01 http://nol.hu/archivum/archiv-6401
02 http://nol.hu/archivum/archiv-6402
03 http://nol.hu/archivum/archiv-6403
04 http://nol.hu/archivum/archiv-6404
05 http://nol.hu/archivum/archiv-6405
06 http://nol.hu/archivum/archiv-6406-2435
07 http://www.nol.hu/archivum/archiv-6407
08 http://nol.hu/archivum/archiv-6408-2437
09 http://nol.hu/archivum/archiv-6409
10 http://www.nol.hu/archivum/archiv-20733
11 http://nol.hu/archivum/archiv-6411
12 http://nol.hu/archivum/archiv-6412
13 http://www.nol.hu/archivum/archiv-6415
14 http://www.nol.hu/archivum/archiv-6413
15 http://www.nol.hu/archivum/archiv-6414
16 http://nol.hu/archivum/archiv-336714-154332
17 http://nol.hu/archivum/archiv-363882-178161
18 http://www.nol.hu/archivum/archiv-383805
Vass Éva:
Egyedül nevelem gyermekemet egy újpesti albérletben.
A kényszerszabadság után Orbán behívott a ’Fehér Ház’-beli szobájába. Hanyagul, hátradőlve fogadott, mindkét lábát – amint azt a filmekben is láthatjuk – az asztalra téve.
Úgy, ott, rám sem nézve közölte: ők az ország szempontjából kiemelkedően fontos munkát végeznek, így nem engedheti meg egyetlen munkatársának sem azt, hogy mindenféle gyermekápolási ügyek miatt hiányozzak.
Annyi időt sem hagyott, hogy megszólaljak s már közölte is: a továbbiakban nem tart igényt a munkámra. – Mire felocsúdtam a kábultságból, már a folyosó végéről kiabálta, hogy ne siránkozzak, ne panaszkodjak, az e havi béremet azért még kifizeti.
Így lettem egyik napról a másikra – csak azért mert anya maradtam – munkanélküli, felesleges ember.
Miközben dél körül lefelé ballagtam a lépcsőn, azt se tudva, hogy hová-merre menjek – eszembe jutottak azok a levelek, melyeket a választópolgárok, az ország lakosai küldtek a FIDESZ vezetőinek, többnyire Orbán Viktor elnöknek címezve.
Eleinte még akadt egy-egy dícsérő levél, de később csak pocskondiázó sorok érkeztek. Sokszor remegve vittem be hozzá a napi postát, hiszen tudtam azt, hogy milyen hiú ember az Elnök magára és a pártjára.
Fizetésem maradéka néhány nap alatt elfogyott, szó sem lehetett arról, hogy jogi úton támadjam meg azt az embertelen eljárást, melyet Orbán Viktor gyakorolt velem szemben. Katasztrofális helyzetemben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálathoz fordultam, mert enni azért kellett a kisfiamnak.
Annyit még el kell mondanom a történetről, hogy a Vezér munkatársai – Kövér László, Deutsch Tamás és még néhány ott lebzselő – szótlanul nézték végig megaláztatásomat. Egyetlen fiatalember szólt csak vígasztalólag utánam, Fodor Gábor, mondván: ’Úgy látszik, a Viktor ma bal lábbal kelt fel…’
Mit mondhatok most, 1993 nyarán? Az Isten óvja attól Magyarországot, hogy ezek a hétköznapi élettől, a kisemberektől elrugaszkodott fiatalok valamikor is hatalomra kerüljenek!” (Vass Éva, Budapest-Újpest, 1993)
A cikk először Észak-Rajna – Vesztfáliában, a düsseldorfi „Komet” c. irodalmi-politikai folyóiratban jelent meg német nyelven.
Szemenyei-Kiss Tamás
Országos Széchényi Könyvtár
(Bibliotheca Nationalis Hungariae)
Kézirattár, 567 jelzetű fond