MEGKÖVETEM  ERNYEY BÉLÁT
Elnézést kérek Ernyey Bélától amiért, a bíróság 1992.május 19-én kelt Ítéletének megállapítása szerint, több ízben megsértettem személyiségi jogait, művészi, emberi jóhírnevét. A bíróság kötelezi az alperest, hogy a fenti nyilatkozatot a lapban aláírásával lássa el. 
A bíróság a jövőre nézve az alperest eltiltja attól, hogy a felperes személyével az általa jegyzett vagy szerkesztett sajtótermékben foglalkozzék. 
A bíróság kötelezi az alperest, hogy a felperesnek az őt képviselő ügyvéd részére 15 nap alatt 7.900 (Hétezer-kilencszáz) Ft perköltséget, az Államnak – külön felhívásra – 6.000 (Hatezer) Ft illetéket fizessen meg.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál lehet írásban benyújtani. 

 A lap szerkesztője az alperes volt. A Pszt Magazin 1990. április 19-i, 7. számában a felperes fényképével
"A féregnek sincs gerince, Szegény lap Ernyeyvel főz" kiemelt főcímekkel, szerző által alá nem irt cikk jelent meg. A magazinnak az alperes volt szerkesztője.
A cikkben a felperes személyére vonatkozóan a következő szerepel: a Reform … Gondolta a világban, elsősorban Nyugat-Európában ismert művészek között megforduló művész majd ellátja a lapot itthon kuriózumnak számító pletyusokkal. Ám Béla inkább csak az újságos stan­dokon forgolódott, s onnan szedegette össze az érdekességeket." A Pszt Magazin 1990. november 16-i, 22. számában "Ez itt Ernyeyné helye, a művészné nem művészkedik" kiemelt főcímekkel, szerző által alá nem irt cikk jelent meg. A cikket két aktfotó egészíti ki, amelyekről azt közlik, hogy az ábrázolt személy "Ernyey Béláné". E lap szerkesztője is az alperes volt. 
A Szuper Pszt 1991. október 11-i első számában – amelynek szerkesztője ugyancsak az alperes volt – "Jugóban szűz maradt, Ernyey impotenciája, ,I Love Wou Mirkó " kiemelt főcímekkel újabb, alá nem írt, cikk jelent meg. A cikkben a felperest Béla bácsinak titulálva, "akár a legyet is röptiben" stílusban írták le a felperes férfiúi kudarccal végződő szerelmi kalandját.A felperes, aki 1976-ban vált meg a Theater an der Wientől, 1977-től kezdődően németországi színpadokon folytatta pályafutását, az 198o-as években újból Bécsben a "Derék betörők" című darabban játszott. Heidi Brüllel való kapcsolata megszakadása után, az 198o-as évektől számos színdarabban, filmben és Tv sorozatban játszott. A felperes felesége az Ernyey Mária nevet viseli. Az alperes jelenleg is főszerkesztője a Szuper Pszt című lapnak. 
A felperes keresetében személyiségi joga, jóhírneve megsértésének megállapítását kérte a Kacsa Magazin 1989. augusztus 1-jei számában megjelent "Andersen meghalt…" kezdetű cikk címével és tartalmi va­lótlanságával ; a Pszt Magazin 199o.április 19-i számában megjelent "A féregnek…" kezdetű cikk címével és személyével foglalkozó részével ; a Pszt Magazin 1990. november 16-i számában megjelent "Ez itt az Ernyeyné…" kezdetű cikk címével és a felperes feleségének állított aktképekkel ? a Szuper Pszt 1991-október 11-i számában megjelent "Ernyey impotenciája…" kezdetű cikk címével és tartalmával kapcsolatosan. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest olyan nyi­latkozat közzétételére, az általa szerkesztett lapban, amely sze­rint elnézést kér a felperes személyiségi jogainak megsértése miatt.
Továbbá kérte, hogy a bíróság a jövőre nézve tiltsa el az alperest attól, hogy az általa szerkesztett vagy jegyzett lapban személyével foglalkozzék. Perköltségre igényt tartott.
Álláspontja az volt, hogy az alperes írói, de szerkesztői minőségében is felelősséggel tartozik az általa szerkesztett lapok közléséért. A cikkek címei önmagukban is személyiségi jogot sértők, tar­talmukban valótlanok, illetve függetlenül valóságmagvuktól a közlés módjával, a valós tények hamis színben való feltüntetésével, sértik a jóhírnevet, a személyiségi jogokat. 

Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Hivatkozott arra, hogy a cikkek a felperes jóhírnevet nem sértik. Védekezett azzal is, hogy a felperes igényével elkésetten él, sérelmez­te a felperes által összeállított "bűnlajstromot". Álláspontja szerint, mint főszerkesztő, nem tartozhat felelősséggel az általa szerkesztett lapokban közöltekért. Azzal védekezett, hogy az első és a negyedik cikk a valóságot tartalmazzák, az utóbbi "csipkelődő" stílusban, a második és a harmadik cikk pedig nem a felperes személyére vonatkozik. Az időmúlás miatti bizonyítási nehézségeit a felperes terhére kérte értékelni. A kereset alapos. 

A bíróság a tényállást a becsatolt cikkek, a felperes személyes előadása és az azt alátámasztó – fotókkal is illusztrált – "Az álmok veszélyes dolgok…" című könyv alapján állapította meg.Az Alkotmány alapelveinek és rendelkezéseinek megfelelően a hatályos jogszabályok széleskörűen védelmezik a személyiségi jogokat. A Büntető Törvénykönyv a személyiségi jogok megsértőit – a becsületsértéstől a testi épség sérelméig – büntetőjogi retorziókkal, a Polgári Törvénykönyv polgári jogi jogkövetkezményekkel sújtja. Sajátos, anyagi jogszabályokkal ötvözött polgári peres eljárás, a sajtóhelyreigazítás ad módot a sajtóban és a médiákban közzétett jogsértések orvoslására. 
A jogi védelemnek nincs kötelezően előirt igényérvényesítési módja. Ezért a felperes jogosítványa, hogy eldöntse mely jogkövetkezmények alkalmazását kívánja.A felperes a Polgári Törvénykönyv alapján kívánta érvényesíteni a jogait. 
A Ptk.75.§.(l)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat, mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk.76.§-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen – több más védett érték mellett- a becsület és az emberi méltóság megsértése.
A Ptk.78.§.(l)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.
A (2)bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen aki más személyre vonatkozó , azt sértő va­lótlan tényt állit, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. 
A Ptk.8o.§.(l)bekezdése szerint a személyhez fűződő jog megsértését jelenti a más képmásával kapcsolatos bármiféle visszaélés. 
A Ptk.84 .§.(l)bekezdése alapján, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az a pont szerint követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a b. pont szerint követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, a c. pont szerint nyilatkozattal, vagy más megfelelő módon elégtételt követelhet, s azt is , hogy az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. 
A jelenleg hatályos sajtóról szóló 1986. évi II. Tv. alapelvként szögezi le a sajtószabadságot, a sajtószabadság azonban nem sértheti a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. A sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás. A sajtószabadság keretében közölt nézetek, alkotások a 3«§.(l)bekezdése szerint nem sérthetik a közerkölcsöt, és nem járhatnak mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. A Törvény 18.§.(l)bekezdése szerint a sajtótörvényben meghatározott elvek betartásáért a sokszorosító, a kiadó, a nyilvános közlést végző, valamint a szerkesztő tartozik felelőséggel. 
A Pp.l64.§.(l)bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valóságnak fogadja el. A fenti rendelkezésekből kitűnően az alperes egyrészt a Polgári Törvénykönyv személyiségi jogokkal kapcsolatos szabályai, másrészt a sajtótörvény szabályai szerint tartozik felelőséggel az általa közöltekért. A fenti jogszabályokból az is kitűnik, hogy a felperes igényét nem a szoros határidejű a Pp.21.fejezetében szabályozott sajtó-helyreigazítás körében kellett elbírálni, hanem a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján. Ennélfogva a per elbírálásának , tekin-tettel arra, hogy az igény nem évült el a Pp.121.§.alalpján pedig egy keresetlevéllel több kereseti kérelem is előterjeszthető, akadálya nem volt. 
A színész karrierje törékeny. Alakulásában nemcsak a tehetségnek és a szerencsének, de az ismertségnek, a publicitásnak is jelentékeny szerepe van. A színészt a közönség szeretete, érdeklődése, bizalma tartja a pályán. Ennek befolyásolása a tehetségtől függetlenül pályaalakító lehet. A sajtó és a médiák hatalmasságok a közvélemény formálásában. Ezért ezek tisztje a korrekt tájékoztatás. Ez nemcsak feladata, hanem kötelessége is.Ezért a bíróság a fenti szempontok alapján is vizsgálta a felperes által kifogásolt cikkeket.
Valamennyi cikk esetében a bíróság megállapította, hogy ezek stílusa nem a jópofa, csipkelődő jólértesültség, intimpistáskodás, hanem kifejezetten a primitív fantáziát megindító, rosszindulatú, lejárató, mocskolódó, általában az írott sajtóhoz méltatlan hangnem. Az első cikk fociméi pejoratív kicsengésű, sértően fogalmazott, valóságot nélkülöző, általánosító címek.
Tartalmilag a cikk azt a látszatot kívánja kelteni, hogy a felperes egy színházigazgató jóindulata és egy szerelmi kapcsolat révén érvényesülhetett csak. A több mint tíz évvel ezelőtt történtek felelevenítése ezért kifejezetten csak a felperes művészi, emberi hitele lejáratására irányult, mert a szerző nem vette a fáradságot arra, hogy legalább a felperes könyvéből tájékozódott volna pályája alakulásáról.Az alperessel szemben a felperes igazolta, hogy karrierje korántsem szakadt meg.
Nem igazolta az alperes a cikkben megfogalmazott további állításait sem. Jóllehet, hogy ezen esetek valósága esetén sem lehet senkiről, így a felperesről sem becsmérlőén általánosítani. A "nagy mesélők " közé sorolni, hazugnak nevezni, tiltott üzleteléssel, sefteléssel gyanúsítani,. A pejoratív általánosítás bizonyíthatatlan- és önmagában jóhírnevét sértő. 
A második cikk kapcsán a bíróság megállapította, hogy a cikk megjelenési formája, függetlenül a szerző szándékától, a felperest tünteti fel féregnek és gerinctelennek. Rápillantva a címre és a felperes fényképére az olvasó összefüggést sejt a cikk címe és a felperes személye között annál is inkább, mert a cikkben újra utalás történik a felperes azon újságírói módszerére, amelyet az alperes nem bizonyított. Az összefüggés sugalmazása mélyen személyiségi jogot sért. Ismeretes, hogy a felperes felesége szintén színész, akinek feltétlen joga, hogy saját, a színésztársadalomban ismert nevén nevezzék.
A harmadik cikk címei ennélfogva nem a felperes feleségét, hanem a felperest magát kívánja rossz fényben feltüntetni azzal, hogy arra céloz, hogy a felperes felesége nem művészetét gyakorolja, hanem aktfotóit jelenteti meg. Számit arra, hogy a magyar közönség nagyobb része – függetlenül a fotók művészi értékétől – erkölcsileg elítélendőnek tartja ezt a tevékenységet.Csak megjegyzi a bíróság, ha a képek valóban a felperes feleségét ábrázolnák, az alperes akkor sem jogosult – hozzájárulása nélkül -azt közzétenni, még akkor sem, ha ez más lapban már megjelent. A hozzájárulás nélküli megjelentetés visszaélés más képmásával, amely ugyancsak személyiségi jogot sért. 
A negyedik cikk címeivel és tartalmával egyetemben azért személyiségi jogot sértő, mert a felperes szerelmi élete, szexualitása intimitással csak és kizárólag a felperesre és partnerére tartozik. Ez annyiban kaphat publicitást, amennyiben a felperes ehhez hozzájárul. Ilyen engedéllyel azonban az alperes nem rendelkezett. Ennélfogva fel sem merülhet, hogy a cikkben írt történet valóságának bizonyítására sor kerüljön. A bíróság a fentebb kifejtettek alapján azt állapította meg, hogy a cikkek – sérelmezett részükben – a felperes emberi és művészi jó-hírnevét megsértették, de megsértették emberi méltóságát is. Az elégtétel körében a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek nem lehet lehetőséget nyújtania arra, hogy ezzel a felperest újabb sérelem érje.
A bíróság tapasztalva az alperes által korábban és jelenleg jegyzett lapok hangnemét arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes , a rövid szövegű bocsánatkérés mellett, ezentúl akkor lehet védett a további jogsértés lehetőségétől, ha a bíróság a jövőre nézve teljes mértékben eltiltja az alperest attól, hogy a felperes személyéről bármilyen formában megnyilvánuljon. A bocsánatkérés nyilvános közzétételére vonatkozó rendelkezés azért teljesíthető az alperes részéről, mert mint lapszerkesztő jogosult cikk megjelentetésére. Az alperesnek teljesíthető bizonyítási indítványa nem volt, ezért a bíróság szükségtelennek tartotta az alperes személyes meghallgatását, amely az eljárás – eredményre nem vezető – elhúzását jelentette volna. A felperes pernyertes lett, ezért a bíróság a Pp.78.§.(l)bekezdése alapján kötelezte az alperest a perköltség megfizetésére, és az 1990. év XCIII. évi tv.38.§.(3)bekezdése a.pontja és a 64.§.(l)bekezdés h.pontja alapján a feljegyzett illetéknek a 6/1986 (VI.26.) IM. sz.rendelet 15.§•(l)bekezdése alapján történő megfizetésére.