Peres ügyek

Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

2l.Bf.8514/2010/4. szám

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság Budapesten a 2011. évi január hó 14. napján tartott zárt nyilvános ülésen meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő

                                                   VÉGZÉST:

A testi sértés büntette miatt K.Z. ellen indult büntetőügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság 2010. évi június 8. napján kihirdetett 12.B.XI.31/2009/39. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.

Megállapítja, hogy a megismételt eljárásból az ítélet meghozatalában részt vett bíró ki van zárva.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság K.Z. vádlottat az ellene 2 rb. a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, megállapítva, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség Bfel. 17.688/2010/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartotta fenn annak okán, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés a/ pontjában meghatározott okból részben megalapozatlan, mivel az első fokú bíróság a tárgyalásra nem idézte meg és nem is hallgatta ki tanúként K.I.-t, tehát a korábbi másodfokú határozatban írt előírásoknak nem tett mindenben eleget. Eljárási szabályt is sértett, mivel indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget és a vádlottat terhelő bizonyítékokat - így a vádlott és a sértett között elhangzott telefonbeszélgetés tartalmát a logika szabályaival ellentétesen mérlegelte. Mindezekre figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés III/A. pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítást indítványozott.

A másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő sértett jogi képviselője felszólalásában a terhelő tanúvallomásokra és terhelő okirati bizonyítékra hivatkozva sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a vádlott eshetőleges szándékkal a vád tárgyává tett bűncselekmény kísérletét megvalósíthatta-e.

K.Z. vádlott védője az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, egyetértve az elsőfokú ítélet megállapításaival és mérlegelési tevékenységével, miszerint nem bizonyított, hogy a vádlott szándékosan okozta, illetőleg szándékosan előidézni akarta a sértettek HIV-fertőzöttségét, egyébként az igazságügyi orvosszakértői véleményre és a szakértő tárgyalási nyilatkozatára hivatkozva vitatta a cselekmény minősítő körülményének, a súlyos egészségromlásnak a megállapíthatóságát is. 

Az ügyészi fellebbezés alapos, a főügyészi indítvány lényegét tekintve helytálló.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében ín jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárás egészét is értékelve bírálta felül.

Az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés a/ és c/ pontjára figyelemmel megalapozatlan. tekintettel arra, hogy a tényállás nincs kellően felderítve, továbbá a megállapított tényállás részben ellentétes az iratok tartalmával és ezzel összefüggésben a Be. 375. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság eljárási szabályt is sértett, hiszen indokolási kötelezettségének sem kellően tett eleget. Ezen megalapozatlansági okok az elsőfokú ítéletet felülbíráltra alkalmatlanná teszik, a másodfokú eljárásban nem voltak kiküszöbölhetőek.

Az első fokú bíróság által megállapított tényállás részben felderítetlen az alábbiakra figyelemmel:

Az első fokú bíróság nem teljesítette a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú végzés azon előírását, miszerint a megismételt eljárásban újból ki kell hallgatni az alapeljárásban meghallgatott személyeket az ügy valamennyi releváns körülményére nézve, ugyanis az alapeljárásban kihallgatott K.I. tanú ismételt megidézését és tanúként kihallgatását elmulasztotta.

K.I. Cs.A. élettársa volt. tőle hallotta azt, hogy a vádlott úgy akarja magához láncolni a sértettet, hogy megfertőzte. Cs.A. korábbi saját vallomásával és K.I. tanú vallomásával szemben ezt vitatta (alapeljárás 2007. december 3-i 11. sorszámú jegyzőkönyv 20-21.oldal), azonban az első fokú bíróság az ellentmondást meg sem kísérelte feloldani. K.I. tanúkénti meghallgatása nem lett volna mellőzhető, hiszen Cs.A. az alapeljárásban vitatta az elhangzottakat, míg a megismételt eljárásban már nem emlékezett, hogy ez elhangzott volna, ezzel szemben K.I. az alapeljárásban a tárgyaláson határozottan állította, hogy élettársa ezt a körülményt is elmesélte neki.

K.Zné sértett annak igazolására, hogy nem használtak óvszert, arra hivatkozott, hogy a vádlottal való kapcsolata idején méhen kívüli terhes volt, viszont az erre vonatkozó orvosi iratokat az elsőfokú bíróság nem szerezte be, illetőleg bizonyítás anyagává nem tette, a vádlottal nem tisztázta, hogy erről a körülményről ő tudomással bírt-e.

A korábbi hatályon kívül helyező másodfokú határozat sérelmezte, hogy a vádlott és K.Zné sértett beszélgetéséről készült magnófelvétel adatainak értékelését az elsőfokú bíróság elmulasztotta. A megismételt eljárás során sem fordított az elsőfokú bíróság kellő figyelmet ezen bizonyítékra.

Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság teljes terjedelmében ismertette a tárgyaláson a magnó felvétel tartalmát rögzítő írásbeli anyagot, annak azonban kizárólag a 63. oldalon lévő részét tárta részletesen a vádlott elé és tisztázta vele az ott elhangzottakat, a telefonbeszélgetést tartalmazó nyomozati iratok 61.-103. oldaláig tartó olyan lényeges mondatoknak a vádlott elé tárása azonban elmaradt, ami esetlegesen a vádlotti védekezést cáfolja és a sértett állításait támasztja alá. Az elsőfokú bíróság kizárólag a vádlott védekezését alátámasztani hivatott részt tárta a vádlott elé és azt részletezte és ezzel összefüggésben az ítélet indokolásában mérlegelési tevékenysége során is kizárólag csak ezen egyetlen körülménnyel foglalkozott.

S.K. tanú különböző nyilatkozataiban lényeges ellentmondások találhatók, az elsőfokú bíróság a tanú elé nem tárta a tárgyaláson előterjesztett vallomásával ellentétes korábbi nyilatkozatait, ezáltal értelemszerűen e körben indokolási kötelezettségét sem teljesítette, hiszen az ellentmondó nyilatkozatokat indokolásában nem rögzítette, azokat nem vetette össze és nem indokolta meg, hogy a három különböző vallomás közül miért azt a vallomást fogadta el, ami a vádlott vallomását támasztotta alá. A tanú első nyomozati tanúvallomásában ugyanis még azt is tagadta, hogy HIV-fertőzött lenne, azt állította, hogy a vádlottal nem volt kapcsolata. A szembesítés során (nyomozati iratok 499. oldala) már elismerte mind az okirattal alátámasztott HIV-fertőzöttségét, mind azt a körülményt, hogy szexuális kapcsolata volt a vádlottal, ugyanakkor azt állította, hogy soha nem használtak óvszert.

Az elsőfokú bíróság ezt a vallomást nem tárta a tanú elé, hanem a tényállást kizárólag a vádlott érdemi védekezését alátámasztani látszó tárgyalási vallomására alapította.

Iratellenes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az alábbiakra figyelemmel:

Az indokolásból egyértelműen kiderül, hogy az első fokú bíróság a két sértett vallomását a tényállás alapjául nem vette figyelembe, ugyanakkor ugyanabba a hibába esve, mint az előző hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet, a két sértett vallomása alapján állapította meg, hogy K.Z. vádlott milyen időpontokban élt nemi életet a két sértettel.

A 2. tényállási pont vonatkozásában K.Zné sértettel kapcsolatban nem rögzítette, hogy meddig tartott közöttük a nemi élet, az mikor szűnt meg, holott ennek a mérlegelési tevékenység során a vallomások összevetésénél jelentősége van.

Az 1. tényállási pont vonatkozásában hiányos a tény állás, mert az elsőfokú bíróság nem rögzítette, hogy BG sértett mikor tudta meg HIV-fertőzöttségét, holott erre okirati adatok is rendelkezésre állnak és ezen körülménynek ugyancsak jelentősége van a büntetőjogi felelősség megállapításánál.

Az elsőfokú bíróság tényállásában mind az 1., mind a 2. tényállási pont vonatkozásában azt rögzítette - feltehetően a vádlott érdemi védekezését elfogadva és a sértetti vallomásokat elvetve -, hogy nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a sértettek kel történő nemi élet során a vádlott az óvszer használatot mellőzte volna.

Ezen megállapításnak azonban ellentmond az elsőfokú bíróság által az indokolásban rögzített KZ vádlott tárgyalási vallomása, melynek mérlegelésével az elsőfokú bíróság teljesen adós maradt. E szerint (indokolás 3. oldal középső része) az óvszerszakadást követően BG a vádlottal a szexuális kapcsolatot nem szakította meg, hitetlenkedve fogadta a fertőzöttségre utaló vádlotti közlést és ezt követően már gyakran mellőzték az óvszerhasználatot.

A vádlotti vallomás szerint ugyancsak óvszerszakadást követően közölte HIV-fertőzöttsége tényét K.Zné-vel, aki szintén hitetlenkedve fogadta a közlést, ezt követően már gyakran óvszerhasználat nélkül éltek nemi életet közös megegyezéssel.

Ezzel a  vádlotti állítással szemben az elsőfokú bíróság a tényállásában azt rögzítette, hogy nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádlott a sértetteknél az óvszerhasználatot mellőzte.

A büntetőjogi felelősségről való döntés szempontjából jelentősége van annak a körülménynek, hogy mindkét sértett esetében a vádlott által hivatkozott óvszerszakadás mikor következett be, azaz a sértettekkel való megismerkedést követően röviddel nemi kapcsolatuk kezdetén, holott erre ugyancsak vádlotti és sértetti vallomások állnak rendelkezésre és ehhez az időponthoz kötni lehet azt a körülményt, hogy a vádlott mikortól kezdve mellőzte az óvszer használatot a sértettek vonatkozásában.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, a bizonyítékokat egyoldalúan, a vádlotti védekezés köré építve hiányosan ismertette és egyoldalúan mérlegelte.

Valójában azt sem jelölte meg, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította, azt ugyanis egyértelműen rögzítette, hogy a vádlottat terhelő vallomásokat elvetette, bár ennek kellő indokát nem adta, viszont azt egyértelműen nem állapította meg, hogy mivel a sértettek terhelő vallomásait elvetette, ezért a tényállást a vádlott vallomására alapította volna, mindössze az indokolás 6. oldal utolsó mondatában jelzésértékkel a bizonyítékok összegzésénél utalt arra, hogy nem zárható ki az a vádlotti védekezés, hogy a két sértettel folytatott nemi viszonyában is óvszert használt.

Ebben a körben a mérlegelés nem egyértelmű, hiszen az elsőfokú bíróság nem indokolta meg. hogy amennyiben a sértetti és egyéb terhelő vallomásokat elvetette, akkor a vádlott vallomását miért nem fogadta el. A fentiek szerint ugyanis a vádlott maga ismerte el, hogy az óvszerszakadást követően mindkét sértettel rendszeresen óvszerhasználat nélkül élt nemi életet, ennek a rögzített vallomásnak azonban egyrészt a tényállás ellentmond, másrészt az elsőfokú bíróságnak az indokolás 3. oldalának II. bekezdésében tett megállapítás is ellentmond, miszerint nem bizonyított, hogy a vádlott mellőzte volna az óvszer használatot a szexuális együttlétek során, hiszen a sértetti vallomásokon túl maga a vádlott is elismerte ezt.

Maga a vádlott nyilatkozta, hogy mindkét sértett az óvszerszakadást követően azon tájékoztatása után, hogy ő HIV-fertőzött, hitetlenkedve fogadták a HIV-fertőzöttségre utaló vádlotti közlést, az elsőfokú bíróság ezen nyilatkozat után nem tisztázta a vádlottal, hogy ha a sértettek ezt nem hitték el, akkor miért nem tett meg mindent annak érdekében, hogy állítását egyértelművé, hihetővé tegye, azt akár okirattal, orvosi igazolással, vagy a vizsgálat megismétlésével alátámassza. A bíróság mindössze egyetlen kérdést tett fel a vádlottnak - nevezetesen, hogy miért nem mutatta meg a HIV-fertőzöttségét alátámasztó orvosi papírt, melyre a vádlott úgy nyilatkozott, hogy az egy másik lakásban maradt. Az elsőfokú bíróság ezt a választ elfogadva a továbbiakban a vádlott felelősségét nem vizsgálta, hogy miért nem járt utána az orvosi iratainak, miért nem szerzett be újabb orvosi igazolást annak érdekében, hogy a sértettek az állítását komolyan vegyék. Azt sem tisztázta, hogy amikor a vádlott látta azt, hogy a sértettek nem hisznek neki, miért nem ragaszkodott a rendszeres és állandó óvszerhasználathoz a továbbiakban is. mint ahogy azt állítása szerint a korábbiakban megtette.

Igen lényeges körülmény - melynek a mérlegelését az elsőfokú bíróság ugyancsak elmulasztotta, hogy B.Kné B.J. vallomását, mint a vádlott érdemi védekezését alátámasztó bizonyítékot elfogadta, azonban a nyomozati iratok 155. és 161. oldalán lévő vallomásában lévő ellentmondásokat nem tisztázta, és nem vizsgálta azt a lényeges körülményt, hogy a vádlott vele sem közölte HIV-fertőzöttsége tényét, azt B.Kné B.J. akkor tudta meg, amikor az eljárás megindítását követően K.Zné sértett őt megkereste és ezt a tényt vele közölte, s csak ezt követően mentek el a vádlottal együtt vizsgálatra tisztázni, hogy B.J fertőzött-e.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelését, a mérlegelést két fő kérdés köré építette. Az egyik kérdés az a körülmény volt, hogy kétséget kizáróan bizonyítható-e, hogy K.Z. vádlott fertőzte-e meg a két sértettet. Az elsőfokú bíróság ezen körülmény tekintetében részletesen ismertette és elemezte az igazságügyi orvosszakértői véleményeket és az ehhez kapcsolódó szakértői nyilatkozatot és tanúvallomást és vonta le azt a következtetést, hogy jelenleg nincs olyan tudományos módszer, melynek alapján kétséget kizáró bizonyossággal meg lehetne állapítani, hogy ki kit fertőzött meg HIV-vírussal, azaz az elsőfokú bíróság a befejezett testi épség elleni bűncselekményt nem találta megállapíthatónak, bizonyíthatónak, ezért felmentő rendelkezése is a testi sértés bűntettének kísérlete alól történt.

Az indokolás 5. oldal utolsó előtti bekezdésében utalt arra, hogy legfeljebb az elkövetésre irányuló szándékra lehetne következtetést levonni, azaz a cselekmény kísérletére, okfejtése szerint azonban az egyéb bizonyítékok nem bizonyítják a vádlottnak az eredmény előidézésére irányuló szándékát.

Ebben a kérdésben egyrészt az elsőfokú bíróság nem indokolta meg kellőképpen, hogy az ezen körülményt alátámasztani látszó érdektelen tanúvallomásokat miért vetette el, (Cs.A, B.Z.Gy,) illetőleg, hogy az e körülmény szempontjából jelentőséggel bíró K tanút miért nem idézte meg és miért nem hallgatta ki tanúként, ennek indokát valójában egyáltalán nem adta.

Nem mérlegelte azt a lényeges körülményt, hogy a vádlott B.Kné B.J-vel miért nem közölte a HIV-fertőzöttsége tényét, mely utóbbi körülmény nem K.Z.né sértett vallomásával szemben ébreszt aggályokat, hanem a vádlott azon védekezésével szemben, miszerint közölte a sértettekkel a HIV-fertőzöttségét.

Az elsőfokú bíróság vizsgálatának másik köre az volt, hogy K.Z. fertőzöttsége ismeretében, ennek közlése nélkül közösült-e óvszerhasználat nélkül a sértettekkel. Azt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy amennyiben óvszerhasználat nélküli közösülés történt, akkor a HIV-fertőzöttség közlésének van-e jelentősége, hiszen felvetődik a vádlott vallomása alapján az a kérdés, hogy amennyiben a sértett beleegyezik abba, hogy megfertőződhet, akkor a HIV-fertőzött személy felelőssége megszűnik-e.

Az elsőfokú bíróság által felvetett másik kérdéskör az volt, hogy a szexuális együttlétek során a vádlott mellőzte-e az óvszerhasználatot, mely körülményt nem látott bizonyítottnak a sértettek és a vádlott vallomása ellenére sem.

E körben nem vizsgálta azt a fentiek szerint felvetett körülményt, miszerint az első óvszerszakadást követően gyakran mellőzték az óvszerhasználatot és bár a vádlotti vallomás szerint közölte HIV-fertőzöttsége tényét, azonban ezt állítása szerint a sértettek valójában nem hitték el. A vádlotti ezen vallomással összefüggésben az elsőfokú bíróság ugyancsak nem vizsgálta a vádlott azon felelősségét, hogy megtett-e mindent a HIV-fertőzés továbbadásának megelőzésében, megakadályozásában, akár  a sértettek meggyőzésével, illetőleg a további változatlan.óvszerhasználattal, vagy pedig belenyugodott abba, hogy a sértettek nem hitték el és nem vették komolyan, hogy HIV-fertőzött. ezért belenyugodott abba, hogy esetlegesen megfertőződhetnek.

Amennyiben ugyanis a vádlott fertőzöttsége ismeretében óvszer nélkül közösült a sértettekkel. nincs jelentősége annak, hogy a sértettek elvileg más szemelvtől is megfertőződhettek, az elsőfokú bíróságnak valamennyi bizonyíték összevetésével, a vádlotti vallomás mérlegelésével, vizsgálnia kellett volna azt a kérdést, hogy a bűncselekmény kísérlete akár eshetőleges szándékkal megvalósulhatott-e.

E körben az elsőfokú bíróságnak pontosan tisztáznia kellett volna a vádlott által hivatkozott óvszerszakadás időpontját, viszonyítva a sértettekkel történő megismerkedés időpontjával és szexuális kapcsolatuk kezdetének időpontjával, valamint azzal a körülménnyel, hogy a sértettek esetében mikor került sor az első HIV-vizsgálatra, valamint mérlegelési körbe vonni azt a körülményt is, hogy ha a vádlott közölte velük a HIV-fertőzöttség tényét, miért csak évekkel később került sor orvosi vizsgálatukra.

Tekintettel arra, hogy a fenti megalapozatlansági okok a Be. 352. § alapján a másodfokú eljárás során nem küszöbölhetők ki. ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 351. § (2) bekezdés a/ és c/ pontjára figyelemmel a Be. 375. § (1) bekezdése és a Be. 376.§. (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

A Fővárosi Főügyészség tévesen hivatkozott a Be. 373. § (1) bekezdés III./A. pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okra, miszerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbíráltra alkalmatlan. tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének csak részben, elsődlegesen a Be. 351. § (2) bekezdés a/ és c/ pontja szerinti megalapozatlansági okokkal összefüggésben nem tett eleget. (Jelezi a másodfokú bíróság, hogy ezen megalapozatlansági ok esetén a Be. 360. § (1) bekezdés f pontja alapján lehetőség lett volna a tanácsülésen történő döntésre, ezzel szemben a főügyészség a Be 361. § (1) bekezdésére figyelemmel nyilvános ülés kitűzését tartotta indokoltnak.)

Az eljárást a tárgyalási szaktól kell megismételni.

A megismételt eljárásban újból ki kell hallgatni a mindkét alapeljárásban már meghallgatott személyeket, valamint a második eljárásban meg nem hallgatott K.I. tanút, mind a vádlott, mind a tanúk elé tárva valamennyi korábbi vallomásukat és megkísérelni tisztázni az ezekben rejlő ellentmondásokat.

A vádlott és K.Zné sértett között elhangzott beszélgetés anyagát teljes terjedelmében a vádlott elé kell tárni, valamennyi lényeges kérdésre egyenként nyilatkoztatni és az ott elhangzottakat összevetni a vádlottat terhelő és mentő bizonyítékokkal.

K.Zné sértett jogi képviselője által hivatkozott további tanúk kihallgatására a megidézéshez szükséges adatok közlése után a megismételt eljárásban kerülhet sor.

A bizonyítási eljárás során beszerzett és felmerült összes bizonyítékot azok maradéktalan feltárásával, az ellentétes, ellentmondó vallomások és bizonyítékok. így az okirati bizonyíték (telefon beszélgetés) gondos összevetésével kell mérlegelni és a logika szabályainak alkalmazásával részletes indokát adni, hogy mely bizonyíték miért vehető alapul, megindokolva a vallomások és bizonyítékok elfogadásának, vagy elvetésének indokait, megjelölve, hogy az elsőfokú bíróság tényállását mely bizonyítékokra alapította. Csak valamennyi bizonyíték feltárása és azok összevetése alapján megállapít ott tényállásból lehet következtetést levonni KZ vádlott bűnösségére vagy ártatlanságára.A másodfokú bíróság az ügyet a Be. 361. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül, a Be 237. § (3) bekezdés a/ pontjára figyelemmel erkölcsi okból zárt ülést tartva, a Be. 239. § (2) bekezdése alapján határozatát nyilvánosan kihirdetve.A Be. 21. § (3) bekezdés c/ pontja értelmében a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból a megalapozatlanság miatt történő hatályon kívül helyezés okán a hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vevő bíró ki van zárva.


Budapest, 2011. évi január hó 14. napján

                                                                                               Dr. H.L.
s. k. a tanács elnöke

                                                           Dr. P.K.s. k. előadó bíró                                            Dr. Z.É.s. k. bíró

Fővárosi Bíróság

19.P. 29.125/2004./9.  

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVEBEN !

A Fővárosi Bíróság

a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132. Budapest. Csanády u. 21). által képviselt

HASZNÁLTAUTÓ INFORMATIKAI KFT. felperesnek

a dr. T. J. ügyvéd  és N. G. ügyvezető által képviselt

HASZNÁLT AUTÓ MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI Kft.  alperes ellen

személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET

A bíróság megállapítja, hogy az alperes azzal, hogy cégnevében korábban a “Használt Autó” vezérszót használta, megsértette a felperes névviseléshez fűződő személyiségi jogait.

A bíróság az alperest eltiltja a további jogsértéstől.

A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A peres felek költségeiket maguk viselik.

A tárgyi illeték feljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000.-Ft illetékből a felperes és az alperes egyaránt 10.500.- Ft - 10.500.-Ft-ot, azaz (tízezerötszáz-tízezerötszáz) forintot kötelesek a Magyar Államnak megfizetni, külön felhívásra.           

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban előterjeszteni.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a teljesítési határidőre, a kamatfizetési kötelezettségre, a kamat mértékére, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

INDOKOLÁS

A felperesi gazdasági társaság korábbi elnevezése Használtautó.hu Informatikai Kft volt. A felperesi gazdasági társaság alapvetően használt autók kereskedelmével foglalkozó kiadványokat jelentet meg. A felperes 2004. március 10-én nyújtott be kérelmet az illetékes cégbírósághoz arra, hogy a ma használt nevét használhassa, miután azt a tájékoztatást kapta, hogy korábbi neve nem alkalmas a domain-név regisztrációra. A cégbíróságnál a névváltozás bejegyzésére 2004. április 22-én került sor. Az alperesi gazdasági társaság, amely alapvetően szoftverek értékesítésével foglalkozik, 2004. április 20-án nyújtott be névváltoztatás iránti kérelmet a cégbírósághoz. Az alperesi gazdasági társaság korábbi neve ÁÜTŐ EXPRESS Kft. volt. Ezt a kérelmet a cégbíróság egy nap alatt átvezette a nyilvántartásba 2004. április 21-én. Ezt követően az alperes az Internet Szolgáltatók Testületéhez (ISZT) fordult és ott az alperes kérelmére az alperes javára jegyezték be a www.hasznaltauto.hu domain nevet. Erre a névre a felperes is igényt tartott volna, de a felperes internet elérhetősége ehhez képest a www.hasznaltauto.hu alatt található. A felperes részéről úgy ítélték meg, hogy az alperesi névhasználat súlyosan sérti a személyiségi jogait, illetve úgy ítélték meg, hogy az alperes visszaélésszerűen szerezte meg az ékezetes domain nevet és ezzel is megsértette a felperes névviseléshez fűződő jogait.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a névhasználathoz fűződő személyiségi jogait a “Használtautó" vezérszó használatával az elnevezésében. A felperes kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest ezen vezérszó használatától. A felperes annak megállapítását is kérte, hogy az ékezetes domain név használata is sérti a névviseléshez fűződő jogait, ezért ettől is eltiltani kérte az alperest. A felperes ebben a tárgyban ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is benyújtott. A bíróság 2005. március 16-án kelt 7. sorszámú végzésével az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek részben helyt adott és az alperest eltiltotta cégnevében a “Használt Autó” vezérszó használatától. Egyebekben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította. Az ideiglenes intézkedés iránti végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy az összetéveszthetőség ténylegesen nem valósult meg. A cégek tevékenységi köre is különbözik. A kereset jogalapjának el nem ismerése mellett ugyanakkor az alperes 2005. június 14-én névváltoztatás iránti kérelmet nyújtott be a cégbírósághoz, amelyben új nevét hungary@használtautó kereskedelmi és szolgáltató kft-re kérte módosítani a vonatkozó taggyűlési határozat alapján. Az alperes előadta továbbá, hogy a domain név regisztrációja során jóhiszeműen és szabályszerűen járt el. Nem követett el joggal való visszaélést. Az alperes álláspontja szerint a felperes volt az, aki elmulasztotta a megfelelő igénylést a regisztráció során. 

A bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak.

A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 77. §. (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a névviseléshez. A (3) bekezdés szerint a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben, azonos területen tevékenykednek. A cégnyilvántartásról szóló 1997. évi 145. CXLV. törvény 15.§ (1) bekezdése értelmében a cégnévnek a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját kell kifejeznie és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. A (2) bekezdés szerint a cégnév vezérszót is tartalmazhat. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaik szó, amely a cégnévben az első helyen áll és elősegíti a cég azonosítását, illetve más azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetést. A (8) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. Két vagy több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be.

A bíróság mindezen általános szabályok mellett úgy ítélte meg, hogy a jelen esetben az alperesi névhasználat a “Használt Autó" vezérszó használata sértette a korábbi bejegyzésű felperesi cég névviselési jogát, figyelemmel arra is, hogy az alperesi vállalkozás ténylegesen elsődlegesen nem a használt autók kereskedelmével vagy ezzel kapcsolatos kiadványok megjelentetésével foglalkozik. A névhasználat tekintetében tehát a vezérszó vonatkozásában a bíróság a jogsértést a Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint megállapította és a b/ pont alapján kötelezte az alperest a jogsértés megszüntetésére oly módon, hogy a további jogsértéstől az alperest eltiltotta.

A bíróság a domain név vonatkozásában a felperes keresetét nem tartotta alaposnak. A felperes részéről előadták, hogy álláspontjuk szerint az alperesi vállalkozás kizárólag azért változtatott nevet, hogy az ékezetes domain nevet magának megszerezze. A felperes jogi álláspontja szerint amennyiben a vezérszó használata sértette a felperes névviseléshez való jogát, akkor ennek a vezérszónak a felhasználásával domain nevet sem szerezhetett jogszerűen a felperes. Az alperes ezzel szemben előadta, hogy a domain név megszerzése vonatkozásában mindenben a vonatkozó szabályoknak megfelelően jártak el. Ha ebben a felperes mulasztott, elsőbbségi igényének be nem jelentésével, azért az alperes nem tehető felelőssé. A bíróság feladatát nehezítette az, hogy ilyen vonatkozásban kialakult joggyakorlatot a bíróság nem ismer. A bíróság álláspontja az volt, hogy az esetlegesen hiányzó jogi szabályozást a bíróság ítéletével nem pótolhatja, hiszen a bíróság jogalkalmazó szervezetként működik, jogot nem alkothat. A bíróság álláspontja szerint a létező szabályzatoknak megfelelő alperesi név igénylés nem minősül joggal való visszaélésnek. A bíróság nem találta megállapíthatónak azt, hogy az alperesi névváltoztatásnak kizárólag az ún. ékezetes domain név megszerzése volt a célja. A tényleges használatra is figyelemmel a bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy az ékezetes és ékezet nélküli domain nevek egymástól elkülönülő neveket jelentenek. Jelenleg nincs olyan jogszabályi rendelkezés a bíróság tudomása szerint, amely az ún. domain nevet önmagában a cég elnevezéséhez tartozónak minősítené. A bíróság szerint tehát ebből az állapítható meg, hogy a domain név nem tartozik szorosan a cég elnevezéséhez. A bíróság szerint ez a jogi helyzet kizárja azt, hogy a jelenleg hatályos szabályok mellett a névviselési jog megsértése jelen esetben megállapítható legyen. A bíróság ilyen körülmények között ezt a kereseti kérelmet elutasította.

A felperes összességében részlegesen lett pernyertes, ezért a bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a peres felek a képviselettel járó költségeiket maguk viselik.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viseléséről a 6/1986.(VI.26.) IM sz. rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett a bíróság.

Budapest. 2005. június 28.                                          dr. P. Á. sk. tanácselnök

----------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.011/2005/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi ítélőtábla a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1132 Budapest, Csanády u. 21.) által képviselt, Használtautó Informatikai Kft. felperesnek,
a dr.
T.J. ügyvéd által képviselt, Használt Autó Magyarország Kereskedelmi Kft. alperes ellen,
személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében,
a Fővárosi Bíróság 2005. június 28. napján kelt 19.P.29.125/2004/9. számú ítélete ellen, 
felperes részéről 10. szám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

ítéletet:


A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, megállapítja, hogy az alperes a felperes névviselési jogát megsértette a “használtautó.hu” domain név használatával, és az alperest eltiltja a további jogsértéstől.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 37.500 (Harminchétezer-ötszáz) Ft elsőfokú perköltséget és térítse meg az államnak külön felhívásra a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000 (Huszonegyezer) Ft kereseti illetéket.Az alperes köteles 15 napon belül 12.500 (Tizenkettőezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget megfizetni a felperesnek és a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 24.000 (Huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra.Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.IndokolásAz elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy cégnevében korábban a “Használt Autó” vezérszót használta, megsértette a felperes névviseléshez fűződő személyiségi jogait és eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A perköltségről akként rendelkezett, hogy a felek költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést a domain névvel kapcsolatos keresetet elutasító ítéleti rendelkezés megváltoztatása érdekében. Pontosított fellebbezési kérelme szerint annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy az internetes honlapcímében a “használtautó.hu” ékezetes domain nevet használja, megsértette a személyhez fűződő névviselési jogát. Kérte e tekintetben is eltiltani az alperest a további jogsértéstől. Értelmezése szerint ennek körében valósul meg az általa elérni kívánt Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti objektív jogvédelem, a jogsértést megelőző állapot helyreállításának, illetőleg a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítésének az elrendelése.

Kiemelte, hogy az alperes a jogsértő ékezetes domain név használatának jogát gyors névmódosításának köszönhetően prioritásos eljárás keretében szerezte meg, a prioritást pedig cégneve alapozta meg. így az alperes prioritásos igényét egy jogsértő névre alapozta, azaz a jogsértő név felhasználásával nyílt lehetősége a domain megszerzésére. Hangsúlyozta, hogy miután az elsőfokú bíróság az alperes által cégnevében használt “Használt Autó” vezérszó tekintetében a jogsértést jogerősen megállapította, e rendelkezés megalapozza egyben a domain névvel kapcsolatos igényét is.

Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a regisztrációs szabályzatnak megfelelően és jóhiszeműen járt el a domain megszerzése során. A felperes elmulasztotta kellő időben a domain névre az elsőbbségi igényét bejelenteni, és azért nem tehető felelőssé, hogy e mulasztás révén neki nyílt lehetősége a domain regisztrációjára. Előadta, hogy jóhiszeműségét támasztja alá az is, hogy a perben az elsőfokú eljárás során a hasonlóság látszatának elkerülése végett cégnevét megváltoztatta és tevékenységi körét is módosította.

A fellebbezés alapos.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés keretei között bírálta felül, nem érintve a fellebbezéssel nem támadott részét, a cégnévvel történő jogsértést megállapító ítéleti rendelkezést.

Az elsőfokú bíróság az ítélet tényállásában többek között rögzítette, hogy a felperesi gazdasági társaság korábbi elnevezése Használtautó.hu Informatikai Kft. volt, Internet elérhetőségére pedig a “hasznaltauto.hu” – ékezetek nélküli – domain névvel rendelkezett. Az ékezetes domain nevek igénylésére utóbb nyílt lehetőség, de a felperes cégneve – a .hu elem miatt – nem volt alkalmas a domain regisztrációra. Ennek érdekében cégnevét a Használtautó Informatikai Kft. elnevezésre változtatta, amelyet a 2004.március 10-én benyújtott kérelme alapján a cégbíróság 2004. április 22-én jegyzett be. Az alperes cégneve korábban ÁÜTŐ EXPRESS Kft. volt, amelyet Használt Autó Magyarország Kereskedelmi Kft-re változtatott. A cégnévváltozást a 2004. április 20-án benyújtott kérelme alapján a cégbíróság egy nap alatt, 2004. április 21-én vezetett át a cégnyilvántartásban. Ezt követően az alperes regisztráltatta a maga számára a “használtautó.hu” ékezetes domain nevet. A domain név használatával megvalósuló névviselési jog megsértésére alapított kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azon álláspontjánál fogva utasította el, hogy miután az ékezetes és ékezet nélküli domain nevek egymástól elkülönülnek, és nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely önmagában a domain nevet a cég elnevezéséhez tartozónak minősítené, a domain név nem tartozik szorosan a cég elnevezéséhez, ezért a domain név használata nem esik a névviselési jog körébe.Az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival a másodfokú bíróság nem értett egyet.A Ptk. 77. §-ának (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a névviseléshez. A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ (Ptk. 77. § (4 bek.).A Legfelsőbb Bíróság hasonló tényálláson alapuló ügyben hozott eseti döntésében a fenti jogszabályt értelmezve kifejtette, hogy a törvénynek példálózó meghatározásából következik, hogy a névviselési jog sérelmét jelenti minden olyan névként funkcionáló megjelölés jogosulatlan használata, amelyről valamely más személyre lehet következtetni. A jogszabály idézett rendelkezése a máséhoz hasonló bármilyen - azaz nem csak személynévként való - jogosulatlan névhasználatot tiltja. Ebből következően az adott ügyben a domain név használatával megállapíthatónak látta a névviselési jog sérelmét (Pf.IV.26.598/2001/3.).A másodfokú bíróság ezen iránymutató döntést is figyelembe véve foglalt állást akként, hogy az alperes által használt “használtautó.hu” domain névvel a felperes névviselési jogát megsértette.Az fellebbezéssel nem érintett, már jogerősen elbírált kérdés, hogy az alperes a “Használt Autó” vezérszó cégnevében való használatával sérti a korábbi bejegyzésű felperesi gazdasági társaság névviselési jogát. Az elsőfokú bíróság e megállapítása tekintetében arra is figyelemmel volt, hogy az alperesi vállalkozás ténylegesen elsődlegesen nem a használt autók kereskedelmével, vagy az ezzel kapcsolatos kiadványok megjelentetésével foglalkozik.A másodfokú bíróság kiemeli, hogy az alperes az adott domain név használatával a névvalódiság elvét is sértette. Alaptalanul olyan látszatot keltett, mintha működése, a cégnevében az alperes domain nevével azonos vezérszót használó felperes tevékenységéhez kapcsolódna. A név jogosultjának engedélye nélkül a domain név használata jogtalan és egyben megtévesztő is, hiszen az alperes alapvetően szoftverek értékesítésével foglalkozik.Nem fogadta el a másodfokú bíróság az alperesnek azt a védekezését, hogy a jogsértést kizárja a vonatkozó regisztrációs szabályzat előírásainak megfelelő domain igénylése, illetőleg az igénylés jóhiszeműsége. Egyrészt arra kell rámutatni, hogy a személyiségi jog megsértése objektív jellegű jogsértés, másrészt arra, hogy megvalósulásának nem feltétele, hogy egyúttal más jogszabályba, adott esetben szabályzatba is ütköző magatartás legyen.Mindezek alapján a másodfokú bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján megállapította, hogy az alperes a felperesi cégnév vezérszavával megegyező domain név használatával megsértette a felperes névviseléséhez fűződő jogát és eltiltotta a további jogsértéstől.A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatta.Az elsőfokú ítélet megváltoztatása folytán a felperes teljes pernyertességére tekintettel a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes elsőfokú perköltségének megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú eljárásban tartott tárgyalások, illetve a tárgyalási órák számára figyelemmel állapította meg a 30.000 Ft ügyvédi munkadíjat és 25 % általános forgalmi adót. Rendelkezett továbbá a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000 Ft kereseti illeték alperes által történő megfizetéséről az Itv. 64. §-án keresztül alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján.Az eredményesen fellebbező felperes másodfokú perköltségének megfizetésére az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles. Ennek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának (3) és (5) bekezdésének megfelelően ugyancsak a tárgyalási órák alapján határozta meg, de az ügy jellegére is tekintettel a (6) bekezdés szerint felemelt összegben (10.000 Ft ügyvédi munkadíj és 25 % általános forgalmi adó alapulvételével) állapította meg.A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 24.000 Ft fellebbezési illetéket az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Budapest, 2005. december 1.
                                                                               T L- dr. s. k.a tanács elnöke            Dr. K. Zs. s.k.   bíró                  dr L. T.s.k.előadó bíró