A Pesti Központi Kerületi Bíróság
18.P.90.557/1992/4.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Pesti Központi Kerületi Bíróság,-
a Dr. Strasaer Tibor ügyvéd (2000 Szentendre, Városház tér 2.) által képviselt,-
H.E. felperesnek,-
a Dr. P. J. ügyvéd által képviselt, –
P. Rt. alperes ellen, –
személyhez fűződő jog megsértése és járulékai iránt indított perében meghozta az alábbi
ítéletet:
A bíróság megállapítja, hogy az alperes az Új Magyarország című napilap 1992. szeptember 18-adiki számában közölt: „C.A. nyílt levele H.E-hez” című cikke alábbi kitételeinek, megjelentetésével:
„Ön újabb hazugságokra és rágalmazásokra ragadtatta magát. –
– Az Önével vetekedő önkényeskedését, igazságtalanságait, kisstílű hazudozását és beteges gyűlölködését,-
– Ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit. –
– Nem ejtőernyősként, mint Ön… kerültem a televízióhoz,-
– BG, akihez Önt nagyon meleg kapcsolatok fűzik. –
– Az ön védőszárnyai alatt… szétzilálta a Magyar Televíziót. –
– A harcias antikommunista rendszerváltoztató színében tetszeleg, Antall miniszterelnökhöz intézett feljelentgető leveleiben, látványosan és szorosan együttműködik azokkal a kommunista vezetőkkel és politikusokkal,… akik az Ön által dicsekvésként emlegetett 56-ot vérbefolytották. –
– Beteges gyűlölködésében Ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg… mélyre süllyedt, –
– Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit, –
– Szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus, posztkommunista maradványa –
– Rágalmazásai színvonala oly alacsony, hogy… a pohár betelt, elegünk van a mocskolódásból és hazugságokból”.
Valamint az 1992. szeptember 22-tediki lapszámban közölt:
„A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikk alábbi kitételeinek megjelentetésével:
„- Nem az a baj, hogy H.E. hazudós. Ez eddig is tudnivaló volt róla…
-… oly pitiáner, hogy az már butus.
– Nem az a baj, hogy H.E. szeretett barátokat hoz a házhoz, farvizeken beevező kis szellemi segédmunkásokat helyez vezető pozícióba.
– A baj az, hogy tudtával, vagy anélkül seftelnek kartársai az állam pénzével.
– H.E. odapökte a képviselőknek.
– A további baj…, hogy a televízió vezetése hagyja, alkalmasint ösztökéli is a silányság és a tisztességtelenség eluralkodását.
– H.E. semmibe vette az alapvető újságírói, etikai normákat és állampolgári tisztességet, midőn visszaélve TV-elnöki pozíciójával… pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét.
– Miért hagyja ezt a televízió jelenlegi elnöke, aki mint hangsúlyozta is egyszemé1yben felelős a TV működéséért? Saját akaratából? Mert befolyásolják? Netán zsarolható valamivel? Vagy egyszerűen csak butaságból, mert nem tanulékony a demokrácia elsajátításában”.
A felperes jó hírnevét, becsületét megsértette.
Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A bíróság a további jogsértéstől az alperest eltiltja.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az Új Magyarország lapszámában a jogsértés megállapításának tényét tegye közzé.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak 6000.-(Hatezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket, – külön felhívásra -.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül, – az őt képviselő ügyvéd pénztárába – 5000.(Ötezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni a Fővárosi Bírósághoz címzetten.
A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.
Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, vagy csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, illetve, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a II.fokú bíróság tárgyaláson bírálja el.
Indokolás:
Az alperes az Új Magyarország nevű napilap kiadója.
Az alperes által kiadott Új Magyarország napilap 1992. szeptember 18-adiki számában jelent meg C.A. nyílt levele H.E-hez. Ebben a cikkben C.A. a felperesnek, mint a Magyar Televízió elnökének tevékenységét bírálja. A cikk tartalmazza a rendelkező részben leírt kitételeket, továbbá azt a mondatot is, mely szerint: „Az igazi alkotónak mindig meg kell küzdenie az ostobasággal, a klikkszellemmel, a hatalomtól megrészegült pártoskodással”.
Az Új Magyarország 1992. szeptember 22-tediki számában jelent meg L.G.: „A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikke. A cikk írója a nemzeti televíziózás általános kérdései mellett ugyancsak foglalkozik a felperes televízió-elnöki tevékenységének bírálatával. A cikk ennek kapcsán többek között a rendelkező részben írt kitételeket tartalmazza. A magyar közszolgálati televízió jellemzéseként tartalmazza még az alábbi kitételt is: „Silány elüzletiesedés, bárgyúság és jellegtelenség a jobbik esetben”.
A felperes a Budai Központi Kerületi Bíróságon pert indított C.A. ellen a Transsylvánia Alapítvány kezdeményezésére létrejött és 1992. augusztus 13-án tartott kerekasztal megbeszélésen elhangzottak miatt.
A felperes jelen perben annak, megállapítását kérte, hogy az 1992. szeptember 18-án megjelent „C.A. nyílt levele H.E-hez” című cikk a rendelkező részben megjelölt kitételek közlésével, valamint annak a mondatnak a közlésével , mely szerint az igazi alkotónak mindig meg kell küzdeni az ostobasággal, a klikkszellemmel, a hatalomtól megrészegült pártoskodássa1, a felperes jó hírnevét és becsületét megsértette.
A felperes keresetében kérte továbbá annak megállapítását, hogy az Új Magyarország 1992. szeptember 22-tediki számában megjelent: „A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikknek a rendelkező részben megjelölt kitételeinek megjelentetésével, továbbá azzal annak a mondatnak a megjelentetésével, mely szerint: „Silány, elüzletiesedés, bárgyúság és jelleg-te lenség a jobbik esetben”, a felperes becsületét, jóhírnevét megsértette.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a további jogsértéstől az alperest tiltsa el, valamint kötelezze megfelelő elégtétel adására. Indítványozta továbbá közérdekű bírság kiszabását. A felperes perköltséget igényelt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, perköltséget igényelt. Az alperes jogi álláspontja az volt, hogy jelen per elbírálásának előkérdése a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő P.22.093/1992. sz. per jogerős befejezése. E pert a felperes C.A. alperes ellen indította és abban a perben felhasználásra kerülő bizonyítékok jelen perre is kihatnak az alperes szerint, és ezért a bizonyítékok előterjesztésének is feltétele, hogy azokat az alperes is a másik per alapján megismerhesse. Az alperes ezért á periratok beszerzését is szükségesnek tartotta.
Az alperes álláspontja az volt, hogy a C.A. által hivatkozott körülmények valósak, ezért a felperes jogait nem sérthetik. Az 1992. szeptember 22-tedikén megjelent és a kereset tárgyát képező cikk vonatkozásában az alperes más bizonyítást nem terjesztett elő.
A felperes keresete nagyobbrészt alapos.
A felperes keresete a jó hírnév megsértésen, illetve a becsületsértésen alapult.
A Ptk.75.§.(1)bek.-e értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk.76.§.-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a becsület és az emberi méltóság megsértése is.
A Ptk.78.§.(1)bek.-e szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A Ptk.78.§.(2)bek.-e értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
A bíróság az ítéletben a kereseti kérelem felöl dönt (Pp.213.§.(1)bek.) A kereseti kérelemhez kötöttségnek megfelelően a bíróság ezért a keresetben megjelölt két cikk kiemelt kitételeit vizsgálta abból a szempontból, hogy az abban foglaltak a felperes személyhez fűződő jogát sértik-e.
A becsület a személy értékeléséhez kapcsolódik, az emberi egyéni értékek elismerését jelenti. A jó hírnév a személy értékelésének alapjául szolgáló tények valódiságára vonatkozik. A jó hírnév sértés elkövethető valótlan tények állításával es való tények hamis színben való feltüntetésével. A becsületsértés elkövethető az értékek elismerését hátrányosan befolyásoló tények közlésével, illetve közlési móddal.
A per tárgyát képező mindkét cikk a felperes tevékenységét jellemzi. A cikkek túlnyomó tartalma vélemény, kisebb része közvetve tényállítás. A szabad véleménynyilvánítás nem vitásan alkotmányos jog. E jogot azonban jóhiszeműen kell gyakorolni (Ptk.4.§.(1)bek.) és a jogi gyakorlása nem eredményezheti más személy személyhez fűződő jogainak megsértését.
Jogsértőnek minősül a véleménynyilvánítás, ha kifejezésmódjában indokolatlanul bántó., lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezéseket is tartalmaz.
Az 1992. szeptember 18-án megjelent cikk teljes terjedelmében véleményt és bírálatot tartalmaz.
A cikk írója olyan kijelentéseket használt, amelyek önmagukban sértőek, mert megfogalmazásmódjuk bántó, megalázó. Ilyenek pl.: szemenszedett hazugság, infantilis rágalom, beteges gyűlölködés, kisstílű hazudozás, rágalmazás.
Más kijelentések olyan véleményt tartalmaznak, amelyek aránytalanul túlzóan fogalmazzák meg a cikkíró véleményét. Ilyenek pl. az erkölcsileg mélyre süllyedt, a sajtószabadság és újságírói etika legelemibb normáinak megsértésére, az „ejtőernyős” munkavégzésre, az antikommunista rendszerváltoztató színeiben tetszelgésre utaló, és az 56-ot vérbefojtókkal való együttműködésre utaló célzások, kijelentések.
A bíróság azt állapította meg, hogy a B.G-hez fűződő nagyon meleg kapcsolatokra utaló kijelentés azért sertő, mert a nagyon meleg kifejezést dőlt betűvel szedték és ez által a szavak más értelmet sejtetnek abból a célból, hogy a felperest hátrányos színben tüntessék fel.
Mindezek a kifejezések alkalmasak arra, hogy a felperes becsületét sértsék, ezért a bíróság a jogsértés tényét a Ptk.84.§(1)bek. a./ pontja alapján megállapította, és a jogsértéstől az alperest eltiltotta, figyelemmel arra, hogy az alperes a jogsértő cikk megjelentetésével követte el a jogsértést.
Nem tartotta a bíróság megalapozottnak a keresetet a cikk azon mondatával kapcsolatban, mely szerint: „Az igazi alkotónak mindig meg kell küzdenie az ostobasággal, a klikkszellemmel, a hatalomtól megrészegült pártoskodással”. E mondat a cikkíró véleményét olyan formában tartalmazza, amely sem megfogalmazási stílusában, sem tartalmában nem tartalmaz a felperesre vonatkozó személyhez fűződő jogot sértő kijelentést. A bíróság ezért e tekintetben a keresetet elutasította.
Az Új Magyarország 1992. szeptember 22-tediki számában megjelent másik perbeli cikk túlnyomórészt ugyancsak véleményt és bírálatot tartalmaz. E cikk kijelentései közül a hazudós, pitiáner, odapökte, pocskondiázta kifejezések már önmagukban alkalmasak a becsület megsértésére.
A vélemény eltúlzó megfogalmazásával sértő a cikknek ez a része, amely arra vonatkozik, hogy a felperes ösztökéli a silányság és a tisztességtelenség eluralkodását, valamint az a kérdés formájában megfogalmazott kijelentés, mely szerint a felperes valamivel zsarolható és többek között ezért nem tanulékony a demokrácia, elsajátításában.
A cikk közvetve tényekre is utal, amikor azt állítja, hogy a felperes tudtával „seftelnek kartársai” az állam pénzével. Ez a kijelentés bizonyítást nem nyert, ugyanakkor alkalmas arra, hogy a felperes jó hírnevét sértse. A bíróság mindezekre tekintettel a jogsértést megállapította és a jogsértéstől eltiltotta az alperest a Ptk.84.§.(1) bek. a./ és b./ pontja alapján.
A bíróság a Ptk.84.§.(1)bek. c./pontjában foglaltakra figyelemmel rendelkezett az elégtétel nyújtásáról és kötelezte arra az alperest, hogy az Új Magyarország lapszámában a jogsértés megállapításának tényét tegye közzé.
A bíróság nem tartotta jogsértőnek a közszolgálati televíziózással kapcsolatban kifejtett és a felperes által sérelmezett véleményt. A „silány elüzletiesedés, bárgyúság és jellegtelenség” kitételek nem közvetlenül a felperes személyével kapcsolatosak, a szabad véleménynyi1vánitás keretébe tartoznak és a felperes személyhez fűződő jogát nem sértik, ezért e vonatkozásban a bíróság a keresetet elutasította.
A Ptk.84.§.(2)bek.-e alapján a bíróság közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. A bíróság ezt jelen esetben – figyelemmel arra, hogy a cikkeknek nem az írója, hanem annak megje1entetője az alperes és mérlegelve a jogsértés súlyát – mellőzte.
Az alperes a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő per bizonyítási anyagának beszerzését indítványozta. A bíróság a becsatolt keresetlevél tartalmából megalapította, hogy a két per tárgya nem azonos. Ugyanakkor a jelen per tárgyát képező cikkekben sérelmezett kijelentések túlnyomórészt véleményt és bírálatot tartalmaztak, amelyek vonatkozásában bizonyítás eredményre nem vezethet. A bíróságnak kell döntenie arról, hogy a per tárgyát képező vélemény és bírálat a személyhez fűződő jog megsértésére alkalmas volt-e. A bíróság mindezekre tekintettel a másik per bizonyítási anyagának beszerzésével kapcsolatos bizonyítási indítványt elutasította.
A bíróság a Pp.78.§.(1)bek. alapján kötelezte a pervesztes alperest az ügyvédi munkadíjból álló perköltség viselésére.
A bíróság a 6/1986. (VI.26.) IM. sz.rend 13.§.(1)bek. alapján rendelkezett a le nem rótt eljárási illeték viseléséről.
Budapest, 1993. február 23.
Az aláírásban akadályozott M.J. és K.I-né népi ülnökök helyett is:
Dr. U.K. sk.
a tanács elnöke
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság
47.Pf.XIV.23.265/1193/5. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, a dr. Strasser Tibor ügyvéd /1072 Budapest Dohány utca 43./ által képviselt
H.E. felperesnek,
a dr. P.J. ügyvéd /1055 Budapest Szent István krt.1./ áltál képviselt
P. Rt. /1085 Budapest Somogyi Béla u. 6./ alperes ellen,
személyhez fűződő jog megsértése és járulékai iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében az 1993. február hó 23.napján 18.P.90.557/1992/4. szám alatt hozott ítélete ellen az alperes részéről 5.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő
ítéletet:
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti,
fellebbezett részét részben megváltoztatja
és az alábbiak szerint pontosítja:
Azt állapítja meg, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét és becsületét
az Új Magyarország című napilap 1992. szeptember 18-i számában megjelent C.A. levele H.E-hez címmel közölt írás alábbi kitételeivel:
„- ön újabb hazugságokra és rágalmazásokra ragadtatta magát,
-… nem ejtőernyősként, mint ön… kerültem a Televízióhoz,
-…B.G., akihez önt nagyon meleg kapcsolatok fűzik.
-… a harcias antikommunista rendszerváltoztató színében tetszeleg, Antall miniszterelnökhöz intézett feljelentgető leveleiben, látványosan és szorosan együttműködik azokkal a kommunista vezetőkkel és politikusokkal,… akik… vérbe fojtották az ön által dicsekvésként emlegetett 56-ot.
– Beteges gyűlölködésében ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg… mélyre süllyedt,
– Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit.
– Rágalmazási színvonala oly alacsony, hogy… a pohár betelt, elegünk van a mocskolódásából és hazugságokból”,
továbbá a felperes személyére utaló, őt önkényeskedőnek, igazságtalannak, kisstílű hazudozónak, beteges gyűlölködőnek minősítő és tevékenységét, módszerét szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus posztkommunista maradványa kifejezésekkel illető részével,
valamint az 1992. szeptember 22 – i számában közölt „A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikk következő kitételeivel:
„- Nem az a baj, hogy H.E. hazudós. Ez eddig is tudnivaló volt róla,
-… oly pitiáner, hogy az már butus.
– Nem az a baj, hogy H.E. szeretett barátokat hoz a házhoz, farvizeken beevező kis „szellemi segédmunkásokat” helyhez vezető pozícióba:….
– A baj az …, hogy tudtával vagy anélkül seftelnek kartársai az állam pénzével.
-… H.E. odapökte a képviselőknek,
– További baj…, hogy a televízió jelenlegi vezetése alkalmasint ösztökéli is, a silányság és a tisztességtelenség eluralkodását,
-… pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét.
– Netán zsarolható valamivel? Vagy egyszerűen csak butaságból? Mert nem tanulékony a demokrácia elsajátításában?”
az ezt meghaladó keresetet elutasítja,
egyebekben a per főtárgya tekintetében az ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a fenti szövegezésű megállapítást tartozik közzétenni az alperes elégtételadásként,
a felperesnek járó első fokú perköltséget 4.000.-/Négyezer/ forintra, az államnak járó illetéket pedig 5.000.-/Ötezer/ forintra leszállítja, és a felperest kötelezi, hogy 1.000.-/Egyezer/ forint kereseti illetéket az államnak felhívásra térítsen meg.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek – jogi képviselője részére – 2.000.-/Kettőezer/ forint másodfokú részperköltséget, az államnak pedig külön felhívásra terítse meg a le nem rótt 500.-/Ötszáz/ forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indoklás:
Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az új Magyarország című napi lap 1992. szeptember 18-i számában közölt, „C.A. nyílt levele H.E-hez” című cikke alábbi kitételeinek megjelentetésével;
– Ön újabb hazugságokra és rágalmazásokra ragadtatta magát.
– Az Önével vetekedő önkényeskedését, igazságtalanságait, kisstílű hazudozását és beteges gyűlölködését, –
– Ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit. –
– Nem ejtőernyősként, mint Ön… kerültem a televízióhoz, –
– B.G., akihez Önt nagyon meleg kapcsolatok fűzik. –
– Az Ön védőszárnyai alatt… szétzilálta a Magyar Televíziót. –
– A harcias antikommunista rendszerváltoztató színében tetszeleg, Antall miniszterelnökhöz intézett feljelentgető leveleiben, látványosan és szorosan együttműködik azokkal a kommunista vezetőkkel és politikusokkal… akik az Ön által dicsekvésként emlegetett 56-ot vérbe fojtották. –
– Beteges gyűlölködésében Ön az elmúlt hónapokban erkölcsileg… mélyre süllyedt, –
– Szemenszedett hazugságokkal, infantilis rágalmakkal igyekezett félrevezetni, félreinformálni mindenkit, –
– Szellemi önkény, a hatalom gőgje, a primitív sztálinizmus, posztkommunista maradványa,
– Rágalmazásai színvonala oly alacsony, hogy… a pohár betelt, elegünk van a mocskolódásából és hazugságokból.”
Valamint az 1992.széptember 22-i lapszámban közölt;
„A nemzeti televíziózás kudarcai” című cikk alábbi kitételeinek megjelentetésével:
„- Nem az a baj, hogy H.E. hazudós. Ez eddig is tudnivaló volt róla…
-…oly pitiáner, hogy az már butus.
– Nem az a baj, hogy H.E. szeretett barátokat hoz a házhoz, farvizeken beevező kis szellemi segédmunkásokat helyez vezető pozícióba.
– A baj az, hogy tudtával, vagy anélkül seftelnek kartársai az állam pénzével.
– H.E. odapökte a képviselőknek.
– A további baj … hogy a televízió vezetése hagyja, alkalmasint ösztökéli is a silányság és a tisztességtelenség e1uralkodását.
– H.E. semmibe vette az alapvető újságírói, etikai normákat és állampolgári tisztességet, midőn visszaélve TV-elnöki pozíciójával … pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét.
– Miért hagyja ezt a televízió jelenlegi elnöke, aki mint hangsúlyozta is egy személyben felelős a TV működéséért? Saját akaratából? Mert befolyásolják? Netán zsarolható valamivel? Vagy egyszerűen csak butaságból, mert nem tanulékony a demokrácia elsajátításában.’
a felperes jó hírnevét, becsületét megsértette.
Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta.
Kötelezte arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az Új Magyarország lapszámában a jogsértés megállapításának tényét tegye közzé.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 6.000.- forint le nem rótt eljárási illetéket külön felhívásra.
Az alperest 5.000.- forint perköltségben marasztalta.
Az ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel.
Elsődlegesen annak megváltoztatását kérte, másodlagosan a hatályon kívül helyezésére tett indítványt.
Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság nem rendelte el C.A. tanúkénti meghallgatását és nem szerezte be annak a személyiségi jogi pernek az iratait, amelyet nevezett ellen indított a felperes.
A fellebbezés szerint a felperes és C.A. között oly mértékben felerősödött vita-folyamatról van szó, melyet nem lehet egy-egy cikk kiragadásával megérteni. Az előzmények, a légkör, az alá- és fölé-, mellérendeltségi viszonyok ismerete szükséges, amiről a kihallgatni kért tanú tudna nyilatkozni. Utalt a fellebbezés arra is, hogy a perbeli levél csak válasz volt azokra a sérelmekre, amelyeket a levél írója a felperestől elszenvedett, és a szituáció kialakulásában a felperesnek nagymértékben szerepe volt. Megemlítette, hogy a „Magyar dráma – Vajdaság 1944” című dokumentumfilmet a felperes letiltatta a TV műsoráról, B.G. indokolatlanul megszüntette C.A. további műsorait, és a Panorámát a felperes kedvezőtlenebb időpontra áttette. Az ezekkel kapcsolatos iratokat, valamint a 15/1992 MTV. sz. elnöki utasítást csatolta, ez utóbbit arra igazolásul, hogy az abban foglaltak gyakorlatilag a TV műsorok cenzúráját jelentették.
A „Nemzeti televíziózás kudarcai” című cikkel kapcsolatban hangsúlyozta az alperesi fellebbezés, hogy az a felperes személyéről véleménynyilvánítás. Azzal a kitétellel összefüggésben, miszerint a felperes tudtával vagy anélkül seftelnek a kartársai az állam pénzével, B.G. és N.L. elleni büntető eljárásra hivatkozott azzal, hogy még nem zárult le a nyomozati szak.
Annak a véleményének is hangot adott az alperes, mely szerint a „felperes olyan jelentős személyiség, akinek tiszte, feladatköre a nyilvánosság előtt lezajló ténykedése egy volt az országban, épp ezért köteles viselni és elviselni az elnöki beosztásával járó kritikát”.
A másodfokú bíróság csak kis találta alaposnak a fellebbezést.
Az abban kifejtettek kapcsán a következőkre mutat rá.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében jogsértőnek ítélt kitételek túlnyomó részérő1 azt állapította meg, hogy azokkal az alperes a felperesnek a becsületét sértette meg, mert sértő, bántó kifejezéseket, megalázó megfogalmazást tartalmaznak. Csupán a szeptember 22-i cikk egyik kitételéről mondta ki azt, hogy abban közvetve tényre történt utalás, mely nem bizonyított, így ezzel a felperes jó hírnevét sértette meg az alperes.
Mivel a személyiséget érintő közlés a tartalmára ás a tartalmának a valóságára tekintet nélkül becsületsértő, ha aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, lealázó, lekicsinylő vagy lealacsonyító, szükségtelennek mutatkozott bizonyítás felvétele a becsületsértőnek minősített kitételeket illetően
A becsületet sértő magatartás esetén az igényérvényesítés során elegendő a közlés megtörténtének, illetve a közlés módjának a bizonyítása, és bírói mérlegelés körébe tartozik, hogy a közlés kifogásolt módja mennyiben felel meg a gyakorlatban kialakult társadalmi elvárásnak, túllépte-e a véleményt nyilvánító a szabad véleménynyilvánításhoz való jogosultság határait. Ha igen, akkor a jogsértést meg kell állapítani. A sérelmet okozó személyisége, cselekménye, indítéka a jogsértést nem mentik, hiszen a személyiségi jogi sérelem objektív. Valamely visszásság, helytelen magatartás sem jogosít fel senkit arra, hogy az eseményeket – a hibát felnagyítva – válogatás nélküli becsmérlő jelzőkkel kommentálja, ténytartalom nélküli sértegetéseket sorakoztasson fel, másnak a személyiségét semmibe vegye. Az ily módon megfogalmazott vélemény nem felel meg a társadalmi rendeltetésének. Nincs helye olyan jellegű összevetésnek, hogy a jogsértés miatt fellépő hasonló hangnemben élt-e a bírálat jogával.
A kifejtettekből következik, hogy az alperes tévedett akkor, amikor a felperes és C.A. közötti vita előzményeinek, részleteinek a megismerését tartotta szükségesnek a perbeli vita eldöntéséhez, illetve azt kérte tekintetbe venni, hogy a felperes milyen magatartást tanúsított, miként nyilatkozott. Mindez nem bírt jelentőséggel, es a tanúbizonyítást is alaptalanul kérte az alperes. Azt a másodfokú bíróság sem rendelte el.
A másodfokú bíróság azonban nem minden kitételt érintően értett egyet az elsőfokú bírósággal.
A szeptember 18-i lapban közzétett levélből jogsértőnek találta az elsőfokú bíróság azt, hogy „Ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit”.
A másodfokú bíróság szerint ez olyan értékítélet, bírálat a felperes tévéelnöki ténykedéséről, ami nem vitásan a felperesre kedvezőtlen, de a szabad véleménynyilvánítás határait még nem lépi túl. A közfelfogás és a társadalmi gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása terjedhet eddig, az ily módon megfogalmazott vélemény még nem jogsértő. Lehet egyetérteni vele, vagy nem, de becsületsértő értékítéletnek nem tekintethető. Az olvasó a cikkből nagyobb részt tudhatta, hogy osztja-e az adott véleményt vagy sem. Önmagában a sérelmes vélemény tehát még nem személyiségi jogot sértő. /Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kitétel második részét, az újságírói etikára utaló szövegrészt a kereset sem sorolta fel a sérelmezett kitételek között./
Ugyanezen indokból mellőzte a másodfokú bíróság a szeptember 22-i lapban megjelent cikknek a fentiekkel azonos tartalmú kitételét, de a becsmérlő szóhasználatú szövegrésztől, vagyis a „pocskondiázta” megszövegezésű kitételtől kezdve a használt kifejezés folytán már sértőnek ítélte azt. /H.E. … pocskondiázta a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét/.
A szeptember 18-i cikknek a televízió szétzilálására utaló kitétele a szövegben nem a felperesre vonatkozik, hanem csak az vonatkozik rá, hogy a védőszárnyai alatt történt ez /B.G.… aki az ön védőszárnyai alatt…két év alatt szétzilálta a Magyar Televíziót/.
Tény, hogy a felperesre nézve az is kedvezőtlen, ha valaki azt hangsúlyozza, hogy az ő vezetése alatt, sőt a védőszárnyai alatt szétzilálták a Magyar Televíziót.
Mégis ez nem más, mint a levélíró helyzetmegítélése, az ő véleménye. Bármilyen sérelmes is a felperes számára, nem sérti a becsületet és nem ad alapot személyiségvédelmi eszközök alkalmazására.
A többi kitétel tekintetében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, és a jogsértést illetően kifejtett indokaival, de úgy látta, hogy némelyik szövegrésznél nem volt szerencsés megoldás, hogy idézés formájában került be a rendelkező részbe. Értelmezési, megértési nehézséget jelenthet az olvasónak az adott idézési mód.
Ezért a másodfokú bíróság átszövegezte a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezést – a helybenhagyott részek tekintetében – úgy, hogy némelyik kitételt nem idézte, hanem a sértő közlés tartalmát említette meg, a sértő kifejezéseket sorolta fel.
Ily módon tehát a felperes személyére és tevékenységére utaló, azt önkényeskedőnek, igazságtalannak, sértőnek, hazudozónak, betegesen gyűlölködőnek minősítő, és tevékenységét, módszerét, szellemi önkény, a hatalom gőgje, primitív sztálinizmus, posztkommunista maradványa kifejezésekkel illető részében mondta ki a jogsértést, ahelyett, hogy az említett megfogalmazást, jelzőt tartalmazó mondatrészt idézve állapította volna meg azt. /A szeptember 18-i lapban közölt cikkből az elsőfokú ítéletben másodikként, kilencedikként és tízedikként felsorolt kitételeket vonta össze a fentiek szerint a másodfokú bíróság./
A szeptember 22-i lapban megjelent cikkből ugyanilyen indokból mellőzte az utolsó kérdéscsoportnak a „Netán zsarolható valamivel” kérdést megelőző részét. /”Miért hagyja ezt a televízió jelenlegi elnöke, aki – mint hangsúlyozta is – egy személyben felelős a TV működésért? Saját akaratából? Mert befolyásolják?”/
A mellőzött kérdéssor nem csak nem érthető a tartalomból való kiszakítottság okán, nem is tartalmaz semmi sértőt, A zsarolhatóságra való utalás már sérti a felperes személyiségi jogát, akkor is, ha kérdésként van megfogalmazva. Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy ez is jogsértő a többi jogsértőnek ítélt túlzó, és a felperes személyét érintően igen bántóan megfogalmazott kitétellel együtt.
Abban is igaza volt az elsőfokú bíróságnak, hogy a cikk közvetve tényt állít, amikor a felperes tudtával való, állam pénzével történő seftelést említ. A fellebbezésben hivatkozott nyomozás, ami alperes szerint folyik B.G. és N.L. ellen, nem teszi megengedetté az ilyen véleménynyilvánítást. A szabad véleménynyilvánításhoz, a sajtószabadsághoz való jog nem engedi meg, hogy bárkit jogerős ítélet nélkül bűncselekmény elkövetésével, vagy abban részességgel meggyanúsítsanak, márpedig erre következtethet az olvasó a szóbanforgó szövegrészletből. A „seftel” kifejezés használata – tú1 a vádaskodáson – külön is kifogásolható.
A másodfokú bíróság tehát az elmondottak szerint megváltoztatja az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján, elutasítva a kihagyott kitételek tekintetében is a keresetet, de egyben módosította is szövegezésében a jogsértést megállapító rendelkezést. Elrendelte, hogy az elégtételt nyújtó közlemény is tartalmazza a jogsértést megállapító ítéleti részt, mert a bírói gyakorlatnak ez felel meg. /Az elsőfokú ítélet csak azt tartalmazta, hogy a jogsértés megállapításának a tényét közölje, ami nem megfelelő elégtételadás./
Az elsőfokú részperköltségről szóló rendelkezést is módosítani kellett a pernyertesség arányának megváltozása folytán. (Pp.81.§ /1/ bek.)
Egyebekben helybenhagyta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét.
Tekintettel arra, hogy a fellebbezés csak kis mértékben volt eredményes, másodfokú részperköltséget a bíróság a felperes javára ítélt meg. (Pp.81.§./1/ bekezdés)
Budapest, 1993. évi szeptember 16. napján
T.L-né dr. sk dr. K.T-né sk G.B-né dr. sk
bíró, előadó a tanács elnöke bíró
