Kr. e. 43. november 26-án, Caius Octavianus, Marcus Antonius és Marcus Aemilius Lepidus részvételével alakult meg Bononiában – a mai Bolognában – a második triumvirátus
A három férfi törvényben megerősített szövetségének célja a köztársasági rend visszaállítása és Caesar gyilkosainak megbüntetése volt, ám az első triumvirátushoz hasonlóan ez a megállapodás is a felek rivalizálásához, majd az egyeduralom kiépüléséhez vezetett.
1315. november 15-én vívták meg I. Habsburg Lipót osztrák és stájer herceg (ur. 1308–1326) hadai és a Werner Stauffacher vezette svájci konföderációs csapatok a morgarteni csatát, mely – a felállított kelepcének és a harctér gondos kiválasztásának köszönhetően – az utóbbi sereg döntő győzelmével végződött.
A diadal megszilárdította a Schwyz, Uri és Unterwalden kantonok által korábban megkötött szövetséget, és a következő évtizedekben több várost és községet is csatlakozásra, vagy társulásra ösztönzött. A morgarteni siker ily módon az évszázadokig tartó svájci egyesülési folyamat első jelentős állomásának bizonyult.
1444. november 10-én vívták az I. Ulászló magyar király és Hunyadi János által vezetett keresztes hadak, illetve II. Murád oszmán szultán seregei a várnai csatát, mely a keresztény uralkodó meggondolatlan támadása és halála miatt a törökök győzelmével végződött.
Az ütközet nyomán a szegedi béke megszegésével indított hadjárat katasztrofális véget ért, vagyis az oszmánokat nem sikerült kiszorítani a Balkánról, igaz, a Várna mellett elszenvedett veszteségek Murád számára is komoly csapást jelentettek.
1526. november 11–én koronázták Magyarország királyává Szapolyai János erdélyi vajdát (ur. 1526-1540), a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű – uralkodóját.
Szapolyai a II. Lajos (ur. 1516-1526) halálát eredményező mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz pedig uralkodása alatt tovább fokozódott, hiszen élete végéig tartó konfliktusba keveredett riválisával, a Habsburg-házból származó Ferdinánd osztrák főherceggel (ur. 1527-1564).
1532. november 16-án csalta tőrbe a hírhedt konkvisztádor, Francisco Pizarro az utolsó szuverén inka uralkodót, Atahualpát (ur. 1532-1533), akinek tragikus sorsa előrevetítette az amerikai birodalom összeomlását.
A hódítók egyedül az uralkodó testi épségét kímélték meg, hiszen ő sokkal több haszonnal kecsegtetett élve, mint holtan; túszuknak köszönhetően a spanyolok rövid időn belül felszámolták az indiánok ellenállását, és birtokukba vették a kulcsfontosságú erősségeket, majd a fővárost, Cuzcót is megszállták.
1632. november 6-án vívták II. Gusztáv Adolf svéd király és Wallenstein császári tábornok seregei a lützeni csatát, mely az előbbi fél győzelmével, ám az uralkodó halálával végződött.
Lützennél a svédeknek sikerült megállítani a Habsburgok ellentámadását, ám ezért drága árat fizettek: a harmincéves háború további küzdelmeikben nélkülözniük kellett legtehetségesebb stratégájukat.
1664. november 18-án, egy tragikus kimenetelű vadászaton vesztette életét gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér, akit a kursaneci erdő mélyén egy vadkan sebzett halálra.
Zrínyi hadvezéri kvalitásai mellett a korabeli magyar politikai élet, a hadtudományi- és szépirodalom egyik legjelentősebb alakja, Magyarország önerőből való felszabadulásának lelkes híve volt, balesetét ezért gyászoló kortársai – és a későbbi generációk – hajlamosak voltak különféle összeesküvés-elméletekkel magyarázni.
1718.november 22.-én vesztette életét Edward Teach, ismertebb nevén Feketeszakáll, a hírhedt kalóz, miután Robert Maynard, a brit flotta hadnagya megtámadta hajóit az Ocracoke-sziget közelében.
Annak ellenére, hogy önálló kapitányi „pályafutása” mindösszesen alig egy évig tartott, a későbbi kalandregények – és filmek, színdarabok – szerzői alapvetően Teachről mintázták meg a vérszomjas, kegyetlen és zsákmányra éhes kalóz sztereotip figuráját.
Feketeszakáll neve ily módon ma is elevenen él a közemlékezetben, a mítoszok azonban elhomályosították valóságos alakját.
1859. november 24-én jelent meg nyomtatásban Charles Darwin világhírű műve, A fajok eredete, melyben a brit tudós lefektette az evolúció és a természetes szelekció elméletének alapjait.
A könyv, mely a földi élet sokszínűségét egyetlen közös ősre vezette vissza, 1872-ig összesen hat kiadást ért meg, a benne foglalt tézisekkel pedig a történelem egyik legnagyobb hatású alkotása lett.
1863. november 19-én, a gettysburgi ütközetben elesett katonák temetőjének felszentelésekor mondta el leghíresebb beszédét Abraham Lincoln amerikai elnök, aki a pulpituson az általános jogegyenlőség és szabadság kivívását hirdette meg polgárháborús célként az Unió számára.
A néhány perces – mindössze 272 szóból álló – szónoklatot a sajtó egy része vitriolos kritikával fogadta, Lincoln szavai azonban utóbb alkalmasnak bizonyultak a két és fél évnyi küzdelemben kimerült északi társadalom mozgósítására.
A gettysburgi beszéd döntően hozzájárult a déli Konföderációval szemben kivívott győzelemhez, és a későbbi generációk politikusait is megihlette, szerte a világon.
1917. november 7-én győzedelmeskedett Péterváron a Lenin és Trockij vezette bolsevikok által szervezett felkelés, mely megdöntötte a Kerenszkij-féle ideiglenes kormányt, és a hatalmat a szovjetek – vagyis munkástanácsok – kezébe tette le.
Miután Oroszországban ebben az időszakban még a Julián-naptár volt forgalomban – mely 13 nappal elmaradt a Gergely-naptártól –, az eseménysorozat októberi forradalom néven vonult be a történelembe. A hatalomátvételt követően a bolsevikok hamarosan kisajátították az irányítást, és egy diktatórikus rendszert építettek fel, melyet a szovjetek hálózata révén – majd egy négyéves polgárháború árán – az egész birodalomra kiterjesztettek.
1918. november 13-án kötötte meg Linder Béla, a Károlyi-kormány tárca nélküli minisztere és Franchet d’Esperey balkáni antant-főparancsnok két megbízottja, Henrys tábornok és Misic vajda a 18 pontból álló belgrádi katonai konvenciót, mely meghúzta a demarkációs vonalat, egyúttal pedig fegyverszüneti feltételeket diktált a legyőzött Magyarország számára.
1918. december 1-jén tartották a magyarországi románok gyulafehérvári nemzetgyűlésüket, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye – csatlakozzon a Román Királysághoz.
Bár a románok döntése később „hivatalosan” megfelelt a wilsoni elveknek, a valóságban az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, mely az erdélyi magyarságot teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogától.
1919. november 16-án vonult be Budapestre az általa szervezett Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós, a proletárdiktatúrát felváltó ellenforradalmi rendszer „erős embere.”
Az admirális érkezése – mely esemény pontosan a Károlyi-féle népköztársaság kikiáltásának évfordulójára esett – egy új, negyedszázados korszak kezdetét jelezte, melynek szimbóluma – kormányzói minőségben – éppen maga Horthy lett.
A világháborús vereségből adódóan igencsak kedvezőtlen szerződés egyetlen pozitív eleme a szuverén magyar közigazgatás meghagyása volt, ám az antant román, szerb és cseh szövetségeseinek magatartása nyomán ez az engedmény semmilyen gyakorlati hasznot nem hozott.
1921. november 6-án szavazta meg a nemzetgyűlés az 1921/XLVII. tc.-t, mely kimondta IV. Károly király és a Habsburg-Lotharingiai-ház magyarországi trónfosztását.
A jogszabály nemzetközi nyomásra született meg az uralkodó októberi visszatérési kísérlete – az ún. „második királypuccs” – után, ám a dinasztiát korábban detronizáló törvényekkel ellentétben végül mégis kiállta az idő próbáját.
1939. november 30-án kezdődött az úgynevezett téli háború, miután a Szovjetunió a számára stratégiai szempontból kulcsfontosságú dél-karéliai területek megszerzése érdekében megtámadta Finnországot.
Bár Sztálin villámháborúra számított apró nyugati szomszédja ellen, vezérkara tapasztalatlansága és a finnek bámulatos kitartása miatt a háború négy hónapig elhúzódott, és súlyos veszteségeket okozott a Szovjetuniónak.
1943. november 28-án vette kezdetét a négynapos teheráni konferencia, ahol a „három nagy”, Winston Churchill brit miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Sztálin szovjet diktátor először ült tárgyalóasztalhoz annak érdekében, hogy szorosabbra fűzze együttműködését Németország ellen.
1953. november 25-én, a londoni Wembley Stadionban játszotta „az évszázad meccsét” az angol futballválogatott és a legendás Aranycsapat, melyen a Puskás Ferenc vezette magyar nemzeti tizenegy győzedelmeskedett, 6:3 arányban.
A diadal történelmi jelentőségű volt, hiszen az angol futball addigi 90 éve alatt először fordult elő, hogy egy kontinensről érkezett válogatott saját otthonában győzze le Angliát.
1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt.
A következő napokban a világ felháborodva, ám tétlenül figyelte, ahogy a szovjetek páncélosaikkal megszállják Magyarország városait, lefegyverzik hadseregét, és hatalomra juttatják Kádár János Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányát.
1963.november 22-én délután 12 óra 30 perckor hajtottak végre halálos merényletet John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök ellen, nem sokkal azután, hogy Dallas városába érkezett.
A merénylő, Lee Harvey Oswald egy tankönyvraktárból adta le végzetes lövéseit Kennedyre, aki – Lincoln, Garfield és McKinley után – az Egyesült Államok negyedik meggyilkolt elnökeként vonult be a történelembe.
