FGy költő 95.
születésnapja alkalmából rendezett zártkörű
vacsoráról, amelyen alperesen kívül részt vett a
költő Babinak nevezett felesége, MI táncművész (a könyv szerint: Aurél) és KT
főszerkesztő. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a regényből a felperes
és az elhunyt költő személye egyértelműen beazonosítható
volt. Ugyanakkor az alperes az eseményeket és az arról alkotott véleményét oly
módon közölte, hogy sem tartalmában, sem kifejezésmódjában nem volt sértő, nem
lépte túl a szabad véleménynyilvánítás kereteit, nem sértette sem a felperes
jóhirnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, sem pedig FGy emlékét. A
másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes közszereplőként az
erőteljesebb, sértő, bántó kritika elviselésére is köteles. A PK. 12. számú
állásfoglalás alapján az alperes alkotmányos keretek között megmaradó
véleményét tartalmazza a könyv, ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az
írásmű szubjektív, érzelmi töltésű megfogalmazásokat is tartalmaz.
Az alperes csatlakozó fellebbezését sem
ítélte alaposnak, mivel az elsőfokú bíróság a perköltség összegét a 32/2003.
(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogi képviselő
által kifejtett munkára tekintettel helytállóan állapította meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes
felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet
nyújtott be.
Előadta, hogy a keresetben megjelölt
tényállítások egy múltbeli eseményre, történésre vonatkoznak, ezért azok tényállítások. így az
alperes által a könyvben leírtak nem véleménynek minősülnek. A felperes
álláspontja szerint a szereplők beazonosíthatósága erősíti azt a látszatot,
hogy az alperes valós történésekről számolt be. A felperes viselkedését, kinézetét,
barátaihoz, férjéhez való viszonyát leíró
tényállítások súlyosan sértik a felperes becsületét, emberi méltóságát és
jóhírnevét. Azt a hamis látszatot keltik, hogy egy harsány, ledér nő, aki idős
férje szeme láttára vacsoraasztalnál kezd viszonyt más férfival. Ezzel női
mivoltában alázza meg az alperes könyve. Emellett káros szenvedélytől függő
alkoholistának, míg a férjét kiszolgáltatott, szerencsétlen idős embernek
tünteti fel.
Felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős
ítélet csatlakozó felülvizsgálati kérelmével nem érintett részében - hatályában
való fenntartását kérte.
A vélemény, bírálat, értékítélet akkor
jogsértő, ha egyúttal valótlan tényállítást is magában foglal, illetve ha a
közlés módja aránytalanul túlzó, indokolatlanul sértő, lealázó.
A kegyeleti jog a halott emlékének
megőrzésére való jogosultság, amely a fentiekben rögzített személyi kör számára
biztosítja, hogy a halott emlékét, jóhírnevét sértő magatartás esetén fellépjen.
A könyvben megjelentekből a felperes a
kővetkező közléseket
sérelmezte:
1./„Szó nélkül elfoglalja helyét a
sarokban a pincérek segítségével. Botjára támasztja állát, rálóg bozontos, ősz
haja, és szomorú szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő
születésnapja."
2./„A történetet csak a Költő nem
hallotta, halkan megkérdezi
többször is, hogy miről van szó."
3./„A Költő csak bólogat, majd elé teszik a
tálat, és elkezd
enni a vakvilágba. Klára (a könyv főszereplője) segítene,
de nem mer. Babira néz, az meg akkor a Költőre: Töröld
meg a szádat!", „Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni. Nem vagyok bárgyú.
Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól,
aztán eltelik egy fél óra, és akkor már látok,
meg hallok is."
4./„Valami baj van?! - kiáltja Babi
ingerülten. Segítsek
enni? – majd Klárára néz tűzhányó tekintettel. - Köszönjük, boldogulunk magunk is."
5./„Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a
bejáratnál. A pincérek
karöltve az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan megrázza a fejét. Valamit magyaráz, hogy ott
nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely meg levegő.
Végül az asztal sarkára ülteti." „A lány
furcsálja az ültetést, a Költő a
legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára
nem lehet vele szót ejteni."
6./„Ezt követően Aurél nyakába borul, majd
arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintetet, és hideg-merev
kezet ad. Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az éttermen, és levezényelte az
ültetést, helyet foglal férje és Aurél között."
7./„Babi harsányan nevet, és hátraveti
fejét. Töményét: rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat fordít a
Költőnek, és Aurélhoz húzódik." „Babi hízásnak indult, puha húsú szőke nő,
de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges
menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott, és úgy forog, mint a
fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően összeszűkültek."
8./„Babit nagyon érdekli a történet, Aurél
szinte csak neki mesél, miközben egyik a poháron, a másik pedig az asztal alatt
Babi combját matatja, és hangosan nevetnek."
9./„Babi és Aurél egymás szájába adogatják
a falatot."
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt
hangsúlyozza: egy regény szerzője önmagában annak stílusára, műfajára
hivatkozással nem mentesülhet a személyhez fűződő jog megsértésének
következményei alól. A műfaj és a közlési forma által a műben közölt tényállítások
nem válnak véleménnyé (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.195/2008/9.).
Helytállóan állapította meg a jogerős
ítélet, hogy a per tárgyát képező könyvben szereplő költő és feleségének
személye az esemény és a szereplők leírásából egyértelműen beazonosítható. A
peradatok szerint ugyanis tény az, hogy néhai FGy költő 95. születésnapján
vacsorát szerveztek egy étteremben, és azon a regényben más néven megnevezett,
azonban leírásukból felismerhető személyek vettek részt.
Az alperes a perbeli vacsoránál
történteket saját nézőpontjából megközelítve, sajátos stílusában fogalmazta meg
a regényben. Ennek során valótlan és egyben sértő tartalmú tényközlést nem
tett, és a való tényeket sem tüntette fel hamis színben. A regényben leírt
tények, így az, hogy a költőnek segíteni kellett az étkezésnél, illetve hogyan viselkedett
a vacsoránál a felperes és mit fogyasztott, megfeleltek a valóságnak, azt a
peres felek előadása és KT tanú vallomása alátámasztotta. Az alperes ezen
túlmenően az eseménnyel, a résztvevők viselkedésével kapcsolatban kialakított
véleményének, benyomásának adott hangot a könyvben, ami a történteken alapult,
és kifejezésmódjában, szóhasználatában sem volt túlzó módon megalázó, hántó, így
személyiségi jogvédelemre sem a felperes becsülete, jóhírneve, emberi
méltósága, sem a kegyeleti jog megsértése okán nem adott alapot.
A fentiekre tekintettel a másodfokú
bíróság jogszabálysértés
nélkül utasította el a felperes keresetét.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati
kérelmében ugyanakkor
alappal sérelmezte a jogi képviselet ellátásáért az elsőfokú eljárásban
megállapított perköltség összegét.
A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdése
értelmében ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó
díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával
felmerült munkadíj összegét a (2)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével
állapítja meg.
A (2) bekezdés a) pontja értelmében
polgári perben az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a
pervesztes felet terhelő összege a 10 millió forintot meg nem haladó
pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5 %-a, de legalább 10.000 forint.
A perbeli esetben az alperes az elsőfokú
eljárásban ügyvédi munkadíjra vonatkozó megállapodást nem csatolt az iratokhoz.
A felperes személyhez fűződő jogai megsértése miatt 5 millió forint nem vagyoni
kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ennek alapján a fentiek
szerint az alperes jogi képviseletének ellátásáért 250.000 forint perköltség
állapítható meg. A bíróság ezt az összeget a 3. § (6) bekezdése alapján
indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett
ügyvédi tevékenységgel, azonban ezt indokolni köteles.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalások és a
beadványok számára tekintettel az alperes részére járó ügyvédi munkadíjat:
mérlegeléssel 90.000 forintban határozta meg.
Az iratok alapján megállapítható volt,
hogy a bíróság az ügyben két tárgyalást tartott, amelyeken a felek személyes
előadását követően tanúmeghallgatást foganatosított. A több órán át tartó
tárgyalások és a részletes ellenkérelem alapján az alperes csatlakozó
felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a jogi képviselet
ellátásáért a jogszabály szerinti ügyvédi munkadíj összegét indokolatlanul
mérsékelte a bíróság. Emellett az ügyben eljárt bíróságok nem adták konkrét
indokát annak, hogy az IM rendelet alapján járó ügyvédi munkadíj mely okból nem
áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi
tevékenységgel. Ez önmagában, kizárólag a tárgyalások
és a beadványok számával nem indokolható. A jogszabály alapján ugyanis a ténylegesen
ellátott ügyvédi tevékenység érdemi, tartalmi értékelésével van csak lehetőség
az ügyvédi munkadíj csökkentésére. Ilyen
csökkenést megalapozó érdemi indok az ügyben
nem volt megállapítható.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi
képviseletének ellátásával felmerült elsőfokú perköltséget - áfával növelten - 250.000
forintban határozta meg.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése
alapján a felperes köteles 5000 forint csatlakozó fellebbezési, a 36.000 forint
felülvizsgálati és 7.000 forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illeték
megfizetésére az állam javára.
Budapest, 2011. október 19.
Dr.M.M sk. a
tanács elnöke, Bné dr.K.K sk. előadó bíró, Dr.K.Zs sk.bíró