Fővárosi Bíróság 

31.P.22.213/2009/7. 

                        A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! 

A Fővárosi Bíróság  

a dr. M. Cs. ügyvéd által képviselt

F-KKF felperesnek, -

a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt

E-TKE alperes ellen

 

személyiségi jog megsértése iránt indított perében meghozta a következő

 

ÍTÉLETET:

 

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

 

A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 300.000,- (Háromszázezer) Forint illetéket a felperes köteles külön felhívásra megfizetni a magyar államnak.

 

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000,-(Kilencvenezer) Forint perköltséget.

 Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a jelen bíróságon lehet 3 példányban előterjeszteni.

 

INDOKOLÁS 

A felperes néhai FGy költő fiatal özvegye, az alperes erdélyi magyar író.

 KT főszerkesztő 2005. augusztus 18-án, FGy 95. születésnapja körül vacsorát szervezett a Nosztalgia étteremben FGynek, a meghívottak között ott volt a felperes, alperes és MI balettművész is.

 Az alperes íróként 2007-ben „MP" címen könyvet jelentetett meg az Alexandra Könyvkiadónál.

A könyv hátoldalán idézet olvasható a könyvből: „Első lecke...Román vagy, idegen. Bevándorló...A kínaiak előbb megkapják az engedélyeket, mert büféjük van. Te meg?...Egy és ugyanazon nyelv. És mégsem egy. Üvegfal. Más-más kultúra. Életérzés. Lelkület. Itt mások a férfiak, és mások a nők. Ott az emberek azt mondják egymásnak, amit gondolnak. Mert egymáson kívül másuk sincs. Az ölelés, a hála, a nyitottság, a bizalom, az egymásrautaltság jele. Nálad. A te fejedben. A te kultúrádban. A te szaros Erdélyedben. Itt meg? Bizalmatlanság, féltékenység, gyanú, és feszültség forrása. Egy életre megtanultad. Nincs több ölelés. Első lecke vége. Na és mi vagy te? Magyar vagy magyar!!" 

A könyv 216. oldalán az alábbiak olvashatók:.Elfogadom, nem akarom látni többé...Mindketten elszúrtuk...Ez a kérdés - a határon túli magyarságé, a zsidóságé, a megmaradt arisztokráciáé - hosszú idő óta megoldhatatlan, mert éretlen még ez az ország. De az enyém. És vállalnom kell. Igen. Így vagyok magyar. így vagyunk magyarok. Határon túl is. Határtalanul....

Nevelned kell magad a boldogságra. Az önkéntes száműzetés ellenében...Te ezt nem fogadod el. Hiszen erre születtünk. Hogy minél többet megismerhessünk a világból és átadhassuk egymásnak."

 A könyv 217. oldalán új fejezet, a zárófejezet kezdődik.

A könyv 217.,218.,219.,220.,221.  oldalán az alábbiak olvashatók: „A Költő születésnapja. A kilencvenötödik. A művészeti magazin főszerkesztője egy zártkörű vacsorát ad a tiszteletére. A kiváltságos meghívottak: a főszerkesztőn kívül a neves táncművész 60 éves, a főszerkesztő régi cimborája, állítólag már egy évtizede nem érdeklik a nők. A Költő és fiatal felesége Babi. Ötödikként Klára, mint a magazin illusztrátora. Nem is érti, hogy hívták meg, de rettenetesen örül a lehetőségnek, hogy láthatja a Költőt. Ünnep a Nosztalgia Étteremben...."

„..Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a bejáratnál. A pincérek karöltve az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan megrázza a fejét. Valamit magyaráz, hogy ott nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely, meg levegő, végül az asztal sarkára ülteti. Ezt követően Aurél nyakába borul, majd arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintete és hideg-merev kezet ad.

Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az éttermen és levezényelte az ültetést, helyet foglal férje és Aurél között. Szemben velük a főszerkesztő és Klára. A lány furcsállja az ültetést, a Költő a legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára nem lehet vele szót ejteni, különösen, hogy köztudott tény, hogy a Költő már nem hall jól és szemét is hályog fedi.

Babi harsányan nevet és hátra veti fejét. Töményét rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat fordít a költőnek, és Aurélhoz húzódik. Aurél már akkor sem volt józan, amikor jött. Klára a főszerkesztő kivételével mindannyiukkal először találkozik. Aurél valamikor kifejezetten szép férfi lehetett és sármja, bár alkohol fátyolozza, még mindig érezhető. Trágár és szókimondó, bohém férfi, vállig érő hajjal, laza öltönnyel, lógó, bő fehér lenvászon ingben. Fogai különösen fehérek. Babi hízásnak indult, puha húsú, szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott és úgy forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően összeszűkültek. Nagy, széles gesztusok közepette beszél.

A Költő azonban csodálatos, a helység összes fényét maga köré vonzza. Szó nélkül elfoglalja helyét a sarokban a pincérek segítségével, botjára támasztja állát, rálóg bozontos, ősz haja és szomorú szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő születésnapja. Aurél, miután futólag megveregette a vállát, a feleségére koncentrál. A főszerkesztő és Klára pedig oly távol ülnek tőle, hogy érintkezni nem tudnak vele. Mindenki rendel. A Költő rendelését a magáéval együtt Babi adja le.

- Hozzanak homárt. Az a kedvence - mutat a férjére.

Amíg az étel megérkezik, Aurél hangos és hosszas szónoklatba kezd, arról az időről mesél, amikor Párizsban táncolt. Egy különösen jól sikerült este után nyolc csokor virággal a szállására tartott. A háza előtt a sarkon egy kurva állt...."

„Babit nagyon érdekli a történet, Aurél szinte csak neki mesél, miközben egyik keze a poháron, másik pedig az asztal alatt Babi combját matatja és hangosan nevetnek. A történetet csak a Költő nem hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó, mire Babi odaszól:

- Aurél a párizsi kurvákról mesél.

A Költő elmosolyodik és halkan mesélni kezdi, mintegy magának, hogy egyszer ő is volt kurvával...."

„Akkor meghozzák a homárt. Babi rászól a pincérre, vigyék vissza és hámozzák meg a férjének, nem lát jól.

Kissé feszélyezi Klárát, hogy már mindenki eszik, csak a Költő vár, hogy meghámozzák a homárját.

Babi és Aurél egymás szájába adogatják a falatot, Aurél időnként felkiált

- Te vagy a legnagyobb Költő, imádlak barátom.

A Költő csak bólogat, majd elé teszik a tálat és elkezd enni a vakvilágba. Klára segítene, de nem mer. Babira néz, az meg akkor a Költőre:

- Töröld meg a szádat! Klára feláll, elindul a mosdó felé, a költő mellett halad el, szeretne valahogy a közelébe kerülni, beszélni hozzá, de ez hirtelen kinyújtja a kezét, magához húzza és a fülébe mondja:

Láttam a Brazil őserdőt, vulkánkitörést, napfogyatkozást a Csendes-óceán fölött, s az északi fényt.... A világ csodálatos, csak az emberek tönkre teszik. Mit mondjak még, ha már nem írnék verset, nem élnék. Fejben megcsinálom, s aztán lediktálom az asszonynak. Mint a börtönben '53-ban. ... Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni, nem vagyok bárgyú. Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól, aztán eltelik egy fél óra és akkor már látok, meg hallok is. Nemsokára megműtenek, mert nem tudok olvasni és ez a legnehezebb. Diákok olvasnak fel. Az asszony ritkán ér rá. Azt hiszem, hogy elvárnak tőlem valami okosat, ezért megijedek. Már nem tudok okosakat mondani és régen is csak azt hittem, hogy tudok. Jó, hogy lehet verseket írni.... Ma a lányok szebbek, a fiúk sportosabbak és egyre műveletlenebbek. A mosoly boldogság, öröm. Nem is érdemlem. Azt sem, ami a te szemedben van.... Régen a nagyapám, ha fürdeni akart, előbb fát vágott, majd tüzet rakott, ma már egy gombnyomás és mégis marhaságokon vitatkozunk. Azon, hogy ki mennyire nemzeti. Mindenki nemzeti, aki magyar, különben mi lenne? Nincs megoldás az atombombára, a túlnépesedésre. Kitaláljuk az atombombát a fegyverek ellen....

- Valami baj van? kiáltja Babi ingerülten. - Segítsek enni? - majd Klárára néz tűzhányó tekintettel.

- Köszönjük boldogulunk magunk is. Gondoskodj inkább a főszerkesztő úrról...

Mivel látja, hogy nincs tovább, a Költő még odasúgja búcsúzásként és megsimogatja Klára karját:

- A XX. század megbukott, kíváncsi vagyok milyen lesz a mostani...."

 A felperes a könyvben közölteket sérelmesnek találta, ezért keresettel fordult az alperessel szemben. Kérte, hogy a bíróság Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján állapítsa meg, hogy az alperes a MP című könyvében írottakkal megsértette a felperes Ptk. 76. §-ában oltalmazott becsületét és Ptk. 78. §-ban foglalt jóhírnévhez való jogát, valamint a Ptk. 85. §. (3) bekezdése értelmében FGy emlékét és így felperes e bekezdésében oltalmazott kegyeleti jogát. A Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontjában rögzítettek szerint kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, kérte a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja alapján az alperest arra kötelezni, adjon elégtételt a felperesnek oly módon, hogy magánlevélben ismerje el a jogsértés tényét és fejezze ki sajnálkozását a jogsértéseket illetően.

A Ptk. 84. § (1) bekezdése e) pontja, a Ptk. 339. § és a 355. § (1) és (4) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest 5.000.000,-(Ötmillió) Forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére, valamint 2008. január 01. napjától a kifizetésig számított törvényes késedelmi kamatok megfizetésére.

 A felperes hivatkozott arra, hogy a személye, illetve néhai FGy személye beazonosítható, ebben a körben hivatkozott a 217. oldalra, továbbá a Pest Megyei Bíróság előtt 21.P.28.465/2007. számon MD írónő ellen folyamatban volt perre, amelyben maga MD is tényként hivatkozott arra, hogy TK Magyar Pszicho című könyvében FGy és felperesről írt, az ezt alátámasztó ellenkérelmet csatolta.

Előadta, hogy 2007. áprilisában jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában alperes MP című önéletrajzi ihletésű kisregénye.

Alperes e regényében Klára névvel szerepel és az, hogy valóban ő az, a könyv néhány oldalának elolvasása után bizonyossá válik.

 Előadta, hogy FGy és felperes beazonosítható egyéb részletekből is, így pl. a „világcsavargó" és említést tett a „világvége elméletéről", felidézte a recski kényszer munkatáborban miként írta F a verseit. Hivatkozott arra, hogy a vacsora ténylegesen megtörtént esemény volt. 

FGy kapcsán az alábbi mondatok - mint tényállítások - valótlanságának megállapítását kérte: 

218. oldal: „Szó nélkül elfoglalja helyét a sarokban a pincérek segítségével, botjára támasztja állát, rálóg bozontos ősz haja és szomorú szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő születésnapja."

219. oldal: „A történetet csak a Költő nem hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó,..."

220. oldal: „A Költő csak bólogat, majd elé teszik a tálat és elkezd enni a vakvilágba. Klára segítene, de nem mer. Babira néz, az meg akkor a Költőre: - Töröld meg a szádat!"

„Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni. Nem vagyok bárgyú. Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól, aztán eltelik egy félóra és akkor már látok meg hallok is."

221. oldal: „-Valami baj van?! - kiáltja Babi ingerülten - Segítsek enni? - majd Klárára néz tűzhányó tekintettel. - Köszönjük, boldogulunk magunk is."

 Felperes kapcsán az alábbi mondatok valótlanságának megállapítását kérte:

 217. oldal:„Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a bejáratnál. A pincérek karöltve az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan megrázza a fejét. Valamit magyaráz, hogy ott nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely meg levegő. Végül az asztal sarkára ülteti. A lány furcsállja az ültetést, a Költő a legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára nem lehet vele szót ejteni."

217. oldal: „Ezt követően Aurél nyakába borul, majd arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintete és hideg-merev kezet ad. Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az éttermen és levezényelte az ültetést, helyet foglal férje és Aurél között."

218. oldal: „Babi harsányan nevet, és hátraveti a fejét. Töményét rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat fordít a Költőnek, és Aurélhoz húzódik. ... Babi hízásnak indult, puha húsú szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott és úgy forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően összeszűkültek."

219. oldal: „Babit nagyon érdekli a történet, Aurél szinte csak neki mesél, miközben egyik keze a poháron, másik pedig az asztal alatt Babi combját matatja, és hangosan nevetnek."

220. oldal: „Babi és Aurél egymás szájába adogatják a falatot, ..."

 A fenti valótlan tényállításokon kívül kérte, hogy a bíróság állapítsa meg azt is, hogy az alperes a közléseivel FGyről, illetve alperesről olyan, az alábbi hamis látszatot keltette.

 Azt a hamis látszatot keltette, hogy FGy önálló akaratra és cselekvésre képtelen, kiszolgáltatott, szerencsétlen idős ember, hogy a közszereplései, előadásai, nyilatkozatai alkalmával kifejtett véleménye, gondolatvilága nem a sajátja volt, hanem a felperes által, háttérből diktált vélemény. Azt a hamis látszatot kelti, hogy FGy egy bárgyú, rémült ember volt, aki alperesben látta a szócsövét és aki már csak egy gátlásos, elbutult, idős embernek érzi magát.

Azt a hamis látszatot keltette, hogy FGy már nem ura önmagának, enni sem tud, csak egy magatehetetlen báb.

A felperes vonatkozásában annak megállapítását kérte, hogy az állításokkal az alperes azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes kizárta a férjét a baráti társasából, korlátozta őt a szabad vélemény nyilvánításban, hogy felperes FGyt elzárta régi és valódi barátaitól és senkit nem engedett közülük a közelébe.

Azt a hamis látszatot keltette, hogy felperes harsány, ledér nő, aki férje szeme láttára kezd viszonyt más férfival.

Azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes káros szenvedélytől függő, alkoholista, aki egymás után rendeli a tömény italokat és akinek szembe vérben úszik az alkoholtól.

Fentiek szerint kérte a jogsértés megállapítását a Ptk. 84.§ a) pontja alapján, továbbá annak megállapítását kérte, hogy nem csak a jóhírnevét, hanem a becsületét és az emberi méltóságát is megsértette felperesnek az alperes a fenti mondatokkal.

 A felperes hivatkozott arra, hogy az elhunyt költőről és íróról FGyről szóló könyvbéli megnyilatkozásai az alperesnek és a költő ily módon történő bemutatása az olvasóközönségnek, rendkívüli módon megalázó, lealacsonyító, nagyságához és emlékéhez nem méltó és személyiség sértő. FGy a magyar nemzeti kultúra egyik legnagyobb alakja.

Hivatkozott arra, hogy alperes MP című könyvének megjelenése rendkívüli hátrányokat okozott felperes számára. Mind felperes személyét, mind pedig férjéhez való viszonyulását illetően, mind felperes tágabb környezete, mind pedig szűkebb környezete, ismerősei és barátai, akik olvasták a könyvet, éreztették fenntartásukat. A barátok és ismerősök közül többen kétségüknek adtak hangot a felperesről kialakult képet illetően és sajnos előfordult, hogy még a fennálló jó viszony is megromlott. Felperes társadalmi megítélése érezhetően romlott, egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható tehát, hogy alperes felperesről és FGyről szóló rövid történetének elmesélésével rendkívül súlyos hátrányokat okozott felperes számára. Alperes azt sugallja könyvében, hogy felperes semmi volt F életében, csak kiszolgáltatottságában, öreg korára volt és maradt felperessel, meggyalázza felperes férjével töltött életét, boldogságát.

Alperes felperes személyiségi jogainak és FGy emlékének ilyen súlyos megsértése felperes álláspontja szerint csakis ezen magas összegű nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható.

 A felperes személyes előadása során előadta, hogy FGy 95. születésnapja körüli volt a rendezvény, amit KT valószínűleg azért szervezett, mert szerette volna bemutatni TKnak a férjét. Nem volt jó hangulatú az az este. MI valóban hangosan beszélt. Ő ugyanannyit ivott, mint a többiek, két konyakot és két portóit. Elismerte, hogy MI valamivel többet ivott, mint ő. Utalt arra, hogy TK kisajátította a férjét azon a vacsorán és diktafonnal rögzítette, amit leírt. A KT egyedül maradt, ő pedig Mval beszélgetett, de a MI nem fogdosta a combját. Az alperes a férje monológját rögzítette, ami benne is van a könyvben. Az a rész, amelyik úgy kezdődik, hogy látta a brazil őserdőt FGy és úgy végződik, hogy kitaláljuk az atombombát a fegyverek ellen.

Hivatkozott arra, hogy nem volt főhely az asztalnál, nem volt kis asztal. Egy kerek asztal volt, nem hagyott mély nyomot ez a vacsora sem benne, sem a férjében.

Elismerte, hogy volt olyan, hogy egymás szájába adták az ételt, azonban hivatkozott arra, hogy ez nem olyan volt, mint egy szerelmi gesztus.

 Bíró kérdésére felperes akként nyilatkozott, hogy a barátai nem kérdezték, hogy volt-e ilyen vacsora vagy pedig ez kitaláció. Ők azon döbbentek le, hogy a felperes viselkedését hogyan írta le az alperes, mert azt mindenki tudja, hogy ő nem így viselkedik.

Hivatkozott arra, hogy az alperes táptalajt adott a könyvével annak, hogy aztán őt kóstolgassa a MD, aki odáig is elment, hogy azt is leírta, hogy nem kapott megfelelő orvosi ellátást a férje, ami nem igaz.

Bíró kérdésére akként nyilatkozott, hogy nem utaltak konkrétan erre a könyvre vagy másik könyvre, amikor őt gyalázták. Ő azt gondolja, hogy a TK könyvéből vehette az információit, közvéleményt.

Hivatkozott arra, hogy a barátait kérdezgették mások és a barátai mondták azoknak, akik őket kérdezgették, hogy azoktól egy olyan bizonytalanság visszajött, hogy valóban ilyen-e a felperes. Őt a barátai megvédték. Hivatkozott arra, hogy FGy belebetegedne, hogy ha ezt olvasta volna, amit leírtak róla. Ő egy magabiztos, karakán képet akart sugározni magáról és ilyen is volt, ha valaki irányított, akkor az ő volt és nem a felperes. Kérte a 2. sz. beadványban megjelölt tanúkat meghallgatni a felperest ért hátrányok tekintetében. Utóbb arra is hivatkozott, hogy a jogalap körében is tudnak nyilatkozni.

 

Az alperes a kereset elutasítását kérte és felperes perköltségeiben marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a regény fikció, az utolsó pár oldalán felismerni véli magát azon a felperes, aki közszemlére tett megnyilvánulásaira tekintettel közszereplőnek tekintendő. Sehol nem jelenik meg konkrét név, erre vonatkozó megnyilatkozás az ő részéről nem hangzik el. Hivatkozott arra, hogy FGy személye által inspirált, azonban nem nevesített karakterrel szemben nem történt semmilyen kegyeletsértés. Az más kérdés, hogy regénybeli neje jelleme nem teljesen makulátlanként jelenik meg. A sajtóban megjelent konkrét információkra alapozva, kívülálló számára a valóságban sem az, nem beszélve a műfaj adta ábrázolási szabadságról, különös tekintettel arra, hogy hiányos öltözékben pózoló, bulvársajtónak nyilatkozó közszereplőről van szó. Hivatkozott arra, hogy konkrétumok nélküli, fiktív műről van szó, azonban az az alperes tényleges tapasztalatain alapul, ezért a kifogásolt elemek a valóságnak megfelelnek és bizonyíthatóak. Álláspontja szerint az alperes nem sértette felperes becsületet, hiszen fiktív művében és nyilatkozataiban sem nevezi meg konkrétan a szereplőket, továbbá valós tényeket ír le oly módon, amely közszereplő esetében nem lépi át a jogsértés határait, hanem a szabad véleménynyilvánítást szolgálja. Továbbá semmilyen formában és a legcsekélyebb mértékben sem sérti FGy emlékét, hanem a legnagyobb tisztelettel és hitelességgel adózott a költő által ihletett regényhősnek, amire bizonyíték maga a regényrészlet. A vád a szöveg önkényes átértelmezésének szándékos torzításán alapul, továbbá álláspontja szerint nem lehet eltiltani egy szerzőt attól, hogy közszereplőről írjon, fiktív formában, ráadásul saját véleményét, ami valós benyomásokon alapul.

 Az alperes álláspontja szerint valós tényeken alapuló szabad véleménynyilvánítás történt, fiktív formában, közszereplőkről. Hivatkozott arra, hogy a mű nem dokumentum regény. Az alperes nem pontosan idézte a regénybeli költő szájába adott szavakat, mert emlékezetből dolgozott, diktafont nem használt. A részlet teljesen élethűen ábrázolt egy életképet, ami egy 95 éves emberről egyáltalán nem sértő.

 Hivatkozott arra, hogy MA, F a Pécsi Poszt eseményen történt megjelenéséről 2006-ban is akként irt, hogy bántotta őt az eldurvult hangnem, amelyet Fanny megengedett magának a férjével szemben. Másrészt, amikor 2000-ben vezetett beszélgetést FGyvel, ha halkan szólt, nem értette meg a kérdéseket és elkalandozott a válasszal.

Hivatkozott arra, hogy az alperesre mély benyomást tett a Fval való egyetlen élő találkozás. Értékesnek találta monológját és tisztelete jeléül ezzel a befejezéssel koronázta meg legfontosabbnak tartott előítéletek elleni küzdelemről szóló regényét. Ráadásul a felperesnek is adózott annyi tisztelettel, hogy nem nevesítette a karaktert. Ezen kívül sehol nem nyilatkozott ellene, még csak el sem árulta soha, hogy kiből merítette a karaktert.

 A részleteket illetően az alábbiak szerint nyilatkozott.

Az alperes számára bántónak tűnt, hogy a felperes nem a férjét, hanem egy másik vendéget tüntetett ki figyelmével. író és művésztársaságban szokott dolog a nyitottság, a társasában ellazulás, egymástesti érintése ennek önmagában való ismertetése részéről a szövegben nem bántó. MI nyitott, nagyvilági ember, aki társaságban felengedett és volt érintés közte meg felperes közt. Az alperes utal a könyvben arra, hogy a művészt nem érdeklik a nők, ekként ez nem szerelmi kapcsolatra utal. Úgy emlékezett az eseményre, hogy többször, hosszan megveregette a combját a felperesnek a művész. Hivatkozott arra, az hogy libamájat adott MI szájába, a felperes is elismerte vallomásában.

A kinézett zsáner képszerű leírása nem sérthet becsületet és jóhírnevet.

Az alperes szerint a felperesről nem azt írta, hogy viszonyt kezdett más férfivel, csak azt, amit látott és azt, hogy harsányan viselkedett. Nem tüntette fel alkoholistának, csak leírta, hogy alkoholt fogyasztott, ami nem ugyanaz és megfelelt a valóságnak.

Alperes nagyon kis mennyiséget iszik, számára csak két konyak, két portói, amit felperes elismert, nem kevés, ez nézőpont kérdése.

Hivatkozott arra, hogy a táncos egy szabad elvű világfi, az ábrázolás hiteles, baráti üdvözlésként az ő karakterébe bele fér, hogy combon veregeti vagy simogatja asztaltársát, különösen iszogatás alkalmával.

 Az is alperes FGy iránti csodálatáról tanúskodik, hogy a regénye zárómotívumát és üzenetét is az ő szavaival mondja ki, ezért bántotta a tény is, ahogy ő látta, a Költő elhanyagolt benyomást keltett azon az estén, de az alperes csak emléket akart állítani és nem üzent hadat, ezért sem kaptak nevet a szereplők.

Hivatkozott hasonló művekre a magyar irodalomból, illetve a világirodalomból. Hivatkozott arra, hogy hiteltelen az, hogy bizonyos közeli jó barátokkal eme könyv hatására megromlott a jó viszony. Vajon miért adtak hitelt egy fiktív mű rövid részének, ha annyira jól ismerték a helyzetet. MD könyvében írtakért nem felel.

Hivatkozott arra, hogy nem volt dokumentarista a mű. Ha az lett volna a célja, hogy ezt az anyagot felhasználja, már előbb megírja, de ennek a könyvnek nem ez volt a központi témája. A részletet hátborzongató lezárásnak tartotta a XX. század bukásáról, azért került be, mert nem is kötődik a regény többi részéhez. A látomásnak szerves előzménye a miliő, amelyben a költő élt a nyilatkozat pillanatában és amelybe betekintést engedett számára az este. Szívszorító látvány volt és azt akarta, hogy legalább ennyi szimbolikus elégtételt vegyen egy fiktív műben a saját regényében, ez emberi és szakmai joga. Ars poeticája az írás bátorsága.

Hivatkozott arra is, hogy nem önéletrajzi könyvet írt. Tény, hogy mint minden szerző, ő is felhasznált fordulatokat a saját életéből, de más forrásból is felhasznált szálakat és fikciós elemeket is, hiszen műfajilag regényről volt szó. Klára alakját köztudottan egy képzőművész ismerőséről mintázta, ami annak idején többször is elhangzott a sajtóban és előadásokon is. A fenti álláspontjánál fogva bizonyítást nem kívánt felajánlani a vacsorán történtekre.

 

A kereset nem alapos.

 Az Alkotmány 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

 70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

A Ptk. 2. § (1) A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit.

(2) A törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően.

75. § (1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

78. § (1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.

(2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

84. § (1) Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;

e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

 A bíróság a tényállást a becsatolt iratok, a felek előadásai, és KT vallomása alapján állapította meg a Pp. 206.§ alapján.

 A felek egyezően adták elő, hogy a könyv műfajilag regény, amelynek főhőse Klára, egy erdélyi magyar festőnő. A főhőssel a becsatolt fejezetrészletek alapján is megállapíthatóan az író egyes szám második személyben beszélget, mint egy pszichológus, róla egyes szám harmadik személyben mesél, mint a kifogásolt zárófejezetben, és akinek gondolataival, érzéseivel időnként maga is kifejezetten azonosul egyes szám első személyben (És vállalnom kell... (216.old). A regény műfajánál fogva történetet mesél, amelynek valós és kitalált szereplői vannak, karakterekkel dolgozik, és nem az a célja, hogy az olvasót tudósítsa megtörtént eseményekről, hanem az, hogy szórakoztasson, elgondolkodtasson. Az olvasó - függetlenül attól, hogy adott esetben ténylegesen megtörtént eseményről, mint a perbeli vacsora, ír a szerző - nem veszi kész ténynek azt, hogy az esemény, ami a regényben szerepel megtörtént. A bíróság ezért a regényben szereplő fejezet leírásait és elmesélését nem tudta valótlan tényállításnak tekinteni, hiszen az alperes - a regény műfajából eredően - nem azt állította a könyvben, hogy együtt vacsorázott a felperessel és FGyvel, és a vacsora az általa leírtak szerint történt, hanem a vacsoraélményt (amellyel kapcsolatban helyesen hivatkozott az alperes, hogy csak az érintettek tudhattak tényleges megtörténtéről és nem az olvasóközönség nyilvánossága), használta fel a mondanivalója kiemeléséhez, illetve a regény lezárásához.

Ezt alátámasztja az is, hogy sem - az alperessel való személyes konfliktus és indiszkréció érzés miatt a felperes irányában a kérdésekre adott válaszok alapján érezhetően elfogult - K tanú, sem a felperes nem azt nyilatkozta, hogy azt kérdezték volna tőlük, hogy tényleg ilyen volt-e a vacsora, tényleg ez történt a vacsorán. K tanú erre nem emlékezett, a felperes pedig azt nyilatkozta, hogy olyan kérdést kaptak a barátai, hogy tényleg ilyen-e a felperes.

A bíróság maga is a keresetlevélből értesült arról, hogy a könyv ezen fejezete tényleg megtörtént esemény.

 A címből, és az idézett részekből (borító szöveg, 216.old) pedig az tűnt ki, hogy a regény központi motívuma a magyarság, erdélyi magyarság, zsidóság, arisztokrácia kisebbségi lét problémája, az alperes egy erdélyi magyar művész élményeit, viszontagságait írja le a magyarországi magyar társadalommal, kultúrával való találkozásban. Az alperes a vezérmotívumban erdélyi magyar származású íróként személyesen is érintett, és általa is elismerten saját életrajzi élményeket is feldolgozott benne, helyesen hivatkozott arra azonban, hogy ettől még a könyv nem önéletrajzi regény, hiszen nemcsak a saját élményeit írta, írhatta bele, hanem ismerősei élményeit vagy hallomásból eredő történeteket is, a felperes ennek ellenkezőjét nem bizonyította. A személyes érintettség, egyes életrajzi hasonlóságok és személyes élmények felhasználása még nem teszi önéletrajzivá a regényt. Ennek azonban a bíróság álláspontja szerint az előbbiekből kifolyólag nem volt döntő jelentősége, mivel a regény nem tényállítások halmaza. Az pedig, hogy nem dokumentarista mű a becsatolt szöveg stílusából, a személyes névmások használatából és a nevek elváltoztatásából is kitűnt.

 Egy regényben szereplő történet, ahol ráadásul a nevek is el vannak változtatva nem tényállítás, még akkor sem, ha ténylegesen megtörtént eseményt használ fel az író, amit személyesen is átélt. Valótlan tényállításokkal, valós tények hamis színben való feltüntetésével jóhírnév, becsületsértés megállapításának fentiek alapján nem volt helye, és a bíróságnak a keresetet ez okból el kellett utasítania a Ptk. 78.§ alapján.

 

Kétségtelen, hogy az alperes a felperes és FGy karakterét használta fel a regényében, és ez a bíróság számára is felismerhető volt a 95 éves költő, és a fiatal feleség kapcsolatból is, az egyéb életrajzi utalásokon túl, valótlan vagy valós tényállítások által keltett hamis látszat hiányában azonban a felperes keresete nem lehetett alapos.

A karakter lehetett valós alapú, a névváltoztatás és a regénybeli szerepeltetés folytán azonban az írónak lehetősége volt a színezésre, így abban az átlagolvasóban, aki felperest, illetve FGyt ismeri, illetve felismeri a regényben, a regényrészletet olvasva felvetődik a kérdés éppen a regény írói szabadsága folytán: vajon mennyire hasonlít a karakter FGyre, illetve a felperesre, és mennyi abból az írói színezés. A karakter felhasználás ekként a felperes által megállapítani kért hamis látszatot keltőnek, jóhírnévsértőnek nem tekinthető. A bíróság álláspontja szerint helyesen hivatkozott arra is az alperes, hogy a karakter élethűsége nem jelent hamis látszat miatti jóhírnév, vagy becsületsértést Ptk. 76§, 78.§ alapján.

 A bíróság álláspontja szerint a regény, mint fikciós elemekkel is dolgozó művészi alkotás - adott esetben esetlegesen vitatható - művészi értékétől, stílusától, igényességétől függetlenül az Alkotmány 70/K § alapján védelem alatt áll, ennek kapcsán jóhírnévsértés megállapítása a bíróság álláspontja szerint nem volt lehetséges.

 Ezen túl az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a regény amellett, hogy megengedi a fikciót, a kitalált elemeket, szubjektív. Azaz a vacsoraleírás akkor sem lett volna sértő, ha az alperes nem regényt írt volna, hanem azt írta volna le, hogy megtörtént a vacsora, méghozzá a leírása szerint. A közölt részlet ugyanis azt az írói nézőpontot tükrözi, amit az alperes személyes előadásában is előadott. Szubjektív látásmódot, és leírást, amely a véleménynyilvánítás határait nem lépi túl. A vélemény helyességéről a bíróság nem hivatott állást foglalni.

A vélemény akkor lehetne sértő, ha nyilvánvalóan alaptalan, a logika szabályaival ellentétben áll.

A felperes is, az alperes is, és K tanú is olyan részleteket adott elő azonban, amelyek alapján - függetlenül attól, hogy a vélemény, az alperes írói látásmódja helyes, vagy helytelen - az események ábrázolhatóak az alperes által leírt módon, az események eltérő látásmódja éppen a regény hátoldalán is olvasható kulturális, társadalmi eltérésekből adódik. A felperes elismerte az étel szájba adását, azt, hogy MI hangos volt, vele beszélgetett, a férjének segíteni kellett. KT azt is nyilatkozta, hogy a felperes nem babusgatta a férjét, úgy viselkedett vele ahogy az a kívülállók számára különös lehetett, de éppen ennek köszönhette az idős korban mutatott tartását, az életben maradáshoz szükséges erőfeszítéseket. Amellett, hogy lehet, hogy ennek köszönhette az életét a költő, és a felperes jó feleség volt, az a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozik, hogy ha valaki ezt a bánásmódot sérelmezi. Az, hogy F nem látott, nem hallott jól az alperes által idézett más forrás is alátámasztotta, így nem nyilvánvalóan alaptalan vélemény, az idős korra tekintettel természetesek, és emberiek az ezzel kapcsolatos problémák is, amik a regényrészletben megjelentek.

A bíróság utal arra, hogy nem elvitatható az alperestől az sem, hogy az legyen a véleménye, hogy a költőt elhanyagolták, a felperes harsány, durván bánt a férjével, ahogy a felperestől sem az, hogy akként értékelje az eseményeket, ahogy azt a személyes előadásában tette, mint pl. hogy az alperes a költőt kisajátította.

Azt, hogy az alperes véleménye nem minden alap nélkülien egyedülálló, alátámasztotta a felperes által csatolt ellenkérelem is, miszerint voltak mások is akik - alaposan vagy alaptalanul – hasonlóan vélekedtek a felperesről.

 A bíróság álláspontja szerint továbbá FGyre vonatkozóan a kereset azért is alaptalan volt, mivel az idős kor velejáró nehézségei a bíróság álláspontja szerint nem sértőek, hanem az idős kor megnyilvánulásai, amely a társadalomban nem kelthet visszatetszést, az idős ember társadalmi megítélését nem rombolja, hanem az időskori küzdelmek tiszteletet, legfeljebb együttérzést válthatnak ki az emberekből.

A jogalap körében a bíróság a felperes által indítványozott tanúbizonyítást mellőzte, a tanúk nem voltak jelen a vacsoránál, illetve a tanúk vallomása indifferens abból a szempontból, hogy a regényt olvasva az átlagolvasóban milyen benyomás keletkezik, keletkezhet a vacsora megtörténte, illetve FGyről, illetve a felperesről kialakult kép tekintetében.

 Mindezek alapján a bíróság a Ptk. 76, 78.§ alapján fennálló jogalap hiányában a felperes keresetet elutasította a kártérítés összegszerűségének vizsgálata nélkül.

 A bíróság a pervesztes felperest kötelezte a perköltség viselésére. Az alperesi ügyvédi munkadíjat a 32/2003 IM rendelet alapján mérlegeléssel 90.000 forintban határozta meg áfával, figyelemmel a tárgyalások, beadványok számára.

 Az illetékről a Pp. 78.§, és a 6/1986. IM. rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott.

 

Budapest, 2009. november 18.                                                     dr. I. A. sk.   bíró

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.165/2010/14.

                                                                                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! 

 

A Fővárosi Ítélőtábla dr. M. Cs. ügyvéd által képviselt F-KKF felperesnek - a Dr. Strasser Dr. Józsa Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac utca 32.) által képviselt E-TKE alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. november 18. napján kelt 31.P.22.213/2009/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett és Pf/4. sorszám alatt kiegészített fellebbezés, valamint az alperes részéről Pf/2. sorszám alatt előterjesztett és Pf/3. sorszám alatt kiegészített csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

 

í t é l e t e t : 

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

 Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 napon belül - 5.000 (Ötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

 A felperes 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, míg az alperes 5.000 (Ötezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket köteles - felhívásra - az államnak megfizetni.

 Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

I n d o k o l á s 

A felperes néhai FGy költő özvegye, az alperes erdélyi magyar író. KT főszerkesztő 2005. augusztus 18-án 95. születésnapja alkalmából vacsorát szervezett FGynek. A meghívottak között ott volt a felperes, az alperes és MI balettművész is. Az alperes 2007-ben „Mp” címmel könyvet jelentetett meg, amelynek zárófejezetében a könyv Klára nevű főszereplője a „Költő” 95. születésnapja tiszteletére egy művészeti magazin főszerkesztője által adott zártkörű vacsoráról számolt be, melyen a „Költő” Babinak nevezett felesége és az Aurélnak nevezett táncművész is részt vett.

 

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a „Mp” című könyvében írottakkal megsértette a felperes emberi méltósághoz, becsülethez és jóhírnévhez való jogát, valamint FGy emlékét, és így a felperes kegyeleti jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, továbbá kérte az alperest arra kötelezni, adjon elégtételt a felperesnek oly módon, hogy magánlevélben ismerje el a jogsértés tényét és fejezze ki sajnálkozását. Az alperest 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes a „Mp" című, önéletrajzi ihletésű kisregényében bemutatott vacsora ténylegesen megtörtént esemény volt, a felperes személye, illetve néhai FGy személye is beazonosítható. FGyvel kapcsolatosan a következő tényállítások valótlanságának megállapítását kérte:

-          218. oldal: „Szó nélkül elfoglalja helyét a sarokban a pincérek segítségével, botjára támasztja állát, rálóg bozontos ősz haja, és szomorú szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő születésnapja.";

-          219. oldal: „A történetet csak a Költő nem hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó";

-          220. oldal: „A Költő csak bólogat, majd elé teszik a tálat, és elkezd enni a vakvilágba. Klára segítene, de nem mer. Babira néz, az meg akkor a Költőre:

-Töröld meg a szádat!"; „Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni. Nem vagyok bárgyú. Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól, aztán eltelik egy fél óra, és akkor már látok meg hallok is.";

-          221. oldal: „Valami baj van?! - kiáltja Babi ingerülten. - Segítsek enni? - majd Klárára néz tűzhányó tekintettel. - Köszönjük, boldogulunk magunk is.".

 

A felperessel kapcsolatosan a következő mondatok valótlanságának megállapítását kérte:

-          217. oldal: „Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a bejáratnál. A pincérek karöltve az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan megrázza a fejét. Valamit magyaráz, hogy ott nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely meg levegő. Végül az asztal sarkára ülteti." „A lány furcsálja az ültetést, a Költő a legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára nem lehet vele szót ejteni.";

-          217. oldal: „Ezt követően Aurél nyakába borul, majd arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintete, és hideg-merev kezet ad. Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az éttermen, és levezényelte az ültetést, helyet foglal férje és Aurél között.";

-          218. oldal: „Babi harsányan nevet, és hátraveti fejét. Töményét rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat fordít a Költőnek, és Aurélhoz húzódik." „Babi hízásnak indult, puha húsú szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott, és úgy forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően összeszűkültek.";

-          219. oldal: „Babit nagyon érdekli a történet, Aurél szinte csak neki mesél, miközben egyik keze a poháron, a másik pedig az asztal alatt Babi combját matatja, és hangosan nevetnek.";

-          220. oldal: „Babi és Aurél egymás szájába adogatják a falatot".


 Állítása szerint az alperes azt a hamis látszatot keltette, hogy FGy önálló akaratra és cselekvésre képtelen, kiszolgáltatott, szerencsétlen idős ember, akinek a közszereplései, előadásai, nyilatkozatai alkalmával kifejtett véleménye, gondolatvilága nem a sajátja volt, hanem a felperes által háttérből diktált vélemény. Azt a hamis látszatot keltette, hogy FGy egy bárgyú, rémült ember volt, aki az alperesben látta a szócsövét, és aki már csak egy gátlásos, elbutult idős embernek érzi magát. Azt a hamis látszatot keltette továbbá, hogy FGy már nem ura önmagának, enni sem tud, csak egy magatehetetlen báb. A felperes vonatkozásában pedig azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes kizárta a férjét a baráti társaságból, korlátozta őt a szabad véleménynyilvánításban, elzárta régi és valódi barátaitól és senkit nem engedett közülük a közelébe, továbbá, hogy a felperes harsány, ledér nő, aki férje szeme láttára viszonyt kezd más férfival, illetve káros szenvedélytől függő, alkoholista, aki egymás után rendeli a tömény italokat, és akinek szeme vérben úszik az alkoholtól. Hangsúlyozta, hogy FGy a magyar nemzeti kultúra egyik legnagyobb alakja. Azzal érvelt, hogy az alperes az elhunyt költőről és íróról szóló könyvbéli megnyilatkozásai és a költő ily módon történő bemutatása az olvasóközönségnek, rendkívüli módon megalázó, lealacsonyító, nagyságához és emlékéhez nem méltó, személyiségsértő. Állítása szerint a regény megjelenése rendkívüli hátrányokat okozott a felperes számára, mind személyét, mind pedig férjéhez való viszonyulását illetően. Mind a felperes tágabb környezete, mind pedig szűkebb környezete, ismerősei és barátai, akik olvasták a könyvet, éreztették fenntartásukat. Többen közülük kétségüknek adtak hangot a felperesről kialakult képet illetően, előfordult, hogy a fennálló jó viszony megromlott. Állítása szerint társadalmi megítélése érezhetően romlott, alperes azt sugallja a könyvében, hogy a felperes semmi volt F életében, csak kiszolgáltatottságában öreg korára volt és maradt a felperessel, meggyalázza a felperes férjével töltött életét, boldogságát.

 

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a regényben sehol nem jelenik meg konkrét név, a FGy személye által inspirált, azonban nem nevesített karakterrel szemben nem történt kegyeletsértés. Álláspontja szerint valós tényeken alapuló, szabad véleménynyilvánítás történt, fiktív formában közszereplőkről. Előadta, hogy a mű nem dokumentumregény, az alperes nem pontosan idézte a regénybeli költő szájába adott szavakat, mert emlékezetből dolgozott, diktafont nem használt. Azzal érvelt, hogy mély benyomást tett rá a Fval való egyetlen élő találkozás, értékesnek találta monológját, és tisztelete jeléül ezzel a befejezéssel koronázta meg legfontosabbnak tartott, előítéletek elleni küzdelemről szóló regényét; az is alperes FGy iránti csodálatáról tanúskodik, hogy regénye záró motívumát és üzenetét is az ő szavaival mondja ki.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Rendelkezése szerint a felperes köteles 300.000 forint feljegyzett illetéket - felhívásra - megfizetni az államnak; kötelezte továbbá a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a regény műfaji sajátosságait elemezve arra mutatott rá, hogy a regény nem tényállítások halmaza, még akkor sem, ha a történet megírásánál az író megtörtént eseményt használ fel. Kiemelte, hogy az alperes könyvében nem azt állította, hogy együtt vacsorázott a felperessel és FGyvel, illetve a vacsora az általa leírtak szerint történt, hanem a vacsoraélményt használta fel a mondanivalója kiemeléséhez, illetve a regény lezárásához. Az elsőfokú bíróság megállapította: kétségtelen, hogy az alperes a felperes és FGy karakterét használta fel regényében, valótlan vagy valós tényállítások által keltett hamis látszat hiányában azonban a felperes keresete nem lehetett megalapozott. Álláspontja szerint az alperesnek, az írónak lehetősége volt színezésre, így az átlagolvasóban éppen a regény írói szabadsága folytán felvetődik a kérdés, vajon mennyire hasonlít a karakter FGyre, illetve a felperesre, és mennyi abból az írói színezés. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a regény mint fikciós elemekkel is dolgozó művészi alkotás, adott esetben esetlegesen vitatható művészi értékétől, stílusától, igényességtől függetlenül, az Alkotmány 70/K. § alapján védelem alatt áll. Ezen túlmenően kifejtette: a vacsoraleírás akkor sem lett volna sértő, ha az alperes nem regényt írt volna, hanem azt írta volna le, hogy a vacsora a leírása szerint megtörtént. A közölt részlet ugyanis szubjektív látásmódot, leírást tükröz, amely a véleménynyilvánítás határait nem lépi túl. Utalt arra, hogy a vélemény helyességéről az elsőfokú bíróság nem hivatott állást foglalni. Álláspontja szerint a vélemény akkor lehetne sértő, ha az nyilvánvalóan alaptalan, a logika szabályaival ellentétben áll. Kifejtette: a személyesen meghallgatott felperes, az alperes és KT tanú is olyan részleteket adtak elő, amelyek alapján az esemény ábrázolható az alperes által leírt módon. Az események eltérő látásmódja - ahogy az a regény hátoldalán is olvasható - kulturális, társadalmi eltérésekből adódik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem vitatható el az alperestől, hogy az legyen a véleménye: a költőt elhanyagolták, a felperes harsányan, durván bánt a férjével, ahogy a felperestől sem az, hogy akként értékelje az eseményeket, ahogy azt személyes előadásában tette (az alperes a költőt kisajátította). Az elsőfokú bíróság megítélése szerint FGy vonatkozásában a kereset azért is alaptalan, mivel az idős kor velejáró nehézségeinek bemutatása nem sértő, az idős kor megnyilvánulásai a társadalomban nem kelthetnek visszatetszést, az idős ember társadalmi megítélését nem rombolja, az időskori küzdelmek tiszteletet, legfeljebb együttérzést válthatnak ki az emberekből.

 

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérve. Nem vagyoni kártérítés iránti keresetét 100.000 forintra szállította le. Álláspontja szerint, ha egy közleményből - műfajától függetlenül - valakinek a személye bármilyen módon beazonosítható, akkor a közlemény valótlan állítása, avagy hamis látszat keltése az adott, beazonosítható személy személyiségi jogait sérti, ezért téves az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja. Mivel a könyv valós eseményekről számolt be, az ott közölt és a keresetben kifogásolt állítások tényállításoknak, mégpedig valótlan tényállításoknak minősülnek. Álláspontja szerint az átlagolvasó egy konkrétan beazonosítható személyhez kapcsolódó esemény kapcsán egy önéletrajzi ihletettségű könyvet olvasva nem arra gondol, hogy itt kitalált eseményről van szó, amely a művészi szabadság tárgykörébe esik, hanem arra, hogy az való személy életéből vett valós esemény. Hivatkozása szerint az általa indítványozott, de az elsőfokú bíróság által mellőzött tanúk egyértelműen alá tudnák támasztani: tűrhetetlennek tartották, hogy a felperes és néhai férje személyét ilyen sértő, bántó, megalázó, valóságnak meg nem felelő módon ábrázolta könyvében az alperes. A felperes kifejtette: teljeséggel megalapozatlan az elsőfokú bíróságnak az alperes véleménynyilvánítási szabadsága körében kifejtett álláspontja, az ugyanis, hogy valaki, valakit elhanyagol, illetve vele durván bánik, nem véleménynyilvánítás, hanem szilárd, sértő jellegű tényállítás, amelyek nem maradhatnak jogkövetkezmények nélkül úgynevezett kulturális, társadalmi eltérésekből adódó írói látásmód okán.

 

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, míg csatlakozó fellebbezésében a részére megítélt perköltség 200.000 forint plusz áfa összegre felemelését kérte. Előadta, mivel regényről van szó, az olvasó számára nem egyértelmű, hogy kiről lehet szó a könyvben. Utalt arra is, hogy nem a közismert költőfejedelem megnevezést használta, és az idősödő költő, fiatal feleség felállás sem teljes mértékben egyedülálló. Előadta, hogy FGy személyét semmilyen kegyeletsértés nem érte, hiszen az alperes a regénybeli költő alakját a legnagyobb szeretettel és tisztelettel ábrázolta. A költő felesége nem makulátlanként jelent meg a miiben, ezt azonban a felperesnek a médiában tett kijelentései is megerősítették. Érvelése szerint nem becsületsértő tényeket közölt, hanem saját személyes benyomásait, fiktív keretbe foglalva, más névvel illetve. Hivatkozott arra is, hogy az egyetlen szemtanúként meghallgatott KT vallomásából is az tűnt ki, hogy a felperes meglehetősen sajátos módon bánt néhai férjével, amely cselekedetnek sokféle értelmezése lehet. Tekintettel arra, hogy a felperes szereplései által közszereplővé vált, szavai és tettei visszhangot keltenek a külvilágban, még akkor is, ha a visszhang nem minden esetben kedve szerint való. Érvelt azzal is, hogy az alperest az éttermi események tekintetében nem a torzítás és szándékos lejáratás célja vezérelte, hanem élményei visszaadása, és így igaztalan a vád, miszerint alperes valótlant közölt és hamis látszatot keltett. Az alperes nem önéletrajzi könyvet, nem dokumentarista művet írt; tény, hogy felhasznált elemeket abból az életközösségből, amelyet ismer, azonban azt nem tiltja törvény. A könyve műfaját tekintve regény, tehát nem való eseményekről számol be, hanem fiktív világot teremt, fiktív hősökkel, amelyek között létezik olyan, amelyeknek a karakterét élő személy inspirálta, de az nem szerepel nevesítve. Álláspontja szerint a felperes által indítványozott tanúk meghallgatása a jogalap tekintetében szükségtelen, hiszen a per tárgyát a regénybeli leírás egyetlen eseménye képezheti, amelynek a tanúk közül egyedül a meghallgatott KT volt szemtanúja. Érvelése szerint „szilárd" tényállításról sem lehet beszélni, hiszen nem név szerint és nem tudósításban jelentek meg, hanem írói ábrázolásban, név nélkül, fiktív műfajban. Előadta, bár valóban tényekből építkezik az alperes, nem hamis tényekből. Érvelése szerint az alkotói és véleménynyilvánítási szabadságba tartozik az egyéni nézetek megfogalmazása, különösen, ha ez diszkrét, nem nevesített és nem reklámozott formában egy kulturális különbözőségeket ábrázoló fiktív műben történik, és különösen, ha „eme nézetekre igencsak rászolgáló, a sajtónak a szexről, a biszexualitásról nyíltan nyilatkozó közszereplőről van szó".

 

A felperes az alperes fellebbezési ellenkérelmére adott válaszában kifejtette: az alperes fellebbezési ellenkérelme arra a valótlan hipotézisre épül, hogy a szóban forgó este úgy zajlott le, ahogy ő a könyvében állítja. Mivel tanúvallomás igazolta, hogy az események nem úgy folytak, ezért nyilvánvalóan minden ebből fakadó következtetés hamis az alperes iratában. Az alperes „irományával" ellehetetleníti a felperes FGy emlékének ápolását, alkotói hagyatékának megőrzését szolgáló munkáját.

 

Az alperes érvelése szerint a felperes közszereplő, botrányos, de legjobb esetben is erősen megosztó személyiség, amivé saját magatartása és nyilatkozatai tették, alperes regényétől térben és időben is függetlenül. Előadta: semmi olyat nem írt, „ami már eleve ne cirkált volna a köztudatban, semmi olyat, amit egy vállaltan nagyvilági nő nyilatkozatainak ellentmondana, semmi olyat, ami nem állna összhangban a valósággal és semmi olyat, ami a költő emlékét ne tisztelné".

 

A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése megalapozatlan.

 Az elsőfokú bíróság a tényállást a kereset elbírálásához szükséges mértékben feltárta, a Fővárosi ítélőtábla az abból levont jogi következtetéseivel és érdemi döntésével is teljes mértékben egyetértett.

 A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla általánosságban azt emeli ki, hogy a Ptk. 78. §-a szerinti jóhírnév védelme azt kívánja biztosítani, hogy a társadalom tagjait a valóságos értékük alapján ítéljék meg, amely úgy érvényesülhet, ha az adott személyről az objektív valóságot kifejező tényállítások, értékelések jelennek meg. A valóságot meghamisító tényállások, közlések, amelyek hátrányosan befolyásolják a személy társadalom részéről megnyilvánuló értékelését, jóhírnevet sértenek. A jóhírnév védelme a természetes és jogi személyt egyaránt megilleti.

 A Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 78. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A Ptk. 85. § (3) bekezdése szerint a meghalt személy emlékének megsértése miatt a személyhez fűződő - kegyeleti - jog érvényesítésére a hozzátartozó jogosult.

 Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az Alkotmány 61. §-ából levezethető szabad véleménynyilvánítás céljával, tartalmával, a demokratikus jogállamban betöltött szerepével és lehetséges korlátozásával. Az Alkotmánybíróság által kifejtettek szerint a véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletre, az egyén személyes véleményére minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmeken vagy észérveken alapszik, ugyanakkor nem részesül védelemben a tények tudatos meghamisítása.

 A bírói gyakorlatban következetese alkalmazott jogelv az is, hogy a véleménynyilvánítás, az értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, gazdasági, politikai vita nem lehet a jogsértés megállapításának alapja. A jogsérelem megvalósulásához vagy burkolt tényállítás, vagy az értékítélet súlyos logikai következetlensége, vagy pedig a kifejezésmódjában bántó, lekicsinylő, durván lealacsonyító megnyilatkozás adhat alapot.

 A rendelkezésre álló peradatokat értékelve az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a regényből egyértelműen beazonosítható a felperes és az elhunyt költő személye. A regényében az alperes azonban oly módon közölte az eseményeket, illetőleg az azokról alkotott véleményét, hogy azok - sem tartalmukban, sem kifejezésmódjukat tekintve - nem sértők, nem lépték túl a szabad véleménynyilvánítás megengedett kereteit, nem sértették sem a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, sem FGy emlékét, figyelembe véve azt is, hogy felperes - mint közszereplő - köteles az erőteljesebb, az esetlegesen bántó, sértő kritika elviselésére is. Az a körülmény, hogy az írásmű érzelmi töltésű elemeket, szubjektív megfogalmazásokat is tartalmaz, nem változtat azon a tényen, hogy az egészében véve - a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalása II. pontjában foglaltaknak megfelelően - az alperes alkotmányos keretek között maradó véleményét tartalmazza, így a jogsértés megállapításának nincs helye. A jogsértés megállapításának mellőzése folytán a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kártérítési jogkövetkezmény sem volt alkalmazható.

 Az alperes csatlakozó fellebbezésében előadottak az alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegének megváltoztatását nem indokolták, ugyanis az elsőfokú bíróság az alperes javára megítélt perköltség összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján - az alperes jogi képviselője által kifejtett munkára tekintettel -helytállóan állapította meg.

 A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján -helyes indokaira utalással - helybenhagyta.

 A felperes a sikertelen fellebbezése következményeként - figyelembe véve az alperes sikertelen csatlakozó fellebbezését is - köteles a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperest képviselő ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdései szerint - a 4/A. § értelmében áfa figyelembevételével - megállapított munkadíjából álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az Itv. 62. § (1) bekezdés f) pontja szerinti tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 46. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket a felperes, az Itv. 46. § (4) bekezdése szerinti csatlakozó fellebbezési illetéket az alperes köteles a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint 15. § (1) és (3) bekezdése alapján - felhívásra - megfizetni az államnak.

 Budapest, 2011. január 21.

                                                                   Dr.S.M s.k. a tanács elnöke 

Dr.K.A s.k.  előadó bíró                                                                Dr.V.E s.k. bíró


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------                                                               


A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA, mint felülvizsgálati bíróság 

Pfv.IV.21.011/2011/9. szám

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

 

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. M. Cs. ügyvéd  által képviselt F-KKF felperesnek a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac u. 32.) által képviselt E-TKE alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 31.P.22.213/2009. számon megindított és a Fővárosi ítélőtábla 7.Pf.20.165/2010/14. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem és az alperes által Pfv.3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

 

í t é l e t e t :

 

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 250.000 (Kétszázötvenezer), a másodfokú perköltség összegét 50.000 (ötvenezer) forintra felemeli. Az alperes csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére kötelezését mellőzi.

 Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

 Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

 A le nem rótt forint 48.000 (negyvennyolcezer) forint csatlakozó fellebbezési, felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni az államnak, külön felhívásra.

 Ez ellen az izéiét ellen jogorvoslatnak nincs helye.

 

I n d o k o l á s

 

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a „Mp" című könyvében közöltekkel megsértette emberi méltósághoz, becsülethez és jóhírnévhez való jogát, valamint FGy emlékét és ezáltal a felperes kegyeleti jogát. A jogsértés miatt az alperes további jogsértéstől való eltiltását, magánlevélben történő elégtételadásra, valamint 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését  kérte.

 Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

 Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 90.000 forint perköltséget, valamint az államnak-külön felhívásra 300.000 forint illetéket.

 A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Nem vagyoni kártérítés iránti keresetét 100.000 forintra leszállította. Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú perköltség összegének 200.000 forint + áfa összegre való felemelését kérte.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 5.000 forint + áfa fellebbezési eljárási költséget. A felperest 24.000 forint fellebbezési eljárási illeték, az alperest 5.000 forint csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte az állam  javára.

 

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes a könyvben beszámolt a néhai FGy költő 95. születésnapja alkalmából rendezett zártkörű vacsoráról, amelyen alperesen kívül részt vett a költő Babinak nevezett felesége, MI táncművész (a könyv szerint: Aurél) és KT főszerkesztő. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a regényből a felperes és az elhunyt költő személye egyértelműen beazonosítható volt. Ugyanakkor az alperes az eseményeket és az arról alkotott véleményét oly módon közölte, hogy sem tartalmában, sem kifejezésmódjában nem volt sértő, nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás kereteit, nem sértette sem a felperes jóhirnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, sem pedig FGy emlékét. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes közszereplőként az erőteljesebb, sértő, bántó kritika elviselésére is köteles. A PK. 12. számú állásfoglalás alapján az alperes alkotmányos keretek között megmaradó véleményét tartalmazza a könyv, ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az írásmű szubjektív, érzelmi töltésű megfogalmazásokat is tartalmaz.

Az alperes csatlakozó fellebbezését sem ítélte alaposnak, mivel az elsőfokú bíróság a perköltség összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogi képviselő által kifejtett munkára tekintettel helytállóan állapította meg.

 

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

 A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 15. § (1) bekezdését, 16., 18. és 85. § (3) bekezdését sérti. Hivatkozott arra, hogy a becsület az emberről a társadalomban kialakult értékítélet, amelynek alakulásában jelentős szerepe van az egyes polgárok egyénről alkotott véleményének. Amennyiben ezek a megnyilvánulások nem valósak, alkalmasak arra, hogy sértsék a személy becsületét. A becsület sérelmével jár a valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tények ilyen tényt kifejező értékítéletnek a közlése is. Hivatkozott arra is, hogy az Alkotmány 54. §-a az emberi méltóságot is védelem alá helyezi. Utalt az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.), 64/1991. (XII. 11.), valamint 34/1992. (VI.1.), 33/1998. (VI.25.) és a 36/1994. (VI.24.) sz. határozataira és a BH 1980/311. számú eseti döntésre. A Legfelsőbb Bíróság Pf.V.21. 086/1915. számú döntésére is hivatkozott, amely szerint a szépirodalmi alkotásokra is érvényes, hogy azok részleteiben sem sérthetik mások személyhez fűződő jogát.

Előadta, hogy a keresetben megjelölt tényállítások egy múltbeli eseményre, történésre vonatkoznak, ezért azok tényállítások. így az alperes által a könyvben leírtak nem véleménynek minősülnek. A felperes álláspontja szerint a szereplők beazonosíthatósága erősíti azt a látszatot, hogy az alperes valós történésekről számolt be. A felperes viselkedését, kinézetét, barátaihoz, férjéhez való viszonyát leíró tényállítások súlyosan sértik a felperes becsületét, emberi méltóságát és jóhírnevét. Azt a hamis látszatot keltik, hogy egy harsány, ledér nő, aki idős férje szeme láttára vacsoraasztalnál kezd viszonyt más férfival. Ezzel női mivoltában alázza meg az alperes könyve. Emellett káros szenvedélytől függő alkoholistának, míg a férjét kiszolgáltatott, szerencsétlen idős embernek tünteti fel.

 Azt sugallja, hogy a költő közszereplései alkalmával kifejtett véleménye nem a sajátja volt, hanem a felperes által a háttérből diktált vélemény. Súlyosan sértik a közlések a költő emlékét, emberi méltóságát, művészi nagyságát.

 Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a megállapított elsőfokú perköltség összegét sérelmezte. Hivatkozott arra: az ügyben eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy- olyan perben kell a munkavégzést megállapítani, amelyben a felső határ az IM rendelet szerint 300.000 forint + áfa. Ezzel szemben 72.000 forint + áfát állapítottak meg a részére. Az ügyben egy rövid beadvány és egy rövidebb tárgyalást követően részletes alperesi védekező iratot terjesztett elő, majd ezt követte egy négy órás tárgyalás. Mindezek alapján reális a nagyobb összegű munkadíj.

 

Felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet csatlakozó felülvizsgálati kérelmével nem érintett részében - hatályában való fenntartását kérte.

 A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

 A felperes kereseti kérelmében személyhez fűződő jogának megsértése megállapítását és a jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

 A Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 76. §-a kiemeli az emberi méltóság és a becsület védelmét a személyhez fűződő jogok között. A Ptk. 78. § (1) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is, a (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

 E rendelkezésekből következően a jóhírnév megsértését a valótlan és az érintett személy hátrányos megítélésére alkalmas közlés valósítja meg, amely valamely tényt nyíltan vagy burkoltan állít, illetve híresztel. A való tényekből levont következtetés,értékítélet nem eredményezi a jóhírnév megsértését.

A vélemény, bírálat, értékítélet akkor jogsértő, ha egyúttal valótlan tényállítást is magában foglal, illetve ha a közlés módja aránytalanul túlzó, indokolatlanul sértő, lealázó.

 A Ptk. 85.§ (3) bekezdése alapján a meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.

A kegyeleti jog a halott emlékének megőrzésére való jogosultság, amely a fentiekben rögzített személyi kör számára biztosítja, hogy a halott emlékét, jóhírnevét sértő magatartás esetén fellépjen.

 

A könyvben megjelentekből a felperes a kővetkező közléseket sérelmezte:

 

1./„Szó nélkül elfoglalja helyét a sarokban a pincérek segítségével. Botjára támasztja állát, rálóg bozontos, ősz haja, és szomorú szemmel, némán néz. És vár. Ez az ő születésnapja."

 

2./„A történetet csak a Költő nem hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó."

 

3./„A Költő csak bólogat, majd elé teszik a tálat, és elkezd enni a vakvilágba. Klára (a könyv főszereplője) segítene, de nem mer. Babira néz, az meg akkor a Költőre: Töröld meg a szádat!", „Mondja el az embereknek, hogy tudok beszélgetni. Nem vagyok bárgyú.

Az elején mindig megijedek a nagy társaságtól, aztán eltelik egy fél óra, és akkor már látok, meg hallok is."

 

4./„Valami baj van?! - kiáltja Babi ingerülten. Segítsek enni? – majd Klárára néz tűzhányó tekintettel. - Köszönjük, boldogulunk magunk is."

 

5./„Jó negyedóra múlva mozgolódás támad a bejáratnál. A pincérek karöltve az asztalfőhöz vezetik a Költőt, ám Babi rosszallóan megrázza a fejét. Valamit magyaráz, hogy ott nem lesz jó a Költőnek, mert nincs elég hely meg levegő. Végül az asztal sarkára ülteti." „A lány furcsálja az ültetést, a Költő a legszeparáltabb sarokba került, bosszúságára nem lehet vele szót ejteni."

 

6./„Ezt követően Aurél nyakába borul, majd arcon csókolja a főszerkesztőt. Klárán átsiklik a tekintetet, és hideg-merev kezet ad. Miután Babi nagyasszonyosan átlibbent az éttermen, és levezényelte az ültetést, helyet foglal férje és Aurél között."

 

7./„Babi harsányan nevet, és hátraveti fejét. Töményét: rendel, egyiket a másik után. Egyenesen hátat fordít a Költőnek, és Aurélhoz húzódik." „Babi hízásnak indult, puha húsú szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott, és úgy forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően összeszűkültek."

 

8./„Babit nagyon érdekli a történet, Aurél szinte csak neki mesél, miközben egyik a poháron, a másik pedig az asztal alatt Babi combját matatja, és hangosan nevetnek."

 

9./„Babi és Aurél egymás szájába adogatják a falatot."

 

A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozza: egy regény szerzője önmagában annak stílusára, műfajára hivatkozással nem mentesülhet a személyhez fűződő jog megsértésének következményei alól. A műfaj és a közlési forma által a műben közölt tényállítások nem válnak véleménnyé (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.195/2008/9.).

 

Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a per tárgyát képező könyvben szereplő költő és feleségének személye az esemény és a szereplők leírásából egyértelműen beazonosítható. A peradatok szerint ugyanis tény az, hogy néhai FGy költő 95. születésnapján vacsorát szerveztek egy étteremben, és azon a regényben más néven megnevezett, azonban leírásukból felismerhető személyek vettek részt.

Az alperes a perbeli vacsoránál történteket saját nézőpontjából megközelítve, sajátos stílusában fogalmazta meg a regényben. Ennek során valótlan és egyben sértő tartalmú tényközlést nem tett, és a való tényeket sem tüntette fel hamis színben. A regényben leírt tények, így az, hogy a költőnek segíteni kellett az étkezésnél, illetve hogyan viselkedett a vacsoránál a felperes és mit fogyasztott, megfeleltek a valóságnak, azt a peres felek előadása és KT tanú vallomása alátámasztotta. Az alperes ezen túlmenően az eseménnyel, a résztvevők viselkedésével kapcsolatban kialakított véleményének, benyomásának adott hangot a könyvben, ami a történteken alapult, és kifejezésmódjában, szóhasználatában sem volt túlzó módon megalázó, hántó, így személyiségi jogvédelemre sem a felperes becsülete, jóhírneve, emberi méltósága, sem a kegyeleti jog megsértése okán nem adott alapot.

 

A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét.

Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében ugyanakkor alappal sérelmezte a jogi képviselet ellátásáért az elsőfokú eljárásban megállapított perköltség összegét.

 

A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a (2)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg.

A (2) bekezdés a) pontja értelmében polgári perben az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege a 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5 %-a, de legalább  10.000 forint.

A perbeli esetben az alperes az elsőfokú eljárásban ügyvédi munkadíjra vonatkozó megállapodást nem csatolt az iratokhoz. A felperes személyhez fűződő jogai megsértése miatt 5 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ennek alapján a fentiek szerint az alperes jogi képviseletének ellátásáért 250.000 forint perköltség állapítható meg. A bíróság ezt az összeget a 3. § (6) bekezdése alapján indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, azonban ezt indokolni köteles.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalások és a beadványok számára tekintettel az alperes részére járó ügyvédi munkadíjat: mérlegeléssel 90.000 forintban határozta meg.

Az iratok alapján megállapítható volt, hogy a bíróság az ügyben két tárgyalást tartott, amelyeken a felek személyes előadását követően tanúmeghallgatást foganatosított. A több órán át tartó tárgyalások és a részletes ellenkérelem alapján az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a jogi képviselet ellátásáért a jogszabály szerinti ügyvédi munkadíj összegét indokolatlanul mérsékelte a bíróság. Emellett az ügyben eljárt bíróságok nem adták konkrét indokát annak, hogy az IM rendelet alapján járó ügyvédi munkadíj mely okból nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Ez önmagában, kizárólag a tárgyalások és a beadványok számával nem indokolható. A jogszabály alapján ugyanis a ténylegesen ellátott ügyvédi tevékenység érdemi, tartalmi értékelésével van csak lehetőség az ügyvédi munkadíj csökkentésére. Ilyen csökkenést megalapozó érdemi indok az ügyben nem volt megállapítható.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi képviseletének ellátásával felmerült elsőfokú perköltséget - áfával növelten - 250.000 forintban határozta meg.

 Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával részben megváltoztatta, az első-és másodfokú perköltség összegét felemelte, az alperes csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére kötelezését: mellőzte. Egyebekben a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 A Pp. 78. § (1) bekezdése és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a pervesztes felperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a felperes köteles 5000 forint csatlakozó fellebbezési, a 36.000 forint felülvizsgálati és 7.000 forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára.

Budapest, 2011. október 19.

                                  Dr.M.M sk. a tanács elnöke,                        Bné dr.K.K sk. előadó bíró,                             Dr.K.Zs sk.bíró