Budai Központi Kerületi Bíróság
12. B. XI. 31/2009/39.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Budai Központi Kerületi Bíróság Budapesten, 2009. október hó 6., 2010. január 8., március 18., valamint június 8. napján megtartott zárt és folytatólagos tárgyalás alapján meghozta az alábbi
ÍTÉLETET.
A bíróság a 2006. augusztus 7. napjától augusztus 9. napjáig őrizetben volt, 2006. augusztus 9. napjától 2007. január 31. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt, azóta szabadon lévő
az ellene 2 rb., a Btk. 170.§ (1) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól
felmenti.
Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Magyar Állam viseli.
INDOKOLÁS:
I.
A Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség B.XI.4170/2006/10-1. számú 2007. június 28-án kelt vádiratával K. Z.. vádlottat 2 rb., a Btk. 170.§ (1) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást eredményező testi sértés bűntettével vádolta.
A tárgyaláson jelenlévő ügyész a vadirati tényállást és a cselekmények jogi minősítését változatlan formában fenntartotta.
II.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen a vadirati tényállással szemben az alábbi tényállást állapította meg.
A vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetését követően K. Z. vádlottal szemben az eljáró bíróságok három ízben szabtak ki bűncselekmény elkövetése miatt büntetést.
1. tényállási pont:
K. Z. vádlott 2000. júliusában tudta meg, hogy HIV-fertőzött. A vádlott e fertőzöttsége ismeretében 2002. januárja és 2003. februárja között nemi életet élt akkori barátnőjével, B. G.-vel, azonban az nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy ennek során az óvszerhasználatot mellőzte volna, illetve az sem, hogy a HlV-vírust ő adta volna át B. G-nek. B. G. HIV-fertőzötté vált. Nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádlott ne közölte volna a sértettel a nemi úton fertőző betegsége tényét.
A HIV-fertőzés B. G. sértettnél súlyos egészségromlást eredményezett.
2. tényállási pont:
K. Z. vádlott és K.Z.-né, született: K. J. sértett 2002. szeptemberében ismerkedtek össze. 2003.ban házasságot kötöttek, amely 2005. januárjában került felbontásra.
K. Z. vádlott 2002. szeptemberétől feleségével, K. J.-vel a Budapesten, lakásukon rendszeres nemi életet élt. Nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy ennek során a vádlott ne használt volna óvszert, és az sem, hogy a HlV-vírust ő adta volna át a sértettnek. K. Z.-né sértett HIV-fertőzötté vált. Nem volt kétséget kizáróan bizonyított, hogy K. Z. vádlott ne közölte volna K. Z.né sértettel HIV- fertőzöttségének tényét.
K. Z.-né sértett 2004. decemberében szerzett tudomást HIV- fertőzöttségéről, a vádlottal szemben 2006. június 7. napján tett feljelentést.
III..
A bíróság az ítéleti tényállás megállapítása során az alábbi bizonyítékokat értékelte, mérlegelte.
A bíróság a Be. 403. § (3) bekezdése alapján a megismételt eljárásban az ügyet a hatályon kívül helyező 24.Bf. XI.6941/2008/10. számú határozat okainak és indokainak figyelembevételével bírálta el.
Ebből következően a bizonyítási eljárás során két fő kérdést kellett eldönteni. Egyfelől meg kellett vizsgálni: a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan bizonyítható-e, hogy K. Z. vádlott B.G. és K.. Z.-né sértetteket megfertőzte. Másfelől amennyiben ez kétséget kizáróan nem bizonyítható, akkor a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy K. Z. vádlott fertőzöttsége ismeretében, ennek közlése nélkül óvszer használat nélkül közösült-e a sértettekkel.
Előrebocsátható, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy kizárólag a vádlott lehetett az a személy, aki mindkét sértettet megfertőzte, mint ahogy az sem kétséget kizáróan bizonyított, hogy a vádlott ne közölte volna a sértettekkel fertőzöttsége tényét, illetve az sem bizonyított, hogy mellőzte volna az óvszerhasználatot a szexuális együttlétek során.
K. Z. vádlott az eljárás valamennyi szakaszában lényegét tekintve következetes vallomást tett. A vádlott nem vitatta, hogy 2000-ben HIV-fertőzötté vált, és erről ekkor tudomást is szerzett. K. Z. vádlott azt is elismerte, hogy a vád tárgyává tett időszakban úgy B. G.-vel, mint K.Z.-nével nemi életet élt. Ugyanakkor mindvégig vitatta, hogy a sértetteket szándékosan fertőzte volna meg. Előadta, hogy fertőzöttségét követően egyébként számos szexuális nőpartnerével, kizárólag óvszerhasználattal közösült. Állítása szerint ez nem volt máshogy B. G. és K. Z.-né sértettekkel sem. A nyomozati irat 423. és 431. oldalán elfekvő gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvben foglaltakkal egybevágólag a tárgyaláson is előadta, hogy mindkét sértettel közölte saját HIV- fertőzöttségének tényét. B. G. vonatkozásában nyomozati vallomásával egybecsengően előadta a tárgyaláson K. Z. vádlott, hogy e sértettel, amíg nem közölte HIV-fertőzöttsége tényét, addig óvszert használt, amely az egyik szexuális együttlétük során elszakadt. Ezt követően közölte B. G. sértettel saját HIV-fertőzöttségének tényét. A vádlott azt is előadta, hogy az óvszerszakadást követően B.G. a vele a szexuális kapcsolatot nem szakította meg, hitetlenkedve fogadta a fertőzöttségre utaló vádlotti közlést, és ezt követően már gyakran mellőzték az óvszerhasználatot.
K. Z. sértett vonatkozásában a vádlott nyomozati vallomásával összhangban előadta, a kezdeti együttléteik során a sértettel óvszerhasználat mellett közösült, amikor is olyan eset fordult elő, hogy az óvszer elszakadt, ezt követően K. Z. vádlott HIV-fertőzöttsége tényét K. Z.-néval közölte, aki szintén hitetlenkedve fogadta a vádlotti közlést, ezt követően már gyakran óvszerhasználat nélkül életek nemi életet közös megegyezéssel.
A vádlotti védekezéssel szemben két tanú szolgáltatott közvetlen bizonyítékot: K. Z. és B. G. sértett. Mindkét sértett tanukénti kihallgatása során az eljárás valamennyi szakaszában következetesen állította, hogy K. Z. szexuális együttléteiket megelőzően nem közölte HIV-fertőzöttségének tényét, és a szexuális együttlétek során óvszert sem használtak. Ugyanakkor a hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló bizonyítási eljárás során beszerzett dr. Berek Zsuzsanna igazságügyi szakértő szakvéleményének 10. oldalát és a megismételt eljárásban tanúként kihallgatott dr. Ú. E. tanú vallomását egybevetve, nem nyerhetett kétséget kizáró bizonyítást az, hogy a sértetteket a vádlott fertőzte volna meg.
A szakvéleményben és a tanúvallomásban foglaltak szerint jelenleg nincs olyan tudományos módszer, amely alapján kétséget kizáró bizonyossággal meg lehetne állapítani, hogy ki, kit fertőzött meg HIV – vírussal. A sértettek vonatkozásában azt is kellene tudni bizonyítani, hogy a HIV – pozitivitásuk kimutatásáig K Z. vádlott volt az egyetlen HIV- pozitív kapcsolatuk, és rajta kívül csak és kizárólag biztosan HIV – negatív személyekkel volt szexuális kapcsolatuk, valamint azt is, hogy esetükben a HIV- fertőződésnek más módja teljesen kizárható. Ez pedig az eset összes körülményeire figyelemmel nem nyert bizonyítást.
A lefolytatott bizonyítási eljárás során felvett szakértői bizonyítás eredményéből is megállapítható, hogy a HIV-fertőzés átadásának a szexuális érintkezés nem az egyetlen módja. Erre is figyelemmel nem volt kétséget kizáróan bizonyított a vádlott következetes védekezését is figyelembe véve, hogy kizárólag K. Z. vádlott lehetett az a személy, aki a sértetteket megfertőzte. A bizonyítási eljárás e kérdése tekintetében (megvalósított-e a vádlott befejezett testi épség elleni bűncselekményt a sértettek sérelmére) nincs jelentősége, hogy B. Z, valamint Cs. A. részben a vádlottat terhelő közvetett bizonyítékként felhasználható tanúnyilatkozatokat tettek az eljárás során. Ezen bizonyítékoknak az egyéb bizonyítékokkal való elemző értékelésére abból a szempontból van szükség, hogy a vádlott fertőzöttsége ismeretében ennek közlése nélkül az óvszerhasználatot szándékosan elmulasztva közösült-e a sértettekkel.
Az eljárás valamennyi szakaszában tanúként kihallgatott K. Z..-né a feljelentésében foglaltakkal egyezően előadta, hogy 2004. decemberében szerzett tudomást arról, hogy HIV -fertőzött lett. Előadása szerint a fertőzést mástól, mint K. Z. vádlottól nem kaphatta meg. A 2004. decemberi diagnózis ellenére csupán csak 2006. június 7. napján tett feljelentést a vádlottal szemben.
Az eljárás valamennyi szakaszában K. Z.-né tanú kizárta, hogy a HlV-fertőzést mástól kaphatta volna meg, mint K. Z.-tól és azt is előadta, hogy a vádlott a szexuális együttlétüket megelőzően nem közölte vele fertőzöttségét, óvszert pedig egyáltalán nem használtak.
B. G. tanú az eljárás valamennyi szakaszában úgy nyilatkozott, hogy óvszert K. Z.-vel nem használtak, illetőleg a fertőzöttsége tényét K. Z. vele nem közölte.
A bíróság a hatályon kívül helyező határozat előírásának megfelelően a tárgyaláson a vádlott elé tárta a nyomozati irat 61. oldalától a 103. oldalig elfekvő iratokat. Ezen iratok K. Z. és K. Z.-né között folytatott, K. Z.-né által rögzített beszélgetésnek a leírt hanganyaga. Rögzítendő, hogy K. Z. vádlott a felolvasott szöveget követően úgy nyilatkozott, hogy az ily módon rögzített beszélgetés valóban elhangzott ő és K. Z.-né között, hozzátette, hogy azonban ennek a személyes beszélgetésnek korábbi telefonon történő beszélgetés volt az előzménye.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a nyomozati iratok 63. oldalán elfekvő beszélgetés rész, részben alátámasztja a vádlotti védekezést. A vádlott úgy nyilatkozott, hogy sem B. G., sem K. Z. nem vették komolyan a HIV-fertőzöttségre vonatkozó közlését. K. Z.-né következetesen azt állította, hogy Kovács Zoltán vele nem közölte a szexuális együttléteiket megelőzően, hogy HIV-fertőzött lenne. Ugyanakkor a fent megjelölt oldal utolsó bekezdésében maga K. Z.-né sértett utal arra, hogy korábban hitetlenkedve fogadta K. Z. HIV-fertőzöttségre utaló közlését, azt hitte, hogy szórakozik vele. Ebből következően nem zárható ki, hogy a vádlotti elmondásból adódóan a sértett tudomással bírt K. Z. HIV-fertőzöttségéről, a vádlott szerint előadott időszaktól.
Szintén a másodfokú hatályon kívül helyező határozat előírásának megfelelően a bíróság a vádlott elé tárta a 2008. január 7-i tárgyaláson csatolt (15. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt) vádlotti feljegyzést. A vádlott védekezésének következetessége e bizonyíték elé társát követően sem dőlt meg. A vádlott nem vitatta, hogy ezt a levelet ő írta volna K. Z.-né sértettnek. Ugyanakkor a levélben szereplő homályos mondatnak meg nem cáfolható tartalmát adta, miszerint az a mondat, amely úgy kezdődik, hogy “el kellett volna mondani", nem a betegségre vonatkozott, hanem arra, hogy rendezetten, normálisan szeretett volna a sértettel élni.
A bíróság álláspontja szerint a bizonyítás anyagává tett fenti okirati bizonyíték a vádlott bűnösségének igazolására – az egyéb bizonyítékokra is figyelemmel – annak homályos megfogalmazása miatt alkalmatlan.
A bíróság tanúként hallgatta ki Cs.A.-t, aki a nyomozati és az alapeljárásban tett tanúvallomásával egybehangzóan nyilatkozott. A nyomozati vallomását fenntartva előadta, hogy K. Z.-t még csak másodszorra látta, de ő magától előadta, hogy ő HlV-pozitív és úgy tudja, hogy ő fertőzte meg K. Z.-nét.
Cs. A. tanú által szolgáltatott közvetett terhelő bizonyíték az egyéb bizonyítékokra figyelemmel szintén nem alkalmas a vádlott bűnösségének kétséget kizáró bizonyítására.
A fent már leírtak szerint az kétséget kizáróan semmiképp nem nyerhetett bizonyítást, hogy K. Z. vádlott fertőzte volna meg a sértetteket. Azt maga a vádlott sem vitatta, hogy úgy K. Z.-né, mint B. G. vonatkozásában előfordult az, hogy az óvszerrel történő védekezés ellenére az óvszer közösülés során elszakadt. Ebből következően értelemszerűen nem zárható ki, de nem is bizonyított, hogy ő fertőzte volna meg a sértetteket, azonban e vonatkozásban szándékosság az óvszerhasználatra figyelemmel semmiképp nem terheli.
Az orvostudomány jelenlegi állása szerint kétséget kizáróan nem bizonyítható tudományos módszerekkel, hogy ki, kit fertőzött meg, az pedig az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy egyik sértett esetében sem zárható ki a mástól való megfertőződés. így teljesen indifferens K. Z. vádlott azon esetlegesen elhangzó nyilatkozata, hogy ő fertőzte meg K.Z-.né sértettet, mert ettől a kijelentésétől a megfertőzés ténye még nem válhat bizonyítottá. A vádlott ezen kijelentéséből legfeljebb az elkövetésre irányuló szándékra lehetne következtetést levonni, azonban e tekintetben az egyéb bizonyítékok nem bizonyítják kétséget kizáróan a vádlott az eredmény előidézésére irányuló szándékát.
B. Z. tanú nyilatkozatai sem elegendőek ahhoz, hogy a vádlott bűnösségét kétséget kizáró bizonyossággal meg lehessen állapítani, akárcsak a testi épség elleni bűncselekmény kísérletében is. B. Z. tanú következetes vallomása szerint egy névnapi mulatságot követően ittas állapotban beszélgetett K. Z.-vel, aki belekiabálta az éjszakába, hogy AIDS-es. Felindult állapotban arra is tett kijelentéseket, hogy bosszút akar állni a megfertőzés révén nőkön. Úgy fogalmazott, hogy bizonyos nők ezt meg fogják bánni, azonban ezeknek a nőknek a körét nem határolta be. K. Z. vádlott egyébként ez esetben sem keveredett ellentmondásba korábbi nyilatkozataival, szintén elismerte, hogy megtörtént B. Z.-vel a beszélgetés, azonban előadta, hogy ő úgy fogalmazott, hogy úgy K. Z-né, mint B.G. kurvák voltak, az összes megérdemelné azt, hogy olyan cipőben járjanak, mint ő. Hozzátette, hogy egyébként meg sem fordult a fejében az, hogy mást szándékosan megfertőzzön.
A vádlott ez utóbbi állítását látszik alátámasztani B. K.-né, illetőleg S. K. tanúk vallomása. A nyomozás során és a tárgyalásokon is kihallgatott B. K.-né tanú, aki szintén élettársi kapcsolatban rendszeres nemi életet élt K. Z. vádlottal, következetesen úgy nyilatkozott, hogy a vádlott óvszerhasználattal rendszeresen védekezett a HIV-fertőzés átadásával szemben, amikor vele élt nemi életet. A nyomozati irat 157. oldalán elfekvő vallomása szerint először nem is értette, hogy miért vigyáz ennyire rá, mármint, hogy óvszert használnak, mert egyébként B.K.-né azt nem akarta volna használni, de kifejezetten K. Z. vádlott volt a tanú elmondása szerint, aki már az első alkalommal is ragaszkodott az óvszerhasználathoz. E tanú vallomása ismét aggályokat ébreszt K. Z-né tanú azon nyilatkozatával szemben, mely szerint a vádlott viszolygott az óvszerhasználattól, kizárt, hogy óvszert használtak volna a kapcsolatuk során.
A vádlott védekezését támasztotta alá a nyomozás során és a tárgyalásokon is kihallgatott S. K.tanú, aki előadta, hogy mielőtt megtudták, hogy HIV-fertőzöttek K. Z.-vel azt megelőzően rendszertelenül használtak óvszert, de a betegség felismerését követően mindig óvszerrel voltak együtt. A vádlott azon védekezését is megerősítette, hogy ebben a kapcsolatban is előfordult az, hogy az óvszerhasználat ellenére az elszakadt. S. K. tanú arra nézve is nyilatkozott, amely az iratokból objektíve megállapítható, és egyébként K. Z.-né sértett tanú által sem vitatott, hogy K. Z.-né sértett 2004. decemberi HlV-diagnózisa ellenére csupán 2006. június 7-én tett feljelentést a vádlottal szemben. S.K. tanú a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy megkérdezte a sértettől, hogy miért nem akkor tette meg a feljelentést, amikor diagnosztizálták nála a HIV-vírust, erre a sértett tanú azt válaszolta, hogy K. Z. örök hűséget ígért neki és mégis vége szakadt a kapcsolatuknak.
A bíróság tanúként hallgatta ki K. J.-nét azonban a Btk. 137. § 6. pontja alapján a bírósági eljárásban meg kellett állapítani, hogy a tanúnak a vádlott a nevelt gyermeke, vele hozzátartozói kapcsolatban áll. A tanú a Be. 82. § (1) bekezdés a, pontjára történő figyelmeztetést követően nem tett vallomást, ezért a korábbi vallomásai sem váltak felhasználhatóvá a Be. 296. § (2) bekezdésére figyelemmel.
A bizonyítékok fenti értékelését követően a bíróság álláspontja szerint nem nyert kétséget kizáró bizonyítás az, hogy a vádlott fertőzöttsége közlése nélkül a vírusfertőzéssel szembeni óvszerhasználattal történő védekezés elmulasztásával közösült volna a sértettekkel. Önmagában az a vádlott által sem vitatott körülmény, hogy ő 2000. júliusa óta HIV-fertőzött és ennek ellenére nem kizárhatóan óvszert használva nem kizárhatóan a betegségét a sértettekkel közölve a két nővel nemi kapcsolatba lépett, nem lehet alapja a vádlott büntetőjogi felelősségének. A felvett szakértői bizonyítás alapján az kétséget kizáróan megállapítást nyerhetett, hogy a sértettek HIV-fertőzöttek lettek és ez súlyos egészségromlásnak minősül. Azonban az nem nyert kétséget kizáró bizonyítást, hogy a sértettek HIV-fertőzöttségét a vádlott okozta, illetőleg az sem, hogy azt szándékosan előidézni megkísérelte volna.
A vádlott azzal a magatartásával, – hogy nem kizárhatóan – a HIV-vírus terjedését tudományosan igazoltan és közismerten nagy eredményességgel gátoló óvszer használata mellett létesített nemi kapcsolatot a sértettekkel, illetőleg az óvszer elszakadását követően a fertőzöttségéről nem kizárhatóan beszámolt a sértetteknek, nem bizonyítható, hogy megvalósította 2 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének Btk. 16. §-a szerinti kísérletét. A közvetlen bizonyítékokat szolgáltató tanúk vallomásaik közül K. Z..-né tanú vallomásának hitelt érdemlőségét egyfelől S. K. tanú, másfelől a leírt magnófelvételben foglaltak, harmadfelől a következetes, a vádlotti védekezés teszi aggályossá, míg B. G. tanú következetes állításait a vádlotti konzekvens védekezéssel szemben nem erősíti meg olyan közvetlen, vagy közvetett bizonyíték, ami alapján a vádlott bűnössége megállapítható lenne. Ugyanakkor mindkét sértetti vallomás hitelt érdemlőségét áttételesen B. K.-né), illetőleg S. K. tanú K. Z. vádlott vallomásával egybecsengő nyilatkozatai gyengítik, ugyanis ezek alapján nem zárható ki az a vádlotti védekezés, hogy a vádlott B.G.-vel és K. Z.-vel folytatott nemi viszonyában is óvszert használt.
Mindezekre figyelemmel a bíróság a vádlottat az ellene 2 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelet vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés b, pontja alapján bizonyítottság hiányában felmentette, mivel nem állapítható meg, hogy a vádlott bűncselekményt követett volna el.
A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 339. § (1) bekezdésén alapul.
IV.
A bíróság a Be. 237. § (3) bekezdés a, pontja alapján erkölcsi okból az egész tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta. Ennek indokai a Be. 373. § (1) bekezdés II. f, pontjára figyelemmel az alábbiak. Jelen ügyben a bizonyítási eljárás szükségképpen a sértettek és a vádlott magánéletének egyik legérzékenyebb területét, a nemi életre vonatkozó szokásokat, a betegségükre vonatkozó adatokat érintette. Erre figyelemmel a nyilvánosság kizárása feltétlenül szükséges volt.
Budapest, 2010. június hónap 8. napján.
