Nos Fischer Ivánnak köszönhetően, itt van a Life magazin Eichmann nyilatkozata magyarul.
Azért rakom fel ide is, mert ez egyértelműen bizonyítja a jelenleg folyó összes (emlékmű stb) megalapozatlanságát. Kérek mindenkit adja tovább. Tények és nem hagymázos képzelgések, s ez a legfontosabb.
Ferber Katalin fordítása
Life magazin, Eichmann nyilatkozata elfogatása előtt
Nem sokkal Budapestre érkezésünk után találkoztam dr. Endre Lászlóval, egy fővárosi közigazgatási tisztviselővel, aki égett a vágytól, hogy megszabadítsa Magyarországot a zsidó “járványtól” ahogy ő fogalmazott. Az egyik este kisebb vacsorára hívott kollégámmal Deiter Wisliceny kapitánnyal együtt. Rajtunk kívül két vagy három magyar hivatalos személy, valamint egy másik aki Dr Endre mellett ült voltak még kelen. Ezen az estén a magyar zsidók sorsa megpecsételődött.
Lassan megismertem Endre Lászlót aki energiáját nem kímélve szolgálta hazáját. Világos volt azonban az is hogy az akkori beosztása nem tette lehetővé a zsidókérdés pozitív megoldását. Így javaslatot tettem Winkelmann tábornoknak aki az SS megbízottja volt Magyarországon, hogy helyeztesse át Endrét a Belügyminisztéiumba. Ez hetekig tartott. Ezalatt találkoztam néhány zsidó képviselővel, és tanulmányoztam a zsidók magyarországi életét. Végül Endre a belügyi tárca másodtitkára lett, s természetesen Baky László volt az első titkár.
Hosszú évek rutinjának köszönhetően megtanultam a gyakorlatban melyik halat melyik horoggal kell kifogni. Igy az egész művelettel nem maradt sok dolgom. Számomra világos volt hogy én, mint német, nem kérhetem hogy a magyarok adják ki nekünk a zsidókat. Ezt tettük ugyanis Dániában, s rengeteg bajunk lett ebből. Vagyis az egész ügyet a magyar hatóságokra bíztam. Dr. Endre, akiaz egyik legjobb barátom lett, megírta a szükséges rendeleteket, és Bakay (helyesen Baky) valamint csapatai ennek megfelelően mindezt végrehajtották. Amint e két vezető beosztású tisztviselő (Endre és Baky) kiadta utasításait, a bbelügyminisztériumnak ezeket alá kellett írnia. Azaz, nem valamiféle csoda volt, hogy az első vonatok hamarosan elindultak Auschwitzba.
A magyar rendőrség elfogta a zsidókat, összegyűjtötte őket, és Ferency László közvetlen utasítására vagonba terelték őket. Hadd tegyek itt egy kis kitérőt: Ferency egy régi földbirtokos család sarja, aki egyszer meghívott birtokára, ahol tábortűznél szalonnát és hagymát sütöttünk. Mindehhez saját borát ittuk. Azóta olvastam hogy 1945 után felakasztották.
Sohasem láttam személyesen amint a zsidókat bevagonírozzák. Ez számomra egy apróság volt, erre nekem sohasem volt időm. A munka s az ezzel járó felelősség teljes egészében a magyar csnedőrséget terhelte, ha én ennél jelen vagyok az a magyarországi ügyekbe való beavatkozásnak minősült volna. Végülis Magyarország még ekkor is önálló állam volt, bár voltak bizonyos megállapodásai a Német Birodalommal.
Himmler javaslata az volt, hogy Magyarország keleti részét “fésüljem át” (a zsidók szempontjából) először. Ezt továbbítottam Endrének és Bakynak, akik erre utasították a magyar rendőrséget. Otthonról azt az tasítást kaptam, hogy minden magyar vagonnak az auscwitzi pályaudvarra kell érkeznie, igy utasítottam Novak kapitányt hogy állítsa össze a deportáló vagonok menetrendjét és kérjen ehhez a birodalmi közlekedésügyi minisztériumtól elegendő vonatot.Mindegyik vonathoz egy egy ORPOS (német egyenruhás rendőri egység) egységet rendeltem: több száz tartozott hozzám.
Az embereimmegkapták az utasítást, hogy minden kegyetlenséget el kell kerülni. Ezt az alapelvet a magyar hivatalnokok is elfogadták. Az persze lehetséges, hogy nem száz százalékosan közvetítették ezt beosztottjaiknak. Ez azonban engem nem érdekelt, nem is érdekelhetett, hisz mindez nem az én hatáskörömbe tartozott, vagyis nem én voltam mindezért felelős.
