FŐVÁROSI BÍRÓSÁG
mint másodfokú bíróság
1.Gf.76.149/2010/3.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVEBEN!
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Strasser Tibor ügyvéd (1136 Budapest. Balzac u. 32.) által képviselt S Kft. felperesnek, a dr. B. N. ügyvéd által képviselt Renault Hungária Kft. I. r.. és F Kft. II. r. alperes ellen hibás teljesítés iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3LG.305.069/2009/8. sorszámú, 2010. május 26. napján kelt ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi
ÍTELETET:
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg. hogy kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 35.361.- (Harmincötezer-háromszázhatvanegy) Ft-ot és 7.000.- (Hétezer) elsőfokú illetéket. Mellőzi a felperes perköltség fizetési kötelezettségét. Egyebekben az ítéletet helybenhagyja.
A másodfokú bíróság kötelezi a II. r. alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 7.000.-(Hétezer) Ft másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
INDOKOLÁS
A felperes az I. r. alperes által adott tájékoztató alapján a II. r. alperestől a 2008. szeptember 30-án kötött szállítási szerződés alapján Renault típusú gépkocsit vásárolt. Az I. r. alperes által adott tájékoztatóban az szerepelt, hogy az autó „Központi zár távirányítóval, menet közben záródó funkcióval” felszerelt gépkocsi.
A perben nem álló RCI Zrt. 2008. szeptember 30-i „Kiegészítő megállapodás beépített Casco biztosításhoz” elnevezésű okiratának második lapján található „Kulcsnyilatkozat”-ban az olvasható, hogy a gépkocsihoz két darab általános, eredeti kulcs tartozik. Ebben az iratban a II. r. alperes, mint márkakereskedő igazolta, hogy ezek az adatok megfelelnek a valóságnak.
A II. r alperes a jármüvet két kulccsal szolgáltatta, azonban azok funkciójukat tekintve nem voltak egyformák. Közülük csak az egyik működtette a központi zárat, a másik a vezető oldali ajtó nyitására és a gépkocsi elindítására volt alkalmas.
A felperes 2008. november 11. napján kelt levelében az I r. alperest felhívta a távirányító funkcióval bíró pótkulcs díjtalan szolgáltatására. Az I. r. alperes 2008. december 1. napján kelt levelében a felperes követelésének teljesítését azzal tagadta meg, hogy a katalógus nem tartalmazza, hogy a gépkocsihoz a felperes által meghatározott típusú „teljes értékű” kulcsok tartoznak.
A perben nem álló A. T. Kft. 35.361.- Ft vállalkozói díj ellenében elkészített egy olyan második kulcsot, mely a központi zárat is üzemelteti.
A felperes módosított keresetében kérte az I.r. és II. r. alpereseket 35.361.- Ft és annak 2009. január 23. napjától számított törvényes késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére egyetemlegesen kötelezni.
A felperes kereseti kérelmében előadta, hogy a perbeli gépkocsit egy távirányítóval felszerelt és egy azzal nem rendelkező kulccsal szolgáltatta a II. r. alperes. A második kulcs a központi zárat nem működtette, az csak a vezető oldali ajtót nyitotta és a jármű beindítására volt alkalmas. Előadta, hogy korábban már több Renault márkájú járművet vásárolt, köztük az utolsó a perbeli típussal megegyezett. A korábbiakban minden esetben 2 db. elektronikus kulcsot kapott a gépkocsikhoz. Álláspontja szerint, a közismert, évtizedes kereskedelmi szokások szerint két teljesen egyforma kulcsot köteles az eladó szolgáltatni. Előadta, hogy bár a felek a szerződésben a kulcsokra nem tértek ki, azonban a Casco szerződésben az olvasható, hogy 2 db általános kulcsot szolgáltat a II. r. alperes a gépkocsihoz. Mindebből az következik, hogy a II. r. alperes két olyan kulcsot lett volna köteles átadni, amellyel a központi zár is működtethető. A felperes szerint az általános kulcs alatt a távirányítóval felszerelt kulcsot kell érteni. Közölte azt is, hogy az I. r. alperes által kiadott iratok megtévesztőek voltak, mert nem szerepelt benne az, hogy a két kulcs nem egyforma. Miután a I. r. alperes a felperes reklamációjára megtagadta a hiba kijavítását, a felperes más vállalkozóval javíttatta ki a hibát a felperes költségére. Hivatkozott továbbá arra is. hogy az alperesek a tájékoztatási kötelezettségüket megszegték és kötelesek az ebből eredő kárt megtéríteni. Kifejtette. hogy a gépkocsi lényeges tulajdonsága a kulcsokkal való felszereltség, illetve azok tulajdonságai. Az I.r. alperessel szemben a keresetét arra alapította, hogy a tájékoztató anyagot az I.r. alperes készítette.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte azzal az indokolással, hogy a felperes és közte nincsen jogviszony, mert a perbeli gépjárművet a felperes nem az I. r. alperestől vásárolta, és erre való tekintettel a hibás teljesítésből eredő kártérítési igényét közvetlenül vele szemben nem érvényesítheti.
A II r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Kijelentette, hogy olyan állítást nem tett. mely szerint a pótkulccsal is távirányítással működtethető a központi zár. A II. r. alperes arra is hivatkozott, hogy az általános kulcs alatt azt kell érteni, amivel a gépjárműbe be lehet jutni, és amennyiben a második kulcsnak is meg kellett volna felelni annak a követelménynek, hogy működtethető legyen vele a központi zár, úgy azt az alperesnek külön meg kellett volna rendelnie.
Az alperesek az átadott kulcsok számáról és jellegéről a felperessel megegyezően nyilatkoztak. Az alperesek nem vitatták, hogy a felperes a hivatkozott kulcsot beszerezte és erre az általa állított összeget, fordította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte arra. hogy az I. r. alperesnek 15 nap alatt fizessen meg fizessen meg 12.500, -Ft ügyvédi munkadíjat.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek a II. r. alperessel szemben érvényesített szavatossági jogra tekintettel azt kellett volna bizonyítania, hogy a felek jogviszonyának tartalma szerint a II. r. alperes a központi zárat működtető, két egyező kulcsot volt köteles átadni.
A felperes volt köteles annak bizonyítására is. hogy a II. r. alperes teljesítése hibás volt, a kijavításra kapott felhívást pedig megtagadta.
A felperes a perben nem bizonyította, hogy a perbeli piacon a kereskedők azt a gyakorlatot követik, hogy a gépkocsihoz két teljes értékű kulcsot szolgáltatnak, tehát a szokvány az általa állítottak szerint áll fent. Kifejtette, hogy köztudomásúnak tekinthető a pótkulcs szolgáltatása, azonban az nem, hogy annak teljesen egyeznie kell a kulccsal. A „Kiegészítő megállapodás beépített Casco biztosításhoz” tartozó un. „Kulcsnyilatkozatot” az ügy összes körülményeire tekintettel úgy kell értelmezni, hogy a II. r. alperes olyan kulcsokat volt köteles szolgáltatni, melyekkel a gépkocsi nyitható és elindítható. A II.r. alperesnek egy olyan kulcsot kellett szolgáltatnia, amely a központi zár működtetésére is alkalmas, mivel enélkül a gépjármű rendeltetésszerűen nem használható, a további kulcsok tekintetében a felek megállapodása hiányában szabadon dönthetett. Az I. r. alperes vonatkozásában kifejtette, hogy a felperessel szerződéses kapcsolatban nem állt, erre tekintettel tájékoztatási kötelezettsége felperessel szemben nem terhelte. Tekintettel arra. hogy a tájékoztató a kulcsok számára és tulajdonságaikra vonatkozóan adatot nem tartalmazott, a nyilatkozata nem lehetett megtévesztő. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetet mindkét alperessel szemben elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben kérte az I.r. és II.r. alpereseket a keresetet szerint marasztalni. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy közismert, évtizedes kereskedelmi szokásoknak az felel meg. hogy két teljesen egyforma kulcsot köteles az eladó szolgáltatni és amennyiben a II. r. alperes és az I. r. alperes ezen szokványtól el kívánt volna térni. úgy azt a felperessel közölni lettek volna kötelesek. Ezért a felperes szerint az I.r és II. r. alperesek a tájékoztatási kötelezettségüket megsértették. Megismételte, hogy a gépkocsi lényeges tulajdonságának tekinthető a kulcsokkal való felszereltség, illetve azok működése. A felek a szerződésben a kulcsokra vonatkozóan nem tértek ki. azonban a „Kiegészítő megállapodás beépített Casco biztosításhoz” okiratban az olvasható, hogy 2 db általános kulcsot szolgáltat a II. r. alperes a gépkocsihoz. Ennek alapján a II. r. alperes két olyan kulcsot lett volna köteles átadni, mellyel a központi zár is működtethető, hiszen az általános kulcs alatt a távirányítóval felszerelt kulcsot lehetett csak érteni. Álláspontja szerint az általa hivatkozott kereskedelmi szokvány köztudomásúnak mondható. Arról, hogy ettől az alperesek el kívántak térni, erről a felperest tájékoztatniuk kellet volna. A rendeltetésszerű használathoz az is hozzátartozik, hogy a gépkocsihoz két egyforma, minden funkció működtetésére alkalmas kulcs álljon rendelkezésre. Az I. r. alperes vonatkozásában kifejtette, hogy nem adott tájékoztatást a kulcsokkal kapcsolatosan, holott a vételi tájékoztatókat ő bocsátotta rendelkezésre és a perre okot adott.
Az I. és II. r. alperes a fellebbezéssel kapcsolatban ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A fellebbezése részben alapos.
Másodfokú bíróság elsődlegesen kiemeli, hogy a felperes fellebbezése megfelelt a Pp. 392. § (1) bekezdésének, mert fellebbezését az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására alapította.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel azonban a másodfokú bíróság csak részben értett egyet.
Az I. r. alperes vonatkozásában a keresetet elutasító döntés és annak indokai mindenben helytállóak, ezért a másodfokú bíróság ebben a körben csak az első fokú ítéletben helyesen kifejtettekre utal.
A II. r. alperes vonatkozásában azonban a másodfokú bíróság azt állapította meg. hogy az első fokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytelen jogi következtetést vont le.
A perben elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a II. r. alperes teljesítése szerződésszerű volt-e.
A Ptk. 277. § (1) bekezdés b) pontja szerint a szolgáltatásnak rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó – különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő – nyilvános kijelentését.
Figyelemmel arra, hogy a felperes valóban nem bizonyította azt. hogy a gépkocsik adásvételénél szokásos a két azonos funkciójú, a távirányító működtetésére vonatkozó kulcs átadása, és ez köztudomású ténynek sem tekinthető, a II.r. alperes teljesítése nem tekinthető hibásnak. E körben tehát az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást.
Másodlagosan vizsgálta a másodfokú bíróság azt, hogy a II.r. alperes a tájékoztatási kötelezettségét megsértette-e.
A Ptk. 277. §-ának (5) bekezdése szerint a felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni. A (4) bekezdés értelmében a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A másodfokú bíróság egyetértett a felperes keresetében foglalt, majd a fellebbezésében megismételt azon okfejtéssel, hogy a kulcsok száma és működése a gépkocsi lényeges tulajdonságának tekinthető.
Egyértelműen megállapítható, hogy sem az I. r. alperes által kiadott tájékoztató a felek közötti szállítási szerződés, és nem tartalmazott olyan megállapítást, hogy a II. r. alperes által szolgáltatott kulcsok sem egyformák, vagy hogy a pótkulcs korlátozott működésű. A tájékoztatási kötelezettségből folyóan azonban a II.r. alperes köteles lett volna a dolog lényeges tulajdonságaira vonatkozóan így a kulcsok funkciójára nézve tájékoztatást adni a felperes részére. Miután ez nem történt meg. a II. r. alperes köteles a felperes kárát, amely összegszerűségében nem volt vitás, a Ptk. 318. (1) bekezdése és a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján megtéríteni.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az ítélet jogszabályt sért. azonban a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 394. § (3) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint – a II.r. alperes vonatkozásában – részben megváltoztatta, az I. r. alperessel szembeni elutasító rendelkezését pedig helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az első- és másodfokú perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdése értelmében a pernyertesség aránya és a felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határozott akként, hogy a perben felmerült ügyvédi munkadíjat a felek maguk viselik, figyelemmel arra, hogy a két alperest azonos jogi képviselő képviselte a perben, így pernyertesség aránya között nincs különbség.
Budapest, 2010. december 14.
dr. H G sk.
a tanács elnöke
Kné dr. A E sk. M J sk.
előadó bíró bíró
