Peres ügyek


A Pesti Központi Kerületi Bíróság

18.P.90.557/1992/4.

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság,-

 

a  Dr. Strasaer Tibor ügyvéd (2000 Szentendre, Városház tér 2.) által képviselt,-

H.E. felperesnek,-

 

a Dr. P. J. ügyvéd  által képviselt, -

P. Rt.  alperes ellen, -

 

személyhez fűződő jog megsértése és járulékai iránt indított perében meghozta az alábbi

 

ítéletet:

 

A bíróság megállapítja, hogy az alperes az Új Magyarország című napilap 1992. szeptember 18-adiki számában közölt: „C.A. nyílt levele H.E-hez” című cikke alábbi kitételeinek, megjelentetésével:

 

„Ön újabb hazugságokra és rágalmazásokra ragadtatta magát. -

- Az Önével vetekedő önkényeskedését, igazságtalanságait, kisstílű hazudozását és beteges gyűlölködését,-

- Ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit. -

- Nem ejtőernyősként, mint Ön… kerültem a televízióhoz,-

- BG, akihez Önt nagyon meleg kapcsolatok fűzik. -

- Az ön védőszárnyai alatt… szétzilálta a Magyar Televíziót. -

- A harcias antikommunista rendszerváltoztató színében tetszeleg, Antall miniszterelnökhöz intézett feljelentgető leveleiben, látványosan és szorosan együttműködik azokkal a kommunista vezetőkkel és politikusokkal,… akik az Ön által dicsekvésként emlegetett 56-ot vérbefolytották. -

- Beteges gyűlölködésében Ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg… mélyre süllyedt, -

- Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit, -

- Szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus, posztkommunista maradványa -

- Rágalmazásai színvonala oly alacsony, hogy… a pohár betelt, elegünk van a mocskolódásból és hazugságokból”.

 

Valamint az 1992. szeptember 22-tediki lapszámban közölt:

 

„A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikk alábbi kitételeinek megjelentetésével:

 

„- Nem az a baj, hogy H.E. hazudós. Ez eddig is tudnivaló volt róla…

-... oly pitiáner, hogy az már butus.

- Nem az a baj, hogy H.E. szeretett barátokat hoz a házhoz, farvizeken beevező kis szellemi segédmunkásokat helyez vezető pozícióba.

- A baj az, hogy tudtával, vagy anélkül seftelnek kartársai az állam pénzével.

- H.E. odapökte a képviselőknek.

- A további baj…, hogy a televízió vezetése hagyja, alkalmasint ösztökéli is a silányság és a tisztességtelenség eluralkodását.

- H.E. semmibe vette az alapvető újságírói, etikai normákat és állampolgári tisztességet, midőn visszaélve TV-elnöki pozíciójával… pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét.

- Miért hagyja ezt a televízió jelenlegi elnöke, aki mint hangsúlyozta is egyszemé1yben felelős a TV működéséért? Saját akaratából? Mert befolyásolják? Netán zsarolható valamivel? Vagy egyszerűen csak butaságból, mert nem tanulékony a demokrácia elsajátításában”.

 

A felperes jó hírnevét, becsületét megsértette.

 

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

 

A bíróság a további jogsértéstől az alperest eltiltja.

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az Új Magyarország lapszámában a jogsértés megállapításának tényét tegye közzé.

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak 6000.-(Hatezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket, - külön felhívásra -.

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül, - az őt képviselő ügyvéd pénztárába - 5000.(Ötezer) Ft perköltséget.

 

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni a Fővárosi Bírósághoz címzetten.

 

A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, vagy csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, illetve, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a II.fokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

 

Indokolás:

 

Az alperes az Új Magyarország nevű napilap kiadója.

 

Az alperes által kiadott Új Magyarország napilap 1992. szeptember 18-adiki számában jelent meg C.A. nyílt levele H.E-hez. Ebben a cikkben C.A. a felperesnek, mint a Magyar Televízió elnökének tevékenységét bírálja. A cikk tartalmazza a rendelkező részben leírt kitételeket, továbbá azt a mondatot is, mely szerint: „Az igazi alkotónak mindig meg kell küzdenie az ostobasággal, a klikkszellemmel, a hatalomtól megrészegült pártoskodással”.

 

Az Új Magyarország 1992. szeptember 22-tediki számában jelent meg L.G.: „A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikke. A cikk írója a nemzeti televíziózás általános kérdései mellett ugyancsak foglalkozik a felperes televízió-elnöki tevékenységének bírálatával. A cikk ennek kapcsán többek között a rendelkező részben írt kitételeket tartalmazza. A magyar közszolgálati televízió jellemzéseként tartalmazza még az alábbi kitételt is: „Silány elüzletiesedés, bárgyúság és jellegtelenség a jobbik esetben”.

A felperes a Budai Központi Kerületi Bíróságon pert indított C.A. ellen a Transsylvánia Alapítvány kezdeményezésére létrejött és 1992. augusztus 13-án tartott kerekasztal megbeszélésen elhangzottak miatt.

 

A felperes jelen perben annak, megállapítását kérte, hogy az 1992. szeptember 18-án megjelent „C.A. nyílt levele H.E-hez” című cikk a rendelkező részben megjelölt kitételek közlésével, valamint annak a mondatnak a közlésével , mely szerint az igazi alkotónak mindig meg kell küzdeni az ostobasággal, a klikkszellemmel, a hatalomtól megrészegült pártoskodássa1, a felperes jó hírnevét és becsületét megsértette.

 

A felperes keresetében kérte továbbá annak megállapítását, hogy az Új Magyarország 1992. szeptember 22-tediki számában megjelent: „A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikknek a rendelkező részben megjelölt kitételeinek megjelentetésével, továbbá azzal annak a mondatnak a megjelentetésével, mely szerint: „Silány, elüzletiesedés, bárgyúság és jelleg-te lenség a jobbik esetben”, a felperes becsületét, jóhírnevét megsértette.

 

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a további jogsértéstől az alperest tiltsa el, valamint kötelezze megfelelő elégtétel adására. Indítványozta továbbá közérdekű bírság kiszabását. A felperes perköltséget igényelt.

 

Az alperes a kereset elutasítását kérte, perköltséget igényelt. Az alperes jogi álláspontja az volt, hogy jelen per elbírálásának előkérdése a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő P.22.093/1992. sz. per jogerős befejezése. E pert a felperes C.A. alperes ellen indította és abban a perben felhasználásra kerülő bizonyítékok jelen perre is kihatnak az alperes szerint, és ezért a bizonyítékok előterjesztésének is feltétele, hogy azokat az alperes is a másik per alapján megismerhesse. Az alperes ezért á periratok beszerzését is szükségesnek tartotta.

Az alperes álláspontja az volt, hogy a C.A. által hivatkozott körülmények valósak, ezért a felperes jogait nem sérthetik. Az 1992. szeptember 22-tedikén megjelent és a kereset tárgyát képező cikk vonatkozásában az alperes más bizonyítást nem terjesztett elő.

 

A felperes keresete nagyobbrészt alapos.

 

A felperes keresete a jó hírnév megsértésen, illetve a becsületsértésen alapult.

 

A Ptk.75.§.(1)bek.-e értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

 

A Ptk.76.§.-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a becsület és az emberi méltóság megsértése is.

 

A Ptk.78.§.(1)bek.-e szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A Ptk.78.§.(2)bek.-e értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

 

A bíróság az ítéletben a kereseti kérelem felöl dönt (Pp.213.§.(1)bek.) A kereseti kérelemhez kötöttségnek megfelelően a bíróság ezért a keresetben megjelölt két cikk kiemelt kitételeit vizsgálta abból a szempontból, hogy az abban foglaltak a felperes személyhez fűződő jogát sértik-e.

 

A becsület a személy értékeléséhez kapcsolódik, az emberi egyéni értékek elismerését jelenti. A jó hírnév a személy értékelésének alapjául szolgáló tények valódiságára vonatkozik. A jó hírnév sértés elkövethető valótlan tények állításával es való tények hamis színben való feltüntetésével. A becsületsértés elkövethető az értékek elismerését hátrányosan befolyásoló tények közlésével, illetve közlési móddal.

 

A per tárgyát képező mindkét cikk a felperes tevékenységét jellemzi. A cikkek túlnyomó tartalma vélemény, kisebb része közvetve tényállítás. A szabad véleménynyilvánítás nem vitásan alkotmányos jog. E jogot azonban jóhiszeműen kell gyakorolni (Ptk.4.§.(1)bek.) és a jogi gyakorlása nem eredményezheti más személy személyhez fűződő jogainak megsértését.

 

 

 

Jogsértőnek minősül a véleménynyilvánítás, ha kifejezésmódjában indokolatlanul bántó., lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezéseket is tartalmaz.

 

Az 1992. szeptember 18-án megjelent cikk teljes terjedelmében véleményt és bírálatot tartalmaz.

 

A cikk írója olyan kijelentéseket használt, amelyek önmagukban sértőek, mert megfogalmazásmódjuk bántó, megalázó. Ilyenek pl.: szemenszedett hazugság, infantilis rágalom, beteges gyűlölködés, kisstílű hazudozás, rágalmazás.

 

Más kijelentések olyan véleményt tartalmaznak, amelyek aránytalanul túlzóan fogalmazzák meg a cikkíró véleményét. Ilyenek pl. az erkölcsileg mélyre süllyedt, a sajtószabadság és újságírói etika legelemibb normáinak megsértésére, az „ejtőernyős” munkavégzésre, az antikommunista rendszerváltoztató színeiben tetszelgésre utaló, és az 56-ot vérbefojtókkal való együttműködésre utaló célzások, kijelentések.

 

A bíróság azt állapította meg, hogy a B.G-hez fűződő nagyon meleg kapcsolatokra utaló kijelentés azért sertő, mert a nagyon meleg kifejezést dőlt betűvel szedték és ez által a szavak más értelmet sejtetnek abból a célból, hogy a felperest hátrányos színben tüntessék fel.

 

Mindezek a kifejezések alkalmasak arra, hogy a felperes becsületét sértsék, ezért a bíróság a jogsértés tényét a Ptk.84.§(1)bek. a./ pontja alapján megállapította, és a jogsértéstől az alperest eltiltotta, figyelemmel arra, hogy az alperes a jogsértő cikk megjelentetésével követte el a jogsértést.

 

Nem tartotta a bíróság megalapozottnak a keresetet a cikk azon mondatával kapcsolatban, mely szerint: „Az igazi alkotónak mindig meg kell küzdenie az ostobasággal, a klikkszellemmel, a hatalomtól megrészegült pártoskodással”. E mondat a cikkíró véleményét olyan formában tartalmazza, amely sem megfogalmazási stílusában, sem tartalmában nem tartalmaz a felperesre vonatkozó személyhez fűződő jogot sértő kijelentést. A bíróság ezért e tekintetben a keresetet elutasította.

 

Az Új Magyarország 1992. szeptember 22-tediki számában megjelent másik perbeli cikk túlnyomórészt ugyancsak véleményt és bírálatot tartalmaz. E cikk kijelentései közül a hazudós, pitiáner, odapökte, pocskondiázta kifejezések már önmagukban alkalmasak a becsület megsértésére.

 

A vélemény eltúlzó megfogalmazásával sértő a cikknek ez a része, amely arra vonatkozik, hogy a felperes ösztökéli a silányság és a tisztességtelenség eluralkodását, valamint az a kérdés formájában megfogalmazott kijelentés, mely szerint a felperes valamivel zsarolható és többek között ezért nem tanulékony a demokrácia, elsajátításában.

 

 

A cikk közvetve tényekre is utal, amikor azt állítja, hogy a felperes tudtával „seftelnek kartársai” az állam pénzével. Ez a kijelentés bizonyítást nem nyert, ugyanakkor alkalmas arra, hogy a felperes jó hírnevét sértse. A bíróság mindezekre tekintettel a jogsértést megállapította és a jogsértéstől eltiltotta az alperest a Ptk.84.§.(1) bek. a./ és b./ pontja alapján.

 

 

A bíróság a Ptk.84.§.(1)bek. c./pontjában foglaltakra figyelemmel rendelkezett az elégtétel nyújtásáról és kötelezte arra az alperest, hogy az Új Magyarország lapszámában a jogsértés megállapításának tényét tegye közzé.

 

A bíróság nem tartotta jogsértőnek a közszolgálati televíziózással kapcsolatban kifejtett és a felperes által sérelmezett véleményt. A „silány elüzletiesedés, bárgyúság és jellegtelenség” kitételek nem közvetlenül a felperes személyével kapcsolatosak, a szabad véleménynyi1vánitás keretébe tartoznak és a felperes személyhez fűződő jogát nem sértik, ezért e vonatkozásban a bíróság a keresetet elutasította.

 

A Ptk.84.§.(2)bek.-e alapján a bíróság közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. A bíróság ezt jelen esetben - figyelemmel arra, hogy a cikkeknek nem az írója, hanem annak megje1entetője az alperes és mérlegelve a jogsértés súlyát - mellőzte.

 

Az alperes a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő per bizonyítási anyagának beszerzését indítványozta. A bíróság a becsatolt keresetlevél tartalmából megalapította, hogy a két per tárgya nem azonos. Ugyanakkor a jelen per tárgyát képező cikkekben sérelmezett kijelentések túlnyomórészt véleményt és bírálatot tartalmaztak, amelyek vonatkozásában bizonyítás eredményre nem vezethet. A bíróságnak kell döntenie arról, hogy a per tárgyát képező vélemény és bírálat a személyhez fűződő jog megsértésére alkalmas volt-e. A bíróság mindezekre tekintettel a másik per bizonyítási anyagának beszerzésével kapcsolatos bizonyítási indítványt elutasította.

 

A bíróság a Pp.78.§.(1)bek. alapján kötelezte a pervesztes alperest az ügyvédi munkadíjból álló perköltség viselésére.

 

A bíróság a 6/1986. (VI.26.) IM. sz.rend 13.§.(1)bek. alapján rendelkezett a le nem rótt eljárási illeték viseléséről.

 

Budapest, 1993. február 23.

 

Az aláírásban akadályozott M.J. és K.I-né népi ülnökök helyett is:

 

Dr. U.K. sk.

a tanács elnöke

 

 


 

 

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

47.Pf.XIV.23.265/1193/5. szám

 

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

 

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, a dr. Strasser Tibor ügyvéd /1072 Budapest Dohány utca 43./ által képviselt

H.E. felperesnek,

 

a dr. P.J. ügyvéd /1055 Budapest Szent István krt.1./ áltál képviselt

P. Rt. /1085 Budapest Somogyi Béla u. 6./ alperes ellen,

 

személyhez fűződő jog megsértése és járulékai iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében az 1993. február hó 23.napján 18.P.90.557/1992/4. szám alatt hozott ítélete ellen az alperes részéről 5.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

 

 

ítéletet:

 

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti,

 

fellebbezett részét részben megváltoztatja

 

és az alábbiak szerint pontosítja:

 

Azt állapítja meg, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét és becsületét

 

az Új Magyarország című napilap 1992. szeptember 18-i számában megjelent C.A. levele H.E-hez címmel közölt írás alábbi kitételeivel:

 

„- ön újabb hazugságokra és rágalmazásokra ragadtatta magát,

-… nem ejtőernyősként, mint ön… kerültem a Televízióhoz,

-…B.G., akihez önt nagyon meleg kapcsolatok fűzik.

-… a harcias antikommunista rendszerváltoztató színében tetszeleg, Antall miniszterelnökhöz intézett feljelentgető leveleiben, látványosan és szorosan együttműködik azokkal a kommunista vezetőkkel és politikusokkal,… akik… vérbe fojtották az ön által dicsekvésként emlegetett 56-ot.

- Beteges gyűlölködésében ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg… mélyre süllyedt,

- Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit.

- Rágalmazási színvonala oly alacsony, hogy… a pohár betelt, elegünk van a mocskolódásából és hazugságokból”,

 

továbbá a felperes személyére utaló, őt önkényeskedőnek, igazságtalannak, kisstílű hazudozónak, beteges gyűlölködőnek minősítő és tevékenységét, módszerét szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus posztkommunista maradványa kifejezésekkel illető részével,

 

valamint az 1992. szeptember 22 - i számában közölt „A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikk következő kitételeivel:

„- Nem az a baj, hogy H.E. hazudós. Ez eddig is tudnivaló volt róla,

-… oly pitiáner, hogy az már butus.

- Nem az a baj, hogy H.E. szeretett barátokat hoz a házhoz, farvizeken beevező kis „szellemi segédmunkásokat” helyhez vezető pozícióba:….

- A baj az …, hogy tudtával vagy anélkül seftelnek kartársai az állam pénzével.

-… H.E. odapökte a képviselőknek,

- További baj…, hogy a televízió jelenlegi vezetése alkalmasint ösztökéli is, a silányság és a tisztességtelenség eluralkodását,

-… pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét.

- Netán zsarolható valamivel? Vagy egyszerűen csak butaságból? Mert nem tanulékony a demokrácia elsajátításában?”

 

az ezt meghaladó keresetet elutasítja,

 

egyebekben a per főtárgya tekintetében az ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a fenti szövegezésű megállapítást tartozik közzétenni  az alperes elégtételadásként,

 

a felperesnek járó első fokú perköltséget 4.000.-/Négyezer/ forintra, az államnak járó illetéket pedig 5.000.-/Ötezer/ forintra leszállítja, és a felperest kötelezi, hogy 1.000.-/Egyezer/ forint kereseti illetéket az államnak felhívásrarítsen meg.

 

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek - jogi képviselője részére - 2.000.-/Kettőezer/ forint másodfokú részperköltséget, az államnak pedig külön felhívásra terítse meg a le nem rótt 500.-/Ötszáz/ forint fellebbezési illetéket.

 

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

 

Indoklás:

 

Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az új Magyarország című napi lap 1992. szeptember 18-i számában közölt, „C.A. nyílt levele H.E-hez” című cikke alábbi kitételeinek megjelentetésével;

 

- Ön újabb hazugságokra és rágalmazásokra ragadtatta magát.

- Az Önével vetekedő önkényeskedését, igazságtalanságait, kisstílű hazudozását és beteges gyűlölködését, -

- Ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit. -

- Nem ejtőernyősként, mint Ön… kerültem a televízióhoz, -

- B.G., akihez Önt nagyon meleg kapcsolatok fűzik. –

- Az Ön védőszárnyai alatt… szétzilálta a Magyar Televíziót. -

- A harcias antikommunista rendszerváltoztató színében tetszeleg, Antall miniszterelnökhöz intézett feljelentgető leveleiben, látványosan és szorosan együttműködik azokkal a kommunista vezetőkkel és politikusokkal… akik az Ön által dicsekvésként emlegetett 56-ot vérbe fojtották. -

- Beteges gyűlölködésében Ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg… mélyre süllyedt, -

- Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit, -

- Szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus, posztkommunista maradványa,

- Rágalmazásai színvonala oly alacsony, hogy… a pohár betelt, elegünk van a mocskolódásából és hazugságokból.”

Valamint az 1992.széptember 22-i lapszámban közölt;

„A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikk alábbi kitételeinek megjelentetésével:

 

„- Nem az a baj, hogy H.E. hazudós. Ez eddig is tudnivaló volt róla…

-…oly pitiáner, hogy az már butus.

- Nem az a baj, hogy H.E. szeretett barátokat hoz a házhoz, farvizeken beevező kis szellemi segédmunkásokat helyez vezető pozícióba.

- A baj az, hogy tudtával, vagy anélkül seftelnek kartársai az állam pénzével.

- H.E. odapökte a képviselőknek.

- A további baj … hogy a televízió vezetése hagyja, alkalmasint ösztökéli is a silányság és a tisztességtelenség e1uralkodását.

- H.E. semmibe vette az alapvető újságírói, etikai normákat és állampolgári tisztességet, midőn visszaélve TV-elnöki pozíciójával … pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét.

- Miért hagyja ezt a televízió jelenlegi elnöke, aki mint hangsúlyozta is egy személyben felelős a TV működéséért? Saját akaratából? Mert befolyásolják? Netán zsarolható valamivel? Vagy egyszerűen csak butaságból, mert nem tanulékony a demokrácia elsajátításában.’

 

a felperes jó hírnevét, becsületét megsértette.

 

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

 

Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta.

 

Kötelezte arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az Új Magyarország lapszámában a jogsértés megállapításának tényét tegye közzé.

 

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 6.000.- forint le nem rótt eljárási illetéket külön felhívásra.

 

Az alperest 5.000.- forint perköltségben marasztalta.

 

Az ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel.

 

Elsődlegesen annak megváltoztatását kérte, másodlagosan a hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

 

Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság nem rendelte el C.A. tanúkénti meghallgatását és nem szerezte be annak a személyiségi jogi pernek az iratait, amelyet nevezett ellen indított a felperes.

 

A fellebbezés szerint a felperes és C.A. között oly mértékben felerősödött vita-folyamatról van szó, melyet nem lehet egy-egy cikk kiragadásával megérteni. Az előzmények, a légkör, az alá- és fölé-, mellérendeltségi viszonyok ismerete szükséges, amiről a kihallgatni kért tanú tudna nyilatkozni. Utalt a fellebbezés arra is, hogy a perbeli levél csak válasz volt azokra a sérelmekre, amelyeket a levél írója a felperestől elszenvedett, és a szituáció kialakulásában a felperesnek nagymértékben szerepe volt. Megemlítette, hogy a „Magyar dráma - Vajdaság 1944” című dokumentumfilmet a felperes letiltatta a TV műsoráról, B.G. indokolatlanul megszüntette C.A. további műsorait, és a Panorámát a felperes kedvezőtlenebb időpontra áttette. Az ezekkel kapcsolatos iratokat, valamint a 15/1992 MTV. sz. elnöki utasítást csatolta, ez utóbbit arra igazolásul, hogy az abban foglaltak gyakorlatilag a TV műsorok cenzúráját jelentették.

 

A „Nemzeti televíziózás kudarcai” című cikkel kapcsolatban hangsúlyozta az alperesi fellebbezés, hogy az a felperes személyéről véleménynyilvánítás. Azzal a kitétellel összefüggésben, miszerint a felperes tudtával vagy anélkül seftelnek a kartársai az állam pénzével, B.G. és N.L. elleni büntető eljárásra hivatkozott azzal, hogy még nem zárult le a nyomozati szak.

 

Annak a véleményének is hangot adott az alperes, mely szerint a „felperes olyan jelentős személyiség, akinek tiszte, feladatköre a nyilvánosság előtt lezajló ténykedése egy volt az országban, épp ezért köteles viselni és elviselni az elnöki beosztásával járó kritikát”.

 

A másodfokú bíróság csak kis találta alaposnak a fellebbezést.

 

Az abban kifejtettek kapcsán a következőkre mutat rá.

 

Az elsőfokú bíróság az ítéletében jogsértőnek ítélt kitételek túlnyomó részérő1 azt állapította meg, hogy azokkal az alperes a felperesnek a becsületét sértette meg, mert sértő, bántó kifejezéseket, megalázó megfogalmazást tartalmaznak. Csupán a szeptember 22-i cikk egyik kitételéről mondta ki azt, hogy abban közvetve tényre történt utalás, mely nem bizonyított, így ezzel a felperes jó hírnevét sértette meg az alperes.

 

Mivel a személyiséget érintő közlés a tartalmára ás a tartalmának a valóságára tekintet nélkül becsületsértő, ha aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, lealázó, lekicsinylő vagy lealacsonyító, szükségtelennek mutatkozott bizonyítás felvétele a becsületsértőnek minősített kitételeket illetően

 

A becsületet sértő magatartás esetén az igényérvényesítés során elegendő a közlés megtörténtének, illetve a közlés módjának a bizonyítása, és bírói mérlegelés körébe tartozik, hogy a közlés kifogásolt módja mennyiben felel meg a gyakorlatban kialakult társadalmi elvárásnak, túllépte-e a véleményt nyilvánító a szabad véleménynyilvánításhoz való jogosultság határait. Ha igen, akkor a jogsértést meg kell állapítani. A sérelmet okozó személyisége, cselekménye, indítéka a jogsértést nem mentik, hiszen a személyiségi jogi sérelem objektív. Valamely visszásság, helytelen magatartás sem jogosít fel senkit arra, hogy az eseményeket – a hibát felnagyítva – válogatás nélküli becsmérlő jelzőkkel kommentálja, ténytartalom nélküli sértegetéseket sorakoztasson fel, másnak a személyiségét semmibe vegye. Az ily módon megfogalmazott vélemény nem felel meg a társadalmi rendeltetésének. Nincs helye olyan jellegű összevetésnek, hogy a jogsértés miatt fellépő hasonló hangnemben élt-e a bírálat jogával.

 

A kifejtettekből következik, hogy az alperes tévedett akkor, amikor a felperes és C.A. közötti vita előzményeinek, részleteinek a megismerését tartotta szükségesnek a perbeli vita eldöntéséhez, illetve azt kérte tekintetbe venni, hogy a felperes milyen magatartást tanúsított, miként nyilatkozott. Mindez nem bírt jelentőséggel, es a tanúbizonyítást is alaptalanul kérte az alperes. Azt a másodfokúróság sem rendelte el.

 

A másodfokú bíróság azonban nem minden kitételt érintően értett egyet az elsőfokú bírósággal.

 

A szeptember 18-i lapban közzétett levélből jogsértőnek találta az elsőfokú bíróság azt, hogy „Ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit”.

 

A másodfokú bíróság szerint ez olyan értékítélet, bírálat a felperes tévéelnöki ténykedéséről, ami nem vitásan a felperesre kedvezőtlen, de a szabad véleménynyilvánítás határait még nem lépi túl. A közfelfogás és a társadalmi gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása terjedhet eddig, az ily módon megfogalmazott vélemény még nem jogsértő. Lehet egyetérteni vele, vagy nem, de becsületsértő értékítéletnek nem tekintethető. Az olvasó a cikkből nagyobb részt tudhatta, hogy osztja-e az adott véleményt vagy sem. Önmagában a sérelmes vélemény tehát még nem személyiségi jogot sértő. /Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kitétel második részét, az újságírói etikára utaló szövegrészt a kereset sem sorolta fel a sérelmezett kitételek között./

 

Ugyanezen indokból mellőzte a másodfokú bíróság a szeptember 22-i lapban megjelent cikknek a fentiekkel azonos tartalmú kitételét, de a becsmérlő szóhasználatú szövegrésztől, vagyis a „pocskondiázta” megszövegezésű kitételtől kezdve a használt kifejezés folytán már sértőnek ítélte azt. /H.E. … pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét/.

 

A szeptember 18-i cikknek a televízió szétzilálására utaló kitétele a szövegben nem a felperesre vonatkozik, hanem csak az vonatkozik rá, hogy a védőszárnyai alatt történt ez /B.G.… aki az ön védőszárnyai alatt...két év alatt szétzilálta a Magyar Televíziót/.

 

Tény, hogy a felperesre nézve az is kedvezőtlen, ha valaki azt hangsúlyozza, hogy az ő vezetése alatt, sőt a védőszárnyai alatt szétzilálták a Magyar Televíziót.

Mégis ez nem más, mint a levélíró helyzetmegítélése, az ő véleménye. Bármilyen sérelmes is a felperes számára, nem sérti a becsületet és nem ad alapot személyiségvédelmi eszközök alkalmazására.

 

A többi kitétel tekintetében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, és a jogsértést illetően kifejtett indokaival, de úgy látta, hogy némelyik szövegrésznél nem volt szerencsés megoldás, hogy idézés formájában került be a rendelkező részbe. Értelmezési, megértési nehézséget jelenthet az olvasónak az adott idézési mód.

Ezért a másodfokú bíróság átszövegezte a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezést - a helybenhagyott részek tekintetében – úgy, hogy némelyik kitételt nem idézte, hanem a sértő közlés tartalmát említette meg, a sértő kifejezéseket sorolta fel.

 

Ily módon tehát a felperes személyére és tevékenységére utaló, azt önkényeskedőnek, igazságtalannak, sértőnek, hazudozónak, betegesen gyűlölködőnek minősítő, és tevékenységét, módszerét, szellemi önkény, a hatalom gőgje, primitív sztálinizmus, posztkommunista maradványa kifejezésekkel illető részében mondta ki a jogsértést, ahelyett, hogy az említett megfogalmazást, jelzőt tartalmazó mondatrészt idézve állapította volna meg azt. /A szeptember 18-i lapban közölt cikkből az elsőfokú ítéletben másodikként, kilencedikként és tízedikként felsorolt kitételeket vonta össze a fentiek szerint a másodfokú bíróság./

 

A szeptember 22-i lapban megjelent cikkből ugyanilyen indokból mellőzte az utolsó kérdéscsoportnak a „Netán zsarolható valamivel” kérdést megelőző részét. /”Miért hagyja ezt a televízió jelenlegi elnöke, aki - mint hangsúlyozta is - egy személyben felelős a TV működésért? Saját akaratából? Mert befolyásolják?”/

 

A mellőzött kérdéssor nem csak nem érthető a tartalomból való kiszakítottság okán, nem is tartalmaz semmi sértőt, A zsarolhatóságra való utalás már sérti a felperes személyiségi jogát, akkor is, ha kérdésként van megfogalmazva. Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy ez is jogsértő a többi jogsértőnek ítélt túlzó, és a felperes személyét érintően igen bántóan megfogalmazott kitétellel együtt.

 

Abban is igaza volt az elsőfokú bíróságnak, hogy a cikk közvetve tényt állít, amikor a felperes tudtával való, állam pénzével történő seftelést említ. A fellebbezésben hivatkozott nyomozás, ami alperes szerint folyik B.G. és N.L. ellen, nem teszi megengedetté az ilyen véleménynyilvánítást. A szabad véleménynyilvánításhoz, a sajtószabadsághoz való jog nem engedi meg, hogy bárkit jogerős ílet nélkül bűncselekmény elkövetésével, vagy abban részességgel meggyanúsítsanak, márpedig erre következtethet az olvasó a szóbanforgó szövegrészletből. A „seftel” kifejezés használata - tú1 a vádaskodáson - külön is kifogásolható.

 

A másodfokú bíróság tehát az elmondottak szerint megváltoztatja az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján, elutasítva a kihagyott kitételek tekintetében is a keresetet, de egyben módosította is szövegezésében a jogsértést megállapító rendelkezést. Elrendelte, hogy az elégtételt nyújtó közlemény is tartalmazza a jogsértést megállapító ítéleti részt, mert a bírói gyakorlatnak ez felel meg. /Az elsőfokú ítélet csak azt tartalmazta, hogy a jogsértés megállapításának a tényét közölje, ami nem megfelelő elégtételadás./

 

Az elsőfokú részperköltségről szóló rendelkezést is módosítani kellett a pernyertesség arányának megváltozása folytán. (Pp.81.§ /1/ bek.)

Egyebekben helybenhagyta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét.

 

Tekintettel arra, hogy a fellebbezés csak kis mértékben volt eredményes, másodfokú részperköltséget a bíróság a felperes javára ítélt meg. (Pp.81.§./1/ bekezdés)

 

Budapest, 1993. évi szeptember 16. napján

 

 

 

           T.L-né dr. sk                                  dr. K.T-né sk                                  G.B-né dr. sk

            bíró, előadó                                  a tanács elnöke                                        bíró



Fővárosi Bíróság

,

19.P.24.645/2010. sz.a.

Gy. R.  felperes – az Életjáradék Zrt. alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perben meghozta az alábbi

 

                                               ÍTÉLETET

 

A bíróság megállapítja, hogy az alperes azzal, hogy néhai Gy. H.-né fényképét elhunytát követően a nevezett által korábban tulajdonolt lakás reklámozásánál - amely lakás az örökhagyó életében jogszerűen az alperes tulajdonába került - 2009. április - májusában felhasználta,

·        megsértette a felperesnek a hozzátartozója emlékéhez fűződő személyiségi jogait.

 

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 350.000.-Ft tőkét, ennek 2009. május 1. napjától a kifizetés napjáig járó. a késedelemmel érintett naptári fél évet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát és 25.000.-Ft, azaz huszonötezer forint perköltséget.

 

 

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

 

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 30.000.-Ft, azaz harmincezer forint illetékből a felperes 6.000.-Ft, azaz hatezer, az alperes pedig 24.000.-Ft, azaz huszonnégyezer forintot köteles a Magyar Államnak megfizetni, külön felhívásra.

 

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 3 pld-ban előterjeszteni.

 

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

 

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

 

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a kamatfizetési kötelezettségre, a kamat mértékére, a teljesítési határidőre vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

 

INDOKOLÁS

 

Szerződésre vonatkozó tárgyalásokat követően, amelyben a felperes is részt vett, a felperes néhai édesanyja, Gy. H.né 2008. december 9-én életjáradéki szerződést kötött az alperessel. Ezt megelőzően még 2008. októberében az alperes értékbecslője felmérte a lakást és ott fényképeket készített az ingatlan értékelése céljából. Egyéb célú felhasználáshoz sem a szerződő fél, sem a felperes nem járultak hozzá. A felperes édesanyja 2009. február 24-én váratlanul elhunyt. Az életjáradéki szerződéssel tulajdonossá vált alperes mielőbb birtokba kívánt jutni az ingatlanon. A felperes 60 napot kért a lakás kiürítésére.

 

A felperes megbízásából eljáró ingatlanforgalmazó vállalkozás a felperes édesanyjának volt lakását, mint saját tulajdonú ingatlant, értékesítésre hirdette meg. A hirdetés az internet útján történt. A lakást ábrázoló fényképeken a lakás berendezett állapotban, a felperes hagyatékának részét képező ingóságokkal berendezetten volt látható, illetve a képek egyikén egyénileg beazonosítható módon felperes édesanyja volt látható.

 

A felperes néhai édesanyja fényképének feltüntetése miatt előbb telefonon, majd 2009. május 5-én írásban tiltakozott. Az írásbeli tiltakozást követően néhány nappal a felvétel, amelyen a felperes édesanyja volt látható, lekerült az internetes honlapról.

 

A felperes úgy ítélte meg, hogy az alperes megbízottja megsértette néhai édesanyja emlékéhez fűződő kegyeleti jogait, ezért keresetet nyújtott be a bírósághoz. Az alperes részéről közvetlenül az első tárgyalást megelőzően az alperes vezérigazgatója az elhunyt személy fényképének a reklámban történő felhasználása miatt levélben fejezte ki sajnálkozását a felperesnek.

 

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes azzal, hogy az immáron a tulajdonát képező lakás reklámozásához az érintett hozzájárulása nélkül a felperes édesanyját is mutató fényképet használta fel, megsértette az elhunyt emlékéhez fűződő felperesi kegyeleti jogokat. A felperes kérte az alperes kötelezését 500.000.-Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

 

Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta, ugyanakkor 100.000.-Ft-ot meghaladóan a nem vagyoni kártérítés iránti igényt elutasítani kérte. Előadta, hogy a lehetőségekhez képest a felperes felhívását követően haladéktalanul eltávolíttatták a fényképet.

 

A bíróság a felperes keresetét nagyobb részben alaposnak találta.

 

Az Alkotmány 2.§. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A 8.§. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. A Ptk 75.§. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A 80.§. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés szerint képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges. A 85.§. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ez alól kivételt teremt ugyanezen szakasz (2) és (3) bekezdése. A (3) bekezdés szerint meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. A jelen esetben közvetlen leszármazóként a felperes eljárási jogosultsága kétségbevonhatatlan.

 

A jelen esetben a jogsértés tényét az alperes elismerte, ezért a bíróság a jogsértést a Ptk. 84.§. (1) bekezdés a/ pontja értelmében a rendelkező rész szerint megállapította. A bíróság szerint egyértelmű volt a jogi helyzet, hiszen az alperesnek nem állt módjában bizonyítani azt, hogy a fénykép közzétételéhez a felperes vagy jogelődje hozzájárult volna. Az elhunyt személy képmás védelméhez fűződő jogainak megsértése a hozzátartozó felperes kegyeleti jogának megsértését jelenti.

 

Miután az alperes írásban elégtételt nyújtott a tárgyalást közvetlenül megelőzően a felperesnek, a felperes jogkövetkezményként kizárólag kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk 339.§. (1), 355.§. (1) és (4) bekezdés, 84.§. (1) bekezdés e/pont.

 

A felperes a nem vagyoni kártérítés mértéke megállapításánál kérte figyelembe venni azt, hogy a fénykép közzététele a felperes elhunyt emlékéhez fűződő jogát súlyosan sértette gyász-érzetét, tehetetlenségét fokozta. Az alperes szerint a felperes kárának kiegyenlítésére egyszázezer forintos összeg elegendő.

 

A Pp 163.§. (1) bekezdése értelmében a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása érdekében bizonyítást rendel el. A (2) bekezdés értelmében a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező, vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, amelyek tekintetében kételye nem merül fel. A (3) bekezdés értelmében a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel. köteles azonban a feleket a tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. A 164.§. (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A 206.§. (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a peres felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A (3) bekezdés szerint a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg.

 

 

Az Alkotmánybíróság 34/1992.(VI.1.) AB számú határozatának indokolása értelmében a személyiségi jogi jogsértés megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését. A mérték meghatározása pedig kizárólag a bírói mérlegelés körébe tartozik. A határozat nyomán kialakult bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a nem vagyoni kártérítés jogintézménye nem szakítható el a kártérítés általános szabályaitól. Ez azt jelenti, hogy a személyiségi jogi jogsértés megállapítása a nem vagyoni kártérítés megítélésének az egyik szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele. Ahhoz szükség van arra is, hogy a megállapított személyiségi jogi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan kár, hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. A mérték megállapításánál a bíróságnak figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, különös tekintettel a jogsértés tárgyi súlyára, a tényleges következményekre, illetve az összegszerűség tekintetében kialakult bírói gyakorlatra.

 

A jogsértés tárgyi súlya értékelésénél a bíróság figyelembe vette azt, hogy az alperes, illetve megbízottja hivatásszerűen foglalkozik ingatlanok értékesítésével, illetve erre vonatkozó szerződések létrehozásával, így személyiségi jogi szabályokkal is egy hivatásszerűen működő szervezetnek tisztában kell lennie. Figyelembe vette ugyanakkor a mérlegelés körében a bíróság azt is. hogy nem volt vitatott az alperes azon előadása, hogy viszonylag rövid időn belül az írásos panaszt követően a vitatott felvétel eltávolításra került. A bíróság azt is mérlegelési körébe vonta, hogy egy elhunyt személy emléke esetén fokozott figyelemmel kell eljárni, tekintettel a hozzátartozók gyászérzetére is. A bíróság azt is mérlegelési körébe vonta, hogy még a tárgyalást megelőzően az alperes részéről írásos bocsánatkérés történt.

 

 

A jelen esetben a tényleges következményekre a felperes személyes előadásán túlmenően egyéb bizonyítás nem történt, ugyanakkor figyelembe vette a bíróság azt is, hogy az újabb bírói gyakorlat a Pp 163.§. (3) bekezdése alapján egyértelműen a köztudomású tények értékelését lehetővé teszi a hátrányok megítélése körében. A bíróság a jelen esetben ilyen tényként fogadta el, hogy egy elhunyt személy fényképének jogosulatlan feltüntetése nyilvánvalóan sértheti az érintett személy gyászérzetét. A bíróság az összegszerűség tekintetében is kialakult bírói gyakorlatra figyelemmel, az összes körülmény mérlegelésével a nem vagyoni kártérítés összegét 350.000.-Ft-ban határozta meg. Ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította.

 

A felperes összességében részlegesen lett pernyertes, ezért a bíróság a perköltség viseléséről a pernyertesség - pervesztesség arányának figyelembevételével határozott a Pp 81.§. (1) bekezdése alapján.

 

A felperesi képviselő munkadíja a 32/2003.(VIII.22.) IM számú rendelet alapján került megállapításra.

 

A Pp 78.§. (2) bekezdése értelmében a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. A jelen esetben a felperes részéről ugyan nem kértek külön döntést a perköltségről, ugyanakkor a döntés mellőzésére irányuló kérelem sem volt, ezért a bíróság erről hivatalból határozott.

 

Az alperes kamatfizetési kötelezettsége a Ptk. 301.§-án alapul

 

Budapest, 2010. október 7.

 

 

                                                                                             dr. P. A

                        



 

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.22.143/2010/6.

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac utca 32.) által képviselt Gy.R. felperesnek, dr. A. P. ügyvéd által képviselt Életjáradék Zrt. alperes ellen, személyhez fűződő megsértés jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. október 7. napján meghozott 19.P.24.645/2010/3. számú ítélete ellen az alperes  részéről 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő  

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint + áfa fellebbezési költséget, és az államnak külön felhívásra 10.000 (tízezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

 

 

 

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

Indokolás:

Gy.R. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette elhunyt édesanyja emlékéhez fűződő kegyeleti jogait. Kérte az alperes 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Előadta, hogy az alperes a jogsértést azzal követte el, hogy a tulajdonát képező lakás értékesítési reklámjához a hozzájárulása nélkül elhunyt édesanyja fényképét is felhasználta.

 

Az alperes a felperes keresetének jogalapját nem vitatva a felperes 100.000 forintot meghaladó nem vagyoni kártérítési igényének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a lényegi jogelismerésre tekintettel megállapítás, eltiltás és elégtételadás iránti igényeknek való helyt adásra nincs szükség. Hivatkozott továbbá arra, hogy a bekövetkezett jogsérelemmel az általa elismert nem vagyoni kártérítés áll arányban.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy néhai Gy.né fényképét elhunytát követően a nevezett által korábban tulajdonolt lakás reklámozásánál - amely lakás az örökhagyó életében jogszerűen az alperes tulajdonába került - 2009. április-májusában felhasználta, megsértette a felperesnek a hozzátartozója emlékéhez fűződő személyiségi jogait.

 

Kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 350.000 forintot és ennek 2009. május 1. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát és 25.000 forint perköltséget.

 

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

 

A le nem rótt 30.000 forint kereseti illeték viseléséről úgy határozott, hogy abból 6.000 forintot a felperes, míg 24.000 forintot az alperes köteles megfizetni a Magyar Államnak külön felhívásra.

 

Ismertette a képmáshoz fűződő személyiségi jog megsértésével kapcsolatos jogszabályi rendelkezést, valamint a személyiségi jogok és az elhunyt személy emléke megsértésének érvényesítésére irányadó szabályokat.

 

Megállapította, hogy egyértelmű volt a jogi helyzet, mert az alperesnek nem állt módjában bizonyítani azt, hogy a fénykép közléséhez a felperes vagy jogelődje hozzájárult volna. Az elhunyt személy képmásának védelméhez fűződő jog megsértése miatt a felperes, mint hozzátartozó kegyeleti joga megsértésének megállapítását kérhette, melyet az elsőfokú bíróság az alperes elismerésére tekintettel megállapított.

 

A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásnál figyelembe vette azt, hogy az alperes és megbízottja hivatásszerűen foglalkozik ingatlanok értékesítésével, szerződések megkötésével, ezért a személyiségi jogi szabályokkal nyilvánvalóan tisztában kellett lennie. Értékelte azt a körülményt is, hogy az alperes viszonylag rövid időn belül, írásos panaszt követően a vitatott felvételt eltávolította. Mérlegelési körébe vonta, hogy az elhunyt személy emléke esetén fokozott figyelemmel kell eljárni, figyelemmel a hozzátartozók gyászérzetére is. Értékelendő volt továbbá az, hogy a tárgyalást megelőzően az alperes írásbeli bocsánatkérést juttatott el a felpereshez.

 

Mivel a felperes személyes előadásán túlmenően egyéb bizonyítás nem történt, a köztudomású tények értékelése körében az elsőfokú bíróság tényként fogadta el azt, hogy az elhunyt fényképének jogosulatlan közlése nyilvánvalóan sérthette a felperes gyászérzetét. A nem vagyoni kártérítés összegét a kialakult bírói gyakorlattal összhangban állapította meg.

 

Rögzítette ítéletében, hogy a perköltség viseléséről a pernyertesség és pervesztesség arányának figyelembevételével határozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 81. § (1) bekezdése alapján. Megjegyezte, hogy a Pp. 78. § (2) bekezdése szerint a bíróság a perköltségről hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. Mivel a jelen esetben a felperes részéről perköltséggel kapcsolatos külön igény nem volt, de annak mellőzésére sem tett indítványt, a perköltségről a bíróság hivatalból határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesnek járó perköltség mellőzését kérte. Az alperesnek költségigénye is volt.

 

Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes külön kérelme nélkül határozott a perköltség viseléséről, ezzel pedig túlterjeszkedett a felperes által előterjesztett kereseti kérelmen. Az elsőfokú bíróság perköltséggel kapcsolatos döntésére utalva előadta, hogy a felperes valóban nem indítványozta kifejezetten a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését, ugyanakkor a határozathozatalt sem kérte. Mivel a perköltségigényéről nem nyilatkozott, azt sem határozta meg, hogy az ügyvédi munkadíjat miként kéri felszámítani, és szükségképpen arról sem, hogy az eljárt jogi képviselő áfa körbe tartozik-e vagy sem.  

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes is elismerte azt, hogy a perköltség tekintetében nem kérte a határozathozatal mellőzését. Ebből, pedig az következik, hogy a bíróságnak hivatalból kellett határoznia a perköltség mértékéről.

Az ügyvédi munkadíjról azonban a bíróságnak kérelem hiányában is tudomása van, hiszen a rendelet jogszabályi szinten határozza meg az ügyvédi munkadíj általános mértékét. Előadta, hogy az elsőfokú bíróságnak a felperesi jogi képviselő áfa körbe tartozásáról hivatalból volt tudomása, mert más ügyekben több alkalommal történt ilyen tartalmú nyilatkozattétel a részéről.

 

A fellebbezés nem alapos. 
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 256/A. § (2) bekezdésének b) pontja szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség tekintetében a perbeli körülményeket helyesen értékelve, jogszerű döntést hozott, a másodfokú bíróság azzal egyetértett, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság a következőkre mutat rá.  A Pp. 213. § (1) bekezdése alapján az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. 
A Pp. 215. §-a kimondja, hogy a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen.  

A Pp. 78. § (2) bekezdése szerint a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri.

A jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy az eljáró bíróságnak a teljes keresetet ki kell merítenie a döntésével, de a kérelmen nem terjeszkedhet túl. Ez alól kivételt képez a perköltség, mert az nem külön kérelemhez kötött, hanem a jogszabály szerint hivatalból figyelembe kell venni. Ha a perköltség csak az ügyvédi költséget foglalja magában a bíróságnak a költségről a 32/2003. (VIII.
22.) IM rendelet alapján kell arról határoznia. Ha a fél, illetőleg jogi képviselője közöttük létrejött megbízási szerződésre nem hivatkoznak, akkor szükségképpen a rendelet egyéb szabályai alapján kell a pertárgyértékhez igazodva a perköltség mértékét meghatározni. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdése alapján, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a (2)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg.A rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerint, polgári perben, az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege a 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertár gyertek 5%-a, de legalább 10 000 Ft.

 

A perbeli esetben nem kérte a felperes külön a perköltség tárgyában való határozathozatalt, ebből azonban csak az a következtetés volt levonható, hogy az elsőfokú bíróságnak kizárólag a vonatkozó jogszabályok alapján kellett döntenie a perköltségről viseléséről, illetőleg mértékéről. A Pp. 75. § (1) bekezdése a perköltséget olyan költségként határozza meg, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatosan merült fel. A jogszabály egy példálózó felsorolást ad az előforduló költségekről, melybe a joggyakorlat alapján az ügyvédi költség is beletartozik.

A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4/A. § (2) bekezdése szerint az ügyvédnek a 3. § szerinti díj megállapítására vonatkozó indítványa megtételekor arról is nyilatkoznia kell a bíróságnak, hogy általános forgalmi adó fizetésére köteles-e.  

Ez a rendeleti szabály sem értelmezhető úgy, hogy perköltségigény tekintetében kötelező kérelmet előterjeszteni, mivel a Pp. szabálya a jogszabályi hierarchia magasabb fokán áll, és egyértelműen a hivatalbóli határozathozatalt írja elő.

A perköltséggel kapcsolatos nyilatkozat hiányában nyilvánvalóan nem állt rendelkezésre nyilatkozat az áfa felszámításával kapcsolatosan sem. Az elsőfokú bíróság külön nem jelezte határozatában, hogy a perköltséget áfa terhelné, de a felperes ellenkérelmében a költséget áfával növelt összegnek (20.000 forint + áfa) tekintette, melynek mértéke a másodfokú bíróság szerint is megfelelő volt. A másodfokú bíróságnak egyéb eljárásokból szerzett hivatalos tudomása is az volt, hogy a képviselőnek áfa fizetési kötelezettsége van a központi költségvetés irányába.  

A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott a felperesi perköltség viseléséről és mértékéről, ezért azt a másodfokú bíróság helybenhagyta.

Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a másodfokú bíróság az alperest kötelezte a felperesnek járó másodfokú perköltség megfizetésére. A költséget a fellebbezéssel támadott 25.000 forint perköltség összege után számította a másodfokú bíróság. A perköltség a felperesi jogi képviselőt a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja és a 4/A. §(1) bekezdése alapján megillető ügyvédi munkadíjból áll.  

A le nem rótt fellebbezési illetéket az alperes köteles viselni a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint.

Budapest, 2011. március 10.  

                                                               Kné dr. OM s.k

                                                                a tanács elnöke

 

 

                     Dr. Gyné dr. MA s.k.                                                       Dr. KT s.k.

               bíró                                                                          előadó