A Pesti Központi Kerületi Bíróság
9.P.87.657/1991/13
A Pesti Központi Kerületi Bíróság
dr. Strassar Tibor ügyvéd (2000. Szsntandre, Városház tár 2.) által képviselt dr. Tillmann Lajos budapesti (. szám alatti) lakos falperesnek
dr. Réti András ügyvéd () által képviselt St. Plusz Könyv- és Lapkiadó, Adatfeldolgozó és Nyomdaipari Kft. ()I.r. és
a személyesen eljárt Pilhál György budapesti (. szám alatti) lakos II.r. alperes ellen,
személyhez fűződő jog megsértésének magállapítása iránt indított perében meghozta a következő
A bíróság megállapítja, hogy az I.r alperes kiadásában megjelenő Sport plusz foci című újság 1991. május 11-i számának 11. oldalán megjelent, a II.r. alperes által írt "Fityisz" című cikkben az alperesek az alábbi valótlan tényállításukkal, becsületsértő kijelentésükkel a felperes személyhez fűződő jogát megsértették:
„…Anna asszony nem közvetlenül Ecclestone úrral tárgyalt, utóbbi képviseletében dr. Tillmann Lajos jelent meg a színen, aki korábban valószínűleg gyámügyekkel foglalkozott, ugyanis arról kezdte el faggatni tárgyalópartnerét, hogy az mire költené a pénzt, ha megkapná, s mit szól majd mindehhez az adóhivatal.”
„…Nem lennék meglepve, ha Mr. Ecclestone első haragjában páros lábbal kirúgta volna alkalmazotti minőségéből Tillmann doktort, amiért azon kifogott agy szimpla kis ügyvezető igazgató, aki ráadásul nő.”
A bíróság az alpereseket eltiltja a további jogsértéstől.
A bíróság kötelezi az I.r. alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a Sport plusz Foci című újságban a perbeli kifogásolt cikk helyén tegye közzé az alábbi közleményt:
„A bíróság megállapította, hogy a Sport plusz Foci című újság 1991. május 11-i számában megjelent ”Fityisz” című című cikk dr. Tillmann Lajos ügyvédnek, mint a FORMULA 1 cég és Bernie Ecclestone jogi képviselőjének szakmai munkáját szándékosan hamis színben tüntette fel.
A cikk a Hungaroring versenypálya használatával kapcsolatos szerződéskötés körében dr. Tillmann Lajos ügyvéd tevékenységét minden tényalap nélkül, helytelenül, kirívóan durva hangnemben félreminősítette és ezzel nevezettet személyiségi jogában megsértette.
A fentiekért a kiadó dr. Tillmann Lajostól ezennel elnézést kér és a közleménnyel ad elégtételt.”
A bíróság kötelezi továbbá az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 66.000 (Hatvanhatezer) Ft. tőkét, ennek 1991. július hó 01, napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát és 8.960 (nyolcezer-kilencszáz-hatvan) Ft. parköltséget.
A bíróság kötelezi az I. és II.r. alpereseket, hogy külön felhívásra a Magyar Államnak egyetemlegesen fizessenek meg 6.000 (hatezer) Ft. perköltséget, amelyet a felperes tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán nem rótt le.
A bíróság kötelezi az I.r. alperest, hogy a Fővárosi Önkormányzat javára, a Fővárosi Önkormányzat által a későbbiekben megjelölt csekkszámlaszámra határidőben fizessen meg 50.000 (ötvenezer) Ft. közérdekű bírságot.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál lehet 4 példányban előterjeszteni.
A Magyar Hírlap 1991. május 06-i számában "Ecclestone-t csőbe húzzák" címmel cikk jelent meg.
Ennek témája a Hungaroring közepének értékesítése volt, amelyről egyik fél részéről Feldmájer Anna, a C.C.Co. nevű tanácsadó cég ügyvezető igazgatója, másrészről Bernie Ecc-lestone képviseletében többek között a felperes tárgyalt.
Az alperesek állítása szerint a Sport Plusz Foci 1991. május 11-i számában ezen cikk alapján, ugyanerről a témáról jelentette meg az I.r. alperes a II.r. alperes által írt "Fityisz" című cikket.A cikkben – többek között – a rendelkező részben megjelelt cikkrészletek is szerepeltek.
A. Építőipari Kft. a perbeli cikk miatt 1991. május 14-én felmondta a felperessel kötött megbízási szerződést.
A Kft. a megbízási szerződés alapján a felmondást megelőzően havonta 22.000 Ft. megbízotti díjat fizetett a felperesnek.
A felperes kereseti kérelmet nyújtott be a bírósághoz, amelyben egyrészt annak megállapítást kérte, hogy az alperesen a sérelmezett cikkben közölt cikkrészletekkel megsértették személyhez fűződő jogait.
Másrészt emiatt az I.r. alperest elégtételadásra és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.
Továbbá az I.r. alperessel szemben közérdekű bírság kiszabását is indítványozta.
A felperes keresete alapos.
A Ptk. 75.§.(1). bek. alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.
E jogok a tőrvény védelme alatt állnak.
A Ptk.76.§. kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen – többek között – a becsület és az emberi méltóság megsértése.
A Ptk.78.§.(1) bek. rögzíti azt, hogy a szegélyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.
A 78.§. (2) bekezdése szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
A Pp.164.§.(l) bek. alapján az alpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség arra, hogy a felperes által sérelmesnek tartott cikkben foglalt tényközlések a valóságnak megfelelnek.
Önmagában az, hogy a sérelmezett cikk a Magyar Hírlap ugyanebben a témában ezt megelőzően íródott cikke alapján készült, az alperesek állítását még nem bizonyítja.
Az abban a cikkben esetleg sérelmesnek talált kifejezések miatt ugyanis annak a lapnak a kiadója, illetve újságírója közvetlenül felel a felperessel szemben.
Az, hogy ezzel az újsággal szemben a felperes semmiféle igényt nem érvényesített, a jelen per eldöntése szempontjából semmiféle jelentőséggel nem bír.
A jelen per eldöntése szempontjából csak és kizárólag az bír jelentőséggel, hogy a felperes által sérelmesnek tartott kijelentéseket tartalmazó cikket az I.r alperes kiadásában megjelent lap közölte.
Az alperesek tehát tényállításukat bizonyítani nem tudták, azért a bíróság jogsértésüket a rendelkező rész szerint megállapította.
A sérelmezett cikkrészek, különösen azok közül a második, kirívóan durva, becsületsértő hangnemben íródtak a felperesről.
Azokban az újságíró ténylegesen a cikkben közölt tárgyalás egyik szereplejéről, a felperesről mondta el véleményét.
Éppen ezért, mivel a II.r. alperes a sérelmesnek tartott cikkrészletben a felperes magatartását véleményezte, a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége Felmájer Anna tanúkénti meghallgatásának. A bíróság ezért az alperesek által indítványozott tanúmeghallgatást mellőzte.
A fentiek miatt a bíróság a Ptk. 84.§.(l) bek. a) pontja alapján megállapította a felperes személyhez fűződő jogainak megsértését, és a c) pont alapján megfelelő elégtétel adására kötelezte az I.r. alperest.
A bíróság az e) pontban foglaltakra figyelemmel, a Ptk.339.§.{1) bek. alapján kötelezte az I.r. alperest kártérítés megfizetésére.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ugyanis tényként volt megállapítható, hogy a felperesnek- az Építőipari Kft-vel kötött megbízása a sérelmezett cikk miatt szűnt meg. Emiatt a falperes jövedelme 1991. június 01. napjától kezdődően havi 22.000 Ft. megbízotti díjjal csökkent. A bíróság a kártérítés megállapítani kért időtartamát reálisnak, életszerűnek találta.
Mindezekre figyelemmel a bíróság az I.r. alperest 3 havi megbízotti díj megfizetésére kötelezte a már hivatkozott jogszabály alapján.
Az 1990. évi XI.sz. törvénnyel módosított, a sajtóról szóló 1986. évi II.tv. 19.§. (4) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése esetén a sajtóhelyreigazítási vagy a sajtóval szemben indított más polgári perben a bíróság a térvény 7-10.§.-aiban maghatározott szerveket közérdekű célra fordítható bírsággal is sújthatja, amelynek lagmagasabb mértéke a (6)bek. szerint 500.000 Ft.
A bíróság a felperes által sérelmezett cikkben közölt becsületsértő, valótlan tényállítások miatt a hivatkozott jogszabály alapján a közérdekű bírság kiszabását indokoltnak találta.
Az okozott jogsérelemmel a kiszabott bírság összegét találta arányban állónak.
Mindezekre figyelemmel a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
A bíróság a pervesztes alpereseket a Pp.78.§.(1) bek. alapján kötelezte perköltség, míg az I.r. alparast a Ptk.301.§.(1) bek. alapján kamat fizetésére.
A bíróság a felperes által tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetésére a 6/1986 (VI.26.) IM. sz. rendelet 15.§.(1) bek. alapján kötelezte a pervesztes alpereseket.
Budapest, 1992. július 30. napján
—————————————————————————————————————————————————–
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság
47 Pf. 25.562/1992/4. szám.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
dr. Strassar Tibor ügyvéd (2000. Szsntandre, Városház tár 2.) által képviselt dr. Tillmann Lajos budapesti (. szám alatti) lakos falperesnek
dr. Réti András ügyvéd () által képviselt St. Plusz Könyv- és Lapkiadó, Adatfeldolgozó és Nyomdaipari Kft. I.r. és
a személyesen eljárt Pilhál György budapesti (. szám alatti) lakos II.r. alperes ellen,
Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett 9.P.25562/1991/13.szám alatt hozott ítélet ellen
I. r. alperes részéről 14.sorszám, a II.r. alperes 15./sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő
ítéletet:
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben, a következők szerint megváltoztatja:
A bíróság megállapítja, hogy az alperesek a felperes becsületét, szakmai hírnevét megsértették azáltal, hogy az I.r. alperes kiadásában megjelenő SPORT Plusz Foci című újság 1991. május 11-i számának 11. oldalán a II. r. alperes által írt Fityisz című cikk a felperesnek jogi képviselői minőségben a C.C.Co. nevű tanácsadó cég ügyvezető igazgatójával folytatott tárgyalásáról az alábbiakat tartalmazza:
„…Anna asszony nem közvetlenül Ecclestone úrral tárgyalt, utóbbi képviseletében dr. Tillmann Lajos jelent meg a színen, aki korábban valószínűleg gyámügyekkel foglalkozott, ugyanis arról kezdte el faggatni tárgyalópartnerét, hogy mire költené a pénzt, ha megkapná, s mit szól majd mindehhez az adóhivatal”.
„…Nem lennék meglepve, ha Mr. Ecclestone első haragjában páros lábban kirúgta volna alkalmazotti minőségéből Tillman doktort, amiért azon kifogott egy szimpla kis ügyvezető igazgató, aki ráadásul nő.”
A fenti ítéleti megállapítást, köteles az I.r. alperes elégtételadásként az első fokú ítéletben közölt módon közzétenni, az elnézést kérő nyilatkozattal együtt, a közérdekű birság kiszabását mellőzi, a meghaladó keresetet elutasítja, egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Az I.r. alperes 1.200.- azaz Egyezerkettőszáz, a II. r. alperes 2000.- azaz Kettőezer forint másodfokú részperköltséget tartozik a felperesnek – jogi képviselője részére – 15 napon belül megfietni, az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 3.980.- azaz Háromezer-kilencszáznyolcvan Ft. I.r. alperesi fellebbezési illetékből az I.r. alperes 2480.- azaz Kettőezer-négyszáznyolcvan forintot, a felperes 1.500.- azaz Egyezerötszáz forintot,
míg az 500.- azaz Ötszáz forint II.r. alperesi fellebbezési illetéket a II.r. alperes tartozik az államnak – felhívásra –megtéríteni.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indokolás
Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I.r alperes kiadásában megjelenő Sport Plusz Foci című újság 1991. május11-i számának 11.oldalán megjelent, a II. r. alperes által írt "Fityisz" című cikkben az alperesek az alábbi valótlan tényállításokkal, becsületsértő kijelentésekkel a felperes személyhez fűződő jogát megsértették.
„ Anna asszony nem közvetlenül Eccelstone úrral tárgyalt, utóbbi képviseletében dr. Tillman Lajos jelent meg a színen, aki korábban valószínűleg gyámügyekkel foglalkozott, ugyanis arról kezdte el faggatni tárgyalópartnerét, hogy mire költené a pénzt, ha megkapná, s mit szól majd mindehhez az adóhivatal”.
„…Nem lennék meglepve, ha Mr. Ecclestone első haragjában páros lábbal kirúgta volna alkalmazotti minőségből Tillmann doktort, amiért azon kifogott egy szimpla kis ügyvezető igazgató, aki ráadásul nő.”
Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta.
Az I.r. alperest kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a Sport Plusz Foci című újságban a perbeli, kifogásolt cikk helyén tegye közzé az alábbi közleményt:
"A bíróság megállapította, hogy a Sport Plusz Foci című újság 1991. május 11-i számában megjelent "Fityisz" című cikk dr. Tillmann Lajos ügyvédnek, mint a FORMULA 1 cég és Bernie Ecclestone jogi képviselőjének szakmai munkáját szándékosan hamis színben tüntette fel.
A cikk a Hungaroring versenypálya használatával kapcsolatos szerződéskötés körében dr. Tillmann Lajos ügyvéd tevékenységét minden tényalap nélkül, helytelenül, kirívóan, durva hangnemben félreminősítette és ezzel nevezettet személyiségi jogában megsértette.
A fentiekért a kiadó dr. Tillmann Lajostól ezennel elnézést kér és a közleménnyel ad elégtételt".
Az I.r. alperest kötelezte továbbá arra is, hogy a felperesnek 15 napon belül 66.000.-forintot valamint ennek 1991. július 1. napjától számított évi 20%-os kamatát fizesse meg, és 8960.-forint perköltségben marasztalta.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 6.000.-forint illeték állam javára való megfizetésére egyetemlegesen kötelezte az alpereseket.
Az I.r. alperest kötelezte. 50.000 forint közérdekű bírság megfizetésére kötelezte.
Az ítéletet mindkét alperes fellebbezéssel támadta.
Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte, amennyiben azonban a másodfokú bíróság nem osztaná a fellebbezésben kifejtett jogi álláspontját, úgy az ítélet hatályon kívül helyezésével az új eljárás elrendelését indítványozta.
Véleménye szerint az első fokú bíróság helytelenül, a szövegkörnyezetből kiragadva vizsgálta a sérelmezett cikkrész1etet. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a cikk műfaját, azt, hogy rövid, csattanós, csípős hangvételű írásról van szó, és az ilyen jellegű írásoknak az a célja, hogy valamely kirívó jelenséget felvillantsanak. Álláspontja szerint a sajtószabadságot sértené, ha az ilyen írásban elhelyezett "apró tüskéket" a bíróság szankcionálná.
A kártérítéssel kapcsolatosan azt fejtette ki, hogy a felperesnek munkaereje szabadult azáltal, hogy a Civin János féle építőipari Kft. felmondta a megbízási jogviszonyt, és íly módon vállalhatott a felperes más megbízásokat, ami a kárenyhítési kötelezettség folytán tőle elvárható is volt.
A közérdekű birság kiszabását indokolatlannak tartotta arra tekintettel, hogy határesetről van szó.
A II.r. alperes a fellebbezésben külön foglakozott a két cikkrészlettel.
A jogsértőnek ítélt első részlet kapcsán arra hivatkozott, hogy az a Magyar Hírlapban megjelent írásból idézet, és tényszerűnek kell tekinteni, mivel az alapul szolgáló cikk ellen a felperes kifogást nem emelt, helyreigazítást nem kért.
A második cikkrészletet illetően pedig azt az álláspontját fejtette ki, hogy az nem a felperest minősíti, hanem Mr.Ecclestont, a főnökét. A felperes tehát félreértelmezte azt, amikor magára nézve sértőnek ítélte.
Úgy látta a II. r. alperes is, hogy az első fokú bíróság a szövegkörnyezettől függetlenül vizsgálta a felperes által sérelmezett kitételeit a cikknek.
Végül pedig azt fejtette ki a II. r. alperes a fellebbezésében, hogy figyelemre méltó körülmény, miszerint fontos szakmai fórumokon megmaradta bizalom a felperes irányában, ugyanakkor egy építőipari Kft. megvonta tőle a bizalmát.
Tartalmit tekintve az a fellebbezés is a kereset elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság csak kismértékben találta alaposnak a fellebbezéseket.
Azzal egyetértett az első fokú bírósággal, hogy a perbeli két cikkrészlet a felperes személyhez fűződő jogát sértette. Azonban úgy ítélte meg, hogy nem valótlan tényállítással elkövetett jogsértésről van szó. Véleménye szerint a vizsgált két cikkrészlet kapcsán a Ptk.73.§ /2/ bekezdése szerinti jogsértésről nem lehet beszélni, ennek fennálltát az első fokú bíróság tévesen állapította meg.
Ugyanis tényállításnak csak az elsőként idézett részlet második fordulata minősül. Valóban állításnak tekintendő az, hogy a felperes miről "faggatta" a tárgyalópartnerét. Csakhogy önmagában ez, mégha nem is felel meg a valóságnak, akkor sem kogsértő. Tartalmilag nem alkalmas arra, hogy a felperes jó hirnevét csorbitsa. Azáltal vált jogsértővé, hogy egy ironikus hangvételű mondatba lett beépítve, és ezáltal a felperes szakmai hozzáértésének a megkérdőjelezését szolgálta, vagyis a cikkrészlet hangvétele következtében valósult meg a személyiségi jogi sérelem. Ezért nincs is jelentősége annak, hogy mint tényt a Magyar Hirlapbeli interjú tartalmazta a szóban forgó közlést, és azt mintegy átvette a perbeli cikk írója. A hangsúly azon van, hogy milyen módon tette ezt. Azért mert a felperes szakmai tudását kétségbe vonó, becsületsértő, bántó megfogalmazásban tette ezt, helytállni tartozik, mindkét alperes.
A felperes szakmai becsületét, szakmai hírét sértő módon szólt a cikk a felperesnek a C.C.Co. cég ügyvezető igazgatójával folytatott tárgyalásáról. A második cikk részlet szorosan kapcsolódva az előbbihez említi azt, hogy lenne csoda, ha a felperest "páros lábbal kirúgnák". Ez valóban véleménynek tekintendő, de ugyanúgy sértően megfogalmazottnak, mint az előbbi. Nincs igaza a II.r. alperesnek abban, hogy félremagyarázás eredményeként tarthatja ezt a felperes magára nézve sértőnek.
A kívülálló olvasó is a felperest minősítő véleményként olvassa ezt, és ezáltal a felperes társadalmi megítélését a felperesre sértő módon befolyásolja. A cikk bántó, gúnyos hangvételére nem "mentség" a műfaj. A személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletbe tartani, és ennek elvárása nem jelenti azt, hogy a bíróság a sajtószabadságot korlátozza. Megjegyzendő még, hogy miután a közlési mód volt sértő a szövegösszefüggésben való értékelést indokolatlanul hiányolták az alperesek.
Az elmondottak értelmében módosította a másodfokú bíróság a jogsértést megállapító rendelkezést. Mellőzte a valótlan tényállításra utalást.
Az elégtételt adó közlemény szövegezését nem tartotta megfelelőnek, mert az megfogalmazását tekintve nem pontosan fedi a tényállást, a jogsértés mibenlétét illetően is túlzó kifejezésekkel él. Helyesebbnek ítélte, ha maga az ítéleti rendelkező rész szerepel az elégtételt adó közleményben az elnézést kérő nyilatkozattal.
A kártérítésről helyesen döntött az első fokú bíróság és döntését helytállóan is indokolta.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal a fellebbezési indítvánnyal, hogy vizsgálja a felperes jövedelmének alakulását, kérjen arról tételes kimutatást.
Az ügyvédi szakma jellégéből adódóan, az ilyen jellegű kimutatásból a perbeli igényt érintőén értékelhető eredményre jutni nem lehetne. A megbízások száma jellege kiszámíthatatlanul változó, nem lehet két időszak összehasonlításából messzemenő következtetéseket levonni. Igaza van a felperesnek abban is, hogy az ügyvéd nem maga keresi a megbízóit, hanem a megbízói őt, következésképpen hiába van szabad munkaereje, miként a fellebbezés fogalmazott, ha akkor éppen nem jelentkezik megbízó.
Ugyanakkor utalni kell arra is, hogy a perbeli Kft-vel fennálló jogviszony idején sem kellett feltétlenül más megbízást elutasítania a felperesnek "lekötött munkaerő" okán, hiszen a munkajellege olyan, hogy visszautasítani ügyfelet nagyfokú elfoglaltság miatt nemigen szoktak. Tényként kell elfogadni, hogy a havi 20.000.- forintos jövedelemtől – akárhogy is alakult az egyéb ügyfélforgalom – elesett a felperes. Azt pedig a csatolt iratokkal bizonyította, hogy ez összefüggésben volt a cikkel. Szűkségtelen lenne erre nézve, mintegy az iratok tartalmára vonatkozólag, tanuként is meghallgatni a Kft igazgatóját. Ezt az alperési bizonyítási indítványt elvetette a másodfokú bíróság.
A közérdekű bírság kiszabását a másodfokú bíróság mellőzte A jogsértés jellege és súlya ezen szankció alkalmazását – hiszen ez nem helyreállító jellegű – nem indokolta.
A másodfokú bíróság a kifejtettek szerint változtatta meg az első fokú bíróság ítéletét. /Pp. 253.§ ( 2 ) bekezdés/.
A kis mértékű módosítás ellenére is helyesnek találta a perköltségre vonatkozó rendelkezést, azt is értékelve, hogy a pertárgy értékhez képest alacsony összegben volt megállapítva.
A fellebbezési eljárásban felmerült perköltségről a Pp.8l.§-a alapján határozott.
A 6/1986 /VI. 26./ IM. sz. r. értelmében rendelkezett a le nem rótt fellebbezési illetékekről. Az I.r. alperes által le nem rótt 3980.- forintból 1500.- forintot, a közérdekű bírság kapcsán felmerült fellebbezési illeték költségét a felperes tartozik megtéríteni. /a 3980. forint adódik az 50.000.– forintos bírság után számított 1500.- forintos illetékköltségből, a jogsértést támadó fellebbezés folytán 500.- forintos illetékösszegből, és a 66.000.- forintos kártérítés kapcsán 1980.- forintból/
Azt, hogy a jogsértés mibenlétét illetően is kis mértékben eredményesnek tekinthető a fellebbezés, a felperesnek járó munkadíjnál vette figyelembe a bíróság, azt állapította meg kisebb összegben. Ugyanez vonatkozik a II.r. alperes fellebbezésére, az ő illetékköltségénél sem juttatta kifejezésre a másodfokú bíróság a kis mértékben való sikeres fellebbezés, mert a megítélt költség tükrözi ezt.
Budapest, 1992. évi december hó 1. napján
